Azzal indultak, hogy ők másmilyenek. A rendszeren kívül vannak, és majd megváltoztatják a rendszert. Hogy ők majd igazságot szolgáltatnak. Ők az „új erő”, amely majd megváltoztatja Magyarországot.
A cikk emailben történő elküldéséhez
kattintson ide,
vagy másolja le és küldje el ezt a linket: https://demokrata.hu/magyarorszag/lassu-halal-a-jobbik-tundoklese-es-bukasa-93152/
Azzal indultak, hogy ők másmilyenek. Hogy a rendszeren kívül vannak, és majd megváltoztatják a rendszert. Hogy ők majd igazságot szolgáltatnak. Ők az „új erő”, amely majd megváltoztatja Magyarországot. Ilyesfajta választási szlogeneket más pártok is gyakran hangoztatnak, a Jobbik azonban egyedülálló módon effajta „konkrétumokra” építette a teljes politikai jelenlétét. Amely jelenlét ezekben a hetekben-hónapokban kártyavárként omlik össze. Több ember, aki egyébként a hazai politikában a Jobbikon kívül senkinek és semminek nem hitt, ma már káromkodva legyint, és azt mondja, Vona Gábor pártjára soha az életben nem szavaz többé. Mi történt? Hogyan lett a 2010-es felfűtött „új erőből” fáradt olaj?
A választ mindenki tudja: Vona Gábor maga verte szét a pártját, amikor meghirdette a néppártosodást, elárulva azokat, akik izgalmas olvasmánynak tartják a Kuruc.infót, szélesre tárta az ajtót a baloldal előtt, levelezik Köves Slomóval, és bekéredzkedett Simicska Lajos sajtótermékeibe. Ezek tehát ismert tények. Az viszont kevésbé, hogy Vona miért szánta rá magát a fordulatra, milyen politikai hasznot remél, és miért szükségszerű a bukása. Mi, akik valamennyire ismerjük őt és mozgalmának tagjait, megkísérlünk választ adni ezekre a kérdésekre.
Az első és legfontosabb, amely mellékelt összeállításunkból is kiderül, hogy Vona Gábornak nincsen szilárd világnézete. Semmiben nem hisz, illetve mindenben egy kicsit – átmenetileg. Régi ismerősei is megerősítik ezt a hajlamát, de politikai pályáján is végighúzódik az ideiglenesség. Mindent mondott már, és mindennek az ellenkezőjét is. Miután személyiségjegyeit egyre inkább ráerőltette környezetére, minden viszonylagossá és súlytalanná vált körülötte. Még a magyarság állítólag rendíthetetlen érdekvédelme is, amelynek ígéretével sok régi nemzeti radikálist csábított át a maga oldalára a 2010-es választás előtt.
Valójában Vona soha nem volt nemzeti radikális. Ő ügynök. Egyetlen komolyabb pénzkereső munkahelyén megtanulta, hogyan kell adni-venni a portékát, és ami a legfontosabb, hogyan kell meggyőzni – magyarul becsapni – a lehetséges vásárlókat. Most eszméket, gondolatokat, szlogeneket árul. Ezzel önmagában nem volna baj, sok politikus ezt teszi. Csakhogy Vona szó szerint évente cserélgeti a meggyőződését, és miután semmiben nem hisz, csak a pénzben és a hatalomban, ha úgy adódik, habozás nélkül elárulja barátait, szövetségeseit, hazáját is. Ami például a Fideszben soha nem történhetne meg.
2013 körül Vona Gábor észrevette, hogy a Jobbik növekedése megtorpant. A 2010-es lendület kifulladt. A párt parlamenti frakciója intézménnyé vált, és az alapszervezetek lelkes plakátragasztóinak lassan leesett, hogy a Jobbik is a rendszer része, imádják a drága öltönyöket, a pártelnök testőrrel jár-kel, az állami juttatásból milliókat szórnak ki a csókosoknak. Úgy négy évvel ezelőtt tehát pártvezetés és tagság végképp eltávolodott egymástól. De ennél is nagyobb baj volt, hogy a Jobbik egyszerűen nem stagnálhat. Minden protestmozgalomnak állandó feszültségre van szüksége, mert békeidőben azonnal kiderül, hogy alap nélkül húzták fel a házat, összeomlik minden, amit addig felépítettek.
