Kutya, magyaroknak teremtve

Sok helyen ismerik a pulit, például Gyurcsány Ferenc is egy egy ilyen kutyát ajándékozott Vlagyimir Putyinnak, amikor az itt járt nála Magyarországon, a kétezres évek közepén.

Mit szeretünk a puliban? Mindent: az ügyességétől, a bátorságától kezdve a hűségén keresztül az intelligenciájáig. Éppen csak beszélni nem tud, mondják róla gyakran. A munkában, vagyis a terelésben fáradhatatlan, és nemcsak juhnyájaknál alkalmazzák, de itt-ott látni marhacsorda mellett is. Nem kopott ki a terelés területéről, de ezt a feladatot ma már inkább keverék ebekre bízzák. A pulit főként kedvtelésből tartják, ettől azonban nem lett ölbe való hobbikutya. Egyes leírások szerint a puli, illetve valamilyen pulira igencsak hajazó fajta már Krisztus előtt ötezer évvel is megjelent egy bizonyos sumer ábrázoláson… De csak a XVIII. században írták le először a jellemzőit, és alig több mint száz éve tenyésztik szervezetten Magyarországon. Egyébként a puli volt a végül meg nem rendezett 1996-os magyar Expo jelképe.

Tartalmas jelenlét

Szobon, Gyárfás Lászlóék portáján, az Ipolyréti Vidám kennelben egy szép kan fogad bennünket. Amint megállunk a kapu előtt, felhangzik a jellegzetes csaholós puliugatás, most ő, vagyis Cohárd van szolgálatban, le is igazol bennünket, annak rendje és módja szerint veszi le rólunk a szagmintát. Nagyon szép, fajtiszta állat, nem ideges, nem viháncol, de mégis üdítően fürge. Persze törzskönyvezett, amit azért kell megjegyezni, mert a puli az a fajta, amelyben a legtöbb törzskönyv nélküli egyedet találni. Vagy legalábbis sokan vélik pulinak a kicsi, fekete, göndör szőrű kutyákat. Négyszáz törzskönyvezett kölyök születik évente hazánkban, Gyárfás László szerint ez nem sok, sőt, lehet, hogy kevésnek is tűnik, de nincs jele annak, hogy a puli eltűnne a portákról, azaz a „kihalás” veszélyeztetné.

Egyes magyar fajták ennél sokkal nehezebb helyzetben vannak. Mint még egyik korábbi, kutyás riportunkon megtudtuk, például évente csupán 180 kuvaszkölyköt törzskönyveznek Magyarországon.

A tenyésztő, Gyárfás László és felesége, Horváth Annamária összesen öt kutyát tart az Ipolyréti kennelben. A már említett kant és négy szukát. A lányok – mert itt így nevezik őket – szintén nagyon szépek, kettő közülük fekete, a másik kettőnek viszont krémszín-szürke árnyalatokban játszik a bundája, szakszóval élve ők maszkos fakó kutyák. Általánosan elterjedt tévhit, hogy a pulinak feketének kell lennie, csakhogy a maszkos fakón kívül létezik belőle ezüstös szürke, de fehér szőrű is. Gyárfás Lászlóék tenyészete nem csak ebből az ötösfogatból áll, élén a díjnyertes és kiállítások sztárjának nevezhető Cohárddal. Sok kutyájukat ismerősöknél, barátoknál helyezik el. Amikor Feleki Mátyás megjelenik a porondon a három hónapos Füstivel, akkor azt látjuk, hogy a puli bundájában a krém mellett például vöröses árnyalat is megjelenhet, bár ki tudja még ilyenkor, hogyan alakul a kölyök szőrzete idősebb korára.

Az egyes számú kikötés a barátokkal és ismerősökkel szemben, hogy nem zárhatják be a nekik a kiadott pulit. Hely kell hozzá, hogy kiélje természetes mozgékonyságát, és feladatra van szüksége, különben elunja magát. Gyárfás László szerint a puli kitűnő házőrző. Bár egy medvével nem bírna el, a rókát, a tyúkól felé óvatoskodó nyestet és más hívatlan vendéget elijeszti, illetve megfogja. És persze jelzi, ha idegen ember áll meg a kapu előtt. Ez a mozgékonyság és éberség a puli alaptulajdonsága. Horváth Annamária ezt „tartalmas jelenlétnek” nevezi; a puli nem szeret csak úgy, unatkozva ellenni, mindig azon van, hogy történjen valami. Többek között ezért is nehéz lakásban tartani. Sőt! A kan, vagyis Cohárd még az ő udvaron levő kutyaházát sem szereti, a lakás bejárata előtt, a lábtörlőn tölti a téli éjszakákat is.

