Krisztina, a proli

A tiszta kéz és kendőzetlen igazság független nagyasszonya máris ellentmondásba kerül magával, hiszen a második férjével 40 millió forintért vásárolt ingatlanát véletlenül kihagyta 2016-os vagyonnyilatkozatából, mint az Együtt ferencvárosi képviselője és pártja korrupcióügyi szóvivője. Magyarázkodni kényszerül parkolási csalás vétsége miatt is – a rendőrség ismeretlen tettes ellen nyomoz –, mert az eljárás során kiderült, a visszaélésben érintett jármű üzemben tartója Baranyi Krisztina volt.

Arról pedig saját maga beszélt, hogy a romagyilkosságok idején eleinte Milla-szimpatizánsnak, majd aktivistának szegődött, mostanság, azaz napjainkban független polgármesterként kormány- és korrupcióellenes oratóriumokat ad elő, megfeledkezve arról is: valamikor soron kívül és kedvezményesen jutott ferencvárosi bérlakáshoz. (Ilyenre ezrek várnak a kerületben.)

Keresztényellenes kirohanása sem vall függetlenségre, hiszen a tűzvészben használhatatlanná vált Ráday utcai református kollégium helyreállításához szükséges területfoglalási díjat nemhogy elengedte, de 200 milliót számláz a református egyháznak, miközben egykori párttársával és a volt SZDSZ-es Gegesy Ferenccel szabálytalanul közbeszereztetett parkolási rendszert sem képesek működtetni, aminek következményeként csaknem 200 milliós bevételtől esik el a kerület.

Ugyancsak a független Baranyi nyilatkozta nemrég, hogy amíg az SZDSZ élt és szuszogott, addig ő a liberálisok bűvkörében élt, rájuk szavazott. Mégis az ő szájából hangzott el a „sohasem készültem politikusnak” kijelentés is. A rendszerváltás után a kis Moszkvának keresztelt Salgótarjánban a szabad demokraták szekerét tolta, és vált amolyan balkézről zöldpártivá, a városbeliek szerint: „zöldséges harcossá”.

Annak idején festő-mázoló apjával és „szolgáltatói szektorban dolgozó anyjával” derűs kedvvel csaptak vállalkozásokba, mint mondta: „Volt pékségünk, meg sütöttünk hamburgert.” A húsdarálás, a tészta- és krumplislaska-gyúrás izgalmas időszakában ment férjhez egy algériai férfiúhoz, és „sorra jöttek a gyerekek”. Később, 2003-ban állítólag szó nélkül otthagyta Nasszert, gyermekei apját annak emberi és anyagi problémái, tartozásai miatt.

Pestre költözött. A nagy utazást megelőző években a városi Karancs szállodához tartozó bisztró helyiségében, ahol addig hamburgerezett, gyógyszertárat alapított és azt vezette, ezt szintén ő nyilatkozta. Kijelentése még akkor is valószínűtlen, ha időközben a pécsi egyetemen elvégezte a HR-szakot, ugyanis kizárólag gyógyszerészdiplomával rendelkező személy működtethet patikát. Persze ha a háttérben bérbeadóként vagy befektetőként volt jelen, az más: szimpla haszonszerzés stróman alkalmazásával.

„Igazi proli vagyok!” Ezt is mondta Baranyi Krisztina magáról az egyik vele készült beszélgetés felütéseként, kételyt sem hagyva más minősítésre. Nem vitatom. (A proletár az ókori Rómában vagyontalan szabad embert takart, aki leginkább élősdi életet élt. A kapitalizmusban elnyomott és kizsákmányolt munkás volt, aki bérbe adja munkaerejét.)

Ám ahhoz, hogy a Karancs bisztrót kibéreljék, alakítgassák, esetleg másoknak bérbe adják, netán megvegyék, majd több tízmillióért eladják, kevés lett volna igazi proletárnak lenni, mint ahogyan Baranyi sem lehetett az; maga nyilatkozta, hogy az SZDSZ szekerét tolta, sőt jótevőjével, Gegesyvel is már Salgótarjánban szárba szökkent máig tartó hűséges kapcsolata. Fontos a politikai beágyazottság, ugyanis a Karancs szállót abban az időben zűrös körülmények között privatizálták, a szállodarész azóta sem működik. (Sok férfi vendég sajnálta Ibike és Mártika felszolgálókat az egykori bisztróból.)

Mi történt? A helyi fáma szerint a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának (MSZOSZ) volt elnöke, Jakab Sándor elvtárs lánytestvére, Sándor Judit kivételezetten került helyzetbe. Megerősíti a protekciót Paulina László vállalkozó, aki mikor pályázni akart a szállodára, közölték: arra nem lehet!

A privatizáció során Princz Gábor elnök-vezérigazgató közbenjárásával a Postabank finanszírozta a vásárlást. Princz bőkezű volt más kommunistákkal is. Horn Gyulát például potom áron juttatta a Remetehegyi úton telekhez, majd épített rá a Postabank egy szaunás, fürdőmedencés villát az akkori miniszterelnöknek. Sándor Judit mellett tulajdonos lehetett Nógrád talán leggazdagabb embere, Gressai Sándor tűzhelygyári elnök-vezérigazgató úr, előtte még MSZMP-s igazgató elvtárs ugyanott, aki kivagyiságban versenyre kelt a Tocsik-ügyben hírhedtté vált MSZP-s pénztárossal, Boldvai Lászlóval.

A nagy balhék és nagy szerzések évtizedében a bisztróból kialakított Baranyi-féle kuckóban barátságosan ontotta a meleget a Nasszerrel akkor még közösen beépített laskasütő kemence, miközben az Alkotmány utcában, az egyik tízemeletes panel tizedik emeletén lakott a család. Időközben a büfé profilját megváltoztatták, és a helyiség egy részében optikus kezdte meg jövőbe látó ténykedését, majd a patikára is sor került. Napjainkban Benu gyógyszertárként működik.

Azt sem árt tudni, és árnyalja a tarjáni állapotokról alkotott képet, hogy a Nógrád Megyei Közgyűlés elnöke 1990-től az SZDSZ-es Korin Ferenc volt, lehetővé téve a munkásvárosban a liberális pártba habarodottak politikai és gazdasági boldogulását. Ekkor kerülhetett a tarjáni Baranyi kapcsolatba a ferencvárosi SZDSZ-es polgármesterrel, Gegesy Ferenccel. Nincsen abban semmi különös, hogy Baranyi Krisztina ezek után ma már a Ferencvárosban lakik, amiből aligha következik az is, hogy Gegesy Ferenc potom 900 ezer forintos tiszteletdíj fejében havonta tanácsokkal látja el a független polgármester asszonyt.

Miként lehet független, aki SZDSZ-es, aztán millás aktivista, majd Együtt-politikus? Ki hiszi el arról, aki 40 milliós vagyonbevallást téveszt, parkolási csalásba keveredik, patikát jogosulatlanul működtet, vagy bérlakáshoz juthat mások rovására, és 200 milliót sem rest keresni a leégett egyházi kollégium fenntartóján, miközben rossz döntésének következtében a kerületi parkoláson közel 200 milliót bukik Ferencváros, hogy ő a tiszta kéz és a kendőzetlen igazság független nagyasszonya?

„Az anyagi súly teszi becsessé az aranyat, az erkölcsi az embert” – írja Baltasar Gracián egyik maximájában. Az igazmondás és a józanság az érettség homlokzata. Egy bejegyzés a Facebookon röviden így fogalmaz Baranyiról: „Baltaarcú lumpenproli. A tarjániak megszabadultak tőle, a fradisták büntetésül megkapták.”