Közgazdász legyen, aki mostanában el tud igazodni azon: jól vagy rosszul teljesít Magyarország az uniós támogatások lehívásában. Danuta Hübner, az EU regionális politikáért felelős biztosa például rendre dicséri hazánkat aktivitása miatt – valójában azonban az elismerés inkább a 2004–2006 között esedékes, még két évig felhasználható támogatások kimerítésének szól.

Ugyanakkor az Állami Számvevőszék már tavaly szóvá tette: a 2007-től esedékes keretből az első évben semmit nem hasznosított az ország. S a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség adataiból decemberben még mindig az látszott: a 2007–2013 között esedékes mintegy hétezermilliárd forintból 2008 végéig is csupán 78,3 milliárdot sikerült szétosztani.

Két elvesztegetett év

Pályáztatással foglalkozó szakértők szerint ma már hajszállal jobb a helyzet. Essőssy Zsombor, a Magyar Pályázatkészítő Iroda ügyvezető igazgatója szerint jelenleg már 230-250 milliárd forintot lehívott az ország – ez azonban még mindig csak a keret három százaléka. Pedig néhány évvel ezelőtt még komoly várakozással tekintett a kormány a 2007-ben kezdődő új uniós költségvetési időszakra. Ekkortól ugyanis jelentősen emelkedett az új tagországok által elérhető uniós források összege.

Míg 2004–2006 között csak évi mintegy egymilliárd eurót hívhatott le hazánk, az új időszakban átlag hárommilliárd euróra számíthatunk. A hét év alatt összesen 22,4 milliárd euróra (az agrártámogatásokkal együtt 28 milliárd euróra).

– Az egy főre vetített uniós támogatások tekintetében hazánk a második lesz az új tagországok között – lelkendezett 2006-ban Balázs Péter, akkori uniós nagykövet.

Az adatok azonban nem igazolják az optimista nyilatkozatokat. A vállalkozások számára beígért 1400 milliárd forintos gazdaságélénkítő csomag például a folyósítással megbízott bankok szigorú bírálati rendszere miatt nem tudja támogatni a munkahelyteremtésben döntő szerepet játszó kis- és középvállalkozásokat. Amelyek egyébként sem számítanak túlságosan kedvezményezettnek a kormányzat értékrendjében. Varjú László, a Gazdasági Minisztérium államtitkára szerint a 2007–13 közötti pénzek 17 százaléka illeti meg e vállalkozói szektort, a kormány Brüsszelhez eljuttatott statisztikái azonban mindössze 3,3 százalékról árulkodnak (a különbséget azzal magyarázza Varjú, hogy az EU nem számítja kisvállalkozások támogatásának a regionális fejlesztési és a turisztikai beruházásokat).

Még rosszabb a helyzet az úgynevezett állami nagyprojekteknél. Ezeket a 25, illetve 50 millió eurónál drágább környezetvédelmi vagy útépítési beruházásokat korábbi nyilatkozatai szerint már 2005 óta tervezte a kormány, sőt abban az évben 20 millió forintot el is különítettek a pályázatok előkészítésére. Az akkori elképzelések szerint már 2007-ben el kellett volna juttatni Brüsszelbe 10-12 nagyberuházás pályázati anyagát. Ám hiába költötték el a 20 millió forintot, a 2007-es dátumból nem lett semmi. Sőt, a 2008-asból sem. Csupán Debrecen adta le tavaly nyáron villamoshálózat fejlesztési projektjét, amit karácsonyra el is fogadott Brüsszel. A tervezetek folyamatos csúszása miatt egy éve Bajnai Gordon többeket leváltott a projektek kidolgozói közül, azonban semmi sem változott.

