Krisztus kenyér és bor színében
Világszerte több mint egymilliárd néző követte nyomon képernyőn és az interneten keresztül az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Több mint 75 ezren regisztráltak, és további több százezer résztvevő csatlakozott a regisztrációhoz nem kötött programokhoz. Monumentális esemény részesei lehettünk, amelyen nem lehetett megkerülni a kereszténység, Európa és a világ sorskérdéseit sem.Magyarország először 1938-ban rendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust. Azóta 83 esztendő telt el. 1939-ben kitört a második világháború, a kongresszusi volt az utolsó békeév. Jött a német és a szovjet megszállás, az 1956-os forradalom, a kommunista diktatúra évei. Az idén egy boldogabb Magyarország láthatta vendégül a kongresszuson részt vevőket, ugyanakkor ismét egy veszélyes, fenyegetettségektől terhes korszak küszöbén.
A megnyitó a budapesti Hősök terén egyben az Esztergom–Budapesti Főegyházmegye katolikus iskoláinak Veni Sancte tanévnyitó szentmiséje is volt, ezerkétszáz fiatalt pedig az a megtiszteltetés ért, hogy itt lehetett elsőáldozó. Szikrázó napsütés, ezerfős kórus, pompás összhang, derű és áhítat – felejthetetlen élmény volt. A félórás megnyitóünnepség a Magyarország, Mária országa címet viselte. Néptáncosok és hagyományőrzők mutatták be a magyarság és a kereszténység ezeréves gyökereit.
Öt kontinens egymilliárd-kétszázmillió katolikusa figyelt ránk a kongresszus idején, ahogy Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában mondta. Az eucharisztia a forrás, amelyből a keresztények élete és küldetése táplálkozik, jelentette ki Erdő Péter. A bíboros köszöntötte a jelen lévő közjogi méltóságokat, majd Angelo Bagnasco bíborost, az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnökét, a megnyitómise főcelebránsát, valamint Hilarion volokolamszki metropolitát, a Moszkvai Patriarchátus külügyi hivatalának vezetőjét.
A résztvevők csodálatos, verőfényes napsütésben élvezhették a családias, békés piknikhangulatot. Az Andrássy út hatalmas szabadtéri katedrálissá változott, a kisszékeken vagy a füvön ülő emberek, családok, közösségek átérezhették, milyen lehetett, amikor Jézus megszaporította a kenyeret, és megvendégelt ötezer embert. Bár ennél most jóval többen voltak. A kongresszusra 75 ezren regisztráltak: lehet kezdeni a számháborút, hogy ez sok vagy kevés, de nem árt tudni, hogy az előzőn, amelyet 2016. január 24. és 31. között a Fülöp-szigeteki Cebuban rendeztek meg, a regisztrált résztvevők száma a budapestinek a töredéke, 12 ezer volt. Itt jelentette be Ferenc pápa, hogy a következő kongresszusnak Budapest ad otthont.
Jobb békében élni
Jézus hirdeti és gyakorolja is a szeretet parancsát – mondta Böjte Csaba ferences szerzetes a kongresszus második napján, közel telt ház előtt. A tőle megszokott közvetlen stílusban, kedves anekdotákkal mutatta be a gyermekek körében végzett lelkipásztori munkáját.
– Mi Isten akarata, hogyan tovább? – elsőként ezekre a kérdésekre kereste a választ. A ferences szerzetes szerint a világjárvány, az árvíz, Afganisztán történései mind felvetik ezt a kérdést.
A Mennyei Atya kétezer éve azt mondta a Fiának: menj le az emberekhez, mondd el nekik, hogy sokkal jobb békében élni, tanítsd meg nekik a szeretet parancsát! Csaba testvér felidézte, hogy Jézus nyilvános működése nem úgy kezdődött, hogy írt egy pályázatot az EU-hoz a világ megváltásának infrastrukturális fejlesztéséről, hanem „két szájtáti legényt”, Jánost és Andrást elhívott, nézzék meg, hol lakik. A jézusi megváltás terve úgy szólt, hogy „elmegyünk minden emberhez, és elmondjuk, mennyivel jobb békében élni!” A ferences szerzetes szerint tovább kell mennünk ezen az úton, amelyen Jézus elindított bennünket, és a tőle kapott értékeket kell felkínálnunk a világ többi részének.
