Lazítások négy ütemben
Lassul a járvány terjedése, csökken a fertőzöttek és a halálesetek száma. Dr. Kollár Lajos miniszteri tanácsadót arról is kérdeztük, látszik-e már a fény a karanténalagút végén, és milyen lépéseket kell tenni azért, hogy az egészségügyben is normalizálódjék az élet.
– Döccenőkkel ugyan, de megkezdődött az egészségügyi ellátórendszer visszavezetése békeüzemmódra. Mikorra várható, hogy helyreáll a korábban megszokott rend?
– Már a megszorító intézkedések megszületésekor gondolnunk kellett arra is, milyen lépéseket kell megtennünk azért, hogy kivezethessük az ellátórendszert a járványüzemmódból. Ez legalább olyan nehézségekkel jár, mint a szigorítás, hiszen ki kell dolgozni például az átmeneti időszakban érvényes eljárásrendeket. Ám mindez örvendetes, mert ezek a lépések az ellátás normalizálására készítenek fel bennünket. Úgy gondolom, az előttünk álló munkát négy ütemben célszerű elvégezni, figyelembe véve a járvány lefutását jelző adatokat. Május 4-én megtörténtek az első lazítások annak köszönhetően, hogy kedvezően alakultak a dolgok. Láthatóan tetőzött a járvány, és remélhettük, hogy ettől kezdve csökkenni fog a megbetegedések és a halálesetek száma. Másrészt nagy volt a társadalmi nyomás annak érdekében, hogy a krónikus betegek ismét hozzájussanak a megszokott ellátáshoz.
– Müller Cecília nem győzi hangsúlyozni, hogy a továbbra is be kell tartani a biztonsági óvintézkedéseket a rendelőkben is.
– Valóban kissé nehezen ment át a köztudatba, hogy a szabályok lazítása nem jelenti azt, hogy minden azonnal visszatér a megszokott mederbe. Be kell tartani a szociális távolságtartásra, a testi higiéniára vagy a maszkviselésre vonatkozó ajánlásokat, nehogy az enyhítések hatására ismét fellobbanjon a járvány. Ám úgy gondolom, mindez nem okoz túlságosan sok nehézséget azoknak, akik figyelemmel kísérték a szabályok és ajánlások alakulását.
– Mikorra várhatóak további enyhítések?
– Céldátumot nem szívesen mondanék, hiszen akár egyik napról a másikra változhat a helyzet. Mindazonáltal ha a ma mutatkozó kedvező folyamatok nem torpannak meg, akkor május közepén, végén megkezdődhet a visszarendeződés második üteme, el lehet végezni például a tervezett műtéteket. De szeretném hangsúlyozni, az életmentő vagy sürgős műtéteket eddig is elvégezték a kórházak, sürgős beavatkozásra szoruló betegek eddig sem maradtak ellátatlanul. Nyilván a lazításokat a járvány dinamikájához kell igazítani, de úgy vélem, június közepére normalizálódhat az élet az egészségügyben, a járványgörbe kedvező alakulása pedig vélhetően a rendészeti területen is lazításhoz vezet majd.
– Ma már kimondhatjuk, hogy Magyarországnak sikerült időben megfékeznie a járványt. Ennek ellenére a tárcát és a védekezést irányítókat az első perctől durván támadta az ellenzék. Leginkább a kórházi ágyak felszabadítása kavart óriási vihart. Ön hogy látja?
– Az ágyak körüli számháború inkább politikai természetű, semmint szakmai vita volt. Tudni kell azonban, hogy a kórházi ágyaknak hozzávetőleg a 34 százaléka korábban is üresen állt, a járvány korábbi szakaszában meghozott döntés szerint további húsz százalékot kellett felszabadítani. Ma már tudjuk, hogy ez túlbiztosítást jelentett. De akkor, amikor a rendelet megszületett, még nem voltunk tisztában vele, milyen fordulatot vesz a járvány. A külföldi tapasztalatok azt jelezték, fel kell készülnünk arra is, hogy a megbetegedések száma exponenciális növekedésnek indul, akár meg is duplázódik. Akkoriban rémisztő képek láttak napvilágot az olaszországi és a spanyol helyzetről, tudtuk, hogy a kórházi ágyak és az eszközök hiánya miatt betegek ezrei maradtak ellátatlanul. Abban a helyzetben rendjén való volt, hogy úgy növeljük meg a gyógyítókapacitást, olyan mértékben szabadítsunk fel ágyakat, hogy ez nálunk semmiféleképpen ne következhessen be, akkor se, ha a járvány drámai fordulatot vesz.
– Az ellenzék azonban az ágyak felszabadítása miatt ellátás, rehabilitáció nélkül maradt betegek ezreiről beszélt.
– Nem állítom, hogy ebben a folyamatban nem fordulhattak elő emberi hibák. De szeretném hangsúlyozni, hogy a rendelet kimondta, egyetlen beteget sem lehet úgy elbocsátani a kórházakból, hogy az egészségkárosodást okozzon. A rehabilitációs ágyak ugyanakkor rendelkezésre álltak a rendelet életbelépése után is, hiszen az ágyfelszabadítás egyfajta átstrukturálás volt. Igaz, ez azzal a kényelmetlenséggel járhatott, hogy a betegeket, ha szükséges volt, más intézménybe költöztették a járvány idejére. Az előttünk álló lépések egyike azt célozza, hogy e területen is visszaálljon a korábban megszokott állapot.
