Hirdetés

– Esperes úr, ha fenntartja mindazt, amit a valamennyi keresztényben hányingert keltő párizsi megnyitóról közölt, akkor augusztus 14-én kizárólag felettese, Kató Béla püspök úr felszólítására mondott le esperesi címéről, amint ezt a Transtelex és több hazai LMBTQ-párti portál is ujjongva közölte.

– A cikk után főtisztelendő Kató Béla püspök úr azonnal felhívott, mert őt is utolérték, és egy őszinte pásztori beszélgetést követően, amelyben én elmondtam az egész ügynek az előzményeit, arra kért, semmiféleképpen nem utasított, hogy a felkorbácsolt indulatok miatt, amelyek a Transtelex nyomán a Facebookon megjelentek, ugyanakkor a békesség érdekében, az ügy tisztázására fontoljam meg, hogy benyújtom lemondási szándékomat az esperesi tisztségről. Így tehát a törvényes egyházi felsőbbségem javaslatára, amelynek mindenkori betartására esküvel is köteleztem magamat, benyújtottam lemondásomat, és a püspök úr el is fogadta.

– A Transtelex azzal vádolta meg, hogy a bejegyzésében arról értekezett, miszerint középkori módszerekkel kínozná meg a szivárványos közösség tagjait. Így történt?

– A Transtelexen megjelent cikk íróját, Vig Emesét nem ismerem, tudomásom szerint eddig nem is találkoztam vele, és telefonon sem beszéltünk soha. Augusztus 8-án hívott föl egy hölgy a Transtelex részéről, de semmiféleképpen nem a cikk írójaként mutatkozott be. Elmondtam, hogy a bejegyzésem úgy, ahogy az a Facebookon megjelent, féligazságokat tartalmaz. A párizsi olimpia megnyitójának a műsora, gondolom, mint sok más keresztény embert, engem is felháborított, a látottakat blaszfémiának, istenkáromlásnak tartom, mélységesen megvetem és elítélem ezt a fajta LMBTQ-propagandát, ismétlem, propagandát, amely semmiben sem egyezik, sőt egyenesen ellentmond a keresztény tanítással, kicsúfolván és meggyalázván Isten teremtő munkáját. Azt is elmondtam, hogy a bejegyzésemben arra akartam reflektálni, hogy az ilyen fajta istenkáromlókat a középkorban a felsorolt kínzásoknak vetették alá. Elismertem azt is, hogy a bejegyzésemet első felindulásból tettem a látottak miatt. A telefonbeszélgetés során próbáltam többször is annak a véleményemnek hangot adni, hogy magát a propagandát ítélem el, és teljes szívemből megvetem, és nem valamelyik kisebbségre vagy közösségre értettem vagy gondoltam szó szerint a bejegyzésem kapcsán. A telefonbeszélgetés során arra már nem volt lehetőségem, hogy elmondjam a véleményemet arról, hogy mi áll a bejegyzésem mögött.

Korábban írtuk

– Beszélgetésünk előtt említette, hogy Budapesten a repülőtéren, aztán pedig Angliában is furcsa dolgok történtek a telefonjával, és azóta kétségei vannak, hogy a szövegébe valakik, valahol belenyúltak és szerkesztették.

– Amit ennek kapcsán akartam mondani, az már nem érdekelte az internetes médiát, és nem is nagyon próbálkoztam, látván, hogy milyen módon forgatják ki a szavaimat. 2024 július 26-án Ferihegyről kora hajnalban indultunk volna egy nagyon jó családi keresztény barátunk leányának az esküvőjére Angliába, Birminghambe. Kezdetben egyórás késést jeleztek, amiből végül több mint 13 óra lett. Így csaknem az egész pénteki napunkat bent töltöttük a reptéren. Többször is a reptéren adódó wifihálózatokra kapcsolódtam az internetet használva. A telefonom néha furcsán viselkedett, teljesen fel volt töltve, mégis néha magától kikapcsolódott, majd ugyancsak magától beindult, el-elhalványult, majd a fényerő szintje egyszerre maximális lett. A hosszú várakozás alatt mindennek nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget. A várakozás idején társalgópartnerekre is találtam. E beszélgetések alatt nemegyszer ütköztem véleménykülönbségekbe épp az LMBTQ propagandája miatt. Miután 26-án késő este megérkeztünk Birminghambe, a következő ott töltött hét nap alatt is néha furcsán viselkedett a telefonom, de én mindezt annak tulajdonítottam, hogy az épp adódó wifikapcsolatokat használtam. Sokszor néhány pillanatig teljesen más dolgok jelentek meg a bejegyzéseim körül, mint amit valójában leírtam. A sokat vitatott posztomat, amelybe úgy érzem, valaki vagy valami belenyúlt, a Facebook letiltotta, amiről csak később értesítettek. Elgondolkoztató, hogy a Transtelexnek vagy valakinek hogyan sikerült mégis képernyőmentést készíteni.

– Egyre többen állítják, mindez a Brüsszel szolgálatában álló zsoldosmédia manipulációja, és a hamis bizonyítékaik csak arra kellenek, hogy az Európában is beindult keresztényüldözés során az LMBTQ-kisebbségek érdekében tudjanak fellépni. Erről mit gondol?

