Liberális véleménybuborékban
Úgy tűnik, le kell számolnunk azzal a tévképzettel, hogy a mai magyar diák romkocsmákban búsong, és egyáltalán nem érdeklik a közélet kérdései. Az Aktív Fiatalok Kutatócsoport nemrégiben lezárult kutatása azt mutatja: a diákság politikai aktivitása, pártprefenciái alaposan megváltoztak az utóbbi tíz évben. A nappali tagozatos hallgatók több mint 42 százaléka valamelyik ellenzéki pártot támogatja, miközben a felsőoktatásban tanulók 18 százaléka stabilan a kormányzó pártokat tünteti ki szimpátiájával.
Mások vagy ugyanolyanok? – Ezzel a címmel jelent meg az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének kiadványa, amely közel tízéves kutatómunka eredményeit foglalja össze. A Heinrich Böll Alapítvány támogatásával négy hullámban lefolytatott vizsgálat során 200 ezer egyetemi és főiskolai hallgatót kérdeztek meg az Aktív Fiatalok Kutatócsoport tagjai. Arra voltak kíváncsiak, miként változott a felsőoktatásban tanuló diákok politikai aktivitása, mely pártokat tüntetnek ki bizalmukkal, mennyire készek időt, energiát fordítani közéleti szerepvállalásra. A megkérdezettek válaszaiból kiderült: a jövő értelmiségének tájékozódási szokásai, nézetei, értékpreferenciái merőben eltérnek a társadalom egészétől, sőt még a mai 18–29 évesekétől is. Hiszen míg a magyar társadalom többségére, közöttük az említett korosztályra is jellemző a jobboldali érték- és pártválasztás, addig a diákságot vonzzák az új politikai formációk – és főként a liberális eszmék.
Hátország középről
A kutatás rávilágított arra a tényre is, milyen társadalmi közegből, milyen családi háttérből érkeznek a felsőoktatásba a hallgatók. Szembeötlő, hogy elsősorban a diplomás, középosztálybeli városi szülők íratják be egyetemre, főiskolára gyermekeiket. A diákság több mint 80 százaléka jön ebből a közegből. Az alacsony iskolai végzettségű, alsó társadalmi csoportok körében a nagykorúság inkább azt jelenti: a gyerek kenyérkeresővé válik, a taníttatást többnyire a szakmaszerzés lehetőségének biztosítása jelenti. Kimondható az is, hogy a felső középosztályba vagy az elit legfelső rétegéhez tartozók gyermekei is hiányoznak a mai magyar felsőoktatásból. Őket általában külföldre küldik tanulni a szüleik, abban a reményben, hogy ilyen módon sikerül őket egyenesen a globális központokba juttatniuk.
Az adatfelvétel során különleges hangsúlyt kapott, hogy az egyetemi, főiskolai diákság elsöprő többségének politikai szocializációja a 2010 utáni időszakra, vagyis az Orbán-kormányok időszakára esik. A fiataloknak nincsenek közvetlen emlékei sem az 1990-ig tartó diktatúra idejéről, sem a rendszerváltozást követő első húsz évről, vagyis a felnőttek életét alapvetően meghatározó privatizációs korszakról vagy a kétezres évek válságokkal terhelt világáról. Értékválasztásaikat alapvetően meghatározza az európaiság, a határok nélküli világ, hiszen nyelveket beszélnek, és például az Erasmus program révén is akadálytalanul megismerhetik más országok hétköznapjait.
Ennek is köszönhető, hogy a diákok többségét vonzza az a lehetőség, hogy néhány hónapig vagy akár egy-két évig külföldön vállaljanak munkát. Biztató azonban, hogy alig harmaduk fontolgatja annak lehetőségét, hogy ennél hosszabb időre elhagyja az országot.
Tudás az internetről
A kutatás során adott válaszok szerint a nappali tagozatos hallgatók elsöprő többsége szabad szellemű vagy liberális gondolkodású européerként határozza meg önmagát, ezt az önreflexiót vélhetően tájékozódási szokásaik is alaposan befolyásolják. Többségük legfeljebb elvétve olvas újságot vagy néz televíziót, azzal együtt, hogy érdeklik őket a hírek, közéleti érdeklődésük eleven. Ismereteiket a világról túlnyomórészt az internetről szerzik, ebben kitüntetett szerepe van a legnagyobb közösségi portálnak és a balliberális hírportáloknak – még a jobboldali gondolkodásúak is ezekről tájékozódnak. Mint kiderült, a diákok 77 százaléka az Indexet olvassa, de nagy a látogatottsága a hvg.hu oldalnak is. A jobboldali hírportálok közül eddig csak az Origo érte el a nappalis diákok ingerküszöbét, 2015 óta a hallgatók fele olvassa rendszeresen. A többi jobboldali irányultságú online újságnak eddig nem sikerült felkerülnie a rendszeresen megnyitott tartalmak közé.
