A Magyar Zöldség-Gyümölcs Ágazati Stratégia névre keresztelt program a rossz folyamatok visszafordítását tűzi ki célul, szem előtt tartva a versenyképes gazdaságok kialakítását és megerősítését, a kisvállalkozások közepes méretűvé fejlesztését. A program legfontosabb célja, hogy minden egyes megtermelt zöldség vagy gyümölcs elkeljen a piacon. A stratégia ugyanis a jelen helyzetet elemezve önkritikusan megállapítja, hogy e szektor az elmúlt húszegynéhány évben nem tudott úgy fejlődni, ahogy azt adottságai egyébként lehetővé tennék. Ennek oka többek között a szakirányú kutatási és fejlesztési tevékenység, valamint a termőhelyi és célirányos fejlesztési programok hiánya, továbbá a szak- és munkaerőképzés elhanyagolása. Mindezek következtében – noha a termelői és értékesítési szerveződések (TÉSZ-ek) rendszere többé-kevésbé jól kiépült, és a hazai fogyasztási kampányok eredménye is érezhető – sem a termésmennyiség, sem az elérhető piac nem bővült, sőt, egyes térségekben szűkült. Csökkent az egy főre jutó zöldség- és gyümölcsfogyasztás is, a vásárlók pedig inkább a biotermékeket keresik újabban.

Stagnálunk

Jelenleg nagyjából 155 ezer hektáron, vagyis az összes mezőgazdasági terület alig több mint három százalékán termelnek Magyarországon (hozzávetőlegesen fele-fele arányban) zöldséget és gyümölcsöt; ez 10 éves átlagban mintegy 10 százalékos területcsökkenést jelent. Ami a területi eloszlást illeti, leginkább az Alföldön foglalkoznak ezzel a gazdák.

Összehasonlításként érdemes tudni, hogy a FAO (Food and Agriculture Organization, az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete) adatai szerint 2006-tól 2011-ig világléptékben átlagosan 3 százalékkal nőtt az ágazat kibocsátása, ez annyit jelent, hogy 2011-ben 637,9 millió tonna gyümölcsöt és 1087,6 millió tonna zöldséget termeltek az egész világon.

Az Európai Unió mutatói ingadoztak a vizsgált időszakban, 2011-ben a közösség, pontosabban voltaképpen annak csak néhány tagországa 61,3 millió tonna gyümölcsöt és 65,8 millió tonna zöldséget termelt, legtöbbet paradicsomból (15,7 millió tonna) és almából (11,2 millió tonna.) A hazai termelés 2006-ban 2,5 millió, 2007-ben 2,2 millió, 2008-ban 2,7 millió, 2009-ben 2,5 millió, 2010-ben 1,9 millió, 2011-ben 2,2 millió, tavaly pedig 2,3 millió tonna volt, a legjelentősebb terménynek az alma és a csemegekukorica bizonyult.

A helyzetelemzés megjegyzi, hogy az évente átlagosan 800 ezer tonnányi gyümölcstermeléssel a nagyobb területű mediterrán országok után következünk a mennyiségi rangsorban Portugáliával, Hollandiával, Belgiummal és Romániával együtt. Arra is kitér, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztés az egész kertészeti ágazat árbevételének 60-65 százalékát teszi ki a maga 540-600 milliárd forintos értékével. Ezért a hús- és a gabonatermelés után a harmadik legfontosabb szektor (exportban az első), mely dinamikusan fejleszthető, magas technikai, technológiai és kézimunkaigénye miatt pedig jelentős az eltartóképessége.

Logikus tehát a következtetés: a zöldség- és gyümölcságazat fejlesztése elodázhatatlan feladat, mert nemzeti érdek. A mit és a hogyan kérdését azonban csak úgy lehet megválaszolni, ha felmérjük az erősségeket, az esélyeket, illetve a gyengeségeket és a veszélyeket.

Torz szerkezet

Nagy gond például, hogy az ágazat belső szerkezete radikálisan átalakult az elmúlt évtizedekben. A biogazdálkodáshoz hasonlóan itt is leépült a feldolgozóipar, így ma csak öt-hatféle készterméket állít elő e szektor, főleg csemegekukoricából, zöldborsóból, paradicsomból, almából, meggyből. A feldolgozatlan, friss piaci zöldségek között nemigen tudtak új fajok megjelenni, mi több, a káposztafélék és a gyökérzöldségek iránti érdeklődés lecsökkent, olvasható az elemzésben. Ez jórészt a nyugati riválisokhoz képest versenyképtelennek bizonyuló termelésnek tudható be – egyedüli kivétel a spárgatermelés, amely mögött kialakult egy javarészt külföldi piacokra dolgozó termelői bázis. Ez viszont negatívan befolyásolja a spárga hazai piaci helyzetét.

