Április 20-án közel nyolcvanezer biciklis tekert a belvárosi Erzsébet térről Budára, majd a Hősök terére. A rendezvényt a Föld napjának alkalmából tartották, amely minden évben április 22-én van. Sokak szerint a felvonulást ténylegesen a Föld napján kellett volna megrendezni, tehát kedden, és nem vasárnap. Most is felmerült a kérdés, hét végén legyen-e a rendezvény vagy hétköznap, az autómentes napon. A szervezők ez utóbbi mellett döntöttek.

Kürti Gábor a rendezvény előtt a Demokratának elmondta, azért döntöttek így, mert az első igazi autómentes napot szeretnék megrendezni. Szerinte a főváros vezetése az ezt megelőző években nem sokat tett azért, hogy legalább ezen az egy napon csökkenjen a gépkocsik száma. A szervezők titkon azt remélték, hogy a kritikus tömeg hírére az autósok, félve a kialakuló dugóktól, autó nélkül fognak közlekedni. Mivel a rendezvény célja soha nem az autósokkal való konfrontálódás, a szervezők már hetekkel az esemény előtt értesítették a sajtót. Az autómentes nap előtti estén pedig minden híradóban elhangzott a felhívás, használjuk inkább a tömegközlekedést és a kerékpárt, mert dugókra lehet számítani. Azonban már a reggeli forgalmon lehetett látni, hogy az autósokat nem lehet a forgalmi dugókkal ijesztgetni, mert dugókban is szívesebben ülnek, mint a BKV járatain. A szervezők is hiába buzdították a kerékpárosokat, hogy egész nap közlekedjenek kerékpárral, ne csak este a felvonulás idején. A belvárosi forgalom, az Andrássy utat kivéve, a szokásos arcát mutatta. A fővárosi önkormányzat nem a biciklisek, hanem az autómentes nap miatt, az Andrássy utat egész napra lezárta az autók elől.

A biciklisek létszáma a Belvárosban csak öt óra után kezdett kicsit erősödni, mert a gyülekező fél hétkor volt a Hősök terén, ahova eleve kevesebb kerékpárost vártak, mint áprilisban. Ha nem is nyolcvanezret, de legalább húszezret. Azt már hat óra felé lehetett látni, hogy még ennél is kevesebben jönnek el. Bár a Hősök tere teljesen megtelt, mégis csak feleannyian érkeztek célba a Moszkva téren, mint amennyien elindultak. Mint később megtudtuk, a Hősök terén mintegy tízezren, a Moszkva téren pedig körülbelül ötezren voltak. Nem csak a hétköznap miatt jöttek lényegesen kevesebben. Az autók közötti közlekedés sokakat elriasztott a rendezvénytől. A kerékpárosoknak ugyanis nem biztosítottak lezárt útvonalat a két tér között.

A szervezők hangsúlyozták, ez nem felvonulás, hanem közlekedés lesz. A start után a biciklisek szinte egy emberként a lezárt Andrássy út felé indultak, miközben a szervezők folyamatosan próbálták őket más útvonalra terelni, kevés sikerrel. Míg az Andrássy úton biciklizők a teljes utat elfoglalták, a Dózsa György úti forgalomban tekerők csak az egyik sávot. Nagyon kevesen merték vállalni, hogy a forgalomban közlekedjenek. Másnap több tudósítás is arról írt, hogy az autósok végig türelmesen viselkedtek, és nem történt incidens az este során. Ez valószínűleg a lezárt Andrássy útra volt érvényes, vagy ott, ahol a biciklisek jelentős többségben voltak az autókkal szemben.

Sajnos mi mást tapasztaltunk. Már a Dózsa György úton több feleslegesen dudáló autóval és durva hangnemben kiabáló sofőrökkel találkoztunk. A Podmaniczky úton egy autós úgy borzolta a biciklisek idegeit, hogy felgyorsított, gurult pár métert, majd erőteljesen fékezett. Ezt a mutatványt többször megismételte. Durva szóváltás is kialakult, többen körbevették az autót, végül valaki szólt, hogy inkább engedjék útjára. Sajnos a Nagykörúton is inkább az autósok alkották a kritikus tömeget, ahol nem a biciklisek okozták a dugót, hanem a hazafelé autózók. A lezárt Andrássy úton végigtekerő tízezres tömeg a Bajcsy-Zsilinszky úti kereszteződéshez érve három útvonalon mehetett tovább. Balra az Erzsébet híd, egyenesen a Lánchíd, és jobbra a Margit híd felé. A Lánchíd felé már torlódás alakult ki, mégis erre ment tovább a tömeg, azért, mert ez a szakasz majdnem teljesen autómentes volt. Mégis csak néhány renitens döntött úgy, hogy az Erzsébet hídra merészkedik. Errefelé már csak elvétve volt biciklis. Láttuk az Alagútból kijövő tömeget, akiket mintha összekötöttek volna, mentek egymás után a Krisztina körút felé, miközben az Attila út teljesen üres volt. A Moszkva tér már fél nyolckor teljesen megtelt, de a villamosforgalom zavartalan működését a szervezők ügyesen megoldották.

Az önkéntes aktivisták a városban is sokfelé segítették a rendezvény zökkenőmentes lebonyolítását. Figyeltek a gyalogosok elsőbbségére, és rászóltak mindenkire, aki ezt nem adta meg vagy a járdán biciklizett. A nagyobb kereszteződésekben rendőrök figyelték a forgalmat. Szirénázó mentőautót sokszor lehetett hallani, de mint később kiderült, egyetlen baleset sem történt a felvonulás során. A nap lezárásaként nyolc órakor a Moszkva téren mindenki a feje fölé emelte a bringát.

Egyáltalán nem a szervezők hibája, hogy a „felvonulásból” nem lett „közlekedés”, mert a kerékpárosok kritikus tömege inkább a lezárt, forgalommentes úton vonult. Nyilvánvalóvá vált, amit eddig is tudtunk: a budapesti kerékpáros fél a forgalomban kerekezni. Nem csak egyedül, még biciklis társaival együtt is. A rendezvény akkor lett volna igazán hatásos, ha a városban szétszórtan közlekedtek volna a biciklisek. Bár ez nem valósult meg, mégis vitán felüli, hogy óriási tömegek bicikliznének egy összefüggő és biztonságos kerékpárút-hálózaton.

Lass Gábor