Valószínűleg ez az információs háttér és az erre alapozott véleménycsere a diákok között szintén közrejátszik abban, hogy a hallgatók rendkívül nyitottak azokra a pártformációkra, amelyek mondanivalóját eléggé korszerűnek, haladónak értékelik. 2011–12-ben az ellenzéki gondolkodásra hajlók ilyennek ítélték a Jobbikot és az LMP-t, majd néhány év múlva ezekhez csatlakozott az Együtt. E pártok néhány évig tartották népszerűségüket, ám 2019-ben jelentősen megnőtt a befolyása az olimpia megfúrásával magának ismertséget szerző, magát generációs pártként meghatározó Momentumnak. Mára a diákok 16 százalékának támogatását tudhatják magukénak. Az inkább a helyi politika, a helyi közéleti aktivitás iránt érdeklődők szimpátiáját a Magyar Kétfarkú Kutya Pártnak sikerült elnyernie, támogatottsága elérte idén a 13 százalékot. A Fidesz–KDNP ugyanakkor az egyetemisták és főiskolások körében stabil 18 százalék körül áll. Elsősorban jobboldali orientációjú, vallásukat gyakorló családokból érkező fiatalok rokonszenveznek a kormányzó pártszövetséggel. A kutatási eredmények azt is mutatják: a direkt pártpolitikától a diákok elsöprő többsége igyekszik távol maradni.
Az ellentüntetőktől tartanak
A négy hullámban elvégzett kutatás azt is vizsgálta, milyen mértékben aktivizálható a hazai diákság, milyen célok érdekében vihetők ki nagy számban az utcára. A társadalom egészénél lényegesen nagyobb a tüntetési hajlandóságuk: míg a 30 évesnél idősebbeknek és a huszonéves dolgozó fiataloknak mindössze 3,2 százaléka mozgósítható egy-egy tüntetésre, addig a diákoknak, saját bevallásuk szerint, 38 százaléka mobilizálható ilyen célra. Igaz, a statisztikai adatok szerint végül alig húsz százalékuk vonul az utcákra.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, mi tartja vissza az ifjakat az utcai megmozdulásoktól, vagy mi tüzeli fel őket a hangos demonstrációra. A válaszokból kiderült: a diákokat kevéssé érdekli társaik rosszallása e területen. Attól sem tartanak, hogy a demonstrációkon való részvétel hátrányosan befolyásolná tanulmányi előmenetelüket. A rendőrök esetleges jelenléte vagy aktív szerepvállalása felkelti a fiatalok tiltakozókedvét. Egy esetleges ellentüntetés ugyanakkor a túlnyomó többséget elriasztja az utcai véleménynyilvánítástól.
Az Aktív Fiatalok Kutatócsoport tagjai azt is meg akarták tudni, milyen jelszavak keltik fel a hallgatók politikai érdeklődését. A válaszokból kiderült, hogy a demokrácia állapota, a jogállamiság megítélése szempontjából egyre növekszik a szakadék az ellenzéki és a jobboldali gondolkodású diákok között. A balliberális pártokat támogatók egyre lesújtóbb véleményt fogalmaznak meg, míg a jobboldali fiatalok véleménye kifejezetten javult a magyar viszonyokat illetően.
A zöldgondolat, a környezetvédelem azonban egyre többeket foglalkoztat. A magukat zöldként meghatározók körében elsöprő többségben (69 százalék) vannak a nők, különösen azok, akik valamilyen természettudományi szakon tanulnak. Ennek ellenére a zöld diákok nem alkotnak egységes világnézeti csoportot.
Versenyfutás a fiatalok szavazataiért
A Medián 1200 fő megkérdezésével lezajlott reprezentatív kutatása azt mutatja, hogy a kormányzó pártok minden korosztályban és minden társadalmi csoportban megőrizték jelentős előnyüket az országban. A válaszok alapján kijelenthető, hogy ma a Fidesz–KDNP az egyedüli pártszövetség, amely néppártnak tekinthető. Még a fiatalok körében is húsz százalékponttal nagyobb a támogatottsága, mint a legerősebb ellenzéki pártnak számító Momentumé. Ez utóbbit a 18–29 évesek 16 százaléka választaná, míg az idősebbeknek mindössze 2-4 százaléka tünteti ki szimpátiájával.
A kutatásból kiderült az is, hogy Gyurcsány nem véletlenül kampányol éppen a fiatalok körében: támogatóinak elsöprő többsége a 60 év fölöttiek közül kerül ki, az idősek 15 százaléka adná a DK-sokra a voksát. Hasonló képet mutat az MSZP választói hátországa is. Ám mindkét formációnak nagyon gyenge a támogatottsága a 29 év alatti korcsoportban.
A fiatalok voksaiért folytatott küzdelem érthető, hiszen egyik politikai formáció sem akar benn ragadni abban a helyzetben, hogy az idősek generációs pártjaként működjék a nem is túl távoli jövőben. A Medián kutatása ráadásul azt is megmutatta, hogy éppen a 18–29 évesek körében a legnagyobb a választani nem tudók aránya. Életbevágóan fontos lehet a bizonytalankodók szavazatainak megszerzése, annál is inkább, mert a 30–39 évesek megnyerésére kevés az esélyük, ebben a korcsoportban a legerősebb a Fidesz–KDNP. Ez a korosztály az, amelynek a legtöbb veszítenivalója van. Ők saját bőrükön érzik a család- és otthonteremtési támogatási rendszer előnyeit, őket is támogatja az adópolitika, a rezsicsökkentés, a fizetések emelkedése, az alacsony munkanélküliség.
A stabil jobboldali előny azonban nem kényelmesítheti el a kormányzó pártok kommunikátorait. Nem várhatnak arra, hogy majd a huszonévesek is belenőnek abba az életkorba, amikor fontosak lesznek számukra az egzisztenciális kérdések. Utat kell találniuk a legifjabb választói csoportokhoz, még mielőtt késő lenne.
