Lázadjon a normalitás!

– Óriási kulturális nyomás nehezedik a civilizációra. A változtatás alatt álló világ, az NWO, vagyis az Új Világrend tömegkultúrájának nyomása. Már Békés Márton elméletéből is tudjuk, hogy a nagy, konkrét politikai, társadalmi változásokat mindig kulturális aktusok vezetik be. Régi vagy új folyamatról van-e szó?

– Békés Márton arra hívja fel a figyelmünket, hogy a politikai hatalom csak akkor válhat tartóssá, ha megvívja és megnyeri a kultúráért folytatott küzdelmet. Ennek ma Magyarországon, ha az Orbán-korszakról beszélünk, különös aktualitása van. Ha viszont a globális trendet nézzük, akkor ezzel ellentétes folyamatokat tapasztalunk. A kommersz különböző csatornáin keresztül pusztítja a hagyományos keresztény kultúrát a mindent eluraló progresszió formájában. De valóban nem új ez a jelenség. Lenin nagyra tartotta a mozit, de Hitler és Sztálin is szívesen használta a filmet a tömegek manipulálására. 1927-ben például úgy mutatták be Eisenstein Október című filmjét, hogy gyakorlatilag kiradírozták belőle Trockijt. Ma Hollywoodban is felütötte fejét egy hasonló folyamat, az úgynevezett eltörléskultúra. Sok történelmi filmet készítenek, de mindig úgy, hogy tükrözzék a progresszív nézeteket. Mintha – ahogy Molnár Tamás írta – a liberalizmus nem egy lenne a versengő eszmék közül, hanem maga a normális létezés alapja.

– Nem zavarja a tömegkultúra meghatározó szereplőit, hogy csupán lakájai egy magasabb politikai akaratnak?

– Fordulat állt be ezen a téren. A techóriások, amelyek ma a populáris kultúra legfőbb közvetítői, egyre inkább maguk is potenciális, nemzetek fölötti politikai szereplőként vannak jelen. Egyszerre befolyásolva politikát és kultúrát is.

– Jó ideje már, hogy minden hollywoodi krimiben párban dolgozik a fehér és a fekete nyomozó. Már ez is erőltetett volt egykor, de most jött a BLM és a fehér rassz kiirtásának jelszava. A fehér­ellenességet is nagy erővel zúdítja ma ránk a nyugati popkultúra. Ide jutott az ártatlan, nyomozós emancipáció?

– A tömegkultúra meghatározza a szavak jelentését, így az aktuális politikai folyamatok is egy új nyelvi közegben zajlanak. Ebben a közegben áll győzelemre például a BLM-mozgalom. De ennek köszönhető az is, hogy a család fogalmának ma már kettős olvasata van, azaz létezik egy keresztény és egy liberális, azaz progresszív értelmezés. A szavak mellett a szimbólumokért is küzdelem folyik. Itt van például a szivárvány, amely eredetileg bibliai jelkép. És látjuk, hogy mivé torzították.

– Fontos jellemzője a tömegkultúrának a celebizáció. Csodált és követendő modellé tesz egy megtervezett személyiséget a széles közönség számára…

– A cél az, hogy a celebek átvegyék a szellemi tekintélyek helyét. Azelőtt írók, költők, művészek foglaltak állást egy-egy társadalmi kérdésben, ma a kukkolóműsorok botrányhősei, akiket értékteremtő figuraként igyekeznek bemutatni. Átformálódott a műveltség fogalma is. Valaha azt jelentette, hogy széles körű rálátásom van az európai művészet, tudomány, hagyományrendszer világára. Ma a műveltség leginkább szimpla, köznapi informáltságot takar.

– Azaz tud valami pletykát a celeb a másik celebről, vagy ismer valamilyen tévhitet például a koronajárványról?

– Igen, és aki hisz nekik, arra ma már nagyobb befolyása van egy celebnek, egy influenszernek, egy youtubernek, mint egy felkészült politikai elemzőnek.

– A nyugati kommersz kultúra produkciói új morális skálát igyekeznek ráerőltetni a civilizációra. Olyat, amelyen bármi érték lehet. Ma a szivárványosságon van a hangsúly, de érték lehet akár a pedofília, a vérfertőzés is. Az erőszak, a rablás az amerikai drogos bűnöző, George Floyd esetén keresztül már most értékké avanzsált. Hol a végállomás?

– Ha olvassuk Frank Füredi professzor új könyvét, a Célkeresztben a határok című esszét, ami arról szól, hogy a földrajziak mellett a jelképes határokat is eltörli a „nyitottság eszméje”, akkor megérhetjük, hogy az ember számára a létbiztonságot jelenti a határok meghúzása. Ahol megszüntetik a földrajzi, majd a kulturális és szimbolikus határokat is, ott az érték nélküli nyitottság válik jellemzővé. A nihil felé tereli a világot napjaink liberalizmusa és annak tömegkultúrája.

– És ha nem engedjük terelni magunkat?

– A közép-európai térség ellenáll, de egyre keményebben igyekszik megdolgozni a nyugatról áramló tömegbefolyásolás. Egy hálózat támadásáról van szó, amely az internetes platformokon át a világ minden sarkát eléri, és befúrja magát az emberek hétköznapjaiba is, megváltoztatva eddigi szokásaikat, gondolkodásukat, referenciáikat. Itt van például a szerelem. Magam láttam a Balaton-parton, amint fiúk és lányok ültek egymás mellett, de nem beszélgettek, nem közeledtek a másikhoz egy-egy kedves gesztussal, hanem mindenki a mobilján lógott, randioldalakat böngészve. Ugyanazt tették, azaz ismerkedtek, csak nem a valóságban, hanem egy virtuális világban. Szerintem ez jelképes történet.

– Van már törvényünk a gyerekek szexuális védelmére, de az RTL-es tömegkultúrán keresztül nagy erővel zajlik itthon is az LMBTQ-s érzékenyítés. És az iskolások ott ülnek a képernyő előtt. Hiába hoztuk a törvényt?

– Nagyon is helyénvaló a törvény. A balliberális gőzhenger eleve nem tűr semmilyen vitát a maga világot átalakító nézeteiről, de ezt nem fogadhatja el a konzervatív oldal. A szivárványcsaládot tekintik normának? Lépjünk a vita terepére, és érveljünk a normalitás, a hagyományos család eszménye, életrevalósága mellett! És ne csak a parlamentben, hanem a közélet minden szegmenségben.

– Miért vonzó egyesek számára az, amit eleve progresszívnak mutat be a populáris kultúra?

– Van az emberben egy veleszületett kíváncsiság, kalandvágy, amellyel a határok mögé akar nézni. Ez természetes, ezért utazunk, ezért olvasunk könyveket, érdeklődünk az ismeretlen iránt. A tömegkultúra viszont úgy akarja kielégíteni az ember kíváncsiságát, hogy eközben átrepíti a normalitás határain.

– A konzervatív oldal kezében is lehetne fegyver a populáris kultúra?

– Természetesen. Nem az eszköz rossz vagy jó önmagában véve, hanem a tartalom, amivel megtöltik, és a cél, amelynek érdekében használják. Ne legyen finnyás senki se, ne csak a kormány tegye oda magát e téren! Tudni kell, hogy amíg a vita a liberalizmus keretrendszerében folyik, addig képtelenek vagyunk megállítani a progressziót. Ha viszont rá tudunk mutatni, hogy a liberalizmus átlépi a normalitás határát, és ki tudjuk robbantani a normalitás lázadását, akkor győzhetünk.