A hosszúra nyúlt télben vágyakozva gondolunk a nyárra. Néhány hónap és újra elkezdődik a balatoni szezon. Ám Balatonalmádiba ezúttal nem a jövő nyár teendői, a ház csinosítgatása, a vakációs tervek vonzották az ország valamennyi pontjáról, többek közt a fővárosból azokat az üdülőtulajdonosokat, akik a hétfői munkanap dacára igen szép számban képviseltették magukat a zsúfolásig megtelt Pannónia Kulturális Központ és Könyvtár nagytermében. A helyiek körében a hír gyorsan terjedt: a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a reptér ügyében közmeghallgatást tart. Előtte pedig a Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület demonstrációval tiltakozik a repülőtér megépítése ellen.

De mi ez az egész? Repülőteret létesítenének Balatonalmáditól három kilométerre? Kinek jut ilyesmi az eszébe?

– Akinek ez az őrült ötlet a fejéből kipattant, valószínűleg nem töltött el egyetlen órát sem légikikötő közelében. Nem volt része abban az idegölő élményben, amikor nem tud aludni éjjel, csak zaklatottan forgolódik az ágyban, azután hajnal felé, amikor már annyira kimerül, hogy az ájult álom győz, a vibráló álomfilmen is átdörömböl a fülsüketítő motorzúgás… Akinek a génjeiben még él a háború, a légitámadások kitörölhetetlen emléke, a halálfélelem, biztosan nem mond igent egy ilyen beruházásra. Mint ahogy az sem, aki súlyos százezreket költ az otthona hangszigetelésre Kispest, Kőbánya vagy Vecsés közelében. És mivel a kertet nem lehet hangszigetelni, a zuglóiak sem túl boldogok nyaranta, amikor a fejük fölött elszáll a tizedik repülőgép. Pedig azok jóval magasabban repülnek. Nem három, hanem harminc kilométerre van a leszállópálya, de még így sem hallani egymás szavát a folyamatosan le- és felszálló gépek miatt – sorolják a reptér ellen szóló érveket az Almádiba tartó üdülőtulajdonosok. Volt, aki csak az utolsó napon értesült arról, hogy Balatonalmáditól körülbelül három kilométerre fekvő Veszprém-Szentkirályszabadján kereskedelmi repülőtér létesítését tervezi a BudaWest Airport Holding Zrt.

– Azért jöttünk, hogy tiltakozzunk. Tavaly vettünk telket Almádiban. Az idén akartunk építkezni. Most mihez kezdjünk? Adjuk el? Amikor már megszerettük? – teszi fel kétségbeesetten a kérdést egy újdonsült telektulajdonos, akinek a telke a domboldalon fekszik. Pár száz méterrel a feje fölött zúgnának el a gépek. – Úgy látszik, tényleg mindent meg lehet csinálni ebben az országban – állapítja meg.

És valóban. Balatonalmádi lakóházai, nyaralói, intézményei, illetve a strandok felett 170-500 méter magasan, a tó felett pedig 500-600 méteren repülnének a Boeingek. Évi 18 ezer fel- és leszállásra kért engedélyt a befektető… Amely mögött egyébként az egyik adóparadicsomban bejegyzett offshore cég áll. A BudaWest Airport Holding Zrt. többségi részvényese ugyanis egy Neville Atlantic Corporation nevű offshore cég, amelynek van egy postaládája valahol a Seychelle-szigeteken. A cég jegyzésére csak együttes aláírással van mód: akkor érvényes, ha a nagy-britanniai tartózkodási hellyel rendelkező külföldi állampolgárok közül Samuel Harpern igazgatósági tag vagy Isaak Hoffman igazgatósági tag közül az egyikük aláír. Ez a cég nyújtott be évi 18 ezer le- és felszállásra kérelmet.

Nem nehéz belátni, hogy ezzel Balatonalmádiban vége a turizmusnak. A város fölé tervezett alacsony légifolyosó ugyanis környezeti, egészségügyi és gazdasági katasztrófát okoz, amelynek következményei ma még beláthatatlanok. Ezt felismerve létrejött a Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület, amely minden törvényes eszközzel fel fog lépni a tervezett beruházás ellen.

