Lesz-e ukrán iskola Magyarországon?

– Tavaly, még a választások előtt nyilatkozta a Demokratának, hogy a rendszerváltás után megalakuló ukrán nemzetiségi önkormányzatok lendülete a 90-es évek virágzó korszaka után a 2010-es évekre lényegében kifulladt, ami komoly hatással volt a teljes nemzetiségi létre, lényegében gyengítve azt. Hogyan alakultak az idei választási eredmények?

– A 2019–2024-es ciklusban 32 ukrán nemzetiségi önkormányzat működött, ám a 2024-es választások eredményeképpen országszerte már 56-ban vették át mandátumukat képviselők, ami egyértelműen jelzi az ukrán nemzetiségi öntudat erősödését. Külön örömömre szolgál, hogy a 15 fős országos testületben az általam vezetett Nova Hvylja (Új Hullám) Egyesület nyolc megválasztott képviselővel abszolút többséget szerzett, ami véleményem szerint igazolja, hogy szervezetünk elképzelései megragadták a választók figyelmét.

– Melyek a legfontosabb céljaik?

– Mindenekelőtt: az ukrán nyelvű oktatás, a kulturális és hitélet erősítése, a menekültek beilleszkedésének segítése.

– Hogyan alakult a szavazók aktivitása a korábbi évekhez képest?

– 2019-ben a választásra jogosultak száma 1920 fő volt, idén viszont már 2845 választópolgár szerepelt a névjegyzékben. Az öt évvel ezelőtti 64 százalékos részvételi arányt is sikerült túlszárnyalni, hiszen június 9-én az ukrán nemzetiségi választóknak csaknem 70 százaléka járult a szavazóurnákhoz, vagyis a közösség egyre érzékenyebben figyeli a nemzetiséget érintő eseményeket.

– Mekkora szerepe lehet ebben a háborúnak?

– A háború nem 2022 februárjában, hanem a Krím-félsziget 2014. évi orosz megszállásakor vette kezdetét. Azonban kétségtelen tény, hogy a teljes körű orosz agresszió kezdete óta sokkal aktívabbak az ukrán nemzetiségi szervezetek és a közösséghez tartozó civilek is. Ugyanakkor én magam is szószólóként személyesen és különböző online platformokon igyekeztem minél inkább tudatosítani a közösség tagjaiban, mekkora felelősségük van a vezetőik kiválasztásában.

– A KSH adatai szerint míg a 2011-es népszámláláskor csaknem 7400-an, addig a 2016-os mikrocenzus idején már majdnem 11 ezren vallották magukat az ukrán nemzetiséghez tartozónak. Aztán ez a szám hat év alatt majdnem a két és félszeresére növekedett, hiszen a hivatalos adatok szerint 2022-ben már 25 ezren tartoztak ehhez a közösséghez. Most mennyien lehetnek?

– A 2022-es népszámlálás során számba vett ukrán nemzetiséghez tartozó magyar és ukrán állampolgárok aránya közel azonos: előbbi 12 660, utóbbi 11 900 fő. Fontos azonban kiemelni, hogy a hivatalos metodika szerint minden olyan külföldi állampolgárnak részt kellett volna vennie a népszámlálásban, aki az adatgyűjtés időszakában legalább három hónapja Magyarországon élt. Ha viszont figyelembe vesszük, hogy 2022 februárja óta több mint 40 ezer ukrán állampolgár igényelt hazánkban menekültstátust, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy az itt élő ukrán nemzetiségűek létszáma mostanra jóval magasabb 25 ezer főnél.

– Lehet-e tudni, hogy mi az ideérkező menekültek szándéka: hosszú távra berendezkedni itt, vagy amint lehet, hazatérni és az újjáépítést segíteni?

– Ez nagyon nehéz kérdés, és akkor lesz igazán aktuális, ha a háború lezárul… A közelmúltban kérdőíves formában igyekeztem felmérni, hogy mekkora igény lenne az ötnapos ukrán nyelvű oktatás beindítására. Ebből az derült ki, hogy a válaszadók mintegy fele egyelőre bizonytalan a jövőjét illetően, nem tudja, hogy visszatér-e Ukrajnába. A maradék 50 százalék pedig erősen megosztott. Közülük 25 százalék maradna Magyarországon, a másik 25 százalék pedig hazatérne szülőföldjére. Úgy vélem, a visszatéréssel kapcsolatos aggályok teljes mértékben érthetők, hiszen a lebombázott városokba lényegében nincsen hová hazamenni. A hazánkba menekült édesanyák, feltételezem, elsősorban a gyermekeik biztonságát mérlegelik majd a végső döntés előtt, amit biztosan befolyásol, hogy mennyire sikerül itt beilleszkedniük, találnak-e maguknak megfelelő munkahelyet, illetve gyermekeiknek iskolát. Ismerve az ukrán nép hazaszeretetét, úgy gondolom, hogy sokan végül a visszatérés mellett határoznak majd…

– Mennyi menekült gyermek él hazánkban?

– Jelenleg több tízezren lehetnek, közülük nagyjából ötezer diák iratkozott be magyar oktatási intézményekbe, ahol a visszajelzések szerint többnyire befogadó közegre találtak.

