„Megmagyarázhatatlan, felelőtlen és kártékony.” Ezekkel a jelzőkkel minősítette Sólyom László a szocialista szabotázst Havasiné elutasításával kapcsolatban azt követően, hogy a parlamenti szavazáson a Legfelsőbb Bíróság elnökének jelölt bírónő nem kapta meg a szükséges többséget.

„Adva volt egy jelölt a Legfelsőbb Bíróság elnöki tisztére, a programját, amellyel az összes párt egyetértett, bátran képviselte. A programot az OIT jóváhagyta, és a jelölt számtalan helyen tanúbizonyságát adta emberi felkészültségének. Ezek után azok az érvek, amelyek az MSZMP részéről elhangzottak, szégyellni valóak” – bírálta kemény szavakkal a szocialista döntéshozókat a határozat kihirdetése után az államfő, egy freudi elszólás erejéig betekintést engedve belső gondolatvilágába, amikor – később ugyan javítva önmagát – felindultságában Magyar Szocialista Munkáspártként aposztrofálta a lelkiismereti szabotőrök szervezetét.

„Alkotmányellenes gondolkodásmód az, hogy a szocialista párt amellett, hogy elismerte a jelölt szakmai múltját és programját, a tudományos munkát és a nyelvtudást kéri rajta számon. Nincs olyan jogszabály, amely ilyen feltételeket tartalmazna, a jogszabály hatéves bírósági gyakorlatot írna elő ehhez a tisztséghez, nem pedig harmincéveset” – jelentette ki Sólyom László.

„Az MSZP-frakció szerint az államfőnek nem dolga a független mandátummal rendelkező országgyűlési képviselők szavazatának minősítése, képviselők és frakciók sértegetése” – reagált Lendvai Ildikó, az MSZP parlamenti frakcióvezetője a lényeget elmosó többes számot használva akkor, amikor nyilvánvalóan kizárólag a szocialista párt ténykedéséről mondott értékítéletet Sólyom László. „Az alkotmány szerint a köztársasági elnök kizárólagos joga a jelölés, az Országgyűlésé pedig a döntés” – tartalmazta Lendvai közleménye, aki úgy fogalmazott, „amennyiben a köztársasági elnök újra a parlament elé terjeszti jelöltjét, a szocialista frakció, ahogy most is tette, felelősen mérlegelni fogja érveit” – vagyis újfent elszabotálja a szakmailag és emberileg alkalmas, ám az MSZP-nek nem tetsző Havasiné megválasztását.

Szabott árú szabotőrök

Zuschlag-ügy, terézvárosi, erzsébetvárosi ingatlanpanama – ez csupán a legfrissebb ízelítő a balliberális politikusok jogrendhez való viszonyából, ám alkalmas arra, hogy rávilágítson: a szocialisták nem érdekeltek semmilyen olyan változtatásban, mely megnehezítené, hogy a fent említett, holdudvarukhoz tartozó bűnözők azt a büntetést kapják, amit bármely más állampolgárra kirónának hasonló cselekmény elkövetése esetén. Számukra nyilvánvalóan aggasztó, hogy a Legfelsőbb Bíróság élére jelölt Havasiné Orbán Mária programjában jelentős szervezeti és a bírói mentalitást érintő változtatásokat ígért. Amint Bárándy Gergely, az MSZP szakpolitikusa megfogalmazta, a főbírójelölt „túl gyors tempóban” akarja megvalósítani az egyébként a képviselő által is szükségesnek tartott változtatásokat, vagy is a baloldalon jobbnak látnák a Gyurcsány-féle „bársonyos reformok” megjelenését az igazságszolgáltatásban is.

Mindemellett Havasiné nem publikált elég elméleti jogi tanulmányt, szól Bárándy verdiktje, inkább gyakorlati szakember és az idegen nyelvek ismerete helyett a magyar nyelvet favorizálja. A szocialista politikus emiatt szorgalmazta, hogy a főbíróválasztás tavaly decemberi etapja során a valódi (Fidesz–KDNP) és a látszatellenzék (MDF–SZDSZ) egyként támogató voksai ellenében inkább a lelkiismeretlenség homályába burkolózzon az MSZP-frakció, vagyis tagjai lelkiismeretük szerint szavazhattak a jelölt alkalmasságáról.

– Véleményünk szerint hibázott az MSZP, amikor nem állt ki a felkészült, jó jelölt Havasiné mellett – mondta a napokban Fodor Gábor liberális pártvezér, hozzátéve, az ország érdeke is azt kívánja, hogy a szakemberek által elfogadott jelölt kapja meg a többség támogatását.

Bíró-dalom

Ismeretes, a Lomnici Zoltán idén nyáron lejárt mandátuma miatt megüresedett főbírói székbe az államfő Baka András után, akit jelöltként a szocialista párt szintén elgáncsolt, Havasiné Orbán Máriát, a Győri Ítélőtábla elnökét jelölte. „Az MSZP-s képviselők döntése azt jelzi, hogy két dolgot tartottak fontosnak: kritizálni akarták a köztársasági elnök jelölési rendszerét, és meg akarták jeleníteni a félelmet, ami egy jobboldalinak mondott jelöltet övez. Az előző főbírótól ugyanis azt tanulták, hogy fontos a pártállás, és hogy politikailag ki mit ígér” – vélte Fleck Zoltán jogszociológus szakértő, aki szerint „előbb-utóbb a józan ész győzedelmeskedik”, vagyis a Havasiné főbíróvá választására nemmel szavazók érvei eltörpülnek a magyar igazságszolgáltatás működőképessé tételének szükségessége mellett.