A pásztorélet öröksége

A színekről volt szó az előbb. Azt mondja Gyárfás László, hogy a fekete puliszőrt a legkönnyebb ápolni, azaz karban tartani. Horváth Annamária elmagyarázza, miként kell szétbontani a nemezesedő részeket, és általában mit kell tenni a pulival, hogy egészséges maradjon. Szilárd szervezetű kutya, súlya 13-15 kilogramm, 15 évig él, de a tenyésztők láttak már 17-18 éves példányt is. Elég sportosak az Ipolyréti pulik, a közeli Duna-parton futtatják meg őket a gazdáik. Enni nyers húst kapnak, a sertést leszámítva. Megnézzük a lányok fogait, ragyogó fehérek, ez a sok csontos falatnak köszönhető. Horváth Annamária azt mondja, ne féltsük a kutyákat a csontos húsoktól, ha nem ilyet kap a puli, ha nincs, amit élvezettel elropogtathat, akkor nem is érzi jóllakottnak magát. Egyébként kiváló szaporodási képességgel rendelkezik a fajta. Természetes úton ellik, amit akkor értékelhetünk csak igazán, ha tudjuk, hogy sok, főként divatkutyaként tartott fajta már képtelen erre. Esetükben császármetszéssel segítik világra az utódokat az állatorvosok.

Feleki Mátyás dicséri a kis Füstit. Azt mondja, hogy még csak három hete van nála, de már érezhetően kifejlődött iránta a kötődés a kutyában. Füsti gombócos kis alakjával jön-megy most a nagyok között, igyekszik felvenni a tempót, éberkedik, ahogy tőlük látja, morgolódik, és vakkantgat is, ahogy tőlük hallja. Feleki Mátyásnak van más kutyája, illetve macskája is, de Füsti a legegyüttműködőbb, ez nyilván még a pásztorélet genetikai öröksége. Nemrég elvitték egy wellnesskiruccanásra, és Füsti, ahogy a futballkapusok mondanák, „gól nélkül hozta le” azt a pár napot. Vagyis nem volt vele baj.

Értelmezi a parancsokat

A puli napjainkra úgynevezett társasági kutya lett, de ez nem afféle kanapéstátust jelent. Gyárfás László 1993 óta tart pulit, és tizenkét éve kezdett a fajta tenyésztésébe. A kutya intelligenciája fogta meg elsősorban. Ez a négylábú mindig szorosan az ember közvetlen közelében élt, akár egy szemvillanásból is kitalálta a gazda gondolatát. Nem hízelkedő, azaz szervilis fajta, szuverén állat, aki értelmezi magának a parancsot, és megkeresi a hozzá illő megoldást. Hosszú szőre miatt a szeméből nem lehet kiolvasni semmit, de ez nem baj, mert ahogy Horváth Annamária magyarázza, a puli egész testével, lényével kommunikál. Mozdulata, fejtartása önálló üzenet. Nem szemtelen, de most a háziasszony kénytelen rászólni a lányokra – a Gréti, Harmat, Pitypang és Sellő alkotta kvartettre –, mert kezdett egy kissé felborulni körükben a rend. Amúgy ügyesek voltak, csodás gyorsasággal futottak a Duna partján, jóllehet a puli nem éppen az a száguldásra „tervezett” kutya. No és a szőrről még annyit, hogy tenyésztői körökben is vita folyik arról, szabad-e megnyírni a pulit – mondjuk a nyár legmelegebb heteiben – vagy sem. Nincs biztos válasz – a szeménél általában amúgy sem vágják le a szőrt –, de előfordult, hogy a frissen megnyírt puli napokig nem jött elő. Mert szégyellte így „megkopasztva” magát.

A pulit mindenhol szeretik. Jelentős számú állomány él például az Egyesült Államokban, Kanadában, de még Ausztráliában is. Csakhogy van ennek azért némi árnyoldala. Ausztráliában például abba az irányba vitték el a puli tenyésztését, hogy ne kifejezetten szőrcsomó, hanem egy büszke tartású, majdhogynem „zsiráfnyakú” kutya legyen. Nekik így tetszik…

Nekünk úgy szép ez a négylábú, ahogy van, filozofál egy kicsit Gyárfás László. Azt mondja, hogy pont ide, erre az éghajlatra, a Kárpát-medencei tájra, a magyarok vérmérsékletéhez, habitusához teremtette a Mindenható.