Kulturális világmárka épül

–  Karácsony Gergely egyik fontos kampánytémája volt a Liget Budapest projekt leállítása, és főpolgármesterként is ellenzője a folytatásnak. Mi ezzel kapcsolatosan az ön álláspontja?

–  A Városliget már sokszor volt terepe és alárendeltje politikai ideológiák önreprezentációjának, 1919-ben, majd a Rákosi- és Kádár-korszak május elsejéin ez különösképpen szembetűnő volt. Most úgy tűnik, hogy az önmagát zöldként definiáló új városvezetés használja ismét a saját identitását felmutató politikai eszközként a Ligetet. Ahelyett, hogy a legkedveltebb, de évtizedeken át elhanyagolt közparkunkat most minden elemében a saját történeti hagyományai alapján megújító, zöldfelületeit és kulturális kínálatát egyaránt bővítő, gazdagító Liget-projekt megvalósításában konstruktív partnere lenne a kormánynak, az új főpolgármester az ottani zöldfelületek védelmére és a budapestiek véleményére hivatkozva meg akarja akadályozni a Liget-projekt több kiemelkedően fontos elemének a megvalósítását. Nos, a főpolgármester úr olyan zöldfelületeket akar védeni a Ligetben, ahol már több mint száz éve egy fűszál sincs… Most az is kiderült, hogy a valós információk birtokában a fővárosiak nagy többsége támogatja a Liget-projekt teljes körű megvalósítását. De nemcsak a fővárosiak: vidékről indult az a ma már több mint 35 ezer aláírásnál tartó petíció, ami a Liget-projekt mellett áll ki. Fontos visszajelzés, hogy a vidéken élők is úgy gondolják, a leállítás nem csupán a főváros, hanem az egész ország számára hatalmas veszteség lenne. Őszintén bízom benne, hogy a főpolgármester úr mindezek alapján végül képes lesz a Városliget ügyét tárgyszerűen, tekintettel a Liget komplex valóságára és érdekeire, racionális érvek alapján végigtárgyalni, nem pedig mindenáron egy politikai „zöldpróba” hamisan egybites terepévé silányítani.

–  A Liget-projekt már épülő elemei, így például a Néprajzi Múzeum és a magyar Zene Háza befejezése ellen, úgy tűnik, nem emel kifogást a főváros. Az Új Nemzeti Galéria, a Magyar Innováció Háza és a Városliget Színház azonban egyelőre csak tervszinten létezik. Mit lehet tudni a sorsukról?

–  Az építkezést ezen intézmények esetében valóban nem kezdtük még meg, de jelentős előkészítő munkálatokon vagyunk túl: a Petőfi Csarnokot és a Közlekedési Múzeumnak a világháborús sérülései után csak gyatra torzóként helyreállított épületét elbontottuk, a kiviteli tervek pedig mindhárom létesítménynél elkészültek, és az érvényes és végrehajtható építési engedélyek is a birtokunkban vannak. Az új fővárosi vezetés aktuális álláspontja szerint a még meg nem kezdett fejlesztéseket nem lenne szabad megvalósítani. A miniszterelnök úr szó szerint azt mondta egy korábbi rádióinterjújában, hogy a Liget-projektet megakasztották, de derékba még nem törték – a kormány álláspontja e mondatból is sejthető. A terv egésze tehát nincs veszélyben, egyes elemei azonban igen. Az Új Nemzeti Galériát éri a legtöbb támadás, e nélkül az intézmény nélkül azonban a nemzetközi megítélése és vonzereje szempontjából legjelentősebb elemét veszítené el a megújuló Városliget.

–  Évek óta érvként hangzik el, hogy nem a közparkban, hanem barnamezős helyszíneken kellene megépíteni a tervezett múzeumokat, széthúzva azokat a város szövetében. Ehhez kapcsolódik a félelem, hogy a beruházás befejeztével a Városliget zöld felületei radikálisan csökkennének. Mennyire érvényes gondolatok ezek? Miért nem a külvárosban épül fel a galéria?