– Hogyan boldogulnak a magyar nyelvvel?

– Könnyebben, mint a felnőttek. Az Ukrán Hagyományok Házában március 15-én részt vettem az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezéseken, ahol az ünnepi műsort csupán hét-nyolc hónapja hazánkba menekült gyerekek adták. A diákok ukrán és magyar nyelven szavalták el a Nemzeti dalt, ráadásul olyan szépen és olyan átéléssel, hogy a meghatottságtól többen is a könnyeinket törölgettük…

– Mi a helyzet azokkal, akik nem járnak iskolába?

– Sokan feltehetően még mindig az ukrán online oktatást részesítik előnyben, de olyan tanköteles korú gyerekek is szép számmal akadnak, akik sajnos egyáltalán nem vesznek részt a közoktatásban. A közösségi lét és a képzés hiánya véleményem szerint nagyon súlyos szociális következményekkel járhat a jövőben.

– Július eleji kijevi látogatása után Orbán Viktor ukrán kezdeményezésre bejelentette, hogy ukrán nyelvű iskolát nyitnak Magyarországon. Amint fogalmazott: „Annyi ukrán iskola nyílik meg, amennyi szükséges.” Miért nem működött eddig ilyen intézmény?

– Sajnálatosnak tartom, hogy az elmúlt húsz évben a többi hazánkban élő kisebbséggel ellentétben az ukránok oktatási intézményhálózata nem épült ki. Én úgy vélem, hogy a heti ötnapos oktatási rendszerben működő, hivatalosan is elismert iskolának van létjogosultsága.

– Tavaly a Demokrata is beszámolt arról, hogy az Ukrán Országos Önkormányzat fenntartásában és a magyar kormány támogatásával 2023 szeptemberében elindulhatott a korábban vasárnapi iskolaként működő Leszja Ukrajinka Ukrán Kiegészítő Nemzetiségi Nyelvoktató Iskola Budapesten és Nyíregyházán is, de az intézmény, amint a neve is jelzi, egyelőre kiegészítő képzést nyújt. Milyen módon?

– A közösség fontos történelmi eseményként élte meg a fővárosi bázis- és a vidéki fiókintézmény hivatalos megnyitását, ahol heti öt órában tanulhatnak a gyerekek ukrán nyelven. A Leszja Ukrajinkába az idevonatkozó jogszabály értelmében csak azokat a diákokat vehetjük fel, akik nappali tagozatos magyar képzésben vesznek részt. A magyar bizonyítványt adó nemzetiségi iskola elsősorban azzal a céllal jött létre, hogy az itt élő családok gyermekei a diaszpórában is továbbvihessék felmenőik ukrán identitását, de vannak a diákjaink között menekült gyermekek is.

– Mikor nyithatja meg kapuit az első ötnapos, nappali képzést nyújtó ukrán iskola Magyarországon?

– A kérdés pontos megválaszolásához szerintem meg kell különböztetnünk az ukrán nemzetiségi és a magyar–ukrán két tanítási nyelvű oktatási formát. A Budapesten működő Ukrán Hagyományok Háza tavaly ősszel indította el az ukrán online tantervre épülő jelenléti képzését az általános iskola felső tagozatos, illetve a középiskolás korú menekült diákok számára. Az ukrán bizonyítványt nyújtó magánfenntartású iskolában nemcsak ukrán nyelvet és népismeretet, hanem különféle szaktárgyakat is ukránul tanulhattak a diákok, de a magyar nyelvvel is elkezdtek ismerkedni. A megszerzett tapasztalatokra támaszkodva az intézmény tavaly ősz óta tudatosan és elkötelezetten készült arra, hogy 2024 szeptemberében végre megnyithassa az első államilag elismert ukrán–magyar két tannyelvű iskolát az 1–12. osztályos, elsősorban menekült tanulók számára. Én ezért nagyon hálás vagyok nekik, és nagyon bízom benne, hogy a munkájuk beérik, és igen, elindul már idén ősszel az ötnapos ukrán–magyar kétnyelvű oktatás az Ukrán Hagyományok Háza fenntartásában.

– Mi a helyzet a magyar és az ukrán miniszterelnök által említett nagy befogadóképességű iskolával?

– Abban a tekintetben is bizakodó vagyok, hogy 2025 őszén valóban megnyithatja kapuit az említett nagy befogadóképességű, ukrán nyelven is oktató, államilag elismert ötnapos iskola, amely mellett vagy amelynek keretein belül működhet a nemzetiségi nyelvoktatás kiegészítő formában is. A nemzetiségi kérdésben úgy látom, hogy Ukrajna és Magyarország a mostani tárgyalások során egyaránt az úgynevezett tükörelvű megoldást szorgalmazza. Azt viszont fontos kiemelni, hogy Magyarországon eddig nem azért nem volt ukrán nemzetiségi iskola, mert az ilyen törekvéseket bárki is tiltotta volna. Hiszen az iskolaalapítás a nemzetiségi önkormányzat joga, az viszont sajnos évtizedek óta nem élt a lehetőséggel.

