Liszt növendékei

Az 1875-ben alapított Zeneakadémia – a zeneművészeti és zenetudományi képzés hazai fellegvára – az egyetlen a Liszt Ferenc nevét viselő intézmények közül, amelyet a zeneszerző maga alapított. Az intézmény külföldi hallgatóinak aránya több mint húsz százalék, ez a nagy szám pedig annak köszönhető, hogy a növendékek a leghitelesebb forrásból szeretnék elsajátítani Liszt, Bartók vagy éppen Kodály örökségét. A magas szintű képzést az egyik legismertebb felsőoktatási rangsort készítő brit Quacquarelli Symonds cég a világ száz legjobb művészeti oktatást nyújtó intézményei közé rangsorolással díjazta, előadó-művészeti képzési kategóriában.

A közép- és kelet-európai művészeti egyetemek között ugyanezt az elismerést csak az Észt Zene- és Színiakadémia, valamint a moszkvai Bolsoj Balettintézet érdemelte ki.

A zenei piacon

A Zeneakadémia Liszt Ferenc téri, szecessziós főépületének folyosóján a tantermekből kiszűrődő zongora- és hegedűdallamok között rendszeresek a csoportos épületlátogatások. A varázslatos hangulatot árasztó intézmény nyüzsgő és élettel teli, a gyakran idegen nyelven folytatott beszélgetésekből kiszűrődő hangfoszlányok is zenei tartalmúak. A hangszerüket szorongató fiatal akadémisták között már ott vannak azok a növendékek, akik néhány éven belül minden bizonnyal a világ legjelentősebb koncertszínpadain csillogtatják majd meg tehetségüket.

A Zeneakadémia az egyetlen olyan intézmény az országban, ahol egyetemi szintű zeneszerzőképzés folyik. Az egyik emeleti tanteremben Fekete Gyula zeneszerző éppen operát komponál tanítványával. Bár a tanszékvezető egyetemi tanár igazi szaktekintélynek számít, türelmesen és barátságosan terelgeti tanítványát a hangjegyek világában, a zongora mellett.

Növendéke, Dobri Dániel a Zeneakadémia mesterképzésén vesz részt. A fia­tal művészt jól ismerik színházi körökben, hiszen már évek óta komponál színpadi zenét, de érdekli a koncertzene és az opera is, ráadásul jazzgitáros végzettsége is van.

– Már maga a tény, hogy bekerültem az egyetem zeneszerzés szakára, óriási szónak számít a művészeti életben. Az alapképzés első három éve nagyon nehéz volt, hiszen még nemzetközi mércével mérve is magasak a követelmények, főként a technikai tudás terén, ami nemcsak a kortárs, hanem a hagyományokra épülő zeneszerzésre is kiterjed. Egyre több külföldi munkám van, és bárhová megyek a világban, a magyar zeneakadémiai képzettség nagyon jó ajánlólevélnek számít. A szakmai és erkölcsi jelentőségén túl kézzelfogható piaci értéke is van az itt szerzett diplomának.

Fekete Gyula tanszékvezető úgy véli, a nemzetközi tapasztalatok is megerősítik, hogy a hagyományos zeneszerzőképzés mellett ma már szükség van arra, hogy a növendékek specializálódhassanak. Ezért indították el az elektronikus zenei és médiaművészet szakirányt, valamint az alkalmazott zeneszerzés szakot, ami a filmipar és a színházi élet számára képez zeneszerzőket.

– A hallgatók ezeken a modern szakokon ugyanolyan elkötelezettséggel nyúlnak egy-egy gondolathoz, mint ahogyan azt a XIX. században Liszt Ferenc tette, csak éppen a jelen kornak megfelelően bánnak az anyaggal. A mai társadalom zenefogyasztási szokásai egészen mások, és mi erre a zenei piacra írunk. Abban a tekintetben azonban sok a hasonlóság, hogy a saját korában Liszt is az akkori társaság zenei igényeit szolgálta ki, hiszen a szalonok számára is komponált. Minden tekintetben nagyon modern, úttörő zeneszerzőnek számított.

A professzor azt is megjegyzi, hogy az egyetemek százas rangsorában a leg­előkelőbb helyeken végzett külföldi intézményeknek nagyságrendileg nagyobb az éves költségvetése, mint a Zeneakadémiáé, ahol viszont a kezdetektől fogva rendkívül erős a művészet és a tudomány iránti elkötelezettség. A nemzetközi és tudományos rektorhelyettes hangsúlyozza, hogy az elismerés felelősséggel is jár. Nem elég „csak” tanárnak lenni, szükség van a menedzseri szemléletre is, hiszen – ahogy fogalmaz – még láthatóbbnak kell lenni, és folyamatosan életben kell tartani a nemzetközi kapcsolatokat is.