– Szentkirályszabadja és Veszprém közelében a II. világháború idején kezdték el a katonai repülőtér építését. Az elkövetkező években hol kisebb, hol nagyobb intenzitással magyar és orosz harci gépek, zömében helikopterek használták a repülőteret. A helyiek közül még sokan emlékeznek arra, hogy a nyaralni, üdülni vágyók tűrőképességét a helikopter-forgalom is próbára tette – tájékoztatja a Demokratát dr. Dávid Gyula önkormányzati képviselő, a Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület elnöke. – Idővel azután javult a helyzet. A 80-as évektől kezdve már meg lehetett állapodni az oroszokkal abban, hogy elkerüljék az üdülőterületeket. 2004. december 15-én végleg fellélegezhettünk, ekkor ugyanis bezárták a repteret – emlékezik vissza az öt évvel ezelőtti döntésre az egyesület elnöke.

Nem tartott sokáig a csend. Két évvel később a repteret Veszprém és Szentkirályszabadja önkormányzata fele-fele arányban megkapta a magyar államtól, azzal a feltétellel, hogy polgári repülőteret alakít ki a területen. A reptérért fizetniük nem kellett, noha a 440 hektáros létesítmény könyv szerinti értéke meghaladta az ötmilliárd forintot. Néhány próbálkozás után a becsült vagyoni érték törtrészéért, egymilliárd forintért eladták a repteret a BudaWest Zrt.-nek, azzal a feltétellel, hogy a cég rövid időn belül ICAO I-es (nemzetközi légiforgalmi minősítés) besorolású kereskedelmi repülőteret létesítsen.

– Már az eladás előtt tiltakozás kezdett kibontakozni. Elsősorban azt kifogásolták a helyiek, hogy úgy adják el a repteret a befektetőnek, hogy sem a repülési irányokra, a tájolásra, a forgalom méretére nézve nem állapodtak meg – veszi át a szót Keszey János, Balatonalmádi polgármestere. – Míg az eladásból származó bevétel, a terület rendezési tervének elkészítése Veszprémet és Szentkirályszabadját illeti, addig a terhek és a környezeti ártalom elsősorban Balatonalmádit sújtja. 2006 júniusában Balatonalmádi város képviselőtestülete határozatban tiltakozott: kinyilvánította, hogy nem tudja elfogadni a tőle három kilométerre fekvő reptér olyan hasznosítását, amely azzal járna, hogy Balatonalmádi közigazgatási területe felett nagy kapacitású utasszállító, illetve tehergépek manőverezzenek – foglalja össze a kialakult konfliktus előzményeit.

Ráadásul a tavaly július végén, illetve augusztusban nyilvánosságra hozott anyagokból azután kiderült, hogy a befektető a kifutópálya meghosszabbításával és a tervezett négyből három alacsony légifolyosó Almádi fölé tájolásával kívánja a repteret kiszolgálni. Ekkor láttak napvilágot a forgalmi adatok is: nem kevesebb mint évi 18760 le- és felszállást tervez a befektető… Veszprém és Szentkirályszabadja önkormányzata nem sokat törődik Almádi lakóival. Minek költöztek oda? Nekik viszont jól jön az adóbevétel. Azzal érvelnek, hogy a beruházás munkahelyeket teremt. Mi több: utasokat szállít a Balatonra. De kiszámolta-e valaki, hogy hány turistát riaszt el a zaj, a légszennyezés?

– Nem arról van szó, hogy mi is szeretnénk egy szeletet a tortából. Nem tudjuk elképzelni, hogy tönkretegyük a Balatont, az idegenforgalmat, a gyermekeink jövőjét. Törekvéseinkben nem maradtunk magunkra: a déli parton fekvő, tőlünk 11 kilométerre levő Siófok is felismerte a légikikötő veszélyeit és mellénk állt, mivel nemcsak Almádi körzetét, hanem az egész Balatont veszélyezteti a kerozin, amely mérgezi a Kelet-Balaton térségének ivóvízbázisát – teszi hozzá a polgármester.

