Immár több mint két éve tart az iszapbirkózás a CEU ügyében. Az ellenzék és a baloldalinak, liberálisnak mondott megmondóemberek mellett a tudományos és egyetemi élet prominens személyiségei is többször lándzsát törtek már a tanszabadság és a jogállamiság mellett az intézmény védelmében, és annyi csúsztatás, féligazság és teljes hazugság kering a médiában, illetve a közösségi oldalakon, hogy érdemes megvizsgálni, mi történt voltaképpen.

Fotó: MTI

A történet valamikor a kilencvenes évek elején kezdődött, amikor George Soros bejelentette, hogy miután Prága nem kért a megtiszteltetésből, intézményt alapít Budapesten Közép-európai Egyetem (KEE) néven. Meg is kezdődtek a tárgyalások az 1995-ben regnáló MSZP–SZDSZ-kormány és New York Állam között arról, hogy az USA-ban bejegyzett, de ott oktatást nem folytató Central European University nevű nonprofit társaság magánegyetemet alapíthasson Budapesten. A megállapodás megfeneklett a kölcsönös udvariaskodások és a szándéknyilatkozatok kibocsátása után. De ez az apró törvénytelenség akkor itthon nem zavart senkit, az intézmény egy törvénymódosításnak köszönhetően mégis megkezdhette működését.

Legközelebb akkor vált égetővé a helyzet törvényesítése, amikor a magyar felsőoktatás hajóját Magyar Bálint miniszter irányításával átkormányozták a bolognai rendszerbe. Ekkor már több mint kínos volt, hogy a budapesti székhelyű Közép-európai Egyetem nem tartja be sem az alapításra, sem a kurzusok akkreditációjára vonatkozó jogszabályokat, és a budapesti mellett amerikai diplomákat is kiad anélkül, hogy az USA-ban működne ilyen néven bármilyen oktatási intézmény. Ám Magyar Bálint törvényesítési kísérletei kudarcot vallottak: végül a Lex CEU névre hallgató jogszabály meghozatalával a Soros-intézményt kiemelték a felsőoktatási törvény hatálya alól. Így aztán zavartalanul működhetett tovább a Soros-hálózat káderképzője, ahová akkor már csak az ideológiailag legszilárdabb magyar diákok juthattak be, a növendékek többsége külföldről érkezett.

A kurzusok egy részét sehol nem akkreditáltatták, és az intézmény amerikai diplomát is kibocsátott, noha az USA-ban bejegyzett Central European University (CEU) képzést nem folytatott, campust nem tartott fenn. Ez persze nem okozott különösebb gondot az itt végzetteknek, hiszen túlnyomó többségük biztos lehetett abban, hogy kellemes állást talál a Soros-hálózat valamelyik NGO-jában a fizetett aktivisták irányítójaként.

Törvényeken felül

Noha a magánegyetem nem felelt meg sem a magyar, sem az amerikai előírásoknak, de még a bolognai rendszernek megfelelő európai szabályoknak sem, mégis virágzásnak indult. Anyagi gondjai nem voltak, hiszen fejlődését nem csak a Soros-milliárdok táplálták, az Európai Unió is kitett magáért, eurómilliárdok is szépen érkeztek. A pénzt pedig valóban célszerűen költötték el. A Közép-európai Egyetem, amelynek csak az angol rövidítése azonos az alapító Central European Universitynek nevezett nonprofit társasággal, valóban korszerűen felszerelt, pazar könyvtárral rendelkező intézmény lett. A külföldi előadók mellett pedig szép számmal tarthattak itt előadásokat a hazai egyetemek megfelelő szellemiségű oktatói és neves liberális értelmiségiek. Az egyre szaporodó, szintén bőkezűen finanszírozott NGO-k mellett kiépült egy másik hálózat is hazai értelmiségiekből, akik anyagilag is érdekeltek voltak a Soros-káderképző budapesti működésében.

