Lengyelország sorsának alakulása nemcsak lengyel, hanem magyar és ezáltal közép-európai ügy is – hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke a lengyel állam függetlensége visszaszerzésének centenáriuma alkalmából rendezett ünnepségen szombaton a Parlamentben.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi (szerk.)

Fotó: MTI/Bruzák Noémi (szerk.)

Kövér László kiemelte: az erős, szuverén és független lengyel állam nélkül nem létezik egyensúlyteremtésre képes Közép-Európa. Ilyen Közép-Európa nélkül pedig Európa ismét és végleg elveszítheti egyensúlyát, és ezáltal nemcsak a mi térségünk, hanem Európa valamennyi országa és nemzete kiszolgáltatottá válhat Európán kívüli érdekeknek – mutatott rá az Országgyűlés elnöke.
    
Úgy fogalmazott: keresztény államaink egy évezrede történt megalapítása óta a történelem megtanított bennünket arra, hogy nemzeteink emelkedésére, fejlődésére és gyarapodására csak akkor van esély, ha létezik a nemzetét szolgálni képes független, szuverén és cselekvőképes állam.
    
Az is közös tapasztalatunk, hogy ilyen állam hiányában a nemzeteink mindig csak idegen érdekeket és értékeket képviselő hatalmak nyomása alatt sínylődnek és hanyatlanak, keresve az alkalmat, hogy visszaállítsák nemzeti szabadságukat, azaz megteremtsék annak lehetőségét, hogy életüket a saját érdekeik és értékeik szerint éljék – mondta, hozzátéve: mindezért a lengyelek és a magyarok közösségi szabadságvágya ezer esztendőn keresztül legfőképpen a nemzetét oltalmazni képes független állam fenntartására vagy annak visszaállítására irányuló törekvésekben testesült meg.
    
Kövér László kitért arra is: a lengyelek számos nemzedéke soha nem mondott le az önálló államiság álmáról, és a felosztások ideje során több nemzeti felkelésben fegyvert ragadva tett próbát a szabadság visszaszerzésére.  
    
Rámutatott: a szabadságért folytatott küzdelemben a magyarok és lengyelek mindig számíthattak egymásra. Példaként említette az 1848-49-ben hírnevet szerzett Lengyel Légió több ezer katonáját vagy Bem József tábornokot, akinek életében a két nemzet sorsa – nem csupán szimbolikus módon – összefonódott. Szólt arról, hogy a lengyel függetlenség visszaszerzésének és az újjászületett állam határainak megvédésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Józef Pilsudski, akinek nemrég felavatott budapesti mellszobra előtt Kuchcinski házelnökkel együtt hajthattak fejet. 
    
Közép-Európa a XX. században ismét egy olyan politikai ütközőtérséggé vált, amelyet Nyugatról nézve Keletnek, Keletről nézve pedig Nyugatnak tekintettek, de mindkét égtáj nagyhatalmai a maguk céljaira akartak felhasználni. Ezen helyzetnek legelőször Ausztria, aztán az antant hatalmak által „kreált” Csehszlovákia, ezt követően 1939-ben a balti kisállamok s a legnagyobb közép-európai ország, Lengyelország vált áldozatává – idézte fel Kövér László, hozzátéve: a második világháborúban és az azt követő, bipolárisnak mondott világrend kialakulásával pedig áldozattá vált a keleti kommunizmus lágerébe nyugati segítséggel „belelökött” teljes Közép-Európa.
    
A bolsevizmus, fasizmus, nácizmus, posztkommunizmus és neoliberalizmus száz esztendeje után a mostani politikai nemzedék előtt tornyosul a kérdés: a XXI. században is ütközőzóna marad-e Közép-Európa, vagy egyensúlyteremtő erőként összekötő kapocs lehet Nyugat és Kelet, az euroatlanti és az eurázsiai világ között. Demokratikus rend és nemzeti szabadság fogja uralni gyermekeink és unokáink Közép-Európáját, vagy antidemokratikus és nemzetellenes, sem Istent, sem embert nem ismerő globalista erőcsoportok? – tette fel a kérdést.
    
Kiemelte: a történelemben nincs végső győzelem és nincs végső vereség, ami elvész, az visszaszerezhető, ami megvan, az elveszíthető. Amit egy nemzedék kivív, azt a másiknak meg kell tartania. „A történelemben élet van, amelyet élnünk kell. Szabadon, bátran és felelősségteljesen: méltóan az előttünk járók áldozataihoz, és elkötelezetten az utánunk jövők iránt” – fogalmazott a házelnök, hozzátéve: okulnunk kell a történelmünkből. 
    
Kövér László kijelentette: soha többet nem engedhetjük meg, hogy országainkat birodalmak megszálló csapatai vagy arctalan érdekcsoportok hálózatai foglalják el, és soha többet nem adódhat olyan helyzet, hogy Közép-Európa nemzetei ne dönthessenek saját sorsukról. Ehhez viszont össze kell adnunk erőnket – mondta, hangsúlyozva: barátoknak kell lennünk, nem csak a bajban, hanem jó sorsunkban is. 
    
Közösen kell újjáépítenünk Közép-Európát, cseh és szlovák partnereinkkel, akikkel szintén sorsközösségben élünk, utakat, vasutakat, infrastrukturális és gazdasági hálózatokat kell kiépítenünk, amelyek összekötnek bennünket – hangoztatta. 
    
„Közösen kell fellépnünk a nemzetközi élet színterein, hogy megvédelmezzük azt, ami a miénk. Megvédelmezzük érdekeinket, megvédelmezzük keresztény kultúránkat és folyamatos támadás alatt lévő önazonosságunkat” –  fogalmazott.
    
Marek Kuchcinski, a szejm elnöke felidézte az ezeréves lengyel-magyar barátságot és kiemelte: Magyarország jelentős szerepet játszott a II. lengyel köztársaság megszületésében.
    
Kitért arra, hogy a két ország közötti barátságot olyan személyek szimbolizálják, mint Szent Kinga, Szent Hedvig, Rákóczi Ferenc vagy Bem József. Megemlékezett arról, hogy a II. világháború alatt a magyar állam mellett az egyes állampolgárok is segítséget nyújtottak, lengyel menekültek tízezreit fogadták be. Lengyelország nem felejti el, hogy a II. világháború legvéresebb csatájában, a varsói felkelés napjaiban, 1944-ben a magyar katonák megtagadták a támadásban való részvételt – mondta.
    
Felidézte azt is, hogy 1956-ban Lengyelország vérszállítmánnyal, élelmiszerekkel segítette a magyar forradalmárokat. Kiemelte, hogy magyar testvéreik velük voltak a XXI. század nehéz pillanataiban, a szmolenszki katasztrófánál, és Lech Kaczynski lengyel államfő halálakor.