Jó hír viszont, hogy folyamatosan nő a zöldségpalánta-termesztéssel foglalkozó üzemek száma – jelenleg 21 ilyen palántatermesztő nagyjából 45 hektáron évente 180 millió palántát termel.

A gyümölcsöknél a fő problémát a gyakran rossz ültetvényszerkezet, a helytelen fajtakiválasztás és az érési időnek a kelleténél rövidebbre szabása jelenti; mindez termésingadozást, vagyis bizonytalan piaci pozíciókat jelent. Ráadásul az elmúlt 10 évben harmadára csökkent a minőségi szaporítóanyagot biztosító gyümölcsoltványok előállítása, az ilyen profilú faiskolák pedig közel fele megszűnt.

A zöldségtermesztők több mint 85 százaléka, a gyümölcsészek 88 százaléka természetes személy, előbbiek átlagosan 4,5 hektáron, utóbbiak 3 hektáron gazdálkodnak, a mindkét szegmenssel foglalkozók pedig 5,2 hektáron munkálkodnak átlagosan.

A stratégia megállapítása szerint a kis birtokméret nemcsak alacsony termésmennyiséget ad, hanem magas fajlagos költségeket, elegendő forrás híján hiányos technikai-technológiai fejlesztéseket és kedvezőtlen piaci alkupozíciókat is jelent. Szövetkezni, újjáépíteni E gondokat hivatott orvosolni a már említett TÉSZ-ek rendszere, illetőleg e tárgykörben sem lehet eléggé hangsúlyozni az önkéntességen alapuló szövetkezeti rendszer jelentőségét, mely az egyéni termelői önállóság megtartása mellett az erők összeadásával hatékony piaci és egyéb fellépést tesz lehetővé. Ez azért is fontos, mert – miként azt a stratégia is megállapítja – a jellemzően kis-, közepes, illetve mikrovállalkozások a koncentrált élelmiszer-kereskedelemmel és feldolgozóiparral szemben gyenge pozícióban vannak ma, vagyis a piac teljesen torz és aránytalan a közbeékelődő, gyakran külföldi érdekeltségű rendszerek erőfölényével.

Ebből következik, hogy a hazai feldolgozóipart is újra kell építeni és meg kell erősíteni, hogy a jelenleg egyaránt mintegy 50-50 százalékban belföldön és külpiacokon, illetve primőráruként és feldolgozottan értékesített termékek aránya változzon, valamint visszaszorítható legyen az 1997 óta megduplázódott importáru (2011-ben 728 ezer tonna volt, 7 százalékkal meghaladva a válság előtti szintet, miközben a magyar kivitel 850 ezer tonna körüli átlagon stagnál), melyben rég nemcsak a választékot bővítő egzotikus gyümölcsök és zöldségek jelennek meg, hanem olyan termékek is, melyek idehaza is megtermelhetők, s így komoly konkurenciát jelentenek a magyar gazdáknak.

Növelni kellene tehát a kivitelt, ami azt is jelenti, hogy bővíteni kell az Európai Unión kívüli piacainkat (zöldség- és gyümölcsexportunk több mint fele jelenleg az EU-ba irányul, főleg Németországba, Lengyelországba, Csehországba, Szlovákiába, Romániába és a balti országokba); a keleti nyitás jegyében folytatott agrárdiplomáciai tárgyalások nyomán, úgy tűnik, lesz is erre lehetőség – kérdés, a felálló és a jövőben felállítani tervezett kereskedőházak milyen konstrukcióban fognak működni…

A kivitel növelése azért is fontos, mert kereslet éppenséggel volna, éspedig egyre inkább. Tehát növelni kell a termelési volument, főképp a paprika, a paradicsom, a dinnye, a szamóca, az alma, a körte és különféle csonthéjas gyümölcsök iránt érdeklődnek külhonban, de a spárga- és a cukkinitermesztésben is van fantázia. Csakhogy ehhez a piaci igényekhez igazodó érési és szállítási időpontok is kellenének, ami a szeszélyes időjárás miatt nem mindig tartható be – vagyis a fedett termesztési területek növelésére van szükség, szögezi le a stratégia.

