Latorcai János rendre intette a Tiszát féltő Szabó Rebekát

Szabó Rebeka (Párbeszéd) azt kifogásolta, hogy miközben Debrecen környéke az ország egyik legvízhiányosabb régiója, az e súlyos környezeti probléma megoldását jelentő Civaqua-projekt – a sajtóhírek szerint – késedelmet szenved. A Civaqua késlekedő második üteme a lakosság és a környezet vízigényének fedezését szolgálná a Keleti-főcsatornán keresztül a Tisza vizével.

Ugyanakkor kiderült az is – folytatta a képviselő, hogy az akkumulátorgyárak óriási vízigényét a Keleti-főcsatornából – közvetetten tehát a Tiszából – elégítik ki, méghozzá ivóvíz minőségben. Tehát a gyárak kedvéért állami pénzből elvezetik ide ugyanazt a vizet, amit a Civaqua-programban csak uniós támogatásból finanszíroztak volna.

A súlyosan vízhiányos Debrecenbe telepíteni a legvízigényesebb iparágnak számító akkumulátorgyártást önmagában felér egy „előre megfontolt szándékkal elkövetett környezeti katasztrófaokozással”, de a kormány nem éri be ennyivel: ha választani kell, a környezeti fenntarthatóság szempontját gondolkodás nélkül alárendelik az akkumulátorgyártásnak – értékelt.

Czepek Gábor, az Energiaügyi Minisztérium parlamenti államtitkára válaszában jelezte a Civaqva-projekt „köszöni szépen, jól van”, ez egy 40 milliárdos beruházás, és már be van tervezve az európai uniós költségvetési ciklusba, tehát ebben az európai uniós allokációs ciklusban meg fog valósulni.

A debreceniek vízproblémáját, illetve az akkumulátorgyár vízigényét nem ez a projekt, hanem egy 2025-ben megvalósítandó 3 milliárd forintos fejlesztés fogja megoldani, ahol egy felszíni vízkivételi mű fejlesztése valósul meg a Keleti-főcsatornán.

Kiemelte azt is, hogy az akkumulátorgyárak Debrecenben szürke vízből fognak gazdálkodni és működni.

Kitért arra is: a Magyarországon létesítendő összes akkumulátorgyár a teljes ivóvízfogyasztás 1 százalékát és az ipari vízfogyasztás 5 százalékát teszi ki. Tehát riogatás, hogy a létrejövő akkumulátorgyárak veszélyeztetik a magyar vízháztartást.

A képviselő nem fogadta el az interpellációra adott választ. Személyeskedni kezdett:

„Nem tudom, önnek honnan van a doktorija, de lehet, hogy szólni kéne, hogy a doktori címe…”

Latorcai János felszólította, hogy fejezze be a személyeskedést, mert különben megvonja tőle a szót.

„A klímaváltozás zajlik. Ugye most már ott tartunk, hogy nem állunk meg másfél foknál. Ez egy tudományos tény, én nem tudom, hogy önnek honnan sikerül ilyen állításokat tennie, de át kéne gondolni…” – folytatta Szabó Rebeka.

„Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy ön már mondott olyat, ami tudományos körökben, szakmailag eléggé meglepetést okozott, amikor úgy fogalmazott itt a parlamentben, hogy »a szénát lapátolják«. Nagyon szépen, ne menjen bele a továbbiakban személyes kérdésbe! Képviselő asszony! Képviselő asszony, fejezze be!”