Színes paletta

Dr. Vigh Andrea rektor tájékoztatása szerint a Zeneakadémia erőssége, hogy komplexen kezeli a klasszikus zenei előadó-művészetet, ráadásul a képzési paletta olyan széles, hogy nemcsak a klasszikus zene valamennyi hangszerére, illetve a zenepedagógiára és a zenetudományra terjed ki, de a kínálatban megjelenik a jazz, a népzene és az egyházzene is. Ez már önmagában is különlegességet jelez, amit még tovább fokoz, hogy a professzionális koncertélet is a házban zajlik.

– Hallgatóink a balkonról minden este díjmentesen figyelhetik az előadásokat, és ezt a lehetőséget a növendékek az egyetemi képzés egyik legnagyobb erényének tartják az évente rendszeresen elvégzett kérdőíves felmérések szerint – magyarázza Vigh Andrea. – A Zeneakadémia színpadán a nemzetközi és a hazai koncertélet sztárjai mellett maguk a diákok is megjelennek, ez az együttműködés pedig világviszonylatban is egyedülálló, csakúgy, mint az évente megrendezett mintegy háromszáz mesterkurzus, amelyet a nemzetközi zenei élet legjelesebb képviselői tartanak. A hallgatói felmérés szerint az egyéni képzésben részesülő diák­jaink számára nagyon fontos a tanárok személyisége is, egy-egy diákkal az órákon egy vagy két tanár foglalkozik, ez a tényező pedig jelentős mértékben meghatározza a világ száz legjobb egyeteme között elfoglalt pozíciónkat.

A rektor kiemeli azt is, hogy bár képzéseik jelentős részét egyetemi hallgatóknak kínálják, tehetséggondozással is foglalkoznak. A Rendkívüli Tehetségek Képzőjében tízéves kortól az érettségiig kísérik el a fiatalokat. Az egyetemi képzéshez szorosan kapcsolódó Doktori Iskolában pedig az előadóművészek és a zenetudósok további tudományos fokozatokat szerezhetnek.

A rektor példákon keresztül szemlélteti, hogy a Zeneakadémián végzett előadókra komoly karrierlehetőségek várnak. A Bécsi Filharmonikusok vezető csellistái például mindannyian az intézmény hallgatói voltak, és a világ egyik legjobb zenekarában, a Berlini Filharmonikusoknál is egykori magyar zeneakadémista tölti be a brácsa-szólamvezetői és az első trombitás pozíciókat.

Vigh Andrea büszkén fűzi hozzá, hogy a kiváló példák hosszú sora folytatható a vonósok és a fúvósok között is. Kelemen Barnabás hegedűművész vagy Boldoczki Gábor trombitaművész is prémium kategóriás kiváló muzsikusok, akik különleges szólistapályát futnak be a világ nagy játszóhelyein. Ők jelenleg is az egyetem tanárai, és szeptembertől további nemzetközi elismertségű művészek is csatlakoznak oktatóként a Zeneakadémiához.

A tanárok valódi családfát alkotnak, hiszen a zongoraprofesszorok Liszt növendékeinek a növendékeitől tanultak, a hegedűtanárok Hubay Jenőig vezetik vissza művészi genealógiájukat, és aki ma kamarazenét tanul az intézményben, érzékelhetően Weiner Leónak is növendéke – ismerteti Vigh Andrea egyetemi tanár, Liszt Ferenc-díjas hárfaművész.

A Mester hagyatéka

Az egyetemi léthez komoly kutatómunka is kapcsolódik. Ez a tudományos tevékenység főként az alapító, Liszt Ferenc életműve köré épül. A Zeneakadémia részeként működő fővárosi Liszt Ferenc Múzeum és Kutatóközpont kiemelt feladata, hogy összefogja az európai Liszt-emlékhelyek hálózatát. Dr. Domokos Zsuzsanna, az intézmény igazgatója ismerteti, hogy a folyamatosan működő emlékhelyek egyike Liszt szülőházában, az ausztriai Raidingban van (magyar nevén Doborján), és működnek ilyen központok egykori weimari otthonában és halálának helyszínén, Bayreuthban is. Mindezek mellett a németországi Schillingsfürstben is intenzíven ápolják a zeneszerző emlékét, aki többször megfordult a településen.

A budapesti Vörösmarty utcai emlékhelyen berendezett múzeum és kutatóközpont állandó kiállítását abban a lakásban tekinthetik meg az érdeklődők, ahol Liszt Ferenc életének utolsó éveiben élt és dolgozott a Zeneakadémia elnökeként, illetve tanáraként. A tárlaton megcsodálhatjuk a Mester zongoráit, íróasztalát, ezüst kottatartóját, a róla készült festményeket, sőt még az egykori rajongója által kis szelencébe rejtett hajtincsét is.

Domokos Zsuzsanna tájékoztatása szerint a múzeumba nagyