Létérdekünk kimaradni

– Nem túl szívderítő témát boncolgatunk. Mi az, hogy háború? Miért van egyáltalán háború?

– A háború az elfogadott definíció szerint fegyverekkel vagy egyéb erőszakos eszközökkel vívott küzdelem. Mások szerint a politika folyatása más eszközökkel. Szerintem leginkább az az oka, hogy nem hisz a világ abban, ami a több mint ötezer éves keleti bölcsességnek éppúgy az alapja, mint a kereszténységnek: hogy a világ a szeretetenergiák szabad áramlása. Minden baj, minden sérülés, betegség, minden háború azért van, mert valami útját állja a szeretetenergiák szabad áramlásának.

– Mi lenne az?

– Két dolog: az egyik a félelem, beleértve a szorongást és az aggodalmat is. A másik a harag, a düh és az indulat. Azért kell elkerülni ezt a két, egymást is erősítő negatív örvényt, mert globális szinten is ez a háború és a fegyverek legmélyebb lélektani és szellemi alapzata.

– Ehhez kölcsönös bizalomra volna szükség. De vajon megbízhat az egyik ország a másikban, amikor a barátból egy csapásra ellenség lesz, és a szemben álló nagyhatalmak birtokában tömegpusztító fegyverek teljes arzenálja van?

– Végtelenül szívszorító egy hatvan évvel ezelőtt született angol mozaikszó, a MAD, ami a Mutual Assured Destruction rövidítése. MAD-doktrínának is szokták nevezni. Ez a „kölcsönösen garantált megsemmisítés” elve. Az a lényege, hogy az atomháború mindkét fél teljes pusztulásával járna, nem lenne győztes, ezért semmi értelme megindítani. A szó az angolban őrültet is jelent. A doktrína alapja, hogy mindkét félnek van több ezer interkontinentális rakétája, amivel többszörösen el tudják pusztítani az egész világot, de végső soron ezzel biztosítható a világbéke. Ez elég szánalmas. A háború alapvető oka a bizalom hiánya. Amikor az egyik fél úgy érzi, hogy a másik elveszi vagy elveheti tőle, ami az övé vagy ami jár neki.

– Azért fegyverkezünk, mert félünk?

– Alapvetően igen.

– Nem tanult az emberiség abból a leckéből, amit az első, illetve a második világháború feladott?

– Elég beszédes az I. világháború kezdetén a német császár és az orosz cár beszélgetése. Vilmos császár és Miklós cár rokonok és jó barátok voltak. A baráti hangnem az idő múltával a táviratokban lassan, de folyamatosan változott. A két uralkodó kölcsönösen figyelmeztette egymást a közelgő mozgósításra, ugyanakkor meg is nyugtatták a másikat, hogy a mozgósítás még nem háború. A remény végül szertefoszlott, 1914. augusztus elsején Németország hadat üzent Oroszországnak. Ebből a szelíden elégikus beszélgetésből az derül ki, hogy mindketten látják, ők csak bábfigurák: még a német császárnak és az orosz cárnak sincs befolyása az események alakulására. A II. világháborúban még tovább mentek a németek és az oroszok, földig rombolták egymást. Akárhogy is nézzük, az I. világháborúban felszámolták a második német birodalmat, a II. világháborúban felszámolták a Harmadik Birodalmat, és most a jelek szerint a harmadik világháborúban felszámolják „a szemérmesen Európába öltözködött” negyedik német birodalmat.

– Sokan megírták már, hogy Németország valóban felszámolja önmagát. Szótlanul tűri, hogy felrobbantották az Északi Áramlat gázvezetéket. Hozzáteszem, hogy emellett az egyéb erőforrásairól, például az atomerőműveiről is önként lemond. Miért teszi?

– A gázvezetékek elleni támadás egyben az évtizedes együttműködési rendszer felrobbantásának is a szimbóluma. Az amerikai birodalom jelezte, hogy egyszer és mindenkorra romba döntötte a békés német–orosz együttműködést. A leleplező cikk megjelenésének időzítése és Biden mostani látogatása valószínűleg összefügg.

– A németek háborúhoz való hozzáállása is fokozatosan változott, mára száznyolcvan fokot fordult. Kezdetben a béketáborhoz tartoztak. Orbán Viktor miniszterelnök is említette évértékelő beszédében, hogy az orosz–ukrán háború kezdetén a németek csak sisakokat küldtek. Azután teherautókat, egyéb felszereléseket, ma pedig már a Leopardoknál tartunk, és ki tudja, mi jön még…

– Az USA-nak, egészen pontosan az amerikai birodalomnak nem érdeke, sőt egyenesen végzetesnek érzi a kölcsönös előnyökre épülő, immár Kínával is kibővített eurázsiai együttműködést.

– De hisz számára is előnyökkel járna.

– Igen, de a békés együttműködés csak akkor lenne a jövőben lehetséges, ha az amerikai birodalom is megváltozna.

– Ezt hogyan érti?