Vona Gábor tehát tájékozódott a piacon, és elhatározta, hogy arra nyit, ahol van rá fogadókészség. Először a Fidesznek próbált koalíciós ajánlatokat sugallni, de ennek semmilyen reális alapja nem lehetett. Orbán Viktornak nem volt szüksége az ügynökre. Aztán a „G-nap” után felbukkant Simicska Lajos, aki Vona néhány új tanácsadójával együtt balra irányította a Jobbik elnökét. Vona megértette: ha talpon akar maradni, akkor ez az egyetlen esélye.
Amikor rászánta magát a száznyolcvan fokos fordulatra, először megszilárdította pártelnöki hatalmát, és Szabó Gábor pártigazgatóval együttműködve eltávolította mozgalmából a lehetséges és valódi ellenfeleket. Mindenkinek mennie kellett, aki veszélyeztethette a baloldali nyitást. Aztán udvarolni kezdett az amerikaiaknak, a honi zsidóságnak, újabban pedig a cigányokról és a „nemzeti baloldalról” is akad néhány kedves szava.
Ma pedig már ott tartunk, hogy a szentendrei választáson a Jobbik és a baloldal együttműködési főpróbát tart.
Vonának látszólag vannak esélyei a túlélésre. Hosszú ideje pedzeget valamiféle új politikát, ezért beszél évek óta arról, hogy a hagyományos baloldal és jobboldal mára megszűnt. Nyilvánvalóan úgy kalkulál, hogy ahány régi nemzeti radikálist elveszít, annyit – vagy még többet – merít a csalódott baloldaliak és közömbösök táborából. Ez az elgondolása téves. Semmi garancia nincs arra, hogy a Kádár és Horn után nosztalgiázó baloldali tábor maradék szavazói őt választanák. A hazai baloldal és a jobboldal között nincs átjárás abban az értelemben, ahogyan Vonáék gondolják. Ráadásul a Jobbik a magyar társadalom fontos kisebbségi csoportjainak (zsidók, cigányok, homoszexuálisok) a nácizmust jeleníti meg, soha nem szavaznának rá. A közömbösök hatalmas tábora pedig a tapasztalat szerint nem mozdul: ők vagy soha nem szavaznak, vagy a mostani kínálatból senkit nem kedvelnek, és ebbe beleértendő Vona kozmetikázott reformpártja is.
Vona téves helyzetértékeléséből fakad, hogy a csalódott jobbikosok politikai utóéletére nem ügyel. Már 2010-ben is sok százezerre rúgott azok száma, akik az utolsó pillanatban döntötték el, hogy a Fideszre vagy a Jobbikra szavaznak-e. Ráadásul a Jobbik-hívek egy részének a Fidesz a másodlagos pártpreferenciája. Könnyű belátni, hogy a közélet iránt fogékony, Vonában csalódott volt jobbikosok közül sokan 2018-ban a Fideszre szavaznak majd, vagy egyszerűen otthon maradnak, ami egyértelműen a Fidesznek kedvez.
Ami még hátravan, nem lesz túl szívderítő Vona számára. Bármilyen összefogásba lépjen bele, a jelenlegi állás szerint súlyos vereséget szenved a jövő évi választásokon. Ha lemond is, az általa felnevelt klientúra éhes marad. Ha jósolni kellene, nagyobb az esélye, hogy Novák és kirúgott társai a választás után új pártot alakítanak, mint hogy a Jobbikban újra vezetői szerepet kapjanak. Ha pedig a Jobbik szakad, akkor mindenfajta értelemben vége a kísérletezésnek. Onnantól sem Vona, sem Novák, sem a felemelkedő újak nem tényezők többé.
