Ami a Magosz szerepét illeti, kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik az, hogy maradjon érdekvédelmi szervezet, a másik pedig az, hogy alakuljon politikai párttá. Lehet, hogy szervezet tagjai és vezérkara jó darabig elvitatkozgat ezen, de az is biztos, hogy a Gyurcsány-kormány mezőgazdasági elképzelései miatt égető szükség van egy vidék pártra. Minél előbb.

Magyarországon két nézet áll egymással szemben. Az egyik azokat a mezőgazdasági nagyüzemeket támogatná, amelyeket az egykori téeszek és állami gazdaságok vezetői hoztak létre. Ez olyan vidéki társadalmi struktúrát feltételez, ami hasonlít a pártállami korszak faluképéhez. Azaz szigorú hierarchiában gondolkodik, amelynek csúcsán régen a téeszelnök és a tanácselnök párosa állt. Ez most a szocialista nagyvállalkozóra és az MSZP-s polgármesterre cserélődne, a falu lakói viszont változatlanul a piramis alján húzhatnák meg csak magukat, mint mezőgazdasági bérmunkások. A polgári irányzat az önálló családi gazdaságok modelljében gondolkodik. Ezek független gazdasági egységek, következésképpen függetlenek a tagjai is, nem kényszeríthetők semmilyen hierarchikus rendbe. A gazdákra épülő modell felel meg a magyar történelmi hagyományoknak. Ez a forma ráadásul meghagyná és megtartaná a parasztember hagyományos gondolkodásmódját. És ha elfogadjuk azt a tételt, amelyről Ivicz Mihály agrártörténész ír Kisbirtok versus nagybirtok című könyvében, akkor a gazdatársadalmon keresztül őrizhetjük meg a magyar nemzet karakterét és lényegét is. Ivicz azt írja ugyanis P. Rosset gondolatait idézve, hogy a parasztok a legéleterősebbek, a legfüggetlenebbek, a legerényesebbek, és ők kapcsolódnak a legtartósabb kötelékkel hazájukhoz. Egyes politikusok szerint kibékíthető a két tábor: mindkét csoport megtalálhatja az együttműködés lehetőségeit. Csakhogy a két életfelfogás közötti szakadékot nem lehet áthidalni ezzel. Nem lehet áthidalni a csak és mindenáron a profitra és minél nagyobb terméseredményekre törekvő nagyüzem, illetve a termények minőségére, egészségességére, a falvakat körülvevő táj rendezettségére, de a falu rendjére és moráljára is ügyelő gazdatársadalom közötti különbségeket. Ráadásul a nagyüzemek profitéhsége határtalan. Ez a réteg a profit reményében a magyar termőföldet is kiárusítaná, engedélyezné a genetikailag módosított termények termesztését is, noha még nem bizonyította be a tudomány, hogy milyen hatással vannak az emberi szervezetre az ezekből készült élelmiszerek. Az MSZP szorgalmas munkát végez a magyar falvakban. Legfontosabb célja, hogy kulákosítsa a gazdatársadalmat. Azaz, fellázítsa a gazdák ellen azokat a munkanélküli, leszakadt falusi rétegeket, a szó klasszikus értelmében vett agrárproletariátust, akik akarat és ambíció híján már csak a segélyeket várják. Mintha visszafelé vennék fel a filmet: a forgatókönyv szerint ez az irányítható tömeg, a képzetlen, olcsó falusi bérmunkás réteg lehetne a majdani nagybirtokokon kizsákmányolandó cselédség magva. A mezőgazdasági szervezetek sorában a legerősebb, a legjelentősebb a 40 ezer tagot számláló Magosz, amely 2005 elején átesett a politikai tűzkeresztségen is a Budapesten tartott gazdatüntetéssel. A Magosz akkori követelései az érdekvédelem területéről bizonyos fokig átértek a politikai követelések területére is. Ennek egyik legfontosabb oka éppen a termőföld védelme, a magyar termőföld hazai kézben tartása volt. Akik ma is féltik a párttá alakulástól a