Küzdelem a lelkekért
Ismét fellángolt a vita az egyetemi modellváltás körül, miután múlt héten az Országgyűlés megszavazta, hogy újabb tizenegy felsőoktatási intézmény csatlakozzon a modellváltó egyetemek köréhez, és közalapítványi fenntartásba kerüljön. Az ellenzék ádáz támadásai közepette a honatyák döntöttek e közalapítványok felállításának, működésének szabályairól is. Az ellenzék dühét az váltotta ki, hogy az új szabályozás meghatározóvá teszi a nemzeti eszmerendszert az egyetemi-főiskolai oktatásban.
Gyakorlatilag 2016 óta zajlik a küzdelem a felsőoktatási intézményhálózat átalakítása körül. Akkor született meg a stratégiai döntés a felsőoktatás modernizálásáról, valamint arról, hogy az egyetemek egy része államiból közalapítványi fenntartásba megy át. A modellváltástól az oktatáspolitikusok kezdettől rugalmasabb működési kereteket, végső soron az egyetemi oktatás színvonalának javulását várták.
Az akkori döntést indokolta, hogy egyetemeink minden felmérés szerint erősen lemaradtak a tudásiparban folyó versenyben nemcsak a nagy nyugati intézményekhez, de régiónk intézményeihez képest is. Eladósodás, gyenge felszereltség, alacsony oktatói fizetések, a diákok nagyarányú lemorzsolódása jellemezte szinte valamennyit.
Az első modellváltó a fővárosi Corvinus lett, amit továbbiak követtek, de az változások körüli viták nagyrészt a Parlament falai között maradtak – egészen 2020-ig, a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) átalakításáig. Az akkori, NGO-aktivisták által előkészített egyetemfoglalás és utcai demonstrációk, valamint az eseményeket kísérő rendkívül heves ellenzéki támadások azonban megmutatták: a küzdelem tétje az, hogy sikerül-e megőrizni a liberális eszmerendszer hegemóniáját a felsőoktatásban, vagy új konzervatív, nemzeti eszmék is betörhetnek az egyetemek falai közé.
Elmaradt a tiltakozás
A nemzetközi visszhangot is kiváltó, a hazai színházi és a filmes világot megosztó tavalyi tiltakozások ellenére a kormány nem mondott le arról, hogy folytassa az átalakulásról szóló tárgyalásokat további intézmények szenátusával és diákszervezeteivel. Az egyeztető tárgyalások lebonyolítása Stumpf István kormánybiztosra várt. Azoknak az intézményeknek, közöttük három nagy tudományegyetemnek a szenátusával tárgyalt, amelyek maguk kérték az átalakítást.
Az egyeztetések eredményeként tizenegy további intézmény csatlakozott a modellváltókhoz. Az átalakulás mellett döntött a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Dunaújvárosi Egyetem, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a Nyíregyházi Egyetem, az Óbudai Egyetem, a Pécsi Tudományegyetem, a Semmelweis Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Testnevelési Egyetem vezetése. E formában kezdi meg működését a borászat fejlődését szolgáló Tokaj-Hegyalja Egyetem is.
Az egyetemi szenátusok döntését mindenütt élénk érdeklődés kísérte. Ám az ellenzéki várakozások ellenére az SZFE-n tavaly történtek nem ismétlődtek meg. Csak olyan városokban, például Szegeden és Pécsett zajlottak le kisebb tüntetések és diák- vagy oktatói tiltakozások, ahol a Momentumnak vagy a feladattal korábban megbízott NGO-knak sikerült erősen szervezett liberális hálózatot kiépíteni. A többi intézmény vezetése, oktatói gárdája és hallgatói ezzel szemben új lehetőségek megnyílását várják az átalakulástól. Jogosan, hiszen a korábban modellváltók tapasztalatai nagyon biztatóak a felsőoktatásban dolgozók vagy tanulók számára.
A múlt heti parlamenti vita és döntés azt célozta, hogy egységes szabályok szerint működjék az összesen 21 egyetemi és 11 további, főként kulturális területen dolgozó vagyonkezelői közalapítvány. Az elfogadott sarkalatos törvény értelmében az alapítványokat létrehozó államnak 600 millió forintnak megfelelő vagyont kell juttatnia a vagyonkezelő közalapítványoknak, azaz a modellváltó egyetemeknek. Ezzel az alapítványok szabadon gazdálkodhatnak, ám egyes vagyonelemek esetében a szabadságot az állam korlátozhatja, például kiköthet elővételi jogot arra az esetre, ha az egyetem piacra dobna valamely tulajdonában lévő ingatlant.
Az induló vagyon mellett a modellváltó egyetemek fejlesztési terveik megvalósításához további állami támogatáshoz juthatnak. Ehhez azonban legalább 15, legfeljebb 25 évre szóló keretmegállapodást kell kötniük az állammal, 3-5 évente pedig meg kell egyezni a részletes feladatfinanszírozásról is. A jogszabályok garantálják az ösztöndíjas hallgatói helyek fennmaradását is, az állam új szerepkörében megrendelőként finanszírozza majd ezt a lehetőséget.
Támadás balról
A megszületett törvény értelmében az alapítványok irányítását legalább ötfős kuratórium látja el. A grémium tagjait a miniszter nevezi ki. Emellett minden intézménynél kötelezően létre kell hozni egy háromfős felügyelőbizottságot is.