– A szeretet, a párbeszéd készsége, a szolidaritás és az irgalom mind az evangéliumból nőtt ki – mondta. Csaba testvér rámutatott arra is, hogy Jézus hirdeti és gyakorolja is a szeretet parancsát, még a kereszten is hitte, hogy ez megvalósítható, amikor megbocsátott azoknak, akik megfeszítették.
Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy manapság illik panaszkodni, nyafogni, mindig a hibát keresni és leszólni egymást.
– Pedig úgy gondolom, hogy ilyen jól magyar ember a Kárpát-medencében az elmúlt ezer évben nem élt – szögezte le.
Szeptember 8-án, a kongresszus szerdai napján, Mária születésének ünnepén a gazdagréti Szent Angyalok-plébániatemplomban mutatott be olasz nyelvű szentmisét Robert Sarah guineai bíboros, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció volt prefektusa. Sarah bíboros nyíltan kimondta, amit sokan gondolunk: a nyugati társadalmak számára Isten meghalt. Hitüket elhagyva abszolutizálták a szabadságot, sutba dobták az értékeket, nem őrizték meg a családot. Az emberek teljes szabadságra vágyakoztak, és ehhez meg kellett szabadulniuk a korlátokat támasztó Istentől, holott a teljes szabadságot éppen az adná meg, ha ragaszkodnának Isten parancsolataihoz. Az Istent kizáró társadalmi fejlődés nem vezethet boldogsághoz, figyelmeztetett Sarah bíboros.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszussal egy időben, szeptember 4–12. között, a Szent István téren rendezték meg a Szent István Könyvhetet, a magyar keresztény könyvkiadók legrangosabb és legnagyobb hazai összejövetelét. Így másnap a bazilika előtti téren több kitűnő szerző mellett Sarah bíborossal is lehetett találkozni, aki a magyar hívő közösség körében rendkívüli népszerűségnek örvend. A Szent István Társulatnál már négy könyve is megjelent magyarul.
Az afrikai származású főpap a katolikus egyházon belül konzervatív nézeteiről ismert. A hagyományos tanítás, a család védelmezője. Nyilatkozataiban elítéli a melegházasságot, a radikális feminizmust, az abortuszt és az eutanázia támogatását. Markáns véleménye van a német egyház külön utas törekvéseiről is. Úgy látja, a nyugati egyházak némelyike olyan megoldásokat szeretne bevezetni, amelyek ellentétesek Jézus és a katolicizmus tanításával.
2015-ben a családügyi püspöki szinóduson Sarah a genderideológiát és az iszlám fanatizmust nevezte a mai kor két legnagyobb fenyegetésének. Az iszlám, véleménye szerint, mindenekelőtt Európa azon társadalmaira veszélyes, amelyeknek már nincs igazi identitásuk és vallásuk. Akik megtagadják a saját hagyományukból, kultúrájukból, vallásukból fakadó értékeket, el fognak tűnni, ugyanis elvesztették a motivációjukat, energiájukat és még magát az akaratot is, hogy megvédjék a saját identitásukat.
Gyakran szembeállítják a „konzervatív” Sarah-t és a „liberális” Ferenc pápát. Sarah bíboros amikor 2020-ban betöltötte 75. életévét, benyújtotta lemondását, amit Ferenc pápa idén februárban el is fogadott. A kettejük közötti ellentétre különböző teóriák születtek, miközben a doktrínát alapvetően érintő kérdésekben (cölibátus, abortusz, válás) nem volt közöttük semmilyen nézeteltérés. 2021 márciusában a bíboros így tiltakozott: „Én Ferenc ellen? Képtelenség. A pápának engedelmeskedni kell!” Ugyanakkor örömét és háláját fejezte ki azért, hogy a lemondását Ferenc pápa elfogadta.