Erős a feketepiac

Nem hanyagolható el azonban a belföldi piac sem. Idehaza a nagyáruházak, a kisebb zöldséges boltok és a fogyasztói piacok jelentik a legfontosabb értékesítési formát. Bár az olcsóbb külföldi termékek dömpingje nem szűnt meg, az utóbbi években – összefüggésben a fogyasztói tudatosság erősödésével, a hazai termékek iránti igény látványos növekedésével – a szupermarketek is keresik a magyar árut, a fő zöldség- és gyümölcsszezonban ez akár 80-85 százalékos arányt is jelenthet, legalábbis ezt írja a stratégia az Országos Kereskedelmi Szövetség becslésére hivatkozva. Ugyanakkor a magyar fogyasztók az általánosan gyönge jövedelmi viszonyok miatt rendkívül árérzékenyek, olyannyira, hogy ez nagyon gyakran elsődleges szempontnak számít vásárláskor, és mivel sok hazai termelő nem képes egy bizonyos árszint alatt termelni, jó néhányan kiszorulnak ezen értékesítési szegmensből. Pláne úgy, hogy az úgynevezett „post harvest” (a betakarítást követő válogató, tisztító, csomagoló, hűtő folyamatok sokasága, melyek úgy növelik az eltarthatóságot és az eladhatóságot, hogy a termékben nem okoz változtatást) hiánya sokaknál eredményezi a már említett gyenge alkupozíciót. Ez is a szövetkezés mellett szól.

A zöldség-gyümölcságazat nagy problémái közé tartozik az is, hogy a hazai termékek forgalmának mintegy harmadát, az import kétharmadát lebonyolító nagybani piacokon az egyes ügyletek jó 40 százaléka a feketekereskedelem körébe tartozik. Ez nem csupán a központi költségvetés számára jelent közvetlen bevételkiesést, de ellenőrizhetetlenné teszi az áruk származását és minőségét is. Nem véletlenül tartott több látványos razziát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal számos nagybani piacon.

Mindezért kiemelt fontosságú a TÉSZ-ek megerősítése (jelenleg 79 ilyen szerveződés működik hazánkban), melyek a zöldség-gyümölcságazat teljes kibocsátásának 18 százalékát adják. A kínálati koncentráció, a jobb alkupozíciók kivívása a feketekereskedelmet is visszaszoríthatja. Ugyancsak nagy jelentőségű az elmúlt húsz évben kétségbeejtően visszaszorult háztáji gazdálkodás újjáélesztése nem csupán helyi piacok létrehozásával, hanem a kínálat és a kereslet összekapcsolását célzottan elősegítő szerveződések kialakításával, a háztáji közétkeztetésbe való bekapcsolásával.

Erősíteni és korszerűsíteni kell a tervezetten, koncepció mentén működő feldolgozó-kapacitást is, hosszú távú szerződések ösztönzésével csökkentve a piaci manipulációkat. A tárolókapacitások növelése ugyancsak kiegyensúlyozottá teheti a piac ellátását.

Lemaradtunk

A zöldség-gyümölcságazatban sem kerülhető meg a fogyasztást népszerűsítő marketing. Az idén e célra 100 millió forintot biztosít a költségvetés, ebből a legkülönfélébb promóciós kampányokat, szakmai-üzleti találkozókat, kiállításokat lehet megvalósítani, illetve seregszemléken megjelenni.

A Kézműves Ízek Vására, az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszer-ipari Kiállítás és Vásár (OMÉK) jó alkalom a magas minőségű hazai zöldség- és gyümölcstermékek megmutatkozására, a különböző védjegyek vagy épp a hungarikummá minősítés pedig az egyediséget garantálja.

Fontos előrelépés volt a magyar termék, hazai termék, hazai feldolgozású termék kategóriák bevezetése és definiálása, a Magyarország legszebb konyhakertje vetélkedés vagy a fiatalok körében a gazdálkodást népszerűsítő Vesd bele magad! program pedig a vidéki életforma népszerűsítését szolgálja.

Mindezek mellett a zöldség-gyümölcságazat megerősítésére a jelenleginél sokkal hatékonyabban kell kihasználni a geotermikus energiát, a termálkutakat és a hőszivattyúkat (jelenleg e téren hetedikek vagyunk a világon, szemben az ezredfordulós harmadik helyünkkel).