Szentesi Zöldi László
Mára hibriddé vált a Jobbik
Megadja Gábor eszmetörténész:
A Jobbik sokat változott megalakulása óta. Az alapítók személye és szellemisége még közelebb állt a hajdani MIÉP-hez, alapvetően értelmiségi, egyetemi mozgalom volt, főként történészek részvételével. Ma ennek alig látni nyomát a párton. A Jobbik furcsa tákolmány, amelyből egyre inkább kiszorulnak a MIÉP radikálisaihoz sorolható kurucos-nacionalista szószólók, egyre több a táborukban a kiábrándult szocialista szavazó, a kurucos-nemzeti gondolkodás helyett pedig néha hallhatunk az obskúrus „tradicionalistákról” is. Ez utóbbi a hatás, az összkép szempontjából marginális, még akkor is, ha maga a pártelnök tesz tanúbizonyságot arra, hogy fogékony rá, lásd például egy korábbi interjúját, amelyben a vallásról faggatták. A Jobbik mára hibriddé vált, amelynek körvonalai alig felismerhetőek. Már nemcsak a volt szocialista szavazókra utazik, akiket meg lehet nyerni a cigányproblémával, hanem potenciális jobbközép polgári szavazókra, sőt talán a liberálisokra is. Jelenlegi mozgásukat látva, épp identitásuk két legfőbb alapelemét dobják el, azaz hogy nemzetiek és radikálisok. Nem véletlen, hogy a saját bázisuk is megorrolt rájuk, amiért a kvótaellenes Alaptörvény-módosítást nem szavazták meg. A Jobbik, de legalábbis a vezetése arra utazik, hogy a jobb- és baloldali táborról leszakadók összességét terelje egy akolba. Kétséges azonban, hogy ennek mennyi realitása van, és mennyire lehet egy ilyen hadműveletet hitelesen véghezvinni. A politika nem matek.
Gáborral régen barátok voltunk, egy gimnáziumba jártunk Gyöngyösön, majd együtt kerültünk be az ELTE-re is. Mindig is jellemző volt rá, hogy egyik napról a másikra szélsőséges módon megváltoztatta a véleményét, de ami legszembetűnőbb volt, hogy a viselkedését is. Persze, ez húszévesen természetes útkeresésének tudható be, de negyvenévesen már inkább beteges, leginkább akkor, ha egy közösségre is rá akarja erőltetni ezt.
Jellemző, hogy húszévesen, már a Jobbik szervezése közben keresztelkedett meg, majd egy ideig a ferenceseknél is lakott. A párttá alakulás előtt változtatta meg a nevét is. Kezdetben több úton is próbálkozott, megnézte a MIÉP-et, majd belépett a Fideszbe is.
Amikor a Jobbik párttá alakult, óriási energiákat fektetett a szervezésbe, de két év után már el is hagyott minket, ügynöki munkákat vállalt. A másfél százalékos eredményünk nem volt túl biztató, viszont ettől kezdve költségvetési támogatásra voltunk jogosultak. A pénz miatt-e, vagy más önmegvalósítási célból, de Gábor 2006 őszén már ismét „jobbikozott”. Sőt, mivel Kovács Dávid megcsömörlött a pártpolitikától, elnöknek is jelentkezett. Miután Vona fideszesként tagja volt Orbán Viktor polgári körének, így adta magát, hogy magunk elé toljuk. Az elképzelésünk az volt, hogy felépítünk egy modern nemzeti pártot, amely radikálisabb a Fidesznél, de szövetségre törekszik vele. Ő pedig azt kérte, hogy beleszólás nélkül állíthassa össze az új elnökséget, amelynek több új ember, például Szegedi Csanád is tagja lett.
