Rogán Antal a városfejlesztésről és a közhangulatról

Nagy lesz az elégedetlenség a megszorító intézkedések nyomán. Ennek pedig nem csupán a kormány vagy a kormánypártok ihatják meg a levét, de az egész magyar politikai elitben meginoghat az emberek bizalma, attól függetlenül, hogy a mostani, illetve a még előttünk álló válság előidézője a balliberális oldal. Bizalom terén már most sem állunk jól – mondta a Demokratának Rogán Antal fideszes országgyűlési képviselő, Budapest Belváros-Lipótváros polgármestere.

– Mi fogadta az önkormányzatban, amikor átvette az irányítást a szocialista Steiner Páltól? – Nem haboztam sokáig, már a választások napját követő hétfőn bejöttem a hivatalba, és amivel először szembetalálkoztam, az egy bezárt ajtó volt – a polgármesteri iroda bezárt ajtaja. Az elődöm ugyanis még arra sem volt hajlandó, hogy itt adja át az örökségét. Szerintem én voltam az egyetlen olyan polgármester, akinek a szobája kulcsát és a szükséges iratokat a Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetőjének irodájában kellett átvennie, mivel Steiner úr nem akart még egyszer bejönni ide. De nem csupán ez volt az egyetlen negatívum, amit az elődömnek köszönhetünk. Ránk maradt egy közel tízmilliárd forintos adósság, amit a következő időszakban le kell dolgozni vagy át kell alakítani. A hivatalról is világossá vált, hogy eddig rosszul vezették: befejezetlen ügyek egész sorát kell megkésve megoldanunk – magam is alig hittem a szememnek, amikor a polgármesteri szoba szekrényéből 2003-as, 2004-es lezáratlan akták kerültek elő. Sok kiváltsággal kellett szembesülnöm. Az MSZP frakcióvezetője szociális bérlakást kapott, a hivatal munkatársai pedig ingyen parkolhattak a kerületben. Saját maguknak ugyanis elnézték ezt a törvénytelenséget, és a polgármester is szemet hunyt felette. Legalábbis eddig, ennek az időszaknak ugyanis vége. Október másodikán meghirdettem az Új Tempó programot, amelynek legfőbb pillérei a lendület, a rend és a biztonság. Ezek az irányvonalak határozzák majd meg az elkövetkezendő éveket. S tartom magam a honlapomon is szereplő mottóhoz: először magadban kell létrehoznod a változást, amit a világtól követelsz. Én ezt megkezdtem. – Azt mondta, tízmilliárdos adóssága van a belvárosi önkormányzatnak. Mekkora volt négy éve, amikor Steiner Pál átvette a kerületet a fideszes Karsai Károlytól? – Jóval kisebb volt a tartozás. Az önkormányzatnak nem volt adóssága, csak a gazdasági társaságainak, s ez sem tette ki a jelenlegi tartozás egyharmadát. Mondhatjuk tehát azt, hogy az adósság több mint kétharmad része a legutóbbi ciklusban keletkezett, sőt ebből közel ötmilliárd forintnyi tartozást az utolsó egy évben halmozott fel az előző vezetés. Ez helyzet többek között a helytelen vagyongazdálkodásból adódott: az önkormányzatnak mintegy 80 ezer négyzetméternyi kihasználatlan ingatlana van, ezekből érthetően nincs bevétel. Az egyik feladatunk tehát, hogy a kerület fejlesztésével egyre értékesebbé váló ingatlanjainkat kihasználjuk, bérbe adjuk, ami pedig kevésbé értékes és számunkra nem használható, eladjuk. – Néhány hete találkozott Demszky Gáborral. Mire jutottak a főpolgármesterrel? – A találkozó megszervezésénél az vezérelt, hogy megtudjam, van-e fogékonyság az új dolgok iránt Demszky Gáborban. Egyelőre úgy tűnik, a főpolgármester úr nyitott az általunk tervezett fejlesztésekre. Terveinkhez őt is szeretném megnyerni, s reménykedem abban is, hogy a kormány és az Európai Unió is támogat majd bennünket a nagyobb léptékű elképzelések megvalósítása során. A puding próbája persze az evés – meglátjuk, mennyire lesz nyitott akkor a főpolgármester úr, ha már nem csupán szavakról lesz szó. Mindenesetre elmondtam neki is, hogy egészen más jellegű városfejlesztésben gondolkodom, mint eddig bárki Budapesten. Azt vallom például, hogy a közterületek szépítésébe, átépítésébe be lehet vonni magántőkét is. Ha valaki szállodát vagy éppen nagy értékű irodaházat vesz, akkor neki is érdeke, hogy az ingatlanánál díszburkolat legyen, esetleg rendezett park. Ezáltal a magántulajdonban lévő ingatlan értéke is nő – miért kellene akkor ilyen jellegű beruházásokat teljes egészében közpénzből finanszírozni? A héten írjuk alá egyébként azt a megállapodást, amely a Deák Ferenc utca új díszburkolatának megvalósításáról és a kandeláberek cseréjéről szól, s ebbe a beruházásba már a magántőke is bekerül. – Az elmúlt hetekben sokat foglalkoztak önnel, amiért eladta Steiner Pál polgármesteri autóját, vagy amikor ultimátumot adott a közintézményeknek, hogy fizessenek a parkolásért. Nyilván hallotta már azt a vádat, hogy látványpolitizálást folytat… – Szerintem azért foglalkozott velünk ilyen sokat a sajtó, mert rögtön munkához láttunk. Steiner Pál autójával