Magoszt, általában ugyanazt mondják: a szervezet kénytelen lenne a mindennapi politikai küzdelmekre összpontosítani, ezerfelé csorogna az ereje, kevesebb figyelmet fordítana a gazdák érdekképviseletére. Ráadásul a gazdatársadalom tagjai különféle pártokhoz kötődnek, így őket sem lehetne összefogni. Az ellenzők megkérdőjelezik a Magosz részvételét a polgári szövetségben is, főként azért, mert a Fidesz nem állt ki a nyilvánosság előtt 2005 kora tavaszán a gazdák mellett, akik többsége ugyanakkor rokonszenvez Orbán Viktor személyével, aki rendre meglátogatja a nagyobb gazdagyűléseket. A pártot akarók érvei ugyanazon premiszszára alapulnak, hogy ugyanis még a Fidesz sem mert kiállni mellettük. Érvelésük alapja, hogy a Magosz az a szervezet, amelynek a legtöbbet ígérő agrár- és vidékprogramja van a magyar politikai színtéren. A Magosz a családi gazdaságok fejlesztésére koncentrál, elveszi az előnyöket a nagyüzemektől és integrátoroktól, támogatja az alulról építkező szövetkezeteket, védi a hazai élelmiszerpiacot, és mindenekelőtt magyar kézben akarja tartani a termőföldet. Mivel ilyen programot ma egyetlen politikai párt sem vállal, maguknak kell megtenni ezt. Elemzők szerint a Magosz-féle párt egy pragmatikusan építkező, klasszikus politikai alakzat lehetne, amelynek vezetői ugyan profi politikusok, de nem ők szabnák meg a programot, hanem fordítva, a szervezet programrendszere választaná ki őket. A XXI. század elejére kialakult úgynevezett médiapártok ugyanis a politikai professzionalitás alatt elsőrendűen azt értik, hogy miként lesz képes egy adott párt eladni a tömegeknek bizonyos politikai árukészletet, amelynek semmi köze nincs sem a valósághoz, sem az adott párt tényleges elképzeléseihez. Az MSZP például milliárdokat költ a szegénység elleni választási kampányára, de mit költ valójában a szegényekre? Mivel a harmadik évezredre kialakult demokratikus játékrendben a közösség soha nem kéri számon a be nem tartott ígéreteket, illetve ezek számonkérését a média módszeresen lehetetlenné teszi, logikus kérdés, hogy milyen eséllyel szállhat küzdelembe egy tartalmi ígéretekkel operáló valóságos párt. Ezzel szemben a Magosz valóban maga a megtestesült hitelesség, amelynek vezetői abból a rétegből vétettek, amelyet képviselnek. Ami a vidékpárt létrehozását illeti, a huszonnegyedik órában vagyunk. A Gyurcsány-kormány – noha az MSZP és az SZDSZ választási programjában szinte egyetlen mondat sem foglalkozott az agráriummal és főként a gazdákkal nem – most a mezőgazdaság szerkezetének átalakítását ígéri programjában. Ennek lényege a nagyüzemek támogatása, hiszen ahogy Kóka János mondta, mindig a versenyképesebb nagyüzemeket kell támogatni a kis- és közepes vállalkozások helyett. Hiszen ott csak értelmetlenül elfolyna a támogatások pénze. Ennek jegyében a kormány a mezőgazdaságban is át akar állni a földalapú támogatásról az üzemalapúra: minél nagyobb egy vállalkozás, annál több támogatást kap. Az MSZP több előzetes tervezetben is leszögezte már, a hazánkban tevékenykedő 700 ezres mezőgazdasági termelői tábort százezresre kell csökkenteni. Ez rendkívül veszélyes program. Ha most nem sikerül egy erős gazdapártot felállítani, a magyarság több évtizedes hátrányba kerülhet, éppen úgy, mint amikor a polgárosodó Európában a megcsontosodott magyarországi nagybirtokrendszer száz évre megállította az időt. Annak végzetes következményei lettek. Nem lenne szabad ugyanazt a hibát még egyszer elkövetni.