– Régóta ismeri Csurka Istvánt?

– Igen, bár nem az MDF-ben, hanem a kereszténydemokratáknál kezdtem politizálni. Sohasem voltunk barátok, hála a Jóistennek, de az Antall-kormány idején írt Csurka-tanulmányban leírtakat elfogadtam. Igen sok visszaélés történt abban az időben is, egyetértettem vele, hogy nyilvánosságra kell hozni, le kell leplezni azokat. Úgy éreztem, csatlakoznom kell a MIÉP-hez.

– Ármány és szerelem, pontosabban – farsanghoz közeledve – stílszerűen azt is mondhatnánk, áll a bál a MIÉP-ben. Egyre többen vállalják nyíltan, hogy véget kellene vetni Csurka István pártelnök és élettársa uralkodásának. E lázadók élére állt a Magyar Igazság és Reform Tömörülés, a MIÉRT. Miért?

– Azért, mert egyre inkább kiütköztek a Csurka-Papolczy kettős irányításával kapcsolatos zavarok. Betelt a pohár. Jóllehet már a parlamentbe kerülésünk óta mondom, hogy eljött az ideje a párt megszervezésének. Egyszerűen nem engedhetjük meg, hogy a 176 egyéni választási körzetből olyanok is legyenek, ahol nincs szervezete a MIÉP-nek, nem tud segíteni a párt jelöltjének. A legképtelenebb mellébeszélésekkel tussolták el az ügyet, hogy miért ne tegyük ezt meg. Még az is elhangzott, hogy a MIÉP választási párt, nincs szüksége tagságra, szervezetre, mert csak követelőzni fognak, helyiség kell nekik, ahol összejöhetnek. Papolczy Gizella ezt úgy fejezte ki: nem hajlandó pártmelegedőket fizetni.

– Finom, érzékeny stílus.

– Amikor végül az elnökség is elkezdte a kérdést feszegetni, Csurka István megunva a kritikát, javaslatot kért a pártszervezéssel kapcsolatban. Ezt elkészítették, de az elnökség többszöri kérésére sem engedte meg, hogy legalább vita folyjon erről a pártban. Tehát a reformalakulat közvetlenül a 98-as választások után elkezdte a munkáját, majd ahogy egymásra rakódtak a különböző visszásságok, úgy vált mind élesebbé a helyzet.

– Azért ismerjük el, a MIÉP elnökén kívül más politikusokkal is előfordult már – bőven van példa erre a világtörténelemben -, hogy az asszony beleszólt a politikába. Papolczy Gizella mikor került képbe?

– Ez az állapot nem új keletű, korábbra visszanyúló gyökerei vannak. Ma már azt hiszem, Csurka István határozott feladatot kapott a MIÉP-et illetően. S könnyen lehet, hogy ehhez kellett a segítőtárs.

– Milyen feladatot?

– Még a rendszerváltás kezdetekor azt vélhették valakik, hogy kell egy olyan szervezett erő, amelyik irányítottan levezeti a tömegindulatokat. Erre egy legális párt létrehozása volt a legegyszerűbb forma, ahol aztán a pártvezér nagy szónoklatokat tart, emberek tömegeit hecceli fel, de ezenkívül semmit nem csinál. Például azt viszont tapasztalom, és rendkívül érdekes dolognak tartom, hogy ifjabb Hegedűs Lórántot egyetlen írásáért elítélik gyűlöletkeltés címén másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre, miközben Csurka István évek óta ezerszer súlyosabb és visszatetszőbb dolgokat mondott ki bizonyos körökről, terjesztett a Magyar Fórumon keresztül, de soha semmi baja nem lett. Vajon miért?

– Csurka István a 2002-es parlamenti választások kampányában az első forduló előtt bejelentette, hogy hajlandó visszaléptetni száz MIÉP-es képviselőjelöltet a Fidesz javára. Akiknek volt fogalmuk a választások lélektanáról, a rémülettől majd hanyatt estek, hiszen ez a MIÉP-re, de a Fideszre is végzetes veszélyt ígért. Ami be is jött.

– Csurka István el akarta hitetni a MIÉP-re szavazókkal az előző polgári ciklusban, hogy a Fidesz a jobboldal igazi letéteményese. Ezt koronázta meg azzal, amikor a nyilvánosság előtt többször elmondta, hogy akár száz képviselőjelöltet is visszaléptet, átadva ezzel a terepet a Fidesz-MPP-nek. Mostanság úgy magyarázza ezt a ballépését, hogy tulajdonképpen a második fordulóra gondolt. Lehet, azonban korán jelentette be ezt az elnökséggel nem is egyeztetett tervét, ez pedig hiteltelenné teszi a mentegetőzését.

– Mellesleg nemcsak a MIÉP-tagságot bizonytalanította el, hanem magas labdát adott a balliberális sajtónak a választások előtt, ahol azt harsogták, a Fidesz a győzelem érdekében a szélsőséges és antiszemita Csurka-párttal kokettál?

– Így van. Ezzel a lépésével a Fideszt is kompromittálta. Azt érte el, hogy a fiatal demokraták kénytelenek voltak egyfelől elhatárolódni, másfelől óvatosan bár, de pozitívan reagálni a bejelentésére, ami jókora zavart okozott, és egyértelműen az MSZP-

SZDSZ malmára hajtotta a vizet.

– Ez be is jött. Nemcsak a polgári Magyarország, a MIÉP is elbukott a választásokon. Közrejátszhatott ez utóbbiban az elnök korai bejelentése a visszaléptetésekről?

– Mindenképpen. Érthetően a legfájóbb számunkra az, hogy a MIÉP nem jutott be ismét az országgyűlésbe. Pedig a közvélemény-kutatók előrejelzései, de a saját felméréseink is azt mutatták, hogy 5 százalék fölött leszünk, ennyit vártunk. Csurka bejelentése azonban megtette a hatását. A kopogtatócédulám gyűjtésekor magam is találkoztam számos olyan MIÉP-es szavazóval, aki azt mondta, már leadta a jelölőszelvényét a Fidesznek, merthogy a pártelnök arra buzdította őket, támogassák a Fideszt. Másfelől a vad MIÉP-esek kijelentették, ők nem olyan pártba léptek be, ahol az elnök arra biztatja őket, hogy egy másik pártot, és éppen a Fideszt támogassák. Tiltakoztak is, mondván, Csurka ezzel csak azt éri el, hogy később a MIÉP is besimul a Fidesz-be, akár az MDF. Egyébként szerintem a választási vereség nemcsak a bejelentésének, hanem a Csurka-Papolczy kettős valóságtól teljesen elrugaszkodott vezetésének is köszönhető. Elsősorban annak a stílusnak, ahogy a párt ügyeit, illetve a hozzájuk forduló embereket kezelték. Ha bármelyik elnökségi tag olyasmit mondott a tanácskozásokon, ami nem egyezett Papolczy Gizella véleményével, akkor azonnal közbeszólt, noha nem is tagja az elnökségnek. Természetes, hogy ilyen helyzetben, illetve egy idő után, már senki nem mert kimondani semmiféle kritikát a MIÉP-ben történtekről. Sőt odáig fajult a helyzet, hogy ha valaki ellentmondott, másnap talán már nem is volt tagja a pártnak. Gyorsan elrendezték az ilyen ügyeket.

– Mi történt az önkormányzati választásokon?

– Csurka a parlamenti választásokkal ellentétben, az ésszerű kompromisszumok helyett minden a polgári oldalhoz való közeledést megtiltott. Pedig a Fidesz igen előnyös megállapodási ajánlatot is tett, például Zuglóban, ahol egyébként gyenge a MIÉP. Csurka István nem engedte megkötni az egyezséget a fiatal demokratákkal. Így utólag meggondolva a történteket, talán azért tette ezt, mert a fiam a zuglói Fideszben dolgozik. Jelenleg alpolgármester.

– Az a hír is járja a MIÉP-esek és a szimpatizánsok között, hogy valamiféle gazdasági birodalom kezdett kialakulni a pártban. A párt elnökségének tagjaként, a reformerek vezéregyéniségeként mi a véleménye erről?