Még el sem ült a parlamenti csatazaj, amikor a Mandiner megszellőztetett egy névsort a frissen átalakuló egyetemi kuratóriumok tagjairól. Eszerint az intézményeket eddig irányító rektorok mellett helyet kapnának e testületekben kormánytagok, közöttük Varga Mihály pénzügyminiszter és Varga Judit igazságügyi miniszter is. A kuratóriumokba azonban bekerülnek az adott területen dolgozó neves szaktekintélyek és az egyetemekhez kötődő nagyvállalatok vezetői is. A névsorból úgy tűnik, a feddhetetlenség is a kritériumok között volt.
A törvény megszavazását teljes ellenzéki össztűz kísérte. A balliberális politikusok azzal vádolták a kormányt, hogy az állami vagyont kiszervezik magántulajdonba, azaz ellopják. Felszámolják az egyetemi autonómiát, amivel sérül a kutatói és a tanszabadság. Mások szóvá tették, hogy az alapítványi forma csak azt leplezi, hogy a kormány fizetőssé akarja tenni a felsőfokú tanulmányokat. A vádpontok között szerepelt az is, hogy fideszes pártkatonákat ültetnek a kuratóriumokba, ezzel hosszú távon gátolva a „haladó” eszmék terjedését. Egyes információk szerint várható az is, hogy a napvilágot látott kuratóriumi lista tagjait egyenként levadásszák, hasonlóan ahhoz, ahogy megpróbálták ellehetetleníteni a már az új modell szerint működő Színház- és Filmművészeti Egyetem új oktatóit. Ott olyan személyiségek is a liberális megmondóemberek célkeresztjébe kerültek, mint Koltai Lajos világhírű operatőr vagy Szarvas József színész – csak mert elfogadták a nekik kínált katedrát az újjáalakult intézményben.
Az egyesült ellenzék képviselői természetesen azt is kilátásba helyezték, hogy egy 2002-es kormányváltás esetén megtalálják a jogi eszközöket az egyetemek visszaállamosításához. A legvadabb ellenzéki képviselők pedig még jogi eszközökről sem beszéltek, csak az állami tulajdonba vételről. Gyurcsány Ferenc például úgy kommentálta a döntést, hogy „a fideszesek tényleg hígagyúak, ha azt hiszik, hogy a következő kormány nem fog tudni tenni semmit az ellen, hogy alapítványokba lopják az állami vagyont. Korai az öröm, kisfiúk!” Az ellenzéki képviselők az Alkotmánybírósághoz fordultak a vagyonjuttatás felülvizsgálatát kérve.
Nemzeti érdekek
A parlamentben zajló, gorombaságokat sem nélkülöző vitáról Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggeli interjújában is beszélt a Kossuth rádión. Mint elmondta, Magyarországon rendkívül rugalmatlan felsőoktatási rendszer működik, a korábbi sikereink fénye megkopott, a nemzetközi rangsorokat figyelve pedig kevesebb az okunk a büszkeségre, mint régen. A miniszterelnök leszögezte: a magyar egyetemekben, a tehetséges diákokban, az elkötelezett oktatókban több van, mint az a teljesítmény, mint amennyit a mai viszonyok között nyújtani képesek. Hiszen a rendszer nem elég ösztönző, nem elég vonzó, nem elég rugalmas, nem honorálja és nem is motivál nagyobb teljesítményre. Az átalakítástól azt várja, hogy a megújult univerzitások lokomotívként szolgálják majd a magyar gazdaság és a társadalom igényeit.
Ahogy a miniszterelnök elmondta, a legjobb külföldi egyetemek sem állami intézményként, hanem valamilyen alapítványi formában működnek. A kormány ezért jutott arra a véleményre, hogy a rendszer átalakításának módját az alapítványi formában kell keresni. Mindez kezdetben néhány intézményt érintett. Ám miután az egyetemi világ is látta a jó tapasztalatokat, több intézmény jelentkezett, hogy ők is szeretnék ezt a modellt választani. Ezeket az igényeket a kormány befogadta, ezért kezdődtek meg az egyeztetések az átalakulás módjára, a vagyonjuttatásra, a további támogatásokra és működésre vonatkozóan.
A miniszterelnök kiemelte: soha ennyi vagyont, ennyi támogatást nem kaptak még magyar egyetemek, mint most. Soha nem voltak ennyire stabil és hosszú távon kiszámítható működési és fejlődési lehetőségeik. A modellváltás után a kormányok sem „rángathatják” őket, mert a korábbinál sokkal nagyobb lesz az autonómiájuk, a szabadságuk anyagi szempontból és szellemi értelemben is. A vita hangnemével kapcsolatban Orbán Viktor leszögezte: politikai támadás zajlik a modellváltás ellen. Az ellenzék egy internacionalista, globalista képződmény, az egyetemeink azonban nemzeti intézmények, a nemzeti szuverenitás, önismeret és kultúra letéteményesei. Éppen ezért a kuratóriumok felállításakor olyan embereket fognak felkérni kurátornak, akiknek megvan a szükséges nemzeti szemléletük. Olyanokat pedig nem fognak javasolni e testületekbe, akik globalista irányba vinnék el az egyetemeinket. Hiszen ezeknek magyar egyetemként kell beilleszkedniük a nemzetközi térbe, versenyezve a külföldi tudásközpontokkal. Orbán Viktor miniszterelnök úgy látja: ez elvárható egy nemzeti érdekeket képviselő kormánytól.