Azután megszületett 2011-ben az új, az uniós elvárásoknak megfelelő felsőoktatási törvény, amely tételesen szabályozta a hazánkban működő 28 külföldi egyetem működését is. Ezek az előírások vonatkoztak a Soros-egyetemre is, hiszen az nemcsak külföldi alapítású, de a magyar mellett amerikai diplomát is kiad. Ez utóbbihoz az uniós elvárások szerint is szükség lett volna a megállapodásra Magyarország és New York Állam között, és az amerikai kurzusokat akkreditáltatni kellett volna az USA szabályainak megfelelően. A szigorú, az uniós elvárásoknak is megfelelő törvény egyik célja az volt, hogy a tényleges oktatást nem folytató intézmények ne tudják kamudiplomákkal elárasztani az országot, így hiteltelenné téve a magyar okleveleket Európában. (Sok uniós tagországban nem is engedélyezik külföldi egyetemek működését.) Arra nem volt esély, hogy a Fidesz–KDNP-kormány a törvények fölé helyezze az intézményt, hiszen a többi itt működő külföldi egyetemnek is be kellett tartani azokat. Egy híján mindnek sikerült is. Sorosnak is igazolnia kellett volna az amerikai hátországot.

A külföldi egyetemeknek öt évük volt arra, hogy alkalmazkodjanak a törvényhez. Az oktatási tárca az öt év letelte után ellenőrizte az intézményeket. A korábban feltárt hiányosságokat valamennyi bejegyzett és még valóban működő intézmény rendezte. Kivéve a CEU, amely semmi hajlandóságot nem mutatott arra, hogy elfogadja a magyar törvényt, és megteremtse a Budapesten kiadott amerikai diplomák fedezetét. Így pedig a magyar és a hazánkban működő külföldi egyetemek hátrányba kerültek volna a Soros-intézménnyel szemben.

A 2017 áprilisában megszületett törvényi szigorítás célja e hátrány felszámolása volt. A módosítás kimondta, hogy a tengerentúli alapítású intézmények működéséhez államközi megállapodásra van szükség, és amerikai diplomához a diákok az USA-ban akkreditált kurzusok elvégzése után juthatnak. Ehhez tehát kellett egy valóban működő amerikai oktatási intézmény – ami azonban nem létezett.

Azonnal talpra ugrott a jól fizetett értelmiségiek hálózata. Tagjai, akik annyira érzékenyek a jogállamiságra, most egyszerre elfeledkeztek arról, hogy jogállamban mindenkire egyformán vonatkoznak a szabályok. Nyilatkozatháborúba kezdtek, hogy a Central European Universityre, azaz a CEU-ra ne vonatkozzanak a törvények. Néhány egyetemen központilag szervezett tüntetésre csődítették az egyetemi ifjúságot, a tiltakozáshoz csatlakoztak középiskolák és a liberális értelmiség prominens tagjai is. A törvényen felüli állapot fenntartása érdekében megszólalt az amerikai nagykövet, sőt az Európai Bizottság is.

A megszólalók összemosták a valóságot egy képzelt világgal, csúsztatásokkal és direkt hazugságokkal befolyásolták a közvéleményt. Arra különösen ügyeltek, hogy a kívülállók ne legyenek tisztában azzal, hogy itt valójában két intézmény fut. Az egyik egy nonprofit társaság, amerikai székhellyel, a Central Euro­pean University. A másik a budapesti Közép-európai Egyetem, amely nevének angol rövidítése – nem véletlenül – szintén CEU. A budapesti intézmény a magyar jogszabályoknak megfelelően működik. Az amerikai intézmény azonban nem.

Sufniegyetem

Végül Soros látszólag beadta a derekát: fölmutatott egy megállapodást az amerikai CEU-társaság és a szintén Soros-érdekeltségbe tartozó Bard College között. A megállapodás szerint a társaság egy fából készült épületet bérel a Bard Col­lege-tól, akkorát, ami egy négytagú család számára már szűkös lenne, hiszen csak 80 négyzetméter. És bár kívül lefestették, sőt körülötte fűmagot is vetettek, kétséges, hogy a CEU-adminisztrációt intéző iroda mellett elférnének ott az oda akkreditált egyetemi kurzus diákjai.

