A kormány szeretné összeugrasztani a tüntető gazdákat és Budapest lakosságát. Gyurcsány Ferenc és Németh Imre ezt tekinti a kormány egyik menekülési útvonalának. Már közvetlenül a gazdatüntetés megkezdése után elindult a sajtókampány, mely szerint a gazdák megbénították Budapest közlekedését. Illetve az, hogy a traktorok – mint valami idegen sereg – megszállták a fővárost… És persze beszállt az akcióba a média is, a gazdákon viccelődött például az alpári Heti Hetes.

A valóságban Budapest nyugodtan fogadta a traktorokat, amelyek rendes körülmények között semmiféle forgalmi akadályt sem jelentenek, hiszen kint állnak a Felvonulási téren. Szépen, hosszú sorokba rendezve…

Nyugdíjas budapesti asszonyok hozzák a pogácsát és a forró teát a gazdáknak. Ez azért érdekes, mert ha van társadalmi réteg, amelyre a gazdaellenes akcióiban számított a kormány, akkor a nyugdíjasok lehettek volna azok. Az MSZP egy saját nyugdíjas-különítményt ki is küldött a Dózsa György útra, akik a traktorok között próbálták a gazdákat heccelni, mondván, ha mindent kifizet a termelőknek a kormány, akkor képtelen lesz a nyugdíjakat folyósítani. Aztán, miután megették a gazdáknak vitt élelmiszert és gurulós bevásárlótáskájukat is teletömték mindennel, ami mozdítható volt, arrébb álltak. Sokan állapíthatták meg, hogy a nemzeti érzelmű nyugdíjast arról lehet megismerni, hogy valamit hoz és mosolyogva érkezik, az MSZP-s nyugdíjast meg arról, hogy gyanakodva néz körül, üres bevásárlótáskával jön, de mégis szemetet hagy maga után. Ezzel együtt a traktorok között nyoma sincs a békétlenségnek. A gazdák nyugodtak, fegyelmezettek és rendesek. Mégis feltűnik az erőgépek között egy magányos, de roppantul érdeklődő férfi, dr. Lapid Lajos rendőrtábornok, az ORFK közbiztonsági helyettese. Lapunknak elmondta, semmiféle rendbontást nem követtek el a gazdák, a rendőrség egyetlen problémája az, hogy sokba kerül a tüntetés biztosítása. Hát igen, költségek. A gazdák közül soknak egyre nagyobb gond a maradás. Se élelme, se tiszta váltóruhája, se pénze nincs, hiszen nem készültek ilyen hosszú várakozásra. Ezért Bethlen Farkas, Verőce polgármestere egy második világháborús gulyáságyút hozott a térre. Vasárnap este barátaival babgulyást és birkapörköltet főztek, ötszáz adaggal a gazdáknak. Ingyen. Az arra őgyelgő hontalanoknak, de még a Gyurcsányt éltető nyugdíjasoknak is adtak belőle. Bethlen Farkas a tüntetés végéig minden napra megszervezte, hogy valaki főzzön a gazdáknak. Másnap, azaz hétfőn a Demokrata szerkesztősége főzött székelykáposztát. Meg egy kis oldalast is sütöttünk. Mellettünk bográcsban őzpörköltet főztek, azon túl hurkát és kolbászt sütöttek. Sok jó ember sok jó dolgot tud csinálni, ha összegyűlnek.