Balatonalmádi polgárai szerint az lenne megoldás, ha a befektető hajlandó lenne a kifutópálya tájolását úgy megváltoztatni, hogy a repülők ne Almádi, illetve a tó felett repüljenek keresztül. Hanem mondjuk Veszprém felé. Ha már annyira tetszik nekik a gondolat. A rejtélyes BudaWest Airport Holding Vagyonkezelő Zrt. által megrendelt előzetes vizsgálati dokumentáció szerint viszont erre nincs mód, nem létezik alternatív repülési megoldás. Szerintük a légi folyosók közül háromnak a tó és a város felett kell vezetni.

A közmeghallgatáson a pattanásig feszült hangulat jól mutatta, mekkora indulatokat vált ki a tervezett beruházás ügye. A civil szervezetek és a lakosság képviselői nagyon felkészülten, több aspektusból vizsgálták a beruházás káros voltát. A befektető viszont állította, hogy a zajterhelés sehol sem fogja meghaladni az érintett üdülőterületekre vonatkozó 60 decibel határértéket… Aki már járt repülőtér közelében, az tudja, hogy ez nem igaz.

Hogy mennyi az a 60 decibel? A kérdés inkább az, mennyinek hangzik a csendben, Almádi dombja fölött, ahol nincs semmiféle alapzaj, mint például a fővárosban. Tény továbbá, hogy a repülőtér zajimpulzusai egészségkárosodáshoz vezetnek, megnő a pszichiátriai kórképek, a szív- és érrendszeri betegségek aránya, és gyakoribbá válik a daganatos megbetegedés és halálozás. Már egy átlag 5 decibeles zajterhelés-növekedés is komoly zavarokat okoz például a gyermekek fejlődésében, az 50 decibelt meghaladó zajátlag bizonyítottan rontja a tanulási képességeket, ráadásul a repülőgépek okozta időszakos nagy zajimpulzusok nagyobb kárt okoznak a folyamatos, nagy közúti zajterhelésnél is.

A beruházó által készített előzetes vizsgálati dokumentációból az is kiderül, hogy naponta 63 le- és felszállást, évi 500 ezer fős utasforgalmat és tízezer tonnás éves áruforgalmat terveznek. Vagyis negyedóránként fog eldübörögni egy-egy nagyobb repülőgép (Airbusok, Boeingek) a város felett. A beruházó szerint a kibocsátott szennyező anyagok gyorsan eloszlanak.

Ez igaz. Szépen belehullanak a Balaton vizébe. „Amennyiben folyékony szennyező anyagok a zárt vízelvezető rendszerbe kerülnek, a zárt csatornarendszer aknái lezárhatók” – áll az előzetes vizsgálati anyagban. De mi a helyzet a kényszerleszállásokkal, a balesetekkel, kiengedik-e vajon a kerozint a légtérbe? A beruházó állítja, hogy ilyesmitől sem kell tartani.

A döntés a Közép-Dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség kezében van. Ha úgy dönt, akár már most, az előzetes vizsgálati dokumentáció, a közmeghallgatás, illetve az ügyfelek észrevételei alapján el is utasíthatja a beruházó kérelmét. Ha viszont nem utasítja el, akkor újabb környezetvédelmi hatásvizsgálat következik, amelynek alapján a hivatal meghozza a végleges döntést.

De mi ebben az egészben a vonzó, mi vajon az üzlet a befektetőnek, aki vállalja a közmegvetést, a botrányt, a bukkanókkal teli engedélyeztetési eljárást csak azért, hogy itt, éppen itt, a lehető legrosszabb helyen repülőteret működtessen? Nem talált magának alkalmasabb helyet? Ráadásul kettőszáz kilométeres körzeten belül ez lenne a hetedik repülőtér Ferihegy, Tököl, Győr, Sármellék, Székesfehérvár és Siófok után, ha pedig a határon túli reptereket is figyelembe vesszük, a tizedik repülőtér létesítését tervezik, ami mind az utas-, mind pedig az áruforgalom terén eltúlzottnak tűnik. Itt valami nem stimmel.

