Kutya bajuk
Néhány hete futótűzként terjedt a médiában, hogy az egyik legősibb magyar kutyafajtát, a kuvaszt kihalás fenyegeti. Mint kiderült, a hírnek semmi valóságalapja nincs, a hatására ugyanakkor rég nem tapasztalt figyelem irányult erre a hungarikumra.
A negatív hír cáfolatának lehetősége egyben módot nyújt a tévhitek eloszlatására is, ugyanis az a szóbeszéd, miszerint egy agresszív, kiszámíthatatlan fajtáról van szó, amelyik időskorára megbolondul, gyakran még a saját gazdáját is megtámadja. Ez viszont csak abban az esetben fordulhat elő, ha a kutya nem megfelelő tartási körülmények között él: láncra verik, bántják vagy elhanyagolják.
Barát vagy ellenség?
– A kutya természetét többek közt az határozza meg, hogyan szocializálják, vagyis nem a fajtától függ, hogy egy kölyök elvadult, kezelhetetlenül agresszív, viselkedészavaros lesz, vagy jól kezelhető, együttműködő, magabiztos társ válik belőle – hangsúlyozza Pischoff Ferenc, a Magyar Kuvasz Fajtagondozó Egyesület (MKFE) államilag elismert tenyésztési szervezet elnöke, aki majd ötven évvel ezelőtt szeretett bele a fajtába.
Mint mondja, a legtöbb probléma abból adódik, hogy sok ember nincsen tisztában a kutyatartás alapvető szabályaival. Azt hiszik, ha a házuk kertjében nevelik kedvencüket, mentesülnek a mindennapos sétáltatás alól. Ám egy kerítéssel körbevett terület – legyen bármekkora – meglehetősen ingerszegény környezet az állat számára, különösen egy olyan négylábú esetében, amelyikben aktívan él a pásztorkodás ősi ösztöne.
– Aki naponta mindössze annyi időt szán a kuvaszára, amíg enni ad neki, ráadásul még láncra is köti, az nem érdemli meg e kivételes adottságokkal rendelkező fajtát. Ez a tartási mód, mindamellett, hogy már tilos, távol áll, idegen a kuvasz jellemétől, tehát az ilyen gazda ne csodálkozzon, ha kutyája viselkedészavarossá válik, esetleg megmarja – mondja Ferenc, miközben elvezet bennünket kertje hátulsó részébe.
Mosolyunk nem őszinte, amikor kinyílik a kapu, és megjelenik Bíbor, a Pischoff-rezidencia aktuális biztonsági őre. A ház ura persze jól tudja, nem eshet bántódásunk, a család hűséges barátja ugyanis megtanulta, hogy akit a gazda beenged a kertbe vagy lakásba, az nem ellenség. A fehér óriás kéznyalintással jelzi, hogy megnyugodhatunk, életben hagy minket, pár perc múlva pedig már azt is megengedi, hogy megdögönyözzük, miközben a fűben hempereg.
Az MKFE elnöke szerint bármilyen kutyáról legyen is szó, a legfontosabb, hogy kölyökkorban megértessük vele, ki a vezető a falkán belül. A szerepcsere ugyanis komoly problémákhoz vezethet.
– Nálunk például egy vacsora során Bíbor kap enni utoljára, ha sétálni indulunk, neki kell utolsóként kilépnie a kertkapun, és nem akkor foglalkozunk vele, amikor ő szeretné, hanem akkor, amikor mi akarunk. Soha nem bántottam, csakis pozitív megerősítéssel tanítom. A legtöbben akkor rontják el a nevelést, amikor úgy viselkednek a kutyával, mintha ember lenne, agyondédelgetik, következetlenek, nem veszik figyelembe az igényüket.
A jól nevelt kuvasz családi kutyaként is tökéletesen megállja a helyét, Ferenc szerint azonban ez a fajta kifejezetten igényli, hogy feladatot adjanak neki. Bíbor például nemrégiben tett sikeres polgárőrvizsgát, így a jövőben nemcsak családja, hanem egész lakókörnyezete védelmét szolgálja majd.
Jaj a betolakodóknak!
A kuvasz munkakutyaként való megőrzésére komoly törekvések vannak hazánkban. Az erdélyi Sepsiszentgyörgyről származó Szép Ábrahám vadgazda mérnök három évvel ezelőtt honosította meg az anyaországban az általa életre hívott Kuvasz-Őr programot, amelynek keretében törzskönyvezett kölyköket bocsátanak a gazdálkodók rendelkezésére. A kezdeményezés igen népszerű, mivel folyamatosan gyarapszik a hazai nagyragadozó-állomány: az ország északi felében a farkasok és hiúzok mellett ma már a medvék is előszeretettel látogatják a tanyákat, ahol nagyobb erőbefektetés nélkül találhatnak élelmet maguknak. A Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyei állattartóknak az elmúlt években többször is meggyűlt a baja a hívatlan vendégekkel, ezért többen úgy döntöttek, hogy csatlakoznak az egyedülálló akcióhoz.