A Magyar Gárda megalapításával mi, régi jobbikos vezetők nem értettünk egyet, de az újonnan felálló elnökség leszavazott minket. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kiszállunk. Egy biztos: nem olyan embernek ismertem meg, aki gárdistákkal nyomul a cigánysoron, de még jobban meglepett, amikor az iszlámmal kezdett el barátkozni. Az pedig már csak hab volt a tortán, amikor ismét váltott, és elkezdett cukisodni. Valószínűleg megrészegítette a hatalom, mert mással nem tudom megmagyarázni azt, hogy a bulvársajtóban kezdett egy „jó pasi” imázst felépíteni.
Az ügynököt jól kiképezték
2015 őszén derült fény arra, mit takar Vona Gábor önéletrajzában, hogy 2004 és 2006 között, „oktatásszervező” cégnél dolgozott: egyetemi tanulmányai alatt ügynökként tevékenykedett a 2F Iskola Kft.-nél. A felnőttképzési intézmény előbb telefonon, majd személyesen próbálta rávenni az ügyfeleket arra, hogy iratkozzanak be a tanfolyamaikra. A budapesti kirendeltséggel is rendelkező szegedi cég a valós ár többszöröséért kínálta számítógépes és nyelvtanfolyamait. Az iskolát többször is megbüntették, később be is tiltották, miután rengetegen fizettek százezreket egy olyan oktatásért, amelyet máshol ennek a töredékéért megkaphattak volna.
Az MLM-értékesítés (multi-level marketing) módszereiről a „2F Iskola károsultjainak érdekképviselete” nevű Facebook-oldalon lehet részletesen olvasni. A telefonos operátor egy címlista alapján hívta fel az embereket. Miközben ajánlgatta a tanfolyamokat, feltérképezte az illető érdeklődési körét, jövőbeni terveit, amelyre alapozva az ügynök a személyes találkozó alkalmával nagyobb sikerrel tudta rábeszélni az embereket. Néhány héttel később az ügynök telefonon személyes találkozót kért, a legtöbb esetben a megkeresettek lakásán. A tanfolyam díjáról ekkor még egyetlen szó nem esett, ellenben sürgette az illetőt, hogy minél előbb be kell iratkozni a tanfolyamra, nehogy lemaradjon róla. Az ügynök sokszor még a személyes találkozó során sem beszélt a tanfolyam díjának teljes összegéről, ezt az ügyfeleknek kellett kiszámolni egy papírra leírt részletfizetési konstrukció alapján. A 15 ezer forintos beiratkozási díjat az ügynök részére azonnal át kellett adni.
Az ügynök célja az volt, hogy a szerződés megköttessék, mivel magas jutalékot kapott érte. Az ügynököket a betanulás ideje alatt kiképezték a rábeszélés technikájára, hogy milyen pszichológiai trükkökkel lehet manipulálni az embereket. Például hogy a házastársakat ne engedjék egymás mellé ülni, mert akkor jelezni tudnak egymásnak, vagy jól fizető állás lehetőségével kecsegtettek a szerzett képesítéssel. A részletfizetést azért erőltették, mert anélkül szinte senkit nem lehetett volna beíratni a több százezer forintos tanfolyamra. A tanfolyamszerződés hétnapos elállási időt kötött ki, devizahiteleket megszégyenítő kamattal. Az órarend megbeszélésére jóval a hétnapos elállási időn túl került sor, így a szerződést fizetési következmények nélkül már nem lehetett felbontani.
A szerződésben rögzítették, hogy nemfizetés esetén évi 24 százalékos késedelmi kamatot követelhetnek, így egy 430 ezres forintos tanfolyamra való beiratkozással és a szerződés nem teljesítésével milliós tartozást lehetett felhalmozni.
A fenti Facebook-oldalról kiderül, van olyan ügyfél, aki 15 éve írta alá a szerződést: kétszer ment el a tanfolyamra, de nem fizette tovább, mert elégedetlen volt az oktatás színvonalával. Tavaly ősszel kapta kézhez a végrehajtási dokumentumot, amely szerint másfél millió forinttal tartozik. Egy másik károsult már 340 forintot fizetett vissza, de még 580 ezerrel tartozik, amit a nyugdíjából vonnak.