– Ahelyett, hogy a pártot építették volna, valóban létrehoztak egy gazdasági birodalmat, amelyben alapítványok, kft.-k tevékenykednek, és valahol ott szerepel közöttük a párt is. Követhetetlenek a pénzmozgások, senki nem tudja ellenőrizni, senki nem férhet hozzá a könyveléshez.

– A párt számvevőszéki elnöke volt. Tudnia kellene arról, mire fordították a pártpénzeket.

– Nem tudom, mert nekem sem sikerült semmilyen számlához, elszámoláshoz hozzájutnom. Az országos gyűlésen kezembe nyomtak egy cetlit a bevételekről meg a kiadásokról, amit fölolvastam, majd azt mondtam, befejeztem a számvevőszéki tevékenységemet. Azonban nemcsak a pártpénzről nem tudunk sokat, hanem a parlamenti frakció pénzének a hollétéről sem kaptunk információt. Előfordult, hogy a felkért szakértőt nem tudtam kifizetni. Botrányos jelenetekre is sor került annak érdekében, hogy kifizessék a tartozást. Amikor elrendeztük a dolgot, kijelentettem Balczó Zoltánnak, többé semmit nem csinálok, mert ilyen aljas módon megalázni valakit, mint ahogy Papolczy Gizella megalázott az általam felkért szakértő előtt, ezt nem vagyok hajlandó eltűrni. Pedig a frakció azért kapta a pénzt a magyar államtól, hogy megfelelő munkakörülményeket teremtsenek a képviselőknek.

– Csurka István több nyilatkozatában tagadta, hogy az élettársa irányítaná akár a személyi ügyeket, akár a párt gazdasági ügyeit.

– Ez annyiban igaz, hogy ketten együtt uralják a MIÉP-et. Azért vagyok kénytelen állandóan visszatérni erre, hogy mindezt összhangban teszik, mert ahányszor ezzel a témával kapcsolatban kérdést tettünk fel az elnökségi üléseken, Csurka mindig azt válaszolta: csak Papolczy Gizellával együtt hajlandó vezetni az alapítványokat, a vállalkozásokat, és mindent, ami gazdasági ügy, amiben pénz szerepel. De akkor legalább mondott volna le. Nem tette meg, csak fenyegetőzött, így aztán semmi nem változott, minden maradt a régiben.

– Nem gondolja, hogy a korábban kellett volna megszólalnia?

– Az elnökség, mint ahogy a frakció, azért nem szólalt fel az egészen durva dolgok ellen sem, mert nem voltak többségben a történteket kritikusan szemlélők, így nem tudtak határozottabban fellépni. Ennek ellenére mind gyakoribbá váltak az ellenvetések. Persze folyamatában kell megítélni ezt, hiszen már az ellen is tiltakoztunk, hogy Papolczy legyen a frakcióigazgató.

– Miért a külsős Grespik László a reformerek szóvivője?

– Az egyik elnökségi tag felhívta és megbízta ezzel a feladattal, talán azt hitte, tagja a MIÉP-nek.

– Megjelent információk szerint 2002 decemberétől már nem is Csurka István a MIÉP elnöke. Tényleg lejárt a mandátuma?

– Igen. Ezzel is félrevezeti a közvéleményt. A MIÉP-nél minden évben tartunk országos gyűlést, ahol az egyik évben megválasztjuk két évre az elnökségi tagokat, a másik évben szintén két évre az elnököt. Ennek megfelelően Csurkának december 4-én lejárt a mandátuma. Ez azt jelenti, hogy december elején össze kellett volna hívnia az országos gyűlést. Csakhogy az elnökségben durvaságig fajuló viták voltak már, és látta, nem bízhat meg az ottani tagok mindegyikében, mint ahogy korábban gondolta. Nem merte összehívni a gyűlést, és úgy gondolta, későbbre teszi át, addig valahogy leszalámizza az ellenzékét.

– De ha már nem legitim elnök, jogszerűen nem is hívhat össze országos gyűlést. Hogy lesz ebből tisztújítás?

