Lezárni a megosztottságot

– Lázár János azzal utasította vissza a helyi Fidesz polgármester-jelöltségre való felkérését, hogy olyan vezetőre van szüksége a városnak, aki véget vet a polgárháborúnak. Ön ilyen jelöltnek tartja magát?

– Lázár János lokálpatrióta döntést hozott. Felismerte, hogy ha indulna az önkormányzati választáson, és megválasztanák polgármesternek, akkor a város továbbra is ugyanilyen megosztott lenne, mint most. Alapvető igény, hogy túllépjünk az egymásnak feszülő politikai blokkokon. Mivel ez a megosztottság egyrészt Márki-Zay Péterhez, másrészt Lázár Jánoshoz kötődik, szükség van egy harmadik személyre, aki úgy tudja meghaladni, hogy közben egyetlen vásárhelyi sem érzi magát vesztesnek. Hiszek abban, hogy én ilyen jelölt vagyok. Semmiképpen nem kívánok céltalan vitákba bocsátkozni, hiába próbál a polgármester úr és környezete naponta párbajra hívni különböző nyílt levelek és Facebook-bejegyzések révén. Ezt a polgárháborút nem megnyernie kell egyik vagy másik oldalnak, hanem lezárnia valakinek. Erre vállalkozom.

– Hogy jött létre a megosztottság egy olyan városban, ahol a rendszerváltás óta Rapcsák András, Lázár János és Almási István személyében mindig jobboldali polgármester volt?

– Ha nagyon egyszerűen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy tavaly februárban mi, vásárhelyiek bekaptuk a horgot: azt, amit most az ellenzék Budapesten szeretne beadni a választóknak. Hódmezővásárhelyen harcot hirdettek a hatalom ellen, ez pedig sokakat vonzott. Nem önkormányzati választási kampány zajlott, mert Vásárhelyről szinte szó sem esett. Azok közé tartozom, akik ennek ellenére sem vették szívükre Márki-Zay Péter győzelmét. Én úgy voltam vele, ha nincs is programja, hadd kapja meg a lehetőséget, hogy bizonyítson. Nem azzal van a baj, hogy politikai szerepvállalásra adta a fejét, hanem azzal, hogy közben mit tett vagy mit nem tett polgármesterként a városért. Márki-Zay Péter a városépítés helyett szinte csak pártpolitikával kezdett foglalkozni, politikai boszorkányüldözésbe fogott Lázár János, Orbán Viktor és a Fidesz ellen. Nálunk másfél éve nem a város ügyeiről folynak a viták, hanem egy nagyon szélsőséges politikai kampány zajlik megállás nélkül, aminek a „refrénje” többnyire az, hogy Lázár Jánost és Orbán Viktort börtönbe kell zárni, és minden fideszest fel kell lógatni lámpavasra. Ez senkinek sem jó: mérgezi az emberek lelkét, és fejlődés helyett egy helyben toporgásra kárhoztatja a várost.

– Hogyan teremtene békét a településen?

– Ismétlem: nem a vitákban akarok győztes lenni, azokat le akarom zárni. Ezt csak úgy lehet, ha együttműködésre építjük a politikát, nem pedig kirekesztésre, címkézésre. Aki nincs velünk, az ellenség, sugallja Márki-Zay Péter városvezetési stílusa. Semmi szükség nincs ezekre a megosztó mondatokra és tettekre. Én vállaltam és tartom, hogy semmilyen negatív kampányt nem folytatok, amely Márki-Zay Péter személyét vagy családját érintené, kizárólag a városvezetői tevékenységét kritizálom. Ő viszont kizárólag birkózni szeretne valakivel: ha Lázárral nem lehet, akkor velem. Bárkivel, csak ne a városvezetői munkáról, annak eredménytelenségéről legyen szó. Úgy látom, a csatározás amolyan takaró a számára, amivel Vásárhely megtorpanását igyekszik leplezni. Aki leáll birkózni, az akarva-akaratlan segít neki ebben.

– 1998 óta a Fidesz–KDNP képviselője a testületben. Miért önálló jelöltként indul?

– Az önálló jelölt fogalma azt jelenti, hogy szuverén és szabad személyiségként döntöttem ebben a kérdésben, nem kértem ki képviselőtársaim tanácsát sem. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy önmagamtól, a világnézetemtől is független volnék: a politikai térben jobbközépen állok, ez sosem volt titok, sőt büszkén vállalom. Az MDF alapító tagjaként, fiatal orvosként cselekvő részese voltam a rendszerváltásnak. 1998-ban az MDF jelöltjeként kerültem be a vásárhelyi közgyűlésbe, a pártból 2009-ben léptem ki. Sem előtte, sem utána nem voltam politikai szervezet tagja. 2010 óta vagyok a Fidesz–KDNP képviselője, de nem vagyok a párt tagja. Nem kívánok eltávolodni a politikai elveimtől, de ha a lövészárkokat nem tudjuk betemetni, akkor a város nem fog fejlődni. Egész életemet itt töltöttem, orvosi hivatásom alapvető kritériuma, hogy gyorsan kell határozott döntéseket hozni, ráadásul azokért felelősséget is kell vállalni. A függetlenség mára lejáratott fogalom, főleg itt, Vásárhelyen. Bár Márki-Zay Péter függetlennek mondja magát, tavalyi győzelmét a Jobbik és az MSZP támogatásával érte el, most pedig a DK-t és a Momentumot szeretné maga mellé állítani. A várost csak ugródeszkának tekinti az országos politikai szerepléséhez. Egy polgármesternek előbb a helyi ügyeket kellene rendbe tennie, utána megnyilvánulhat akár országos témákban is.