Az újabb és újabb határidők közül sem 2008 őszét, sem az év végét nem sikerült tartani, sőt decemberben a minisztérium elismerte: azért nem küldenek pályázatot Brüsszelbe, mert nincsenek olyan szinten kidolgozva a tervezetek, hogy eséllyel indulhassanak a megmérettetésen. Aztán az idei március meghozta a kegyelemdöfést: a kormány bejelentette, hogy 13 nagyprojektet töröl a tervekből. Nem kerül tehát sor a budai vár és a Monostori Erőd felújítására, a fővárosi Havanna lakótelep villamosközlekedésének modernizálására. Továbbra is beadásra várnak ugyanakkor a 4-es metróról, a budapesti, miskolci és szegedi villamosfejlesztésekről, az M43-as autópálya Makóig építéséről, az M0-s déli szektorának korszerűsítéséről, a Kelenföld–Székesfehérvár vasútvonal fejlesztéséről, több város szennyvízelvezetéséről, valamint Pécs kulturális fővárosához kapcsolódó pályázatok, összesen 21 nagyprojekt.

Időn túli hajrá

A kormány talán abban bízik: sokáig hasonlóan rosszul álltak a 2004–2006 között esedékes uniós támogatások, végül mégis sikerült lehívni az összegeket. Sőt, Danuta Hübner szerint a nyolc új uniós tagállam közül Magyarország volt a legeredményesebb a keretek kihasználásában.

Igaz, ehhez szükség volt az úgynevezett n+2-es szabályra is, vagyis hogy a megítélt támogatások még két évig felhasználhatóak legyenek. 2006 végéig ugyanis Magyarország csupán a keret kisebbik hányadát hasznosította. Az Állami Számvevőszék vizsgálata szerint az úgynevezett strukturális alapoknál a rendelkezésre álló pénznek pontosan az 50 százalékát költötte el hazánk, a felzárkózó tagállamok számára kiírt kohéziós alapnál pedig mindössze 22,8 százalékot. A számvevők azonban már akkor jelezték: kötelezettségvállalásokkal a keret teljes egészét lefedte a kormány, vagy is a pénzek elvesztése nem fenyegetett. S a következő két évben valóban sikerült elkölteni a keret szinte teljes egészét – egész pontosan 95 százalékát. A maradékot pedig az idei első félévben, miután Brüsszel ennyivel meghosszabbította a pénzek felhasználásának határidejét. Meglehet, épp azért nem haladnak a 2007–2013 között esedékes kiírások, mert az apparátus még mindig a 2006 végén lejárt pályázatok adminisztrációjával van elfoglalva.

A költségvetési időszak végéhez időzített hajrá egyébként nem csak magyar jelenség. Az Állami Számvevőszék egy évvel ezelőtti vizsgálatából az is kiderül: hazánk valójában a középmezőnyben helyezkedik el az uniós pénzek felhasználásában. A strukturális alapok magyarországi 50 százalékos kifizetéseivel például a lengyelek, litvánok, lettek, csehek, szlovákok mindössze 31-38 százalékot költöttek el 2006 végéig. Sőt, az új uniós tagállamok közül csupán a szlovénok, észtek tudnak 50 százalékot alig meghaladó kifizetéseket felmutatni.

A régi tagok ugyanakkor jóval egyenletesebben költik el a pénzeket: körükben a kevésbé sikeresek küszködnek 50 százalék körüli kifizetésekkel, a legjobbak 70 százalék fölötti (a németek, franciák 75, az osztrákok 80 százalékos) kifizetésekkel büszkélkedhetnek. Hasonlóan a középmezőnyben voltunk a kohéziós alapok végrehajtásában. 22 százalékot alig meghaladó kifizetéseinkkel csupán a szlovénok vannak partiban, minden más új tagállam ennél kisebb kifizetési hányaddal szégyenkezhetett – a lengyelek mindössze 12, a szlovákok 8 százalékkal. Ugyanakkor az alapok forrásaira szintén jogosult régebbi EU-tagok közül a görögök, spanyolok 40 százalék fölött jártak, a portugálok 63, az írek pedig 90 százaléknál! Csehország 2008, Lengyelország 2009 első felében be is jelentette: felgyorsítja az uniós támogatások kifizetését, nehogy elússzanak a pénzek. Magyarország nem tett ilyen kijelentést, de az elmúlt két évben nálunk is komoly hajrát folytattak a hivatalok.