– Jogászok állítják, ha mégis összehívná jogellenesen és elnökké választatná magát, az ugyancsak jogszerűtlen volna.

– Szép kis helyzet. Közben európai parlamenti képviselői választások lesznek 2004-ben és nem mindegy, hogy például a MIÉP képviselheti-e a nemzeti radikalizmust az EP-ben. A MIÉRT-nek fontos lenne ez a képviselet?

– A MIÉP – volt – elnöke azt szokta mondani, hogy azért fúrják, mert ő az egyetlen erő, aki fellép az uniós tagságunk ellen. Az alvóügynökök, a változtatást akarók – ahogy bennünket nevez – most aktivizálták magukat a pártban és a határozott Európai Unió elleni fellépést akarják tönkretenni. Megjegyzem, Csurkára esetleg hamarább lehetne mondani, hogy alvóügynök, mint énrám és még egy párunkra, akiket megvádolt az elnökségből. De hogy mi az igazság ebben, arra jó példa, hogy az egyik óbudai MIÉP-tag könyvet írt Eu-thanázia címmel és felkért, írjak hozzá előszót. E könyv bemutatja az Európai Uniót, Magyarország esélyeit, hogy tulajdonképpen mi is történik. Ebben az előszóban arról teszek hitvallást, hogy így és most nem jó a csatlakozás és arra kértem az olvasót, a tények alapján döntsön. Amikor Csurka ezt megtudta, először a szerzőt dorongolta le, hogy a MIÉP legnagyobb ellenségéhez, az ügynök Rozgonyihoz fordult. Végül az előszavam nélkül jelent meg a könyv. Tehát miközben Csurka azzal védekezik, hogy a MIÉRT-esek az EU elleni fellépést akarják megtorpedózni, aközben mindent elkövetett annak érdekében, hogy aláássa a saját maga által is hirdetett programot.

– Vállalja a Csurkával szembeni megmérettetést?

– Igen. Sokan kértek, hogy vállaljam el a jelöltséget, és amennyiben megválasztanának elnöknek, akkor a MIÉP végre demokratikus pártként működne tovább. Óriási változás lenne ez a mostani állapotokhoz képest, amikor is Csurka és az élettársa összedugja a fejét, hogy aztán a legkülönbözőbb meggondolásokból döntsenek, idézőjelbe téve, életről-halálról.

– Van esélye a győzelemre?

– Az elnökségen belül egy vagy két kivétellel mindenki egyetért a váltással. Többségük megelégedne egy új alapszabály készítésével, aztán alelnököket neveznénk ki, feladatokkal, beszámolási kötelezettséggel, és ez majd megváltoztatná a MIÉP-en belüli helyzetet. Nem hiszek ebben, mert a pártnak jelenleg is van alapszabálya, amelyből egyetlen betűt sem tartottak be soha. Fölösleges újat gyártani, amíg a Csurka-Papolczy kettős irányítja a pártot. Csak az lehet a jó megoldás, ha ellenjelöltet tudunk indítani.

– A párttagok is támogatják Csurka leváltást, a reformokat?

– Nagyon fontos feladatunk az elkövetkező időkben, hogy el kell jutniuk a reformra törekvőknek a párttagság széles rétegéhez. Meg kell értetni a párttagokkal, a szimpatizánsokkal, hogy a Csurka-Papolczy kettős által vezetett MIÉP teljes kudarcra van ítélve. Azt is el kell hitetni az emberekkel, hogy nem valami ügynökök lázadása történik, hanem az, ami a kisgazdapártban is lejátszódott. Nevezetesen, tisztázni kell az elnök szerepét, hogy jó irányba viszi-e a pártot, vagy sem. A tagságunknak, a szimpatizánsainknak is be kell látniuk, hogy a MIÉP igazi ellensége a már nem legitim elnök és az élettársa. Miután nagyon is fontos lenne, hogy éppen a MIÉP küldhessen képviselőt az Európai Parlamentbe, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a párt miképpen szerepel ezen a választáson.

– Még egy érv Csurka István leváltáshoz?

