Profitérdekekért uszítják egymás ellen a férfiakat és a nőket
Küzdelemre ítélve
Napjainkra a nyugati világban megroppanni látszik a férfiak és nők közötti évezredes szövetség. Bedő Imre, a Férfiak Klubjának alapító vezetője szerint az évtizedek óta tartó férfiellenes propaganda a globális gazdaság érdekeit szolgálja, a pusztító folyamatokat pedig csak úgy állíthatjuk meg, ha saját kultúránk értékeire támaszkodunk.
A férfi és nő közötti szövetség évezredeken és megpróbáltatásokon át fenntartotta a családokat, lehetővé tette a gyerekek felnevelését, végső soron az emberiség továbbélését, és elevenen tartotta kultúrákat. Bedő Imre úgy látja, hogy a hatvanas, hetvenes években Amerikában indult útjára az az agresszív propaganda, amelynek célja az volt, hogy győzelemre segítse a harcos feminizmust. A nyugati világban mára kiteljesedett neomarxista, liberálisnak mondott ideológia, amelynek része a feminizmus is, a nőkben és a szexuális kisebbségekben véli megtalálni az új elnyomottakat, akiknek a megmentése, felemelése egyúttal szavazatmaximalizálást is hozhat a politikusoknak.
Bedő Imre úgy látja, súlyosbítja a helyzetet, hogy a tudomány is a neomarxista ideológia mellé állt. A tudományos műhelyek rengeteg pénzt és energiát öltek és ölnek olyan tendenciózus kutatásokba, amelyek feladata az, hogy a férfiakat bűnös nemnek állítsák be, a nőket a férfiak ellen fordítsák. E kutatások és a rájuk támaszkodó disszertációk, elemzések és újságcikkek kizárólag a dominancia szempontjából vizsgálták a két nem viszonyát, ezzel óriási zűrzavart okozva a nyugati világban. Az egyetemek és kutatóintézetek ráadásul kíméletlenül megakadályozzák, hogy ettől eltérő gondolatok nyilvánosságot kapjanak.
A pusztító folyamatok okait Bedő Imre a globális cégek, a globális gazdaság működési módjában látja. Mint mondja, a profitmaximalizálásnak leginkább az kedvez, ha a munkavállalók, nők és férfiak kíméletlen versenyben vannak egymással. Ebben a versenyben a férfiak eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen ők évmilliók óta alapvetőnek tekintik, hogy a nőt védeni kell, nem legyőzni. A velük való versenybe nem adják bele minden energiájukat, tudat alatt elutasítják a küzdelmet. Főleg, hogy folyton azt hallják, ők eleve rosszak, akiknek meg kell tagadniuk férfienergiáikat, így lassan elveszítik önbizalmukat. Ez a nőknek sem jó, ők a küzdelemben nőiességüket veszítik el, és az állandó harc elvonja őket a családtól is.
Ebben a mesterségesen előállított helyzetben arra sincs mód, hogy mint az ideológusok kívánatosnak tartják, a világban nagyobb szerep jusson a női energiáknak. Mindkét nem erői felmorzsolódnak az ádáz versenyben.
Bedő Imre arra is felhívja a figyelmet, hogy az emberek átnevelése már gyermekkorban elkezdődik. A kisfiúk és kislányok permanens versenyeztetése, túlterhelése, nemi identitásuk elbizonytalanítása szintén azt a célt szolgálja, hogy a következő nemzedék zökkenőmentesen beilleszkedjen majd a nem nélküli munkavállalók világába. Ez pedig, mint mondja, számtalan baj forrása. Hiszen az ember legtöbb problémája a boldogság hiányából fakad. Mára bizonyítást nyert, hogy jó néhány, például daganatos vagy szív- és érrendszeri megbetegedés hátterében pszichoszomatikus zavarok állnak. A boldogságot pedig nem munkahelyen és nem is a szüntelen versenyben lehet megtalálni, hanem a szabadság nevében felszámolásra ítélt családban. A férfi- és női energiák harmóniájára alapuló együttműködés, vagyis a hagyományos családmodell újrateremtése csak úgy lehetséges, ha nem a keletről vagy nyugatról érkező divateszmékben keressük a megoldást. Csakis saját, több ezer éves kultúránkra támaszkodhatunk, ami a közhiedelemmel ellentétben a mai, agyontechnicizált városi létben is biztos kapaszkodókat nyújt.
