Külső beavatkozási kísérleteknek minősül az EP-képviselők nyomásgyakorlása
A magyar kormány nem az Európai Parlamentnek, hanem a magyar Országgyűlésnek tartozik politikai felelősséggel.Az Európai Parlamenti képviselők – tisztelet a kivételnek – egyre inkább úgy viselkednek, mintha az lenne a feladatuk, hogy a tagállami kormányokat politikailag számon kérjék – hívja fel a figyelmet az Öt perc Európa Blogon olvasható bejegyzésében Gát Ákos Bence kutató, kiemelve: az uniós szerződések sehol sem rendelkeznek arról, hogy a kormányok felelősséggel tartoznának az EP-nek.
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Európa Stratégia Kutatóintézet munkatársának tájékoztatása szerint bár az Európai Parlament eljárási szabályzatának 228. cikke teszi lehetővé, hogy az európai parlamenti bizottságok úgynevezett tényfeltáró látogatásokat szervezzenek a tagállamokban, itt egy belső szabályzatról van szó, amely nem írhat elő kötelezettségeket a tagállamok számára, így a nemzeti hatóságoknak, kormányzatoknak nem kötelező fogadniuk ezeket a küldöttségeket.
– Amennyiben mégis így tesznek, diplomáciai gesztust gyakorolnak a párbeszéd jegyében. Ebből a szempontból különösen érdekes arról olvasni, hogy a napokban Magyarországra látogató EP-küldöttség „hiányolta” a Varga Judit igazságügyi miniszterrel való találkozót. Az EP-képviselők rangban a miniszteri szint alatt helyezkednek el, semmi sem indokolja, hogy az EP-küldöttségek mindig miniszteri szintű fogadtatásban részesüljenek – mutat rá a kutató. – Le kell szögezni azt is – folytatja –, hogy a „tényfeltáró látogatás” elnevezés megtévesztő, mert objektív tájékozódást sugall, holott az ilyen típusú látogatások egyértelműen politikai akciók.
– Az EP-delegációk tagjai politikusok, akiket pártpolitikai érdekek vezérelnek, és a tapasztalatok alapján megállapításaikban a tények legfeljebb csak másodlagos szerepet játszhatnak, ha egyáltalán bármennyire is figyelembe veszik őket
– fogalmaz az NKE munkatársa, aki szerint például Daniel Freund EP-képviselő „pártatlanságát” jól mutatják a hivatalos látogatás során az Országgyűlésben készített cinikus szelfijei is, valamint, hogy már évek óta élen jár a Magyarországgal szembeni ellenséges kommunikációban. Közösségimédia-oldalain naponta több posztban is hazánkra fókuszál, mindig negatív és becsmérlő hangnemben.
Gát Ákos Bence kiemeli azt is: az EP-képviselők tagállami kormányokkal szembeni folyamatos nyomásgyakorlási törekvései súlyos jogi aggályokat vetnek fel, és gyakorlatilag a tagállami szuverenitást sértő, illegális külső beavatkozási kísérleteknek minősülnek.
Fontos megjegyezni, hogy a tagállami kormányok saját nemzeti parlamentjeik előtt felelnek, a magyar kormány a magyar Országgyűlésnek köteles elszámolni. Ez nemcsak jogtudományi szempontból egyértelmű, hanem politikatudományi szempontból sem lehet másképp, bármennyire törekedjen is az EP bizonyos tagállami kormányokkal szembeni fellépésre. Ha ugyanis a kormány az EP és nem a magyar országgyűlés elvárásai szerint kezdene el cselekedni, súlyos demokratikus problémával állnánk szemben, az országgyűlési választások értelmüket veszítenék és kiüresednének. A választópolgárok szavazati joga kiüresedne és szimbolikussá válna, mivel a mindenkori kormánynak valójában nem lenne más választása, mint az EU-s hatalmi központ iránymutatásait követni – mutat rá a kutató.
Gát Ákos Bence szerint ugyanakkor az EP-képviselők szereptévesztése felett nem szabad szemet hunyni. Az EP hatalmi átpozicionálása valójában egy szélesebb jelenség része, amely megpróbálja kiszervezni a politikai döntéshozatalt a tagállami demokratikus keretek közül, és ezáltal csökkenteni a választók ráhatását saját országuk sorsára.
A Magyar Nemzet cikkét ITT olvashatják.