– Az ellenzék mindig általában beszélt az ellátatlan betegekről, soha nem konkrét eseteket említett. A TASZ is az interneten toboroz panaszosokat egy majd beindítandó perhez.
– Ez a börtönbizniszhez hasonló kórházbiznisz része. Az ilyen törekvéseket nem tekintem újdonságnak, mint a világon mindenütt, a kórházbiznisz az úgynevezett műhibaperekkel kezdődött nálunk is. Ezek hátterében általában nem valódi műhiba vagy orvosi gondatlanság állt. Rendszerint adminisztrációs vagy betegtájékoztatási hiányosságok miatt indítottak eljárást. A perekből azután komoly pénzhez jutottak egyes ügyvédi irodák. A mostani nehéz helyzetben is keresik azokat a pontokat, amelyekbe bele lehet kapaszkodni.
– A támadások egy része arról szólt, hogy a járvány ürügyén a tárca az egészségügyi rendszer gyökeres átalakítását készíti elő.
– Nem. Az ágyak felszabadítása a járványhelyzetre adott válaszreakció volt. Természetesen az egészségügyi közgazdászok és az orvosszakma szerint is megérett a magyar egészségügy bizonyos átalakításokra. Egyszerűen azért, mert megváltozott körülöttünk a világ, megváltoztak a gyógyítás feltételei. Amikor elkezdtem sebészi pályafutásomat, akkor egy epeműtét után a betegek 10-14 napot töltöttek kórházban. A mai laparoszkópos beavatkozás legfeljebb 1-3 napos bent fekvéses ellátást igényel. Hosszú távon nyilvánvalóan elkerülhetetlen lesz a fekvőbetegágyak csökkentése. Ehhez azonban vissza kell adni az alapellátásban dolgozó kollégáknak az orvosi felelősséget, hogy ne csak a recept- és beutalóírás legyen a feladatuk. Hála istennek Magyarországon nagyon sok jól képzett orvos dolgozik az alapellátásban, az ő kompetenciájukat kell szélesíteni. A következő elengedhetetlen lépés a szakellátás fejlesztése. Ha a szakrendelőkben megvannak a megfelelő diagnosztikai eszközök, akkor nem fordulhat elő, hogy egy egyszerű szakrendelői beutalóból nagykórházi vagy klinikai ellátás legyen. Hiszen kórházi ellátásra csak azoknak a betegeknek van szükségük, akiknek az állapota folyamatos megfigyelést és napi beavatkozást igényel.
– A járvánnyal kapcsolatos hírekből tudjuk, hogy a koronavírusos betegek tüneteinek enyhítésére többféle rendhagyó megoldást alkalmaztak a hazai orvosok.
– Amikor a világjárvány kitört, teljesen tájékozatlanok voltunk a tekintetben, milyen terápiát lehet és kell alkalmazni a tünetek enyhítésére, a gyógyítás érdekében. Ma már elég alaposan ismerjük a Covid–19 természetét, és minden komoly gyógyszerkutatási háttérrel rendelkező országban, – például az USA-ban, Németországban, Japánban – gőzerővel folynak a kutatások új gyógyszerek kifejlesztésére. Hazánk se marad ki ebből a folyamatból. Biztató eredmények vannak a SARS-CoV-2-fertőzés kezelésére. Ám addig is, amíg ezek az erőfeszítések sikerrel járnak, több olyan vírusölő készítmény került elő, amelyekről feltételezhető volt, hogy hatásosak. A hírek alapján úgy vélem, őszre több nagy gyógyszergyártó cég előáll új, a Covid–19 ellen bevethető készítménnyel. Bízom benne, hogy szeptember-október táján megszülethet a megelőzést szolgáló vakcina is.
– A modellszámítások éppen erre az időszakra jósolják a járvány második hullámát.
– Elvileg fennáll ennek a lehetősége. Azt azonban nem tudjuk, akkor mennyi lesz a beteg, milyen szövődményekkel kell számolnunk. Azt viszont igen, hogy járványok a középkorban is kitörtek, tomboltak, azután szép lassan elhaltak. Azt is tudjuk, hogy a vírus mindig gyengül, amikor egyik ember átadja a másiknak, és a járvány végén korántsem olyan agresszív, mint a kezdetén. Kínában sem a már legyengült vírusok okozták a járvány feléledését, hanem az az új víruspopuláció, amelyet a világ minden tájáról hazaérkező emberek hurcoltak be az országba. Azt egyelőre nem tudjuk, hogy egy esetleges második vagy harmadik járványhullám miként fog alakulni. Én úgy látom, hogy ha ősszel ismét jelentkezik, akkor kevesebb fertőzöttel, kisebb amplitúdóval kell számolnunk. Abban is biztos vagyok, hogy ma már birtokunkban vannak a betegek ellátásához szükséges eszközök és tudás, így hatékonyabban tudunk majd védekezni. Éppen ezért szeretnék mindenkit megnyugtatni: nem kell rettegni a járvány második hullámától.
