Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszter éppen egy évvel ezelőtt jelezte, hogy a magyar tankönyvekben szereplő helységneveket szlovákul kellene írni, legfeljebb fülszövegben vagy zárójelben lehetne magyarul is megnevezni azokat.

A döntés a kommunista Csehszlovákia sajtójára és tankönyveire volt jellemző. Most a magyarellenes terv megvalósult, s az iskolák már szeptemberben megkapták a hibrid nyelven írt könyveket. Az Orbis Pictus Istropolitana kiadó által kiadott tankönyvek magyar fordításában nemcsak a helységneveket írják szlovákul, hanem a tavak, hegyek, vízi erőművek neveit is. A könyv nyelvezete kritikán aluli, s egyértelműen azt szolgálja, hogy a magyar diákok nemzettudatán, magyarságtudatán csorba essék, illetve hogy már a tízéves magyar kisdiákok olyan fülsértően beszéljenek magyarul, mint például a felvidéki magyar hivatalnokok, akik – tisztelet a kevés kivételnek – elfelejtettek helyesen magyarul beszélni. A szóban forgó tankönyvek nyelvezete is ilyen.

A negyedikes Honismeret tankönyvben például ilyen mondatok találhatók: „Legnagyobb alföldünk a Dunaj folyó mellett fekszik. A neve: Podunajská nízsina.” Vagy: „Szlovákia […] területe a déli alföldektől az északon fekvő Tatry óriáshegységig emelkedik.”, „A Kremnica melletti Kremnické Bane községben van Európa földrajzi központja.”, „Naponta sok ember használja a Bratislava-Petrzsalka-i határátkelőhelyet.”, „A Váh a leghosszabb folyónk.”, „Hazánkban a legtöbb napsütést Hurbanovo településen mérik.”, „A Liptovská Mora víztároló a a) Hron, b) Hornád, c) Orava, d) Váh folyón található.”, „Kosice városban vasgyártás folyik”.

A negyedikes tankönyv a történelemhamisítástól sem riad vissza, elhallgatva a részleteket. Néhány példa ízelítőként: „A szlovákok Magyarországon elnyomásban éltek.”, „Egy időre Bratislava lett az ország [mármint Magyarország – T. P.] fővárosa.”, „1993. január 1-jén megalakult a Szlovák Köztársaság [kihagyva az 1939. március 14-én megalakult Tiso-féle fasiszta Szlovákiát – T. P.].” És íme egy komikus fejezetcím: „Szlovákia az őskorban”.

Azok a magyar iskolák, amelyek megkapták ezeket a tankönyveket – néhány száz kötetről van szó –, visszaküldték az oktatási miniszternek. Az iskolák ezzel fejezték ki tiltakozásukat a pedagógiai, nyelvi, pszichológiai, nevelési és történelmi szempontból egyaránt rosszul megszerkesztett könyvekkel szemben. A visszaküldési akció mára országos méretűvé vált.

Van olyan iskola, amelyik azzal tiltakozik, hogy visszaküldi a könyveket, s vannak olyan oktatási intézmények, amelyek eleve a raktárba helyezték ezeket a könyveket és elő sem veszik őket. A felvidéki magyar tanítók és tanárok nem hajlandók ezekből a könyvekből tanítani.

Mikolaj miniszter továbbra is köti az ebet a karóhoz, s azt mondja, nincs semmi baj ezekkel a könyvekkel. Szerinte a csak szlovák földrajzi neveket tartalmazó negyedikes honismeret tankönyvek továbbra is használhatók. Persze azért megpróbálja a tankönyvkiadóra kenni a könyvben megjelent hibákat, mondván: „A tankönyvkiadónak lehetővé tettük, hogy a szlovák földrajzi név mögött zárójelben feltüntessék a magyar megfelelőjét is. Rajtuk állt, hogy élnek-e ezzel a lehetőséggel.”

Négy hónappal ezelőtt viszont olyan levelet írt a kiadónak, hogy a helységneveket és a földrajzi neveket államnyelven, tehát szlovákul kell írniuk, különben megszegik a törvényt. A kiadó igazgatója nem hajlandó nyilatkozni az ügyben.