A ma 3500 hektáron zajló fóliás és üvegházi termesztés mindössze 6-8 százalékában használnak termálenergiát, s a fóliasátrak 85 százaléka kicsi és korszerűtlen. E téren tehát bőven van lehetőség – és szükség – előrelépésre. Akárcsak a technikai-technológiai hátteret biztosítani hivatott szakirányú kutatási, oktatási és fejlesztési tudományos tevékenységet illetően. Ez ügyben megindultak jó irányú folyamatok, a fertődi, a ceglédi, az újfehértói, az érdi, a kalocsai és a kecskeméti intézetek átadása folyamatban van a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től a Vidékfejlesztési Minisztérium felé, s a szaktárca 43 szakképző intézmény fenntartását is átvette, így körvonalazódik egyfajta egységes szakmai koncepció mentén megszervezhető oktatási, kutatási, fejlesztési tevékenység; ezek mellett persze az egyetemeknek is feladatuk van ez ügyben.

Kevés a munkaerő

Ami az ágazat foglalkoztatási mutatóit illeti, a stratégia az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai alapján 6 hónappal és havi 22 munkanappal számolva arra jut, hogy a kertészeti szektor fél éven keresztül 340 ezer embernek tud munkát biztosítani, jellemzően azon régiókban, ahol nagy a munkanélküliség: Borsodban, Szabolcsban és így tovább. Ennek ellenére folyamatos gond a munkaerőhiány, nemcsak az adminisztrációs terhek és a fizikai munka megbecsültségének csökkenése miatt, hanem – miként a stratégia igen eufemisztikusan fogalmaz – „az alkalmazható potenciális munkaerő fizikai és mentális állapota” miatt is. Tudjuk jól, hogy itt a nagy létszámú cigány lakosság általános alulszocializáltságáról, a munkához való sajátos viszonyukról (vagy inkább annak hiányáról) van szó – itt tehát nem látszik körvonalazódni rövid távú megoldás.

A stratégia végül kitér a zöldség-gyümölcságazatot övező pénzügyi körülményekre is. Megjegyzi, hogy gondot jelent a nemzetközi összehasonlításban magas és az ágazati szereplőket nem egyformán terhelő és bonyolult adórendszer (az őstermelők hatféle, az egyéni vállalkozók háromféle adózási mód közül választhatnak), ami a termelésben a rövid távon legkedvezőbb pénzügyi lehetőséget teszi legfontosabb szemponttá. Az adó- és járulékrendszer összességében gátolja a TÉSZ-ek fejlődését, mert a termelőket ellenérdekeltté teszi az ezeken keresztül történő forgalmazásban – így a stratégia. Szintén gondot jelent, hogy gyakran magas kamatra lehet csak rövid távú forgóeszközhitelhez jutni az ágazatban – ugyanakkor jó irányt jelentenek a Magyar Fejlesztési Bank által refinanszírozott támogatott hitelkonstrukciók.

Többet termelni

A stratégia összességében úgy értékel, hogy a zöldség-gyümölcságazat erősségei és lehetőségei közé tartozik egyebek mellett a szakértelem, a hagyományos technológiák megléte, az alacsony szintű környezetszennyezés, a TÉSZ-ek léte, a termálenergia, az öntözésre alkalmas vízbázis, a biogáz és a biomassza rendelkezésre állása, ugyanakkor gyengeség és fenyegetettség a gyakori aszály, a nem egységes technológiai színvonal és az ingadozó termésátlag, a mérvadó szakmai információk, statisztikák hiánya, az energiaárak növekedése, a képzés és kutatás gyenge színvonala, a kereskedelem és a feldolgozóipar koncentráltsága a termelőkkel szemben, az Európai Unió időnként irracionális minőségi követelményei (figyelemre méltó és örömteli, hogy a Vidékfejlesztési Minisztérium által összeállított elemzés és stratégia végre ezt is nyíltan kimondja), a szerződéses fegyelem hiánya, a szakértelem hiánya az üzletvitel megtervezésében, a tőkehiány, a termelői szervezettség alacsony foka, valamint a feketegazdaság magas aránya.

A 2020-ig szóló cselekvési program által évi 3,53 millió tonnás zöldség- és gyümölcstermesztést tűz ki célul, és ezáltal szeretné elérni a sokat hangoztatott 100 ezer új munkahely (80 százalék a termesztésben, 20 százalék a feldolgozóiparban) megvalósítását. Ennek érdekében egységes és a termelőket a termelői szervezetekhez való csatlakozásra ösztönző ágazati adó- és járulékrendszert, a mezőgazdaság sajátosságaihoz igazodó foglalkoztatási szabályokat, a termelői szervezetek minden eszközzel történő segítését, a piacromboló áruk kivezetését, a belső piacok bővítését szorgalmazza. Mindezekből kitűnik, hogy olyan ágazatról van szó, amelynek hatékonysága leginkább csak rajtunk múlik.

Ágoston Balázs