– Ha a jelentkező az előírásnak megfelelő tartási körülményeket biztosít, egy évre a rendelkezésére bocsátunk két, tenyésztő által felajánlott kölyköt. Ha a próbaidő alatt azt tapasztaljuk, hogy a gazda alkalmatlan a kutyatartásra, vagy ő gondolja meg magát valamilyen oknál fogva, a kuvaszok visszakerülnek a tenyésztőhöz. Ha viszont mindent rendben találunk, akkor örökbe adjuk őket – mondja Ábrahám.
Hozzáteszi, a program azért is különleges, mert a haszonállatok mellett a nagyragadozók védelmét is szolgálja. Erre pedig szükség van, a medve, a farkas és a hiúz ugyanis védett állat: a törvény szerint a veszélyeztetésük és kilövésük is bűncselekmény. A potenciális tolvajokat azonban a kuvaszok puszta jelenléte is elriasztja, összetűzésre tehát ritkán kerül sor a felek között, így aztán a kutyák és a ragadozók is sértetlenek maradnak.
A bátonyterenyei Fazekas Róbert tanyáján a hat hónapos Terka és testvére, Bodza még csak most tanulja, hogyan kell őrizni a nyájat, Fenes Gábor mihálygergei birtokán azonban már komoly őrök vigyáznak a rendre. Emőke, az egyéves szuka és Dörmi, a kétéves kan azután került ide, hogy több ragadozó általi káreset is történt a környéken. A Fenes-portára azonban régóta nem merészkedett betolakodó, amióta a kutyák járőröznek a helyszínen, a háziállatok tökéletes biztonságban vannak.
– A kuvaszoknak a vérükben van a védelmező magatartás, sosem tanítottam a kutyámnak, hogyan kell őrizni a nyájat, mégis tudja az első pillanattól kezdve – mondja a pétervásárai Pál László gazda, aki akkor döntött úgy, hogy csatlakozik a Kuvasz-Őr programhoz, amikor először látott medvét háza udvarán.
Született védelmezők
Kilenc magyar kutyafajtánk közül a kuvasz és a komondor pásztorkodó őseink háziállatainak védelmét szolgálta. A XIX. században azonban megváltoztak az állattenyésztés körülményei, a pásztorkodás egyre inkább háttérbe szorult, egyes ragadozók pedig teljesen eltűntek az országból. Bár a kuvaszok a pusztákról a falvakba kerültek, ahol majorságok, tanyák, birtokok őrzői lettek, nem veszítették el kiváló ösztöneiket: megfelelő képzéssel és felelős tartással ma is ugyanolyan hasznos társaik lehetnek a gazdálkodóknak, mint több száz évvel ezelőtt.
Becslések szerint ma hazánkban kétezer törzskönyvezett kuvasz él. A szám azért ilyen alacsony, mert az utóbbi időben egyre nagyobb divatja van a külföldi kutyafajtáknak, másrészt költségkímélő megoldásként sokan inkább szaporítótól vásárolnak. Ennek azonban nagy a kockázata: míg egy tenyésztő ismert felmenőkkel rendelkező, örökletes betegségekről szűrt, egészséges kutyákat pároztat, addig a legtöbb szaporítónak a mennyiség és nem a minőség a fontos. A kuvasz jellegű kutyák pedig igencsak rontják a törzskönyvezett állomány keresletét.
Ezzel kapcsolatban nagy előrelépés, hogy tavaly januártól lehetőség van DNS-alapú származás-ellenőrzésre, vagyis a leendő gazdi megbizonyosodhat arról, ki a kérdéses kölyök anyja és apja. A vizsgálat ára kutyánként tízezer forint, amit az Agrárminisztérium fedez.
Az állam, a kuvasztenyésztők és az őket összefogó MKFE küldetésének érzi, hogy megőrizze ezt az ősi, kiváló tulajdonságokkal bíró, hungarikumnak nyilvánított kutyafajtát. Ebben segítséget nyújt Szép Ábrahám Kuvasz-Őr programja is.
A kutyák születési számának emelkedéséhez azonban elengedhetetlen a hazai piac felrázása, ami csak akkor érhető el, ha az emberekben tudatosul: a magyar kutya jó választás.