– Pontosan. De nemcsak ezért kellene leváltani Csurka Istvánt, hanem azért is, mert a mostani időszaknak egyszer és mindenkorra véget kell vetni. Tarthatatlan, hogy hat-nyolcezer párttagot meg 250 ezer szimpatizánst az orránál fogva vezessenek demagóg szövegekkel. Nekem is nagy lelki válságot okozott mindaz, ami most történik, azonban rá kellett jönnöm, hogy lépni kell, hiszen embereket csapnak be.

– De hogyan?

– Például így: elképzelések szerint liberalizálták volna az abortusztörvényt az elmúlt ciklusban. Csurka nézi a parlamenti napirendet a frakcióülésen és azt mondja: a MIÉP ne foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Döbbent csend fogadta a bejelentését. Elsőként szólaltam fel: „Ha a MIÉP ma is az a párt, amibe egykoron beléptem, akkor nem engedhetjük meg ezt. Hiszen éjjel-nappal sírunk, hogy fogy a nemzet. Állítjuk magunkról és a pártról, hogy se nem jobb, se nem bal, hanem keresztény és magyar. Utána ezt mondod, elnök úr? Nem értem.” Végére a többiek is csatlakoztak hozzám, így a MIÉP lett az a párt, amelyik név szerinti szavazást kért, keményen fellépett az abortusztörvény liberalizálása ellen. Másik példa: hatpárti egyeztetés tartottak arról, hogy az EU-nak kell alárendelni a magyar jogrendszert, beleértve az alkotmányt is. Úgy küldte el a frakció Csurkát erre az egyeztetésre, hogy ne írja alá a záródokumentumot. Megígérte, nem fogja aláírni. Majd visszajött és bejelentette, mégis aláírta. De miért? – kérdeztük többen is. Azt válaszolta: „Hát, mert dramaturgiailag ez így volt helyes. A Kovácsnak leesett az álla.” De hát kérdem, kit érdekel a MIÉP-tagok közül, hogy Kovács Lászlónak leesik az álla, amikor a MIÉP elnöke az általa állandóan hirdetett igazságát, vagyis az EU-ellenességét köpte szemen az aláírásával? Hasonló ellentmondás volt tapasztalható, amikor a Fidesz benyújtotta három mezőgazdasági törvénymódosító javaslatát. Csurka szerint ezekkel a dolgokkal sem kell foglalkozni, nincs jelentőségük! Kérte, ne állítsunk vezérszónokot. Megint felszólaltam, hogy ezt nem mondhatja komolyan. Erre kitalálta, ha már ragaszkodok ahhoz, hogy beavatkozzunk a Fidesz politikájába, akkor legyek a vezérszónok. Merő kitolásból csinálta velem, tudom, mert ismert, hogy soha nem foglalkoztam mezőgazdasággal. Azt viszont nem sejthette, hogy vannak olyanok a széles baráti körömben, akik értenek ehhez a kérdéshez. A hozzászólásom után a MIÉP egy törvénymódosítást megszavazott, kettőt nem. Amiatt is fontos volt, hogy a három földtörvénnyel kapcsolatos vitában keményen fellépjünk, azt felkaroljuk, mert az orrunk előtt esett szét a kisgazdapárt. Könyörögtünk neki, dolgozzunk ki programot a magyar mezőgazdaság jövőjéről, amivel megszólíthattuk volna az árván maradt kisgazda szavazókat, a magyar parasztokat. Semmi nem lett belőle?

– Elsősorban a vidéki MIÉP-tagság, de a fővárosiakat is ide sorolhatjuk, meg a szimpatizánsokat, azért csak követték és követik a jelenben is Csurka Istvánt. Aki szerint senki más nem képes kivinni az utcára tömegeket, állni a sarat az állandó balliberális médiatámadásokkal szemben. Gondolja, hogy elveszítette a hitelét ezek előtt az emberek előtt?

