El kéne dönteni, hogy mi legyen a folytatás
Kurultáj, lovak, nyár
Kint jártunk a Kurultájon a bugaci puszta kellős közepén, tikkasztóan forró nyárban, bokáig érő porban, árnyék sehol. Olyan varázslatos világ fogadott bennünket, hogy az ember elfelejtett tikkadni, és élvezte az időutazást egy talán így sosem volt világba.A Kurultáj befutott. Ha a szervezők a reménytelenül kietlen alföldi félsivatagos puszta helyett egy főváros közeli, kiesebb tájat találnának, a nagy magyar etnofesztivál a sikeres nemzetközi fesztiválok sorába léphetne, mert így is tízezrek látogattak oda, és nem kétséges, hogy egy jobban megközelíthető és kissé árnyékosabb helyen a látogatók száma megtöbbszöröződne, bár ami azt illeti, itt, a bugaci pusztán sokkal többen már nem is fértek volna el.
A Kurultáj (törzsi gyűlés) a ma már egyre inkább támogatott türk tudat jegyében született meg 2007-ben Kazahsztánban, amikor a kazahsztáni kicsiny madjar törzs ünnepelte létét és rokonságát a magyar néppel Bíró András Zsolt kezdeményezésére, aki egy évvel később Magyarországon is megszervezte a találkozót. A kétévente megrendezett esemény időközben a legnagyobb magyarországi hagyományőrző seregszemle lett.
Az elfelejtett, ám el nem veszített nemzeti identitást keresők számára megható ünnep ez a sztyeppei találkozó, ahová életkortól függetlenül sokan az újraálmodott ősi viseletben jelennek meg csak azért, hogy azonosulhassanak egy elveszni nem hagyott álommal: voltunk… De vagyunk és leszünk!
Az aktív hagyományőrzők, lovasok, lovasíjászok és más vitézek bemutatója ma már professzionális színvonalú, legyen szó övbirkózásról, amikor egymás színes övébe kapaszkodva harcolnak a félmeztelen küzdők, vagy ugyanennek merészebb változatáról, amikor a szőrén ült lovak hátán kapaszkodnak egymásba és küzdenek a legények, avagy a lenyűgöző lovas felvonulásról és vágtáról, amikor ősi harcosok százaiban gyönyörködhet a sok ezer néző.
Vannak kedves dolgok, amikor például körben lépegető pónilovak hátára ülhetnek a gyerekek, akik számára egy ilyen élmény életre szóló lehet, és persze ott vannak a nélkülözhetetlen büfék és éttermek, ahol csak magyar ételeket kapni, és egyik jobb, mint a másik. A türk tudat jegyében egy török étterem is jelen volt, és bár ezt a műfajt Budapestről már jól ismerjük, itt mégis volt valami különleges bája. Továbbá bazár, azaz hatalmas kézműves kirakodóvásár mindenféle portékával, gyerekek és felnőttek örömére.
El kéne dönteni, hogy mi legyen a folytatás. Maradjon az egyre szaporodó aktív hagyományőrzők törzsének ünnepe, valamint azoké, akik ezért hajlandók bárhonnan ide, a pusztába autózni, avagy legyen belőle egy olyan etnofesztivál egy erre alkalmasabb helyen, ahol a magyar géniusz megmutathatná elfelejtett és újra kifejlesztett képességeit önmagának – és az egész világnak. Minden szempontból professzionális keretek között.