Vona Gábor telefonos értékesítőként kezdte a cégnél, majd ügynök lett, később pedig ő oktatta az ügynököket a szakma fortélyaira. Az ott eltöltött időkről így nyilatkozott egy internetes portálnak. „Én úgy éreztem, tisztességesen végeztem a munkámat” – majd hozzátette: „biztos, hogy hasznát vettem ennek a munkának a politikában.”
„Nekem a legjobb a szimatom”
A zsidókról
„Ezt jól jegyezze meg! Én soha nem leszek Izrael kutyája, mint itt az összes parlamenti párt. Érti? Soha!” (Vona Gábor nyílt levele Ilan Morhoz, az izraeli nagykövethez, 2013. március 18.)
„Tisztelt Vezető Rabbi Úr! Hanuka alkalmából engedje meg, hogy tisztelettel köszöntsük Önt és a hívő közösség minden kedves tagját! Jelen sorainkkal áldott, békés és boldog ünnepet kívánunk, hogy az emlékezés és az örvendezés eme időszaka lehetőséget nyújtson a lelki megújulásra, s mint a fények ünnepe, árasszon valódi világosságot, amely képes utat mutatni.” (Üdvözlet Köves Slomónak, 2016. december 28.)
A rasszizmusról
„Lakatos (borsodi cigányvajda – a szerk.) kézfogást ajánlott fel Vona Gábornak, aki azonban visszautasította azt. ’»kkor fogok kezet majd a cigányokkal, ha bebizonyítják, hogy érdemesek rá. Ebben a helyzetben miért fogjak kezet velük?« – mondta az egybegyűltek előtt Vona Gábor.” (Index.hu, 2009. november 17.)
„Ha Önt annyira izgatja és foglalkoztatja a zsidókérdés, költözzön ki Izraelbe!” (Vona Gábor „javaslata” Betlen János műsorvezetőnek, Napkelte, 2009. augusztus 9.)
„(Vona Gábor) az antiszemita, illetve cigányellenes tagok és szavazók felé azt üzente: a Jobbiknak nincs és nem is lesz olyan programpontja, amely faji, vallási vagy bármilyen alapon különbséget tesz az emberek között. Ha valaki akár támogatóként, akár tagként erre számított volna, valószínűleg tévedésből van a Jobbikban – jelentette ki Vona, egyben arra kérte az érintetteket, hogy keressenek maguknak másik politikai pártot.” (24.hu, 2015. április 13.)
Az EU-ról
„Ebből az unióból Magyarországnak ki kell lépnie!” (Vona Gábor az EU kirendeltség előtti tüntetésen, 2012. január 14.)
„Két lehetőség van a számunkra, vagy küzdünk a nemzetek Európájáért, egy új közösségi irányért, vagy kilépünk. Én jelenleg az elsőt tartom felelős döntésnek. Egyébként a programunk mindig is az volt, hogy a csatlakozási szerződést kell bizonyos pontokon módosítani, és népszavazásra van szükség.” (alfahir.hu, 2015. április 23.)
A bankokról
„Magyarország a magyaroké, és nem a bankoké! Ha ez nem tetszik nekik, el lehet menni az országból!” (Jobbik-tüntetés a József nádor téren, 2009. augusztus 4)
„Bankrendszerre szükség van. Orbán Viktor törekvéseivel összhangban növelni kell a magyar tulajdont, de nem kezdenénk boszorkányüldözésbe, hiszen a külföldi bankok között is akad különbség. Ha már itt vannak, jöjjenek minél több irányból.” (24.hu, 2014. december.12.)
A kereskedelmi tévékről
„A TV2 és az RTL Klub szűnjön meg, a székházaikat romboljuk porig, hintsük be sóval.” (Vona Gábor, 2008. október 17.)