– A vezetési stílusa miatt, de az előbb felsorolt példák alapján is, a szememben teljesen elveszítette a hitelét. A legfelsőbb vezérkar tagjait még csak sakkfigurának sem tekintik, és a tagság körében is már csak Gizi-pártként emlegetik a MIÉP-et. Valami hihetetlen. Azt persze magam is látom, és bajnak tartom – említettem már -, hogy az elnökség sem egységes az elnökváltás kérdésében. Félnek, illetve a módosításokban hisznek. Úgy gondolják, hogy az legálisabb megoldás annál, mint amit a MIÉRT-esek akarnak. Tévedésben vannak. Ami pedig a MIÉP-tagokat és szimpatizánsokat illeti, a többségük nincs tisztában a helyzettel – nem jutottak el hozzájuk az információk -, ezért tartanak ki Csurka mellett. Ezen kell változtatnunk.

– Ha sikerülne leváltani Csurka Istvánt, csökkentenék-e a MIÉP harcias jellegét? Konformistább lenne a MIÉP vagy sem?

– A konformizmust éppen abban látom, hogy Csurka aláírta a hatpárti egyezményt a frakció akarata ellenére, hogy éjjel-nappal riszálta magát a Fidesznek, miközben bennünket állandóan megpróbált leinteni, ne szólaljunk fel ellenük. Mi nem akarunk sehová, se balra, se liberális oldalra besimulni. Azt szeretnénk, ha lenne egy olyan párt ebben az országban, amelynek tisztességes vezetői vannak, akik nem hazudnak, hanem aszerint élnek és ítélnek, ahogy hirdetik. Népben, nemzetben gondolkodnak és ebben nem ismernek kompromisszumot.

– Nemrégiben ortodox rabbit avattak Budapesten. A magyarok 99 százalékát nem igazán érintő eseményen részt vett maga Mádl Ferenc köztársasági elnök is? Állítólag hamarosan egy Krisna-hívő szerzetes beavatására is elmegy? Egyébként látta a tévében?

– Nem.

– Mégis érdekelne bennünket a véleménye, annál is inkább, mert a MIÉP elnöke, és a párt számos jeles tagja, hogy úgy mondjuk, kritikus álláspontot képvisel ebben a kérdésben.

– A MIÉP-nek, ha talpon akar maradni, népi, nemzeti gondolkodást kell képviselnie, radikálisan. Szerintem az ideológiáját és a programját is át kéne gondolnia. Pillanatnyilag a Csurka István által gyártott ideológia a meghatározó, ami mindig aszerint változott, ahogy jónak képzelte. Tehát az új vezetésre, ha lesz ilyen, az ideológia átalakításában is óriási feladatok várnak?

– Diplomatikus válasz?

– Mert még nincs vége. Abszurdumnak találom azt, hogy okkal, ok nélkül, teljesen öncélúan reggeltől estig folyik a zsidózás, aminek ilyen formában az égvilágon semmi értelme nincsen. Ennek megváltoztatásához tisztázni kellene, kit tekintünk magyarnak, kit tekintünk a nemzethez tartozónak. Ha ezeket tisztáztuk, akkor semmilyen etnikai, faji, vallási gyűlölködési szó nem hangozhat el. Persze meg kell mondani, ha valaki gazember, de azt akkor is meg kell tenni, ha zsidó, akkor is, ha román, ha francia, ha angol. De ez esetben nem az etnikai hovatartozása számít, hanem az, hogy gazember.

– Kiknek a szavazatára számítanak? És milyen lenne a viszonyuk a baloldallal?

– Ha a MIÉP jutna hatalomra, holtbiztos, hogy soha semmilyen vonatkozásban nem kerülhet sem a bal-, sem a liberális oldallal kapcsolatba. Nekünk megvan a programunk – amit Csurka István soha nem írt meg -, amiben egy nagyon fontos dolog is említésre kerül: nem lehet úgy gondolkodni nemzetben, hogy az abban élők közül bárkit is kirekesztünk.

– A polgári oldallal hol találkoznának?

