– Hogyan készült a vasmiséjére?

– Hat évtizedes papságom alatt többször tartottam előadás sorozatot a Miatyánkról, de nyomtatásban egyik sem jelent meg. A vasmisémre készülve úgy érzem, ezt az utolsót megörökítem és emlékül hagyom mindazoknak, akiknek igényük az imádság, és kérik: „Mester, taníts meg minket is úgy imádkozni, ahogy Téged láttunk ott fent a hegyen. Láttunk térdre borulva a tisztáson, figyeltük arcod ragyogását. Kivel beszéltél? Mit mondtál neki?”

– Milyen érzés Istent szolgálni, papnak lenni?

– Énnekem gyönyörűség, semmiért nem adnám. Ha újra választhatnék, vagy édesanya, vagy pap lennék. Anyának lenni, életet adni, és megmenteni a nemzetet fizikailag is szintúgy csodálatos hivatás.

– Milyen neveltetést kapott?

– Édesanyám református volt és katolikus papot nevelt. Apám ezredes volt, majd tábornok, Kassai nagyapám pedig szabadkőműves. Édesanyám hároméves koromban így tanított: kisfiam, az egyik oldaladon, balon az ördög, azt mondja, hogy nem, a másik oldaladon az őrző angyalod, aki azt mondja, hogy igen. Hallgass anyukára és apukára, s csináld meg kisfiam! Engem egy életre elkísér édesapám jelmondata is: „Rendnek muszáj lenni”. Bárhová ment, órákon belül a káoszból kozmoszt teremtett.

– Ma Magyarországon káosz van?

– Igen, mert nem az Isten rendje szerint él a lakosságnak több mint a fele. A trianoni évtizedekben népünk hetven százaléka a Tízparancsolat szellemében élt, és templomban ünnepelte meg a hét első napját: megszentelte Isten nevét. Ma még a magukat hívőnek nevezőknek is csupán tíz százaléka teszi ezt.

– Hogyan emlékszik vissza arra az időszakra, amikor tanított?

– Paptanárként egy évet kaptam a Jóistentől a Feneketlen tónál a ciszterci gimnáziumban. Tizenegy éves gyerekeim voltak, ők most 73 évesek. A mai napig tartjuk a kapcsolatot, így negyven év után is találkozunk, négyszer minden évben. Egyik nyáron 30-40-en elmentünk táborozni két hétre a Csaba-forráshoz, ami valamikor Kádáréknak volt a vadászterülete. Reggel a forrásnál miséztem, ahová minden gyerek hozott egy szál virágot. Nyolc évvel ezelőtt kaptam egy mogyoróvesszőből készített keresztet, amit a gyerekek vágtak le ott annak idején. Hát, mikor megkaptam, elsírtam magam. Ez a kereszt ma is olyan, mintha most vágták volna le a bokorról.

– Mesélne arról, mikor XII. Pius pápával találkozott?

– Akkoriban készítettem a doktorimat Rómában, a vatikáni könyvtárban. Úgynevezett külön kihallgatáson a pápa megkérdezte tőlem: nem félsz visszamenni Magyarországra? Tudniillik ő már akkor tudott a jaltai egyezményről, s én mondtam, hogy nem. Miért akarsz visszamenni? – kérdezte ő. A magyar ifjúságért, apámért, anyámért – mondtam, s ő áldását adta rám. Egyszer csak megállt és felnézett a mennyezetre, majd a következőket mondta magyarul: „Dicsértessék a Jézus Krisztus, éljen Mária országa!” XII. Pius nemcsak nyelvzseni volt, hanem a magyarok legnagyobb barátja.

– Idén ünnepeli 90. születésnapját. Mi a tökéletes szellemi frissesség titka?

– Az, hogy most itt vagyok, Papp Lajosnak köszönhető. Nyolcvanöt éves voltam, mikor kiderült, olyan gyenge a szívemet ellátó érrendszer, hogy bármikor megállhat. Szó szerint egy hajszálon függött az életem. Senki sem vállalt, csak Papp Lajos professzor úr. Mentők vittek le Pécsre, és másnap már operáltak is. Előtte azonban beszélni akart velem a doktor úr. A mentő késő este ért le, ő mégis behívott magához. A falon II. János Pál pápa képe lógott. Tudtam, hogy jó helyen vagyok. Mikor a műtét után felébredtem, elkezdtem borzasztóan üvölteni, hogy mikor operálnak már. Ekkor mondták, hogy már rég túl vagyok rajta. Hát kérem ez az életösztön. Ezt nem tudom, hogy megvan-e a magyarban. Ez az ezt követő néhány hónapban ki fog derülni. Lehet, hogy csoda jön. De az rettenetes nehéz lesz.

– Mit ábrázol a gyűrűje?

– Eisene Brigade, Vasbrigád. Édesapám gyűrűje. Az operációm óta hordom. Ez ad nekem erőt.

– Hogyan sikerül lépést tartania a felgyorsult világgal?

– Az interneten keresztül tartom a kapcsolatot a külvilággal. Ez egy csoda. Ez a szellemi frissesség engem is megdöbbent, de ennek köszönhetem. Nyolcvanéves koromban a barátaim leptek meg egy számítógéppel. A honlapomat – www.inditlak.hu – 1800-an látogatták eddig, havonta átlag tizenkétezer oldalt olvasnak el rajta, a világ minden részéből, Arábiától kezdve Tokióig, ahol magyar van. Jelenleg a Szlovákiában élő magyarok nézik legtöbben. Abba akartam hagyni öt évvel ezelőtt, mert óriási energiámba kerül, de látom, hogy mekkora rá az igény.

– Mit vár a jövőtől?

– Bízom benne, hogy a magyarok Nagyasszonya segít bennünket, mert akkor a kis sejtek összeállnának, s megvalósulhatna a társadalmi kohézió. Hiszen az immunrendszer él. Reményik Sándor így írja: „nagy magyar télben picike tüzek, lángotokban bízom! Mi lenne, ha összefogódznátok?”

Podruzsik Zsuzsanna