Fleck kiemelte: „Nagyon rossz lenne, ha főbíró nélkül maradna az ország, mert ennek az igazságszolgáltatásnak nagyon komoly reformokra van szüksége.” Ezt támasztják alá Havasiné Orbán Mária szavai is, aki a Bárándy-féle gyors tempóra adott válaszában kifejtette: a bíróságon a reformokat már el kellett volna kezdeni, nem tegnap, hanem tegnapelőtt.

Az Eötvös Károly Intézet, a pécsi egyetem, a Pázmány-egyetem, valamint a Transparency International magyar szekciója egyaránt készített elemzéseket arról, mik a legsúlyosabb problémák a bíráskodás területén. Az egyik nehézséget kétségkívül az ügyszámok aránytalansága jelenti az egyes bíróságok között. Mint a tanulmányok rámutatnak, akad 50 és akad 200 üggyel megbízott ítész is, a perek jelentősen elhúzódnak, ami a jogbiztonságra kiemelt kockázatot jelent. Somogy és Békés megyében átlagosan egy év, mire egy ítélet megszületik, ugyanerre Budapesten átlag három esztendőt kell várni.

Az elmúlt évtizedben kinevezett hatszáz új bíró csatasorba állítása, illetve a bíróságok költségvetésének ötszörösére növelése ellenére az ítélkezés ezzel arányosan egyáltalán nem gyorsult fel. Mialatt hazánkban az európai átlagot meghaladóan több bíró jut egymillió lakosra, és a lakosságszámhoz mérten a peres eljárások számaránya is kevesebb, a magyar igazságszolgáltatás sokkal lassabban működik a nyugat-európai átlaghoz mérten. A bírói rendszerben még mindig a nepotizmus az uralkodó, mivel a megyei bíróságok elnökei gyakorlatilag azt neveznek ki, aki nekik tetszik, annak ellenére, hogy a jelölteknek kötelező átesniük egy versenyvizsgán. Jellemző módon azonban pusztán a vizsgán való átmenetel számít, a helyezés már nem, így a minimális pontszámot gyűjtő jelöltből – kizárólag a megyei bíróság elnökének szavára – gyorsan bíró lehet, még akkor is, ha kizárólag a teljesítményt alapul véve nála alkalmasabb jelölt is akadna. Az sem teljesen tisztázott, jelenti a Transparency International, hogy a bírósági pénzek felhasználása hogyan alakul, mert a bírósági papírok nagy része titkos dokumentumként van kezelve, ami korrupcióra ad lehetőséget.

Furcsa a más országokra nem jellemző vádhatékonyság, ami Magyarországon 97 százalékos. Nálunk tehát akit az ügyész megvádol, az szinte biztosan elítélve érezheti magát már azelőtt, hogy az ítéletét kihirdették volna. Magyar kuriózum az is, hogy a bíróságokat az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) ellenőrzi, és a tanácsban többségben vannak a megyei bíróságok vezetői, akik így új értelmet adnak az „önvizsgálat” kifejezésnek. Fleck Zoltán, aki vette a fáradságot és áttekintette az OIT jegyzőkönyveit, rögzítette azt a különösebben nem meglepő tényt, hogy az OIT a megyei bíróságok elnökeit valamiért sohasem marasztalta el.

Ezeket a konfliktusokkal terhelt viszonyokat kellene átalakítani, amire a Legfelsőbb Bíróság korábbi elnöke, az inkább saját hatalma megtartásáért mindkét politikai oldalhoz törleszkedő Lomnici Zoltán nem volt képes.

A káosz szava

A lelkiismeretük diktátumaként döntést hozó szocialista honatyák vélhetően jobb, ha hihetőbb indokokat találnak ki, amennyiben Sólyom jelöltjének megválasztását ismét el akarják szabotálni. A köztársasági elnök ugyanis kijelentette: „Eltökélt szándékom, hogy alkalmat adok a parlamentnek arra, hogy ezt a hibás döntést kijavítsa, Havasiné Orbán Máriát ismételten jelölni fogom.”

Január derekán Sólyom László e kijelentése szellemében írt levelet Szili Katalin házelnöknek, amelyben tájékoztatta, újfent Havasiné lesz a jelöltje. A új főbíróra tehát még várni kell, de Sólyom László újabb kiállása a demokratikus berendezkedés egyik kulcsmomentumát jelentő bíráskodás szakmaiságának biztosítása érdekében elegendő garanciát jelent. Az államfő persze az MSZP-vel ellentétben nyugodt lehet, hiszen jól tudja: jelöltje, Havasiné Orbán Mária nem géppel repül fölötte, így neki nem térkép e táj, hanem közelről ismervén a rendszer rákfenéit, megválasztása esetén hatékonyan tesz majd rendet a bírósági káoszban. Ha kinevezik.

Udvarhelyi István