–  Az önmagában megérne egy vitát, hogy vajon milyen típusú közintézményeket érdemes külvárosi, barnamezős területekre telepíteni: legfontosabb nemzeti képzőművészeti közgyűjteményünket illetően meglehetősen kevés érv szól mellette. Persze több megfelelő helyet lehet találni egy-egy tervezett múzeumnak, és a döntéshozóknak ezekből az érvényes lehetőségekből kell kiválasztaniuk a legkedvezőbb megoldást. Kulturális intézmények, múzeumok egy adott körének koncentrált elhelyezésére az elmúlt két évszázadra visszatekintve számtalan példa van Európában és Amerikában; nem véletlen, hogy jó egy évszázada Budapesten is kialakult egy különleges, több múzeumot is magában foglaló kulturális-rekreációs negyed: úgy hívják, hogy Városliget. A kormány tehát semmi mást nem tesz, mint hogy a Ligetet annak legsajátabb hagyományait követve, ugyanakkor minden ízében XXI. századi módon újítja meg és fejleszti. Ennek keretében a jelenlegi 60 százalékról 65-re nő majd a zöldfelület aránya. Ekkora növekedés a parkban lévő, most közel egyharmad ligetnyi lebetonozott felület, a felszíni parkolók, utak rovására gond nélkül teljesíthető, ezért a zöldfelületek csökkenésével való riogatás sima megtévesztés, de használhatnék egyértelműbb minősítést is. Valóban sokfelé lehetne telepíteni kulturális intézményeket a városban, ám az Új Nemzeti Galériát a nemzetközi tervpályázaton nyertes japán SANAA építésziroda nem akárhova, hanem arra a zöld környezet által körbefogott területre, az időközben lebontott Petőfi Csarnok helyére tervezte, ahol már 130 éve mindig valamilyen épület állt. Ne feledjük, a Városliget parkja is épített környezet: nem az évszázadok során véletlenül itt felejtődött erdő, hanem ember által létrehozott tájépítészeti alkotás. Városliget néven az eltelt 150 évben olyan közpark fejlődött ki, amelyben egy sehol másutt nem található gazdagságú intézményrendszer is kiépült, az Állatkerttől kezdve a Műjégpályán, a Széchenyi-fürdőn és a Vajdahunyad várán át a Szépművészeti Múzeumig és a Műcsarnokig. A Liget-projekt ellenzőinek van egy látszólag jól hangzó követelésük, miszerint a Városliget maradjon közpark. A Liget-projekt sem akar mást, de itt, Európa teljesen egyedi struktúrájú közparkjában ez nem elégséges vállalás. Ennél egy sokkal szigorúbb követelménynek kell megfelelnünk: annak, hogy a Városliget maradjon Városliget! S ebben bizony az Európában egyedülállóan sokrétű és gazdag intézményi kínálat megújítása és XXI. századi újrafogalmazása is benne van…

–  A múzeumi negyed képtelen turistákat hozni, és úgysem megy el senki egyszerre több múzeumba – ez is jellemző kifogás, még akkor is, ha kissé ellentmond annak az érvnek, miszerint az Új Nemzeti Galéria épületébe érkező nagyszámú turista határozottan rontaná a Liget közpark jellegét.

–  A szakmák egymás mellé települése azóta szokás, amióta városokat épít magának az ember. Ennek oka mindig is az volt, hogy a koncentrált kínálat jobban vonzza a keresletet. Ma sincs ez másképp. Információs értelemben az egész Föld egy nagy globális faluvá vált. Hogy az európai nagyvárosok versenyében egyáltalán látható legyen az, amit Budapest a világnak nyújtani tud, amiért érdemes idejönni, ahhoz többek között szükség van egy olyan, adott területen koncentrálódó, magas színvonalú kulturális kínálatra, ami a Liget-projekt keretében valósul majd meg. A megújult Városligetben a már több mint egy évszázada itt lévő régi és a most létrejövő új intézményeknek köszönhetően olyan új, világszínvonalú kulturális-rekreációs negyed jön létre, amely – azon túl, hogy legfőbb használói természetesen az itt élők – világrangú márkája lesz Budapesnek. Egy ilyen kulturális negyed azonban nem jöhet létre világhírű építészek által tervezett, emblematikus megformálású művészeti múzeumi épület, vagyis az Új Nemzeti Galéria nélkül. A Liget zöldfelületeit pedig semmilyen módon nem fogják túlterhelni a galéria látogatói: a jelenleg évi mintegy ötmillió embert fogadó Városligetben ez tíz százalék körüli növekedést jelenthet majd. Tekintve, hogy a parkok zöldfelületeit ma messze a nyugat-európai parkhasználati arányok alatt veszik igénybe a budapestiek, nemcsak lehetséges, de kívánatos is, hogy minél többek életében legyen a mindennapok része a zöldfelületi kikapcsolódás, és ebben a Ligetnek nemzetközi összehasonlításban még komoly tartalékai vannak.