Nézzük csak meg közelebbről. Mégis milyen az a terület, ahova a közeljövőben ez a hatalmas, utas- és teherforgalommal, logisztikai raktárakkal és közúti átrakó-kapacitással felszerelt légibázis települne? Elhagyatott, kissé dimbes-dombos, egy kőhajításnyira tőle Szentkirályszabadja temploma, mellette az iskola. Egy élmény lesz ott tanítani, gondolja az ember. Feltéve, ha nem törnek ki a zajtól az ablakok.

Mester Csíki Ferenc, a Kelet-Balatoni Légtérvédő Egyesület tagja elmondja, hogy annak idején még az oroszokkal is meg lehetett beszélni, hogy kerüljék el gépeikkel a lakott településeket és a balatoni üdülőövezetet.

– Katonai gépek utoljára a délszláv háború idején vették igénybe a repteret – emlékezik vissza a hatalmas gépek zajára a fiatalember.

Most csend van a hatalmas aszfalttengeren, amin már átfúrta magát néhány fűcsomó, és ahova most csak egy sólyom száll le gyanútlan ürgeáldozatáért, hogy hangtalanul ismét a magasba emelkedjen. Néhány perccel később a széles aszfaltcsíkon egy mezei nyúl nyargal át szélsebesen. A természet lassan visszavette magának a hajdani Szentkirályszabadjai légikikötőt. A területet nem is őrzik, a megrongált kerítésen bárki átmászhat. Keskeny bekötőúton lehet eljutni a reptér határáig, ám a lebetonozott kifutópálya csak a műveletlen szántón keresztül, gyalog érhető el.

Ez lenne az a reptér, amelyhez ennyire érdemes tíz körömmel ragaszkodni? Nem lehet vajon hasonló adottságú telket találni bárhol a zöld mezőn? Épp itt, a Balaton közelében, és épp ezt a jelen formájában semmire sem alkalmas, ütött-kopott repteret szemelte ki magának a befektető?

Autópálya sehol, hiányzik a vasúti infrastruktúra, de még a legalapvetőbb közúti kapcsolat is. Földúton akarják az utas- és áruforgalmat lebonyolítani? Hát, mindenesetre különös. Ahhoz, hogy a repteret nemzetközi forgalomban használni lehessen, az infrastruktúra kiépítéséhez több százmilliárd forintnyi beruházás szükséges. Új utak, raktárak, rámpák, informatikai hálózat, az utasforgalom kiszolgálásához pedig az előírásoknak megfelelő terminál, autóparkolók, őrzött és őrizhető területek, vámhivatal, egészségügyi bázis, szolgálati lakások és sok más jelenléte szükséges.

Ám még ekkor is megválaszolatlan marad egy kérdés: honnan lesz itt ekkora utas- és áruforgalom? Úgy, hogy száz kilométeres körzetben ez a negyedik, kétszáz kilométeres körben pedig a tizedik légikikötő. Ki az az őrült, aki százmilliárdokat invesztál egy olyan üzletbe, amely úgy, ahogy most kinéz, teljesen veszteséges? Amikor egymás után mennek csődbe a légitársaságok, mert nem tudják megtölteni utassal és áruval a járataikat? Másokat pedig az egyre erősödő árverseny tesz tönkre, mert a fapados járatok egymás árainak kínálnak alá?

Ha az ember összerakja a mozaikokat, egye inkább arra a következtetésre jut, hogy a teljesen életképtelen reptérálca mögött valami más érdek húzódik. Egy feltevés: ha az almádi ingatlantulajdonosok a reptér közelségétől tartva eladják a házaikat, olcsón lehet majd Almádiban üdülőt venni. Egyes ingatlanszakértők szerint akár 30-40 százalékos áreséssel is számolni lehet. Ennyit veszít az értékéből egy olyan ingatlan, ami egy megépítendő légikikötő közvetlen szomszédságában fekszik. Sokaknak már most az jár a fejükben, hogy eladják a nyaralót, amíg nem késő…

De ha éppen ez a cél? Ügyes húzás volna Samuel Harpern és Isaak Hoffman uraktól. Sokat lehetne rajta keresni.

Hernádi Zsuzsa