A budapestiek közül is egyre többen jönnek. De jönnek sokan az ország különböző részéből. A legtöbben nem üres kézzel. Van, aki forralt bort, más kávét hoz termoszban, tálcán süteményeket, pár szál kolbászt vagy rúd szalámit, leteszik diszkréten egy pultra, és mennek tovább. Ki papírtányért hoz, ki szappant, papírtörülközőt. Bár egyre több a rossz arcú provokátor, akik vagy uszítanak, vagy arról érdeklődnek, mikor indulnak neki a traktorok a városnak, túlnyomó többségben vannak a jóakarók. Az egyik délelőtt például óvodások lovagolják a hatalmas traktorokat, hiszen ilyet még csak a tévében láttak. Budapest szereti a gazdákat. Nem úgy Németh Imre agrárminiszter, aki egy nap után megszakíttatta a tárgyalásokat a termelők képviselőivel, mondván, addig nem hajlandó a párbeszédre, amíg a zavarkeltés a cél, és szerinte nem is a gazdákról van szó, hanem politikai játszma folyik. Tegyük hozzá, Németh Imre ott sem volt a megbeszélésen. Leginkább az dühítette föl, hogy a tüntető gazdák a Kossuth térre vonultak megtartani országos gyűlésüket. Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) elnöke értetlenül állt a miniszter kijelentése előtt. Németh Imre látszatharcra törekszik, a kormány szemmel láthatólag időhúzásra játszik. Az sem mindegy számára, hol, milyen épületben ül tárgyalóasztalhoz a gazdákkal. Valójában a lényegről, vagyis arról, hogy mikor fizeti ki elmaradásait a termelőknek, még szó sem esett. Gyurcsány Ferenc korábban február végét ígérte, most pedig március végéről beszél a szakminisztérium. A gazdák számára viszont a biztosítékok nélküli ígéretek elveszítették hitelüket. A termelők tudják, Németh Imre többek között arra játszik, hogy beköszönt a jó idő, s a felvonulók hazamennek dolgozni a földjeikre. Fenyvesi Zsolt, városföldi gazda szerint a miniszter nagyon elszámítja magát. Pont az elmaradott kifizetések miatt sok gazda meg sem tudná kezdeni a tavaszi munkálatokat. Nincs pénze vetőmagra, műtrágyára, üzemanyagra. Sokan már a traktoruk lízingdíját sem képesek fizetni. Ezeket a gépeket most visszaköveteli a bank. Ha már itt tartunk. A tévében oly nagy előszeretettel mutogatott Renault, Lamborghini, New Hollanderek ára 14 millió forint körül mozog, s nem 40 millió, ahogy az ellenséges tévécsatornák sugallják. A gépekért az egyes gazdáknak havonta minimum 200 ezer forint törlesztőrészletet kell fizetniük. Erről azonban nem szóltak a híradások. Mint ahogy arról sem, hogy amint már nem Trabanttal jár a magyar társadalom és nem Erika írógéppel, hanem korszerű számítógéppel dolgozunk, úgy a föld sem művelhető meg hatékonyan szovjet traktorral vagy faekével, hanem korszerű munkagéppel. Ami jó is, szép is, de drága is. A Felvonulási téren a csikorgó hidegben az a vélemény alakult ki a tüntetők között, hogy Németh Imre és a Gyurcsány-kormány szándékosan lehetetleníti el és építi le a magyar mezőgazdaságot. Nem keltett megdöbbenést a tiltakozó gazdák között az a botrány sem, amely a tavalyi pirospaprikaügy után a Marokkóból behozott zöldpaprikával kapcsolatosan robbant ki a hét végén. Egyes minták a megengedett határérték kétszázszorosát tartalmazzák bizonyos vegyszerekből. Ha a Magyarországon működő bevásárlóközpontok, üzletláncok a hazai termékekre támaszkodnának, ilyen nem fordulna elő. A magyar mezőgazdaság életben tartásának sok minden mellett, éppen az lenne a jelentősége, hogy a külföldi selejt helyett egészséges és minőségi élelmiszereket fogyaszthatnának a magyar családok.