„A Veszprém Arénában csaknem ezer ember tapsviharral fogadta a Jobbik-elnök közlését, miként azt is, hogy ha megnyerik a választást, megszüntetik a TV2 és az RTL Klub televíziókat.” (ujszo.com, 2010. március 21.)
„A TV2-t és az RTL Klubot rákényszeríteném arra, hogy értéktelen műsorok helyett értékes műsorokat szolgáltassanak.” (origo.hu, 2014. április 3.)
„Velünk korrektül szabályozott, a mostaninál szabadabb média várna Magyarországra.” (24.hu, 2014.12.12)
Az LMP-ről
„Nevében ugyan párt, de valódi gyakorlati működését tekintve szűk társadalmi csoportként működik, amelynek bizonyos kérdésekben van karakteres véleménye, de az ország egészére nézve programot a mai napig nem alkotott és sokak szerint – és én is osztom ezt a vélekedést – egy báránybőrbe bújt SZDSZ.” (Szebbjovo.hu, 2010. július 25.)
„Azzal, hogy mi nem csak jobboldali szavazókat szólítottunk meg, új dimenziót hoztunk a közéletbe. Megjegyzem, az LMP is egy ilyen párt, és szerintem Magyarország jelenlegi problémái egy Jobbik–LMP tengelyen szervesebben képviselhetők, mint a társadalmat mérgező töréspontok köré szervező Fidesz–MSZP egyenesen.” (24.hu, 2014. december 11.)
A multikról
„A multi áruházláncoknak megmutatjuk Magyarország kijáratát, és ugyan lesz majd bevásárlóközpont, lesz, csak nem Tescónak fogják hívni, hanem Turulnak.” (Vona Gábor beszéde 2009. október 23-án)
„Nem elüldözné, hanem differenciáltan kezelné a multinacionális cégeket a Jobbik – jelentette ki Vona Gábor.” (MTI, 2014. március 12.)
Az amerikaiakról
„Leghelyesebb, ha azt mondjuk, hogy a Jobbik egy nemzeti radikális párt, amely nem soviniszta, amely az egyetemes emberi értékek talapzatáról száll szembe a globális kapitalizmussal, és annak három fő reprezentánsával, az USA-val, az EU-val és Izraellel.” (alfahir.hu, 2013. május 6.)
„Az Egyesült Államok a világ vezető gazdasági, katonai, politikai hatalma. Szeretnék vele partneri viszonyt kialakítani, hogy mindenki nyugodtan előadhassa az álláspontját, és ne őrült sajtóhisztéria kereszttüzében kelljen egymást megismernünk.” (24.hu, 2016. június 16.)
Kereszténység, iszlám
„Valljuk, hogy nemzetünk erkölcsi megerősödése csak a krisztusi tanításon alapulhat, és ehhez a magunk eszközeivel politikai pártként hozzá is akarunk járulni… Számunkra a nemzeti identitás és a kereszténység egymástól szét nem választható fogalmak.” (Részlet a Jobbik Alapító Nyilatkozatából, 2003.)
„Zoltán atya nagyon értékes gondolatokat osztott meg velünk, fiatal egyetemistákkal a keresztény emberek közéleti szerepvállalásáról, a bátorságról, hogy a Szentírás tanítását a politikában nekünk, keresztényeknek kell megjeleníteni, mert ha nem, akkor mások és mást fognak képviselni helyettünk. Ezek a szavak azóta is a fülemben csengenek, és útravalóul szolgálnak a mai napig.” (Levél Osztie Zoltánnak, 2010. március)
„Az iszlám az emberiség utolsó reménye.” (Törökországi előadás, 2013.)
„Számomra az iszlámot Rumi költészete vagy Gül Baba élete jeleníti meg, mintsem néhány öngyilkos merénylő.” (Der Standard, 2016. augusztus 30.)
– Nem támogatom és nemmel fogok szavazni ezen a népszavazáson.”
(Der Standard, 2016. augusztus 30.)
„A Jobbik egyértelművé tette, hogy az alaptörvény-módosítást csak abban az esetben támogatja, ha az nem félmegoldás.” (Vona Gábor parlamenti felszólalása, 2016. november 7.)