A magyar sajtót bejárta a faházikó képe, amit már a baloldalon is előszeretettel neveznek „sufniegyetemnek”. Az amerikai felsőoktatás szégyene, hogy ezt a házikót bárki egyetemnek nevezheti, de ez legyen az ő bajuk. A mi bajunk az, hogy ismét csúsztatásokkal és hazugságokkal bombázzák a hazai közvéleményt az egyébként gond nélkül, gazdag támogatással működő Közép-európai Egyetem vezetői, miszerint a magyar kormány színlelt szerződésnek találta a Bart College-dzsel kötött Soros-megállapodást – mivelhogy az is – és nem írta alá.

A Közép-európai Egyetem vezetői ekkor közölték, hogy a folyamatos fenyegetettség miatt az árnyék-CEU kurzusainak egy részét Bécsbe helyezik át. Azt persze nem részletezték, hogy ez pontosan mit takar: a magyar bejegyzésű, zavartalanul működő intézményt is elköltöztetik, vagy csak a meglehetősen fiktívnek látszó amerikai diplomákat állítják ki Bécsben. Arról nincs hír, hogy Ausztria az alapítót tisztelve valóban eltekint-e az osztrák törvények betartásától, vagyis attól, hogy Soros ténylegesen létrehozza az amerikai diplomák fedezetét adó anyaintézményt.

Szabad a verseny?

A mi bajunk az is, hogy újra csörög, zúg és csattog a hazai értelmiség egy része, és a jogállamiság nevében követeli, hogy az árnyék-CEU továbbra is a törvények fölött álljon. Igaz, már nem tudnak annyi diákot kivinni az utcára, mint korábban, ám arra hivatkoznak, hogy a Közép-európai Egyetem az egyetlen a nemzetközi térben is elismert felsőoktatási intézményünk. Ezt bizonyítja szerintük, hogy az unióban kiírt pályázatok elsöprő többségét a KEE nyeri el a magyar egyetemek elől.

Ez igaz. Mint Rétvári Bence parlamenti hozzászólásából tudjuk, a KEE 14 millió euróhoz jutott csak a Horizon 2020 projekt révén, ez tizenkétszer annyi, mint amennyit a budapesti Corvinus Egyetem képes volt elnyerni, a BME vagy az ELTE pedig ennek az összegnek a töredékét sem tudta megszerezni. Ebben azonban könnyen felfedezhető a nyílt versenyre, az európai egyetemek esélyegyenlőségen alapuló fejlesztésére esküdött pályáztatók részrehajlása. Elvégre ma már tudjuk, az uniós döntéshozók más területeken is készek kielégíteni Soros igényeit.

A kormány elleni vádpontok között szerepel az is, hogy a káderképző oktatói lényegesen több nemzetközi publikációt tudhatnak magukénak, mint a többi magyar tudós, és szerintük ez azt mutatja, hogy a többi egyetem vagy kutatóhely színvonala siralmas. A valóság ezzel szemben az, hogy a nyugat-európai tudományos lapok szerkesztői hithű követői a fősodratú liberális ideológiának. A másként gondolkodók tanulmányait nem engedik megjelenni e kiadványok hasábjain.

A legszomorúbb pedig az, hogy a magyar értelmiségiek tekintélyes részét egyáltalán nem érdekli a valóság. Lojalitásukhoz kizárólag a fizetési cédulákon, a számlatömbökön és a nemzetközi érvényesülésen keresztül vezet az út. Más erkölcsi megfontolást nem ismernek, mint hogy megszolgálják az évek során nekik kiutalt pénzt, így erősítve meg pozícióikat a hálózaton belül.