A honvédelmi miniszter szerint hazánk nincsen közvetlen veszélyben, ami annyit jelent, hogy területén nincsenek olyan személyek vagy csoportok, akik robbantásos akció végrehajtására készülnének. A közvetett fenyegetettség viszont a kormánypártok szerint is nőtt. Miért? Mert Magyarország része annak a szövetségnek, amely meghirdette a terrorizmus elleni harcot és 300 katonájával rész vesz az iraki stabilizációban. Úgy tűnik, vélte Simicskó István, az USA mellett az Irakban szerepet vállaló országok fokozottan kerülhetnek a terroristák látókörébe. Magyarország bár jelen van egy szállítóalakulattal Irakban, de nem valószínű, hogy célpontja lehet bármely szélsőséges szervezetnek. A Honvédelmi Bizottság alelnöke szerint mivel hazánk kis ország, nincs a világ közvéleményének fókuszában, a terroristák szempontjából kevéssé lenne „hasznos” helyszíne egy támadásnak. Az embereket sokkolni lehetett az USA és a Spanyolország elleni merényletekkel, mert nagy, erős országok váltak védtelenné a terroristákkal szemben, és ez a médiumok közvetítésein keresztül az egész világ előtt egyértelművé vált.

A magyar politikai közéletben a madridi robbantás kapcsán újra vita bontakozott ki aközött, hogy haza kell-e hívni katonáinkat a fenyegetettség miatt al-Hillaból, vagy sem. Simicskó István úgy vélte, nincs változás a pártok álláspontjában ahhoz képest, amelyet a múlt hónapban az Irakban lévő magyarokat is ért támadás után megfogalmaztak. A kormány csakúgy, mint akkor, egy túlbuzgó, szervilis álláspontot képvisel, melyet jól összegez Juhász Ferenc kijelentése: „együtt mentünk, együtt jövünk a szövetségeseinkkel”. A valóság ezzel szemben az – mondta az alelnök –, hogy nem együtt mentünk az amerikai erőkkel, és nem kizárt, hogy nem együtt jövünk vissza.

Az MDF továbbra is követeli a magyar katonák azonnali hazahívását. A közvélemény számára nagyon rokonszenves lehet ez a törekvés, ám Simicskó István szerint erre a látszólag egyszerű kérdésre nem lehet ilyen egyszerű választ adni. A kontingens azonnali kivonásának számos nemzetközi és hazai következménye lenne. A fideszes képviselő szerint nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy korábban az Országgyűlés minden pártja támogatta, hogy szállítóalakulatot küldjünk Irakba, ez jelzés volt a nemzetközi erők számára Magyarország részéről. A hazai hatásait sem szabad lebecsülni egy ilyen döntésnek – figyelmeztetett az alelnök –, a nemzeti oldalnak az a célja, hogy emelje a magyar katona tekintélyét, megbecsültségét a világban és itthon is. Elbizonytalanítaná a misszió tagjait, ha hazahívnánk őket, miközben a veszélyes és nehéz körülmények között is kiválóan látják el a feladatukat.

A Fidesz álláspontja sem változott a kérdésben, a legnagyobb ellenzéki párt már a kontingens kiküldését is nemzetközi felhatalmazáshoz kötötte, és most is azt tekintené a legjobb megoldásnak, ha az ENSZ új határozattal venné át Irakban a politikai rendezés irányítását. Simicskó István szerint ez csökkenthetné az ott élő emberek ellenszenvét az idegen fegyveres erőkkel szemben, akikre megszállóként tekintenek. Az alakulat hazahívását pedig csak abban az esetben támogatnák, ha olyan módon romlanának a biztonsági körülmények, hogy lehetetlenné tennék, hogy a magyarok elvégezzék a rájuk bízott szállítási feladatokat. Simicskó István hozzátette, ma már világosan látni, hogy a háború megindítása nem szolgálta a terrorizmus visszaszorítását, de a nemzetközi erők közös felelőssége, hogy ezt a hibát ne tetézzék másikkal. A szétzilált iraki társadalmi viszonyok között nyilvánvaló, hogy ha minden idegen katona kivonulna, beláthatatlan kimenetelű polgárháború sújtaná az országot.