A baloldalról
„A pártelnök kiemelte: nekünk nem kell bemutatni a kommunizmust, hiszen a szüleink, nagyszüleink a saját bőrükön élték meg azt. Miközben Nyugat-Európában a kávéházakban a kommunizmusról elmélkedtek, addig itt Magyarországon akasztottak és körmöket téptek le. A Jobbik elnöke az MSZP-re utalva azt kérdezte a hallgatóságtól, hogy miként lehet az, »hogy Magyarországon van a kommunizmusnak, egy gyilkos eszmének utódpártja?«” (alfahir.hu, 2012. február 24.)
„Nekem nem a baloldali értelmiséggel, hanem a hazafias gondolkodású baloldali szavazókkal van dolgom.” (Magyar Nemzet, 2016. október 24.)
Az „előrelátó” politikus
„– Orbán Viktor nyíltan kiállt Donald Trump elnökjelöltsége mellett. Kit látna szívesebben a Fehér Házban: Clintont vagy Trumpot?
– Amikor az elefántok vívnak egymással, nem biztos, hogy a hangyáknak érdemes beleszólni ebbe a játékba. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor felelőtlenséget követett el, amikor állást foglalt.” (Der Standard, 2016. augusztus 30.)
„Ha itt igazából végre kormányt akarunk váltani, kevés az egy zászló, több zászlóra van szükség. Le kellene ülni, érvek mellett egyeztetni, mert az nem megy, hogy a Fidesz a jobboldalon mindenkit egy pártba akar tömöríteni. Ez a tendencia már megbukott, ennek megint vereség lesz a vége.” (Kanizsa Újság, 2007. október 12.)
„Az MSZP zuhanórepülésben van, a Fidesz lassan csúszik a lejtőn, két körömmel kapaszkodva, de azért megy lefelé és lehet, hogy kormányra kerülésük után átváltanak az MSZP fokozatába.” (Origo, 2009. június 30.)
„Azért lehetek én az elnök, mert a pártban én vagyok a leginnovatívabb, én érzek rá legpontosabban a folyamatokra, nekem a legjobb a szimatom.” (24.hu., 2016. június 16.)
Lass Gábor, Szentesi Zöldi László
Kiléptek, vagy kizárták őket
Nem túlzás azt állítani, hogy a Jobbik története a folyamatos kizárások, távozások története. Sorra vettük az országos politikában legismertebb szereplőket, akik ma már nem tartoznak a párt és a frakció kötelékébe.
A frissen parlamentbe került Jobbik 2010 végén zárta ki frakciójából Pősze Lajost, miután a pártvezetés szerint végleg eltávolodott a párt irányvonalától. Pősze Lajos és a Jobbik viszonya akkor romlott meg, amikor a politikus azt nyilatkozta, nem szerencsés, hogy a párttal összefüggésben a legtöbben a Magyar Gárdára vagy Budaházy Györgyre asszociálnak. Pősze Lajos „primitívnek” és „bolseviknek” nevezte a pártvezetést.
A 2010–2014-es parlamenti ciklus félidejében sorra jöttek a jobbikos kizárásokról és kilépésekről szóló hírek. Endrésik Zsoltot, a Jobbik Borsod megyei elnökét és Kisgergely András ózdi vezetőt 2012 tavaszán azzal az indokkal zárták ki a pártból és a frakcióból, hogy belső ügyeket szivárogtattak ki egy interjúban, illetve „önös politikai érdekeik alapján, valótlan információkkal a párt megosztására törekedtek.”