Azok a törvények azonban – a nyelvtörvényről és az önkormányzatokról szóló törvényről van szó –, amelyekre a miniszter hivatkozott ez ügyben, nem szabályozzák a tankönyvekben szereplő helységnevek írásmódját.

Az Európai Unió számos országában él olyan kisebbség, nemzeti közösség, amelynek saját oktatási hálózata van. Ezek esetében elképzelhetetlen, hogy tankönyveikben a földrajzi neveket csak az állam nyelvén tüntetnék fel. Finnországban például – ahol a svédeknek saját hivatalos nyelvük, autonómiájuk és saját tankönyveik vannak – a svéd tankönyvekben kizárólag svédül írják le a földrajzi neveket. A svédek ráadásul igen büszkék arra, hogy saját anyanyelvükön íródnak a tankönyveik. Számukra a szlovákiai probléma ismeretlen. Mint ahogy Spanyolországban sem ismerős a szlovák oktatási miniszter magyarellenes koncepciója, hiszen a spanyolországi katalánok és baszkok saját tankönyvekkel rendelkeznek, anyanyelvi megnevezésekkel.

Romániában sem létezik ilyen nyelvellenes megszorítás, hiszen a romániai magyar tankönyvekben is magyar nyelven szerepelnek a földrajzi nevek.

A Nyílt Társadalomért Alapítvány 14-15 éves diákok körében végzett újabb felméréséből az derül ki, hogy a tanulók mintegy 64 százaléka – csaknem kétharmada – szerint a magyaroknak a nyilvános helyeken szlovákul kellene beszélniük.

Mikolaj miniszter – az előző közvélemény-kutatásokról alkotott véleményével ellentétben – most hitelt adott a felmérésnek, sőt: helyesli a szlovák diákok véleményét. „A tanulók csak elmondták a véleményüket, ami mindenkinek emberi joga” – jelentette ki a miniszter, majd így folytatta: „…bizonyos szempontból logikus vélemény, mivel a gyerekek csak érteni szeretnék azokat a polgártársaikat, akik nem beszélnek államnyelven.”

A miniszter eme véleménye természetesen ismét csúsztatás, hiszen távolról sem arról van szó, hogy a szlovák diákok érteni szeretnék a magyarul beszélő magyarokat, hanem Szlovákiában törvény rendelkezik arról, hogy azokon a településeken, ahol legalább a 20 százalékot eléri a magyarok aránya, a magyar nyelvet a hivatali érintkezésben is használni lehet.

A miniszter kijelentéseivel és intézkedéseivel a magyar nyelvet – mint a félmilliós felvidéki magyarság anyanyelvét – a konyhanyelv szintjére akarja degradálni. „Magyarul csak otthon beszéljenek a magyarok” – hangzik az oktatási miniszter jelszava. Ez kísértetiesen hasonlít a meciari korszakra, amely éppen tíz éve bukott meg Szlovákiában.

A tanároknak persze jogukban áll ezeket a tankönyveket ignorálni, illetve nem használni a tanítási órákon, ez azonban következményekkel járhat. Mindemellett a szlovákiai magyar iskoláknak joguk van tisztességes, korrekt tankönyveket birtokba venni és használni. Ezért küldték vissza a rosszul megszerkesztett és helytelen nyelvezettel megjelent tankönyveket az oktatási miniszternek.

Tarics Péter

Szlovákok tiltakozása

A napokban a szlovák parlament is foglalkozott a tankönyvüggyel, pontosabban a Magyar Koalíció Pártja által a szlovák törvényhozásba beterjesztett javaslattal, miszerint a magyar párt azt kívánja elérni, hogy a földrajzi neveket magyarul is írják ki a tankönyvekben. Az október 29-i parlamenti szavazáson a 150 képviselő közül 75 a javaslat mellett, huszonhárom ellene szavazott, így a javaslat – nagy meglepetésre – a második olvasatra került. Közben szlovák értelmiségiek csoportja fogalmazta meg tiltakozását nyílt levélben a hibrid tankönyvek kiadása ellen. Szlovákiában egyre többen követelik, hogy zúzzák be ezeket a könyveket, mert nincs értelme további terjesztésüknek.