A gazdák azt is sejteni vélik, hogy szándékosan alakították ki az egykori zöldbárók azt a kereskedelmi és felvásárlási láncot, amelynek végén irreálisan magas lett egy-egy hazai termény ára. Mert miként lehet az, hogy a lefölözött tej literje 180 forintba kerül az üzletekben, amikor a hazai termelőktől csupán 60 forintért veszik át? Nem szemérmetlenség ez a 300 százalékos haszon? Bartos Attila Pest környéki gazda 20-25 hízót is eladott azelőtt karácsony környékén. Tavaly egy darabot sem… Inkább a közeli szupermarketba mentek az ünnepekre való húsért régi vásárlói. A multi ugyanis olcsóbban adta a karaj kilóját. Hogy honnan jött az a hús és mit tartalmazott, azt nem nézte senki… A Kossuth téri országos gazdagyűlésen felszólalók a megállapodás fontosságáról beszéltek, és egyértelműen elutasították, hogy a tüntetésnek bármiféle politikai célja lenne. Mint mondták, a magyar gazdák és családjaik nem politizálni, hanem élni szeretnének. Elsőként Ángyán József, a gödöllői Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének igazgatója lépett a mikrofonhoz, aki hangsúlyozta, a Gyurcsány-kormány általában feleslegesnek tartja a vidéki lakosság és a földből élők többségét. Majd hozzátette, tudatosan akarja elsorvasztani a magyar falut, többek között azzal a módszerrel, hogy nem segíti a gazdákat hozzájutni azokhoz a támogatásokhoz, amelyeket uniós versenytársaik már régóta megkaptak. Egy alsónémedi idős gazdaember ezt úgy fogalmazta meg: "nehéz olyan lóval versenyezni, amelyiknek a rajtnál eltörik a lábát." Ma hazánkban 770 ezer család él a mezőgazdaságból, mintegy 2,5 millió ember. Ángyán József úgy véli, ezeknek az embereknek a megélhetése kerül veszélybe, mert kormányzati tervek szerint a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv agrár környezetgazdálkodási fejezetéből tavaly 14 milliárd, idén pedig 20 milliárd forint támogatást vonnának ki. Ha ez megvalósul, a 770 ezer mezőgazdaságból élő család többsége ellehetetlenül, kénytelenek lesznek eladni földjeiket a spekulánsoknak. Egy privatizációs hullám indulhat el, amely a nemzeti vagyon 20-30 százalékát érinti. Ángyán József idézte Magda Sándornak, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága szocialista elnökének véleményét, aki szerint 500 hektár alatt nincs élet vidéken. Ezzel szemben Európában a családi és a kisgazdaságokat támogatják leginkább. Ugyanakkor tény, hogy a szocialisták valami perverz nosztalgiából a téesznek, kft.-nek és állami gazdaságnak álcázott nagybirtokrendszer visszaállítását szorgalmazzák. Azét a feudális nagybirtokrendszerét, amelyik egyszer már nyomorba taszította Magyarországot. Több európai gazdakör támogató levelet küldött a magyaroknak. Biztató és együttérző szavak érkeztek többek között Lengyelországból, Spanyolországból, Portugáliából, hangsúlyozva, hogy a mezőgazdaságból nem csak Magyarországon, de Európa és a világ más pontjain is nehéz megélni, mert a globalizáció kiszolgáltatottá teszi a vidéki embereket. Jakab István, a Magosz elnöke felszólalásában köszönetet mondott a fővárosiaknak. Úgy vélte, összefogás nélkül nem érhetnek el eredményt. Véleménye szerint a városi és vidéki emberek egymásra találtak. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a Felvonulási téren kialakult családias hangulat. A budapestiek érdeklődve hallgatják a vidéki parasztemberek gondjait, és viszont. Péter Mihály, a Magosz tisztségviselője, aki a gazdák folyamatos ellátásáról gondoskodik, lapunknak elmondta, kis és nagy tételben érkeznek hozzájuk felajánlások az ország minden pontjáról. Pékek ingyen és bérmentve szállítják a kenyeret. A polgári körök naponta friss ételeket, pogácsát teát kínálnak a Felvonulási téren. Evangélikus, katolikus, református egyházak szállást biztosítanak a termelőknek. Budapesti családok külön szobákat tettek szabaddá csak azért, hogy egy-egy gazdának legyen hol eltölteni az éjszakát. Folyamatosan érkeznek az adományok, hogy a gazdáknak legyen miből feltölteni a traktorok üzemanyagtankját. Péter Mihály hangsúlyozta, az emberek megértették, hogy miről is van szó. Szerintük ezt csupán Németh Imre és a Gyurcsány-kormány nem érti. Az agrárminiszter úgy látja, a gazdák képviselői egy előre megírt politikai forgatókönyv alapján dolgoznak. Sőt már olyan észrevételek is hangot kaptak, hogy az egész tüntetés mögött szélsőjobboldali erők állnak. A vádaskodásokat Jakab István felháborodottan visszautasította. Úgy vélte, mindez csupán a kormány figyelemelterelésének egyik eszköze, hogy megpróbálja a társadalmat a gazdák ellen hangolni. Németh Imre nem ment el a tárgyalások helyszínéül kijelölt Agrárkutató Intézetbe, ő a Földművelésügyi Minisztériumban várta a gazdákat. Majd összehívta a sajtót és egy megállapodástervezettel rukkolt elő. Ez azonban Jakab István szerint nem tartalmaz semmi konkrétumot. Például, hogy mi lesz azzal a 140 milliárd forinttal, amit tavaly óta az agrártárca még nem fizetett ki a termelőknek. Ángyán professzor erről azt mondta, egy kormány ezt az összeget bármikor elő tudja teremteni, ha akarja. Mindeközben a tüntetők bizottsága levelet írt Gyurcsány Ferencnek, mert mint mondták, megrendült a bizalmuk Németh Imre földművelésügyi miniszterben. A gazdák azt kérik Gyurcsány Ferenctől, hogy a közhangulat megnyugtatása érdekében mielőbb üljön le és tárgyaljon velük. Ám a gőgös Gyurcsány elutasította a kérést.

Előrelépés tehát hétfő estig nem volt. A kormány lapzártáig nem tudott és nem is akart fizetni. Az intervencióra felajánlott 4 millió tonna búzából mindössze 200 tonnát vásárolt meg. Ha a többi továbbra is gazdáknál marad, jövőre valóságos gabona-cunami söpri el a magyar agráriumot. Lehet, hogy éppen ez a cél. A gazdák képviselik ma azt a civil erőt, amely megállíthatja a Gyurcsány-kormány ámokfutását. Egyre inkább érzik a rájuk nehezedő felelősség súlyát. Érzik ugyanakkor azt is, hogy a kormányzati taktikázásokból nem lesz megegyezés. Országszerte megkezdődtek a félpályás útlezárások, s a hét elején további több száz gép érkezett a fővárosba a többiek támogatására. Fokozódik a nyomás, bár lapzártakor még nem tartottunk ott, hogy a délvidéki parasztokhoz hasonlóan a magyar gazdák is keresztbe állítsák a gépeket. Ehhez eddig csak a taxisoknak volt meg a bátorságuk 1990 őszén. Ők az SZDSZ irányításával voltak ilyen bátrak. Most viszont a gazdák maguk kergetik el a szélsőséges szervezetek képviselőit a Felvonulási térről és a Kossuth téri nagygyűlésről. Ez ugyanis – egyelőre még – a gazdák forradalma. Nincs hová hátrálniuk, nincs mit veszíteniük. Ha azonban ők elvesznek, bajba kerülnek a városlakók is. Éppen ezért a gazdák forradalmából, nagyon könnyen a nemzet forradalma lehet. "Életet védeni, családért élni, nemzetet szeretni, népet tisztelni, országot vezetni, földet művelni akarunk!" – hirdeti egy tábla a Felvonulási tér egyik traktorán. Ezek olyan gondolatok, amelyek mellé jó szívvel odaállhat egy egész ország. Közeledik március 15-e.