– Tudomásul kellene vennie, hogy a világgazdaságban új szereplők jelentek meg. Az unipoláris, azaz egypólusú világrendet a multipoláris, azaz többpólusú világrend váltja fel. Az USA elveszítette globális vezető szerepét, mert nincs már ereje hozzá, hogy fenntartsa, de nem akar lemondani róla. Csak egyetlen adat: az amerikai nemzeti vagyon 180 ezer milliárd dollár. Óriási összeg, az egyévi magyar nemzeti jövedelem ezerszerese. Ennél már csak egyvalami a nagyobb, amit úgy hívunk, hogy fedezetlen követelés. Nemcsak az adósságot tartalmazza, hanem a nagy társadalombiztosítási rendszerek (betegbiztosítás, nyugdíjkassza) elígérkezését is.

– Mekkora ez az összeg?

– Ezermilliárd dollárral több, mint az amerikai nemzeti vagyon. Amerika összes adóssága tehát a nemzeti vagyonánál is nagyobb! Egyetlen ország sincs a világon ilyen lehetetlen helyzetben.

– A háborút mégis az oroszok kezdték. Mitől félt Oroszország?

– Moszkva meg akarta előzni azt, amit egyébként a vezető nyugati politikusok kifecsegtek, jelesül hogy a minszki megállapodás csak időhúzás volt. Időt akartak nyerni ahhoz, hogy Ukrajnában a világ egyik legerősebb hadseregét hozzák létre az egész globális birodalommal a háta mögött.

– És a Nyugat? Mi köze Európának ehhez a háborúhoz?

– A Nyugat attól retteg, amit a globális médiagépezet naponta sulykol, hogy Oroszország meg akarja támadni az Európai Uniót, elfoglalni a Baltikumot, egész Európát, végül meg sem áll az Atlanti-óceánig.

– Valós ez a félelem?

– Körülbelül annyira, mint amit a német külügyminiszter a legutóbb mondott: hogy Putyin esetében „360 fokos fordulatra” van szükség. Baerbock megint nagyot akart mondani, de csak önmaga műveletlenségéről adott bizonyságot, hisz a 360 fokos fordulattal az illető ugyanoda tér vissza, ahonnan elindult és ugyanazt teszi, amit eddig. Nyilván 180 fokos fordulatot akart mondani, de mivel az önteltségénél csak az ostobasága nagyobb, így ez most nem jött össze neki. A hamis narratíva szerint Ukrajna az oroszoknak csak ugródeszka, és teljesen mindegy, hogy a vizionált orosz inváziónak nincs valóságalapja. A mai világ abszurditása pontosan abból ered, hogy emberek százmillióit lehet a hamis narratíva ketrecébe zárni.

– Németország erre alapozva őrült fegyverkezésbe kezdett, és ezzel nincs egyedül. Rajtunk kívül a legtöbb európai ország a háború eszkalációjára készül. Mi lehet ennek a vége?

– Ez a háború a fegyver abszurditásának totális kiterjesztése. Nincs képtelenebb dolog, mint a fegyvergyártás, az életet szolgáló javak helyett halált gyártani. Ami a lehetséges végkimenetelt illeti, a Rand Corporation egyik színvonalas elemzése szerint egy háború háromféle módon fejeződhet be. Az első az egyik fél totális győzelme és a másik fél totális veresége.

– Erre mennyi az esély?

– Ez a háború semmilyen módon nem érhet véget így, mert az a totális megsemmisülés. A vesztésre álló fél ugyanis végső elkeseredésében magával rántaná az egész világot, ezt pedig senki nem akarja, hacsak nem akar az egész világ öngyilkos lenni. A másik két lehetséges kimenetel csak analitikusan választható szét.

– Éspedig?

– Az első a tűzszünet, a fizikai harcok, az akut véres pusztítás vége. A következő egy átfogó békerendszer tető alá hozatala. Csak olyan békerendszer állja ki az idő próbáját, amely minden fél érdekét figyelembe veszi.

– Mi lehet az alapja?

– Itt még nem tartunk. Rendkívül kényes ez a kérdés, mivel egy új békerendszer a jelenlegi határokat szükségszerűen átrajzolná, és felszakítana fájó sebeket…

– Mennyi az esély a tűzszünetre?

– Tűzszünet is csak akkor lesz, ha mindkét fél belátja, hogy nincs értelme a további vérontásnak. Ehhez kell egy nemzetközi szervezet, például az ENSZ, amely szétválasztja a harcoló feleket. Ám egyelőre még ennek a feltételei sem adottak.

– Kimaradhatunk ebből a háborúból?

– Létérdekünk, hogy kimaradjunk belőle, még akkor is, sőt annál inkább, ha iszonyú negatív energiák akarnak minket belesodorni. Optimizmusra ad okot, hogy a magyarság ezeréves történetében még sosem volt szellemileg, erkölcsileg és lelkileg annyira érett, mint ma. Van tudása, valós helyzetfelmérése, van bátorsága, mégpedig minden jel szerint erősödőben. Végül van becsületes kitartása. Ahogy Dobó István mondja az egri várvédők esküjében: sem erő, sem fortély meg nem félemlít. Sem pénz, sem ígéret meg nem tántorít. Mi más adhatna okot optimizmusra, mint a saját közösségünk józansága?