Láthatatlanul elfolyik

– Csak az volt fontos, hogy kimerítsük a keretet, arra már nem volt energia, hogy a támogatásokat jól is költsük el – figyelmeztet egy pályázatíró a villámköltekezés veszélyeire. – Arról volt szó, hogy ha tagjai leszünk az EU-nak, akkor gyors ütemben megcélozhatjuk az Európához történő felzárkózást. Ehelyett most már Szlovákiát akarjuk behozni – elemezte Schmitt Pál múlt hétvégén a folyamatokat.

Tény, hogy noha Magyarország 2004–2006 között az új tagországok legeredményesebbike volt az uniós források lehívásában, nálunk hasznosultak legkevésbé látványosan a Brüsszelből érkezett pénzek.

Spanyolország és Portugália GDP-je a csatlakozás utáni évtizedben évi 3-4 százalékkal nőtt, nem is beszélve Írországról, amelyik 10 százalékos növekedést ért el a kilencvenes évekre. A hasznosításban eddig Görögország volt a sereghajtó, amely a csatlakozás után nem volt képes számottevő GDP-növekedést felmutatni, később azonban ők is elérték a 3 százalék körüli szintet. Hazánknak most ezt a teljesítményt is sikerül alulmúlnia. Uniós csatlakozásunk óta ugyanis gyorsulás helyett folyamatosan lassul a magyar GDP növekedése.

A 2004-es 4,8-ról 2007-re 1,1 százalékra, tavaly már csak 0,3 százalékra, idén pedig immár 3-5 százalékos csökkenést valószínűsítenek a szakemberek. A GDP-csökkenés egyébként egyedülálló térségünkben: Szlovákiában a világgazdasági válság ellenére is 2,5 százalékost növekedést ígérnek idén, Csehország a hitelminősítők szerint 1,5 százalékos növekedésre számíthat, s a leggyengébben teljesítő Lengyelországban is stagnálást valószínűsítenek az elemzők. Hazánkat a nemzetközi intézetek már nem is emlegetik egy kategóriában az említett három országgal, inkább Romániával, Bulgáriával, s a balti államokkal veszik egy kalap alá.

– Magyarország számára az uniós források jelentik azt a gazdaságélénkítő eszközt, amellyel a gazdasági válság közepette munkahelyek százezreit lehet megtartani – helyezte a brüsszeli forrásokat új dimenzióba februárban Bajnai Gordon gazdasági és fejlesztési miniszter.

Ennek megfelelően Magyarország javasolta a vállalkozások számára adható támogatások duplájára emelését, valamint hogy a munkahelyek megtartására is lehessen azokat igényelni. Bár a módosításokat Brüsszelben elfogadták, kétséges, hogy ezzel kézzel foghatóbbá válnak-e a korábban elszivárgó uniós források. Még ha a kormány most valóban szélesebb kör számára szeretné elérhetővé tenni ezeket a pénzeket, most a banki szigorítások lehetetleníthetik el a brüsszeli pénzekre áhítozó vállalkozásokat. Több, már uniós forrásokat is elnyert beruházás leállt, mert a pénzintézetek nem hajlandók biztosítani a kiegészítő hiteleket. Sokan pedig meg sem próbálnak pályázni, mert eleve esélytelennek tartják magukat a banki finanszírozásra. Nem sokkal jobb a helyzet az önkormányzatoknál sem, ahol pedig a kormányzati megszorítások teszik lehetetlenné az EU által elvárt önrész előteremtését.

Ráadásul a központi költségvetési megszorítások közvetve a kormányt is érdekeltté teszik abban, hogy minél kevesebb támogatást hívjon le az ország. Az uniós támogatások legtöbbjét ugyanis nemzeti kiegészítéshez köti Brüsszel, vagy is ha túlságosan spórol a Pénzügyminisztérium, nem marad pénz a hazai társfinanszírozás biztosítására.

A hétéves költségvetési időszakból már csupán öt évünk maradt, hogy kitaláljuk az uniós támogatások hasznosításának a módját. Óriási összegről van szó: a Brüsszelben előirányzott 7000 milliárd forint a központi költségvetés majd egyéves bevételének felel meg – ennyivel lehetne támogatni a hazai gazdasági szereplőket.

Kárász Andor