Érdekes, hogy a spanyol szocialisták hasonló álláspontot képviselnek, mint Magyarországon a legnagyobb polgári erő. Simicskó István szerint ki kell várni az új spanyol kormány döntését az iraki részvételükkel kapcsolatban. A leendő miniszterelnök, ugyanis nem azt mondta, hogy azonnal kivonja a katonákat Irakból, hanem a további részvételt az ENSZ szerepének növeléséhez kötné.

A terrorizmus elleni küzdelem és Irak ügye belpolitikai kérdéssé vált a spanyol választáson. A madridi robbantás jelentősen befolyásolta a választások végeredményét és a biztosra vett jobboldali győzelem helyett a békepárti szocialistáknak hozott sikert. Sokan ezt a fordulatot annak tudják be, hogy Aznar és pártja kommunikációs hibát követett el, amikor először az ETA-t jelölte meg a cselekmény elkövetőjeként. A helyzet ennél összetettebb, ugyanis a háborúpárti országok lakosai az olaszok, britek és úgy tűnik a spanyolok közül is mind többen akarnak őszinte válaszokat kapni a politikusoktól arra kérdésre, mi volt a háború oka. Hol vannak a tömegpusztító fegyverek és a bizonyítékok, hogy az iraki vezetésnek terrorista kapcsolatai voltak. Blair botránya, a titkosszolgálatok megkérdőjelezhető jelentésével, a brit kormányfő népszerűségvesztése rákényszeríti a politikai erőket szerte a világban, hogy támogatóik megőrzése miatt módosítsanak a háborúhoz fűződő viszonyukon. Az Egyesült Államokban az elnök kommunikációja is jelentős változáson ment át az utóbbi időben. A választások évében eltűnt a korábbi keménység Bush beszédeiből, igazodik ahhoz, amit a választók hallani akarnak annak érdekében, hogy megőrizhesse a hatalmát.

Ez a helyzet kedvező lehetőséget teremt arra is, hogy az USA is belemenjen abba, amiről fél évvel ezelőtt hallani sem akart, hogy az ENSZ vegye át a vezető szerepet Irakban. Bushnak is szembe kell néznie azzal, hogy az amerikai közvélemény egyre több kérdést fogalmaz meg a háború jogosságával kapcsolatban. Az elmúlt időszak amerikai politikája 2001. szeptember 11-e óta semmi másról nem szól, csak a terrorizmus elleni háborúról, arról, hány lator állam van még a világban.

Az emberek életét a félelem, a rettegés uralta a World Trade Center elleni támadás után, majd a lépfenefertőzés veszélye, az antraxos borítékok küldözgetése intette óvatosságra a polgárokat. A politika érdekeinek megfelelően azonnal azt mondta, hogy az al-Kaida állhat a veszélyes postai küldemények hátterében is, később kiderült, mégsem ők voltak. Simicskó István óvatosságra intette a politikusokat, szakértőket és főleg a különböző médiumokat, nehogy elhamarkodottan jelöljenek meg felelősöket egy-egy robbantásos cselekmény kapcsán. A madridi események után először az ETA-t tették felelőssé, elhangzott az is, hogy az al-Kaidával közös akció volt. Még tart a vizsgálat, bár előkerült, csakúgy mint a szeptember 11-i robbantás után egy furgon, benne egy Koránnal és egy levéllel, amelyet állítólag az al-Kaida írt. Meg kell várni, hogy egyértelmű legyen, ki követte el a szörnyű robbantást Madridban. Ha beigazolódik, hogy az al-Kaida volt, akkor annak egyértelmű lesz az üzenete a világ számára, hogy hasonló veszélyeknek van kitéve, aki kiáll a nyugati értékrend terjesztése mellett, és részt vállal a terrorizmus elleni vagy annak vélt háborúban.

scs