kapcsolatban már korábban is mondtam, hogy egy olyan kerületben, ami gyalog végigjárható 25-30 perc alatt, felesleges luxusgépkocsi a polgármesternek, s a véleményem természetesen nem változott megválasztásom után sem. A parkolást illetően azt gondolom, hogy ha mindenki fizet, aki meg akar állni az autójával, akkor a képviselők, hivatali alkalmazottak se jelentsenek kivételt. A törvényeket nem lehet úgy értelmeznünk, hogy „kivéve a gyevi bírót”. Ha a kormány reformokról, megszorításokról beszél, akkor elfogadhatatlan, hogy a miniszterek milliós fizetéseket kapnak, vagy ha eladnak egy autót, akkor vesznek helyette egy még drágábbat. Ebben a helyzetben le kell mondani a kiváltságokról, különben az emberek nem fogadják el a politikai elitet. Ezt tesszük meg mi most kicsiben – nem akarunk magunknak kiváltságokat. – A megszorítások az önkormányzatokat is fogják érinteni. Mit tudnak tenni a jobboldali polgármesterek, ha netán azt látják majd a pénzek elosztása kapcsán, hogy pártállásuk miatt az általuk vezetett településeknél még jobban meghúzzák a nadrágszíjat? – Itt az V. kerületben minden elköltött hat forintból egyet kapunk a kormánytól – és a helyzet máshol sem sokkal jobb. Nyilván nem jó, ha csökken az államtól kapott pénzösszeg, de ha ebből az egy forintból nyolcvan fillér lesz, az azért nem olyan nagy tragédia. Nem az önkormányzatoknál jelent majd igazán nagy gondot a Gyurcsány-csomag, hanem az embereknél. Ebben a kerületben nagyon sok nyugdíjas él, és mivel a bérlakásoknál nincs gázártámogatás, ők nagyon gyorsan megérzik majd a közös költségen keresztül a drasztikus emelést. Másrészt azt látom, hogy nem csupán az árak emelkednek, de a kormány számomra elfogadhatatlan módon szűkíti az államilag finanszírozott szociális ellátások körét is. A Belvárosban kiszámolták a munkatársaim, hogy ha a jelenlegi szociális törvény és költségvetés megy keresztül a parlamenten, annak az lesz az eredménye, hogy négy idős emberből, aki például szociális étkeztetést, nyugdíjas otthoni ellátást kapott, három kiesik a támogatott körből. Ez megdöbbentő és elfogadhatatlan egy magát szociálisan érzékenynek nevező kormánytól. – Mi lesz azzal a három emberrel, aki ezentúl nem kap támogatást? Az önkormányzat tud nekik segíteni? – Meg kell próbálnunk kifeszíteni egy védőhálót, de mindenkin nem tudunk segíteni, mert a mi költségvetésünk sem végtelen. Úgy hiszem, az emberek jövő év februárjában, márciusában érzik majd meg igazán, mit is jelent a kormány által reformnak nevezett megszorítás. Az ennek kapcsán felcsapó elégedetlenség még nagyobb, erőteljesebb és szélesebb körű lehet, mint amekkora az őszödi Gyurcsány-beszéd nyilvánosságra kerülése után volt. – És ez elsöpörheti a kormányt? Mert eddig azt láttuk, hogy bármit csinálhatnak, nincs semmi következménye… – Jósolni nem szeretnék, csak abban vagyok biztos, hogy nagy lesz az elégedetlenség a megszorító intézkedések nyomán. Ennek pedig nem csupán a kormány vagy a kormánypártok ihatják meg a levét, de az egész magyar politikai elitben meginoghat az emberek bizalma, attól függetlenül, hogy a mostani – illetve a még előttünk álló – válság előidézője a balliberális oldal. Bizalom terén már most sem állunk jól – erre hadd meséljek el egy néhány nappal ezelőtti történetet. Meghívtuk a kerületben élő, 12 év alatti gyerekeket cirkuszba. Kicsit megcsúsztam a hivatalban a tárgyalásokkal, és tömegközlekedéssel nem értem volna oda kezdésre, ezért fogtam egy taxit. Mondtam, hogy a Nagycirkuszba szeretnék menni, mire a taxis megkérdezte: „Az Állatkerti útra, vagy abba, ami a Kossuth téren áll?” Ha már most is itt tartunk, mi lesz később? Miért fogadnák el az emberek a megszorításokat, ha azt látják, csak nekik kell takarékoskodni, a politikusoknak nem? Úgy gondolom, az önkormányzatokra fontos szerep hárul, hiszen a polgármesterek, önkormányzati képviselők vannak napi kapcsolatban az emberekkel – nekik kell példát mutatniuk, és ha lehetőség van rá, segíteniük azokon, akiket az állam magára hagy. Az önkormányzatok állíthatják vissza a politikában megingott bizalmat, többek között az olyan döntésekkel, mint az előbb már emlegetett polgármesteri autó eladása. – A polgármesterség egészen más szerep, mint amit az elmúlt években megszokhattunk öntől. Tesz egy kitérőt, vagy az önkormányzati világában képzeli el a politikai jövőjét? – Ellenzéki képviselőnek lenni hálátlan szerep. Az emberben hiába van jó szándék és tettvágy, nincs eszköz a kezében. Azért örültem, hogy megkaptam a belvárosi polgárok bizalmát, mert most már tenni, építeni is tudok. Vannak nagy ívű terveink itt a kerületben, köztük olyanok is, amelyeknek a megvalósítása túlnyúlik egyetlen ciklusom. Ezeket nem csupán elkezdeni szeretném, hanem befejezni is. Bándy Péter