– Önálló párt vagyunk, ami nem jelenti azt, hogy ha egy jobboldali összefogás megkívánja és szükség van ránk, mert ez is nagyon lényeges kérdés, egyoldalúan ennek semmi értelme nincs, akkor ne volna elképzelhető egy szövetség. De csak akkor, ha bizonyos részek felett rendelkezhetünk, akár szakmák szerint is, vagyis amihez a legjobban értünk, s abban az elképzelésünk érvényesülne. Különben nem. Az pedig nem igaz, sőt, badarság, amit Csurka István mond, miszerint a MIÉP-et nem érdekli se a bársonyszék, se a hatalom? Hát akkor mire való, miért alakult meg a párt? Hatalom nélkül csak egy gittegylet. A pártnak az a feladata, hogy a hatalmat megszerezve érvényesítse az akaratát.

– Február. Csurka összehívja az ogy-t, ami nem biztos, hogy megtörténik?

– Valóban nem biztos.

– Feltételezve, hogy igen, és Csurka István – ahogy mondta, jogszerűtlenül – elnök marad, akkor mi történik?

– Bírósághoz fordulhatunk.

– Ismerve a magyar bíróságokat, hosszadalmasnak tűnik a döntés meghozatala. Közben megtörténhet az európai parlamenti képviselő-választás?

– Van kiút. Az elnökségnek Csurkával ellentétben csak ez év decemberében jár le a mandátuma. Tehát joga van összehívni az országos gyűlést.

– Lesz-e pártszakadás?

– Nem szeretném. De abban is biztos vagyok, hogy Csurkáék önként nem mondanak le a hatalomról, mert a jövedelmező vállalkozásokat nem óhajtják mások kezébe adni. Ezek egyik alappillére a párt, és így az elnökváltás e birodalom egyik igen fontos oszlopának a felborulását hozná. Ezért nem értek egyet azokkal, akik szerint kisebb-nagyobb módosításokkal meg lehet úszni a dolgot. Nem lehet. Muszáj lesz ütközni.

– Félelmetes a párhuzam Torgyán Józseffel: egy zseniális személyiség a magasba emel egy kis pártot, majd ugyanő a porba sújtja. Megismétlődik a kisgazda végzet, vagy a MIÉP megmenekül?

– Jósolni nem lehet, de az a 250-300 ezer ember, aki mostanság Magyarországon fogékony egy népi-nemzeti radikális ideológiára, előbb-utóbb rájön magától is, hogy a reformereknek van igazuk.

– Csurka István úgy véli, hogy a MIÉRT-es lázadók hálátlanok, hiszen személy szerint neki köszönhetők a sikerek, amiket a párt elért, még ha most nem is jutottak be a parlamentbe. Mellesleg pontosan így érvelt Torgyán József is?

– Mekkora lehetett volna a MIÉP, ha Csurka nem hiszi magáról, hogy mindenhol neki kell beszélnie? Jó lett volna, ha a nagygyűléseken más is szóhoz jutott volna.

– Akkor is tömegek mentek volna ki a MIÉP-es megmozdulásra, ha nem Csurka István a fő attrakció?

– Ez egyáltalán nem elképzelhetetlen.

– Csurka István magabiztosnak tűnik, amikor a MIÉRT-ről, az elnökváltásról kérdezik. Mit gondol erről?

– Meg kell hogy mondjam, van ebben valami. Ugyanis, tény, hogy meg tudta csinálni a maga módján, amit a MIÉP-ben megtett, és arra büszke is lehet. Végül is ez nem kevés. Mi pedig mit mondhatunk el magunkról? Csak azt, hogy szégyellhetjük magunkat, beleértve magamat is, amiért öt év kellett ahhoz, hogy rájöjjünk, ez az állapot mégsem tartható fenn tovább. De büszkék vagyunk arra, hogy végre rádöbbentünk.

* * *

LEXIKON

Rozgonyi Ernő közgazdász. T.: Pénzügyi és Számviteli Főiskola. É.: 1966-82 a PM-ben főelőadó, csop. vez., 1982-92 a Szövosz lakásszövetkezeti főoszt. vez., majd a Lakásszövetkezetek Orsz. Szöv. ügyvez. igazgatója, 1992-93 a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet gazd. ig.h. 1993 óta a MIÉP tagja, 1997-től az elnökség tagja, 1998-2002, a párt országgyűlési képviselője.