–  A közelmúltban a Szépművészeti Múzeumban került sor a világ legjelentősebb múzeumépítési konferenciájára. Ezt minden évben olyan városban tartják, ahol jelentős múzeumfejlesztés zajlik. Milyen visszajelzést kapott a szakmától a Liget Budapest projekt?

–  A nyugat-európai múzeumok vezetőinek véleménye szerint a mainál sokkal előkelőbb helyre pozicionálja majd a fővárost az európai kulturális térképen. A konferencián részt vevő külföldi szakemberek egyöntetűen megállapították, hogy jelenleg ez ma Európa és Amerika, vagyis az egész nyugati világ legnagyobb kulturális fejlesztése. Ennek a fejlesztésnek a záróköve az Új Nemzeti Galéria épülete. Ha ez kimarad, a projektnek éppen az az eleme, vonzereje veszne el, ami megadja neki a nemzetközi láthatóságot – ami egyúttal a pénzügyi visszatérülés lehetőségét is biztosítaná az országnak. A KPMG, a világ egyik legnagyobb tanácsadó cége szerint a teljeskörűen megújult Liget által gerjesztett növekvő turisztikai bevételekből tizenöt éven belül megtérül a Liget-projektre fordított közpénz.

–  Van erre nemzetközi példa?

–  A legismertebb talán Bilbao: az addig kevéssé vonzó iparvárosban 1997-ben nyitották meg a Guggenheim Múzeum emblematikus épületét, ami azóta is évi egymillió látogatót vonz, fellendítve az egész város gazdaságát, és gyökeresen átalakítva a város nemzetközi hírnevét és pozícióját. Budapest természetesen egészen más helyzetből indul, de tény, hogy még mindig nincs kellő számú nemzetközileg ismert egyedi vonzereje, márkája, ami a város valós potenciáljának megfelelő nagyságú minőségi turizmust s ennek megfelelő elismertséget és bevételt hozna a fővárosnak és az országnak.

–  Mit szólnak mindehhez a budapestiek?

–  Egy ekkora léptékű fejlesztés bárhol a világon mindig okot adhat az aggodalomra, tiltakozásra. Ezek olyan esetekben is óriási hullámokat vertek, amiket mai szemmel már nem is értünk, annyira egyértelműen elfogadott, sőt nagyra becsült az egykor hevesen támadott terv eredménye. Közismerten ilyen volt például Párizsban az Eiffel-torony, de idehaza még a Lánchíd és az Országház építése is ma már értelmezhetetlen viharokat kavart. Korábban nagy visszhangot kapott az a közvélemény-kutatás, amelyre Karácsony Gergely is hivatkozott a kampányban, miszerint a megkérdezettek 80 százaléka elutasítja a Városliget beépítését. Ha tőlem azt kérdeznék, hogy egyetértek-e a Liget beépítésével, nyilvánvalóan az lenne a válaszom, hogy nem. Ez a kérdés azonban hamis megállapítást rejt. A valóság az, hogy senki nem kívánja beépíteni a Ligetet: az épületek ma körülbelül hat százalékot foglalnak el a Liget területéből, ez legfeljebb hét lesz a Liget-projekt teljes befejezése után. Kíváncsi lennék, hogy egy politikailag semleges ügyben vajon hányan tekintenének egy 93 százalékban beépítetlen területet beépítettnek… A napokban összegzett legújabb közvélemény-kutatás azonban azt bizonyítja, hogy amennyiben a Liget-projekt valóságára kérdeznek rá, megmutatva, hogy mely épületek és pontosan minek a helyére épülnek, úgy a budapestiek részéről a projekt egésze nagyon határozott, 70 százalékos támogatottságot kap. Ez is azt jelzi, hogy ha a valós tények alapján alkotnak ítéletet az emberek, akkor a többségük látja, hogy a Liget Budapest projekt teljes körű megvalósítása olyan egyedülálló minőségű és léptékű értéket teremt Budapest és Magyarország számára, amit óriási hiba lenne veszni hagyni.