– Kiknek a voksaira számít?

– A Fidesz szavazóira ugyanúgy számítok, mint azokra, akik az elmúlt másfél év során kiábrándultak a városvezetésből, valamint azokra is, akik eddig nem érdeklődtek a helyi politika iránt, de tisztában vannak vele, hogy most nem másfél, hanem öt évre választunk új vezetést. Ráadásul kegyelmi öt évről van szó, mert ameddig Magyarország gazdasági fejlődése öt százalék körül marad, nagyobb fejlesztésekre számíthatnak az önkormányzatok. Sajnos Vásárhelyen a Modern városok programból az elmúlt másfél évben semmi nem valósult meg. A településen politikai hovatartozástól függetlenül mindenki egyetért azzal, hogy nem jól mennek itt a dolgok, legfeljebb az okokat jelölik meg másban a különböző szekértáborok.

– Miért a helyi kórház felújításának ígéretével indította kampányát?

– Akár az orvos-beteg, akár a nővér-beteg kapcsolatban alapvető a bizalom. Márki-Zay Péter megjegyezése – miszerint az életét kockáztatja, aki belép a kórházba – megrendítette ezt. Nemcsak a betegeket állította szembe a kórházi dolgozókkal, hanem a kórházi dolgozók között is ellentétet szított. Polgármesterként szeretném a város és a kórház közötti bizalmat helyreállítani, megerősíteni. Akkor gondolkoztam el komolyan, hogy indulok polgármesterjelöltként, amikor a testületi ülésen egy kórházfejlesztéssel kapcsolatos előterjesztésre a polgármester úgy reagált, hogy a városnak erre nincs pénze, és egyébként is az állam tartja fenn a kórházakat, az önkormányzatnak ehhez semmi köze. Ezek szerint az iskoláinkkal se törődjünk, mert azokat is az állam tartja fenn? Hozzáteszem, fenntartás és fejlesztés között óriási különbség van.

– A konzultáció során személyesen keresi fel a helyieket. Milyen tapasztalatai vannak?

– Meglepően sokan érdeklődnek. Sokan fejezik ki örömüket, hogy vállalom a megmérettetést, és azt kívánják, legyen kellő lelki tartásom, hogy jelenlegi mocsárban megmaradhassak a higgadtság, a tárgyszerűség és a béketeremtés politikájánál. A konzultációt polgármesterként is alkalmaznám a helyiek véleményének kikérésére a nagy, közös dolgainkban. Azt szeretném mindezzel igazolni, hogy vannak közös nevezők a különféleképp gondolkodó vásárhelyiek között, és a helyi egészségügy, a városi kórház is ilyen ügy, már csak azért is, mert itt vásárhelyiek gyógyítanak vásárhelyieket. A konzultáció tehát arról a nyakas, alföldi hitemről szól, hogy több minden köt össze minket, mint amennyi elválaszt: ezeket a kapcsokat, ezeket a közös többszörösöket akarom megtalálni és érvényesíteni majd a városházi munkában is.

– A kórházfejlesztéssel kapcsolatban milyen konkrét elképzelései vannak?

– Polgármesterként ötven olyan kétszobás, légkondicionált, tusolóval és mellékhelyiségekkel ellátott közkórtermet hoznék létre, amelyet minden vásárhelyi alanyi jogon, többletköltség nélkül igénybe vehet majd. Alapvetően jól felszerelt a kórházunk, infrastrukturálisan sincs lemaradva, de egyes osztályait, mint például a gyermekosztályt, fel kellene újítani. A szakemberhiány a vidéki intézményeket hatványozottan sújtja. Amikor Vásárhelyre érkeztem az egyetem után, örültem, hogy van fedél a fejem felett, és gyógyíthatok. Ha ma idejön egy fiatal orvos állás után érdeklődni, és meglátja a nővérszállót, ahol laknia kellene, akkor továbbáll. Polgármesterként hathatós lakhatási támogatást szeretnék nyújtani: ha valakit öt-tíz évre a városba tudunk csábítani, akkor kínáljunk neki tisztességes, versenyképes lakhatási körülményeket. Jövője annak a városnak van, ahol a fiatalok megmaradnak, és ez igaz az orvosokra, egészségügyi szakemberekre is.

– Polgármester-jelölti programja a Mindenki Vásárhelye címet viseli. Utalás Márki-Zay Péter Mindenki Magyarországa nevű mozgalmára?

– Így van, ezzel is ki szeretném fejezni, hogy a polgármester van a városért, nem a város a polgármester közéleti ambícióiért. Én nem ugródeszkának tekintem Hódmezővásárhely polgármesteri székét, hanem célnak. Programom egyik eleme új munkalehetőségek teremtése a fiataloknak. Többszínűvé, vonzóbbá, perspektivikusabbá szeretném tenni számukra a helyi munkaerőpiacot, mint amilyen jelenleg. A tram-train-beruházás villamos összeköttetést teremt Szeged és Vásárhely között, ezzel mintegy együttműködésre „ítéljük” a két helységet. Programomban a tram-train-beruházáshoz kapcsolódó javaslatok is szerepelnek, illetve az infrastruktúra és a helyi fejlesztések terén is vannak olyan újító és a város élhetőségét javító ötleteim, amelyek minden vásárhelyi tetszését elnyerhetik. De legfontosabbnak az alkotó, nyugodt, békés légkör megteremtését tartom. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor a legjobb szándékok is elhalnak.