Néhány hónappal később Szegedi Csanád jelentette be, hogy kilép a Jobbikból, miután a pártvezetés az EP-mandátumának visszaadására szólította fel. Szegedi Csanád júniusban ismerte el, hogy anyai ágon zsidó felmenői vannak, de azt állította, hogy erről 2011 decemberéig nem tudott. A kuruc.info azonban közzétett egy hangfelvételt, amely szerint 2010-ben Szegedi Csanád „európai forrásokból származó előnyöket” ígért egy férfinak azért cserébe, hogy ne hozza nyilvánosságra a zsidó rokonokról szóló információkat. Vona Gábor azt mondta, a politikusnak nem zsidó származása miatt kell visszaadnia EP-mandátumát, hanem, mert egy olyan férfinak ajánlott fel uniós pénzeket, akit korábban elítéltek. Szegedi Csanád kilépett a pártból, de az EP-mandátumát nem adta vissza.
Az év végén további három országgyűlési képviselő – Lenhardt Balázs, Rozgonyi Ernő és Bödecs Barna – hagyta ott a Jobbikot, amelynek frakciója 47 főről 43-ra csökkent. 2013 őszén jelentette be Zagyva György Gyula, hogy visszavonul a politizálástól, nem indul a 2014-es választásokon. Sajtóértesülések szerint bár a politikus maga döntött így, a pártja is megkérte, hogy a botrányaival ne terhelje tovább a Jobbikot. Szintén nem indult el a 2014-es választásokon Gaudi-Nagy Tamás, aki bár nem volt tagja a Jobbiknak, mégis alapembernek számított a frakcióban. A párt és Gaudi-Nagy Tamás útja akkor vált el végleg, amikor a jogvédő demonstrációt szervezett az Országgyűlés elé, ahol néhány résztvevő inzultálta az alakuló ülésre érkező Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét. „Gaudi-Nagy Tamás nem tagja a Jobbiknak, munkásságáért kizárólag ő tartozik magyarázattal. A jövőben sok sikert kívánunk nemzeti jogvédő tevékenységéhez, melyet – reméljük – nem mások rovására, több körültekintéssel és nagyobb felelősséggel fog végezni” – állt a Jobbik elbocsátó üzenetében.
Hegedűs Tamás, aki 2010–2104 között volt a párt országgyűlési képviselője, viharos nyilatkozattal távozott 2014 nyarán. Egy hetilapnak adott interjúban elmondta, azért lépett ki a Jobbikból, mert szerinte egy minisztériumot sem tudnának elvezetni, nemhogy egy országot. „2010-ben volt létjogosultsága annak a radikális politikai válasznak, amelyet a Jobbik megfogalmazott. Ma azonban nem egy országvesztő, politikai hazárdjátékot űző álbaloldali kormányzás után vagyunk közvetlenül, ahogy akkor, hanem egy négyéves válságkezelési periódus után. A Jobbik meg, mint az elakadt lemez, ugyanazt ismételgeti.” Szerinte mind a mozgalmárokat, mind az autonóm szakpolitikusokat már kiszorították a frakcióból, és csak „a megbízható káderek maradtak.”
Bertha Szilvia tavaly nyáron jelentette be, hogy kilép a Jobbikból. A korábbi parlamenti képviselő, egykori gárdakapitány már 2014 nyarán szakított a párttal. Szerinte a Jobbikból kiveszett „minden lélek, minden szakralitás”, Vona Gábor pedig a radikalizmus visszafogásával már régi társait alázza meg.
– A Jobbiknak tíz éve volt arra, hogy a kívánt irányba befolyásolja az emberek gondolkodásmódját, ám volt képviselőjük szerint Vonáék ehelyett a felszíni politizálást választották, hogy minél előbb eljuthassanak a hatalomig. Emiatt viszont egy helyben toporognak és az adóforintokat politikai marketingre költik – értékelte Bertha Szilvia a párt helyzetét.
A radikálisokkal való leszámolást Novák Előd frakcióból történő kizárása tetőzte be. Újabban a Jobbik szellemi holdudvarába tartozó értelmiségiek – mint Tóth Gy. László, Raffay Ernő, Borbély Zsolt Attila, Vincze Gábor – is hevesen bírálták a Magyar Időknek nyilatkozva a Jobbik néppárti fordulatát.