Isten cselekvést kíván
Sokan vallottak a hitükről, és a pénteki napon a tanúságtevők sorába lépett Áder János, Magyarország köztársasági elnöke is, egy nem mindennapi hitvallással. Beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy mindannyian kapunk Isten jelenlétére, életünkre gyakorolt hatására utaló jeleket. Vajon ezek a váratlan események miért velünk és miért így történnek? – tette fel a kérdést. Kétféle válasz szokott születni: az első, hogy véletlen volt, a második, hogy a Jóisten akarta így.
Áder János a tanúságtételét három korábbi élményére fűzte fel, hogy szemléltesse, véletlenek nincsenek, ugyanakkor Isten keresése és befogadása cselekvést kíván, nem lehet passzív. Beszéde végén leszögezte: ha jól sáfárkodunk a ránk bízott talentumokkal, ha szívünkben, lelkünkben, és cselekedeteinkben is keressük Istent, akkor meg is találjuk őt.
Áder János beszéde végén megemlékezett a koronavírus-járvány tragikus következményeiről, konkrét személyes eseteket felsorolva. Több mint hatszáz olyan család van, ahol a 18 év alatti gyerekek egyik vagy mindkét szülőjüket elveszítették. Miután világossá vált, hogy hosszan tartó segítség szükséges, a támogatásukra feleségével, Herczeg Anitával létrehozták a Regőczi István Alapítványt.
Nem mindennap hallunk arról, hogy világi politikusok, közjogi méltóságok nyíltan megvallják a hitüket. Nem csoda, hogy Áder János szavait ütemes vastaps követte: a magyar köztársasági elnök ezzel a beszédével hitet tett a keresztény Magyarország mellett.
Gyertyák tízezrei
A kongresszus zárónapjának előestéjén szentmisét mutatott be a budapesti Kossuth téren Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek. A gondviselő Isten különös ajándékának nevezte, hogy a hívek együtt ünnepelhetnek a nemzet főterén. Kiemelte, hogy a Parlament épületében most egyszerre van jelen a Szent Korona és legbecsesebb ereklyénk, a Szent Jobb. A tér és a környező utcák zsúfolásig megteltek. Erdő Péter köszönetet mondott Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkának a mise előtt elmondott szavaiért és azért, hogy megtisztelte a kongresszust a jelenlétével.
Felidézte, hogy 2000-ben, ugyancsak Budapesten az ortodox egyház számára is szentté avatta I. Szent István királyunkat, arra emlékeztetve, hogy államalapító uralkodónk halálakor, 1038-ban még egységben volt a keleti és a nyugati kereszténység. Halála előtt Szent István király megrendülten ajánlotta Szűz Máriának az országot és koronáját. Előre láthatta, hogy az európai népek közösségébe még alig beilleszkedett magyarságot végveszély fenyegeti ezen a széljárta vidéken, amelyet sokan a népek országútjának tekintettek. Erdő Péter kijelentette: a Szűzanya elfogadta a felajánlást, és immár ezer éve magyarság és kereszténység együtt járja a történelem útját minden kísértésen és nehézségen át, mindig megújulva és újjászületve, még olyan helyzetekben is, amikor emberileg már nem látszott semmi remény.
Az áldozás utáni könyörgést követően eucharisztikus gyertyás körmenet indult az Oltáriszentséggel az élén a Hősök terére, ahol a megérkezést követően Erdő Péter megáldotta a híveket. A gyertyás körmeneten több tízezren vonultak a Kossuth térről a Hősök terére a kongresszus himnuszát énekelve, imádkozva. Felülről nézve a menet egybefüggő, hatalmas lángoszlopként világított az éjszakában.
Ne hagyd elveszni Magyarországot!
Vasárnap reggel a Szépművészeti Múzeumban találkozott Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke Ferenc pápával. Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes is. Ferenc pápa kíséretében jelen volt Pietro Parolin bíboros-államtitkár és Paul Richard Gallagher érsek, az Államközi Kapcsolatok Részlegének vezetője.
A találkozóról Orbán Viktor Facebook-oldalán az alábbiakat közölte: „Arra kértem Ferenc pápát, hogy ne hagyja elveszni a keresztény Magyarországot.” A miniszterelnök átadta Ferenc pápának annak a levélnek a másolatát, amelyet IV. Béla magyar király IV. Ince pápához intézett 1250. november 11-én. Azért fordult IV. Béla a pápához, mert azt tapasztalta, hogy a keresztény Európa magára hagyta Magyarországot.
„A tatárok ügyében megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, de mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat” – áll IV. Béla levelében. Így folytatódik: „Miattuk, főként azonban a tatárok miatt, akiktől félni háborús tapasztalat tanított meg, mint a többi olyan nemzetet, akiken már keresztülgázoltak, országunk főpapjaival és előkelőivel tanácskozva jónak láttuk, hogy Krisztus helyetteséhez és az ő testvéreihez meneküljünk mint egyetlen és a kereszténység végső szorongatottságában végső védelmezőhöz, hogy általunk Rátok is és a többi keresztényekre is be ne következzék az, amitől tartunk. Mert napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nemcsak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, […] hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt több szavahihető bizonyságból tudjuk, szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen teméntelen hadat indítanak.
Tartunk tőle, hogy ha ez a népség elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a tatárok vad kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, hacsak az Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban meg nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek ott laknak” – olvasható ebben a 771 évvel ezelőtt írt levélben. Megdöbbentő üzenet…
Mise százezrek előtt
Ferenc pápa a kongresszus zárómiséjén százezrek jelenlétében arról beszélt, hogy mit jelent Jézus követése. A keresztény út nem a siker ostromlása, hanem éppen azzal veszi kezdetét, hogy hátralépünk egyet, ki tudunk lépni középről. Péter a krisztusi kegyelemnek köszönhetően felismeri, hogy a középpont nem az „ő Jézusa”, hanem az „igazi Jézus”, és a kettő messze nem ugyanaz. Bár elbotlik még később is, de megbocsátásról megbocsátásra egyre jobban felismeri az Isten igazi arcát. És így eljut a Krisztus iránti terméketlen csodálattól addig, hogy valóban követi Krisztust.
A vasárnap délben szokásos Úrangyala imádságot Ferenc pápa ez alkalommal a kongresszus záró szentmiséjén mondta el. Majd így búcsúzott: „Régen ti, magyarok tiszteletből nem mondtátok ki Mária nevét, hanem úgy szólítottátok meg, mint a királynét. A »Boldogasszony, régi nagy patrónátok« kísérjen és áldjon meg benneteket! Áldásom innen, ebből a városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat, az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket” – e szavakkal áldotta meg a híveket a zárómise végén a szentatya.
Jelentős diplomáciai siker, hogy Ferenc pápa látogatásával a V4-országok a figyelem középpontjába kerültek. A pápa Budapesten misézett, majd innen Szlovákiába repült. És közben a lengyeleknek is tett egy óriási gesztust: a budapesti Hősök terén jelentette be, hogy megtörtént, amire már régóta vártak: Varsóban boldoggá avatták Wyszyński bíborost, amit a lengyel zarándokok hatalmas tapssal és zászlókkal köszöntöttek.
Összegezve elmondható, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus óriási siker és életre szóló, katartikus élmény volt, erős evangelizáció, hitünk megvallása és felszítása fővárosunk, népünk, Európa és a világ lelki megújulására. Őszinte párbeszéd, amelyben felszínre kerültek azok a kérdések, amelyekre Európának és a világnak választ kell adnia.
A magyar válasz így szól: „A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb jövődnek záloga.”