– Miként látja, az elmúlt hónapokban hogyan alakult az ukrán vezetés hozzáállása a kisebbségi jogok biztosításához?

– Az elmúlt fél évben szerzett tapasztalataim szerint Ukrajna jelenlegi vezetése is érti, hogy ezen a téren elengedhetetlen az európai normáknak való megfelelés jogi és gyakorlati értelemben is. De azt is fontos látnia mindenkinek, hogy Ukrajna nincs könnyű helyzetben, hiszen éppen most is vívja a harcot azért, hogy megszabaduljon az évszázados orosz befolyástól. Ennek a küzdelemnek fontos része az államnyelv erősítése az orosz korábbi túlsúlyával szemben. Sajnálatosnak tartom, hogy az ukrán nyelv használata Ukrajnában és az EU-országok nemzetiségeit érintő anyanyelvi oktatás kérdése ennyire átpolitizálttá vált, és áldozatául esett az orosz agresszió elleni harcnak. A kérdés horderejét jelzi, hogy néhány hete Lvivben, az ukrán nyelv és patriotizmus fellegvárában az otthona közelében lőtték le Irina Fariont, aki az ukrán nyelv harcos védelmezője volt.

– A nyelvészprofesszor tagadhatatlanul sok ellenséget szerzett magának radikális orosz- és magyarellenes kijelentései miatt. Az ukrán nyelvhasználati törvényben előírt hét év türelmi idővel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy szerinte „még az állatok is gyorsabban tanulják meg az alapvető vezényszavakat”, ezért a kárpátaljai magyarokat „debileknek” nevezte. De keményen bírálta az oroszul beszélő ukrán katonákat is. 2018-ban, a donbaszi szeparatisták elleni háború alatt egyenesen arra szólított fel mindenkit, hogy „törjék el minden oroszul beszélő állkapcsát”. Vajon mennyire fér ez bele a parlamentarizmusba?

– Sajnos a radikalizmus láthatóan újabb radikalizmust szül. Az említett szerencsétlen elszólások valóban megengedhetetlenek, ugyanakkor mégsem gondolom, hogy a XXI. században a gyilkosság volna a megfelelő elégtétel. És közben mégis, mintha a Robert Fico szlovák miniszterelnök, majd a Donald Trump korábbi amerikai elnök elleni merénylet is azt sugallná, hogy erőszakkal átszőtt világunkban nem számít az emberáldozat, és nem tanultunk az előző generációk hibáiból… Viszont most sajnos olyan világot élünk, hogy még a mérsékelteket is érheti támadás – ha nem is fizikai –, olykor éppen a radikalizmusuk hiánya miatt.

– Mire gondol?

– Én is kaptam már olyan visszajelzéseket a nemzeti hovatartozásomat megkérdőjelező ukrán gazdasági bevándorlóktól, általuk feltüzelt menekültektől, sőt, már régebb óta itt élő ukrán nemzetiségi önkormányzati képviselőtől is, miszerint nem is vagyok eléggé ukrán, nem képviselem eléggé Ukrajnát… Ebből látszik, hogy vannak még sokan, akik valójában nem ismerik, nem értik az őshonos nemzetiség kategóriáját, a nemzetiséghez tartozás mibenlétét. Ukrajnában születtem, de egyéves korom óta Magyarországon élek, édesapám révén magyar, édesanyám révén ukrán identitású vagyok. Az apai és az anyai családi örökség egyformán fontos számomra. Valamennyi megnyilvánulásomban az egymás iránti elfogadásra, konszenzusra, a problémák közös megoldására törekszem. Ukrajna középső és keleti részén az emberek folyamatos és tudatosan irányított elnyomásban élték meg az anyanyelvük használatát, szinte ciki és lenézendő volt, ha valaki nem oroszul beszélt… Nem véletlen, hogy Magyarországra érkezve rácsodálkoznak a többségi társadalom és a nemzetiségek közötti békés egymás mellett élés évszázados hagyományára. Vannak, akiknek az is meglepő, hogy ukrán nemzetiségi szószólóként a Magyar Országgyűlésben törvény adta jogom ukrán nyelven felszólalni, de közben nem Ukrajnát, hanem a magyarországi ukrán nemzetiséget képviselem…

– Magyarországi ukrán nemzetiségi parlamenti szószólóként milyen érzésekkel fogadta, hogy Ukrajna július közepén részlegesen lezárta a Barátság II. kőolajvezetéket?

– Én személy szerint nagy jelentőségűnek tartottam, hogy az EU soros elnökségének átvételét követően Orbán Viktor első útja Ukrajnába vezetett, és hogy több fontos kérdésben megállapodtak Zelenszkij elnökkel. Éppen ezért borzalmas érzés számomra, hogy a reménykeltő tárgyalások után újabb konfliktus élezi a két ország politikai téren már amúgy is hűvös viszonyát. Bízom benne, hogy a felek mielőbbi megoldást találnak a problémára annak érdekében, hogy a vitás helyzet következményei ne gyűrűzzenek be sem az utóbbi fél évben jól alakuló kétoldalú kapcsolatok szintjére, sem a hétköznapjainkba…