– Hogy mi történik Európában, azt szerintem minden normális ember látja. Hogy milyen erőszakos lett az LMBTQ propagandája, ahhoz sem fér kétség. Lassan most már szégyen az, ha valaki megvallja keresztény hitét, ugyanakkor bűnösként tekintenek arra, aki nem ért egyet ezzel a propagandával. És itt ismét ki kell emelni a propaganda szót. Én azokra az emberekre, akik valamilyen ok miatt nem tudnak beilleszkedni Isten teremtői művébe, bizonyos értelemben sajnálattal tekintek, ugyanakkor úgy gondolom, ez mindenkinek a magánügye. Valójában ennek a propagandának ők áldozatai.

– Miután kifejtette nemtetszését, azonnal gyűlöletbeszéddel, uszítással vádolták, sőt a román törvényekre hivatkozva börtönt emlegetnek, mintha a kereszténység veszélyesebb volna az LMBTQ-nál…

– Jézus Krisztus Urunk senkit sem zár ki az Ő megváltó és szabadító művéből, de ehhez el kell fogadnunk Őt és az Ő tanítását. A fent említett propaganda ezt a tanítást megveti, meggyalázza és mindenben elutasítja. Ismétlem, nem egy kisebbség vagy egy közösség, vagy csoportosulás ellen és nem személyek ellen tiltakoztam és tiltakozom, hanem az ilyen propaganda ellen, amely egyre inkább teret hódít, és egyre kártékonyabb lesz a kereszténységre nézve. Az aggódó ember szavát vagy véleményét, látjuk milyen könnyen félre lehet magyarázni vagy éppen ellene fordítani, gyűlöletbeszéddel vagy uszítással vádolni.

– Mivel egyháza vezetése lemondásával lezártnak tekinti az ügyet, most a gyülekezetét szeretnék rábírni arra, hogy indítson fegyelmit ön ellen, de információink szerint a magyar hívek és a román lakosok körében is megsüvegelik. Csökken vagy nő a respektje?

– Én nem szeretnék most mártírként előállni. Akik alaptalanul meghurcolták a nevemet a világhálón, azokra mint keresztény ember nem tudok haragudni. Mindezt nem azért vállaltam, hogy úgymond a respektem nőjön, mindezt nem vállalnom kellett elsősorban, hanem a Krisztusba vetett hitem kötelezett. Nekem egyre alább kell szállnom, még szenvedések és gyalázások árán is azért, hogy Isten és Jézus Krisztus neve felmagasztaltassék. A média azon részéből érkező mocskolódás mellett elmondhatom, hogy úgy a magyar híveim, mint román emberek, kollégáim, barátaim is további támogatásukról biztosítottak, vállalván ennek az ügynek az igazságát és kimondását a jövőben.

– Önt 2012-ben választották meg egyházmegyéje élére, holott gyakran vádolták túlzott magyarkodással, vallásossággal, ezért röviden kérem, mutatkozzon be az anyaországi olvasóközönségnek.

– Vallom azt, hogy mindenekelőtt kereszténységemet és Istenbe vetett hitemet tartom fontosnak, és ezt a hitet magyarként próbálom minden körülmény között megélni. Hogy Isten engem ide teremtett és magyarnak teremtett, hiszem azt, hogy mindezt egy bizonyos céllal tette. Ezért felelősséggel tartozom neki. Minden népet, vallást tisztelek, szeretek és elfogadok, de mindenekelőtt azt a vallást és nemzetet, amelybe Isten az Ő szolgálatába elhívott. Lemondásom legfontosabb oka is ez volt. Engem, mint aki ősszüleink által bűnbe született, de aki hiszem azt, hogy Jézus megváltott, lehet gyalázni, megvetni, kicsúfolni, de Krisztusomat, vallásomat, egyházamat, népemet és nemzetemet értem soha. Olyan történelmi időket élünk, amikor megmaradásunkat itt, a Kárpát-medencében nagy mértékben meghatározta és elősegítette annak a keresztény öntudatnak az ápolása és felkarolása, amelyet Magyarország az elmúlt másfél évtizedben képviselt és támogatott. Hiszem és vallom azt, hogy egy nép, egy nemzet elsősorban hitében, majd nyelvében és nem utolsósorban hagyományaiban él és maradhat fenn.

– Mi a véleménye magyarként arról, hogy miközben Brüsszel erőlteti és pénzeli a szivárványos kisebbségek térnyerését, az óvodai, iskolai érzékenyítést, aközben a Romániában élő magyar kisebbség autonómiatörekvéseit, akár a katalánokéit, lesöpri az asztalról?

– Aki kisebbségi létbe születik bele úgy, mint mi itt Erdélyben, annak számolnia kell azzal, hogy mivel áll szemben, hogy mennyit és hogyan kell megharcolnia a mindennapjaiban. Tény és valóság, hogy Brüsszelben kettős mércét használnak. Ugyanezt a kettős mércét használják kényük-kedvük szerint minden téren.

– Protestáns magyarként milyennek látja Európa és benne a magyar nemzet sorsát Robert Schuman keresztény államférfi „Európa vagy keresztény lesz, vagy nem lesz” több mint 60 esztendeje tett kijelentése tükrében?

– Az ezelőtt 60 esztendővel tett kijelentés úgy érzem, napjainkban sokkal aktuálisabb, mint valaha. Igen, vagy keresztény lesz, vagy elveszik. A kérdés az, hogy vajon már nem vérzett-e el? Az utolsó 24. órájában vagyunk. Isten segedelmével, egymást kölcsönösen szeretve és tisztelve, talán még megállíthatjuk a végső pusztulást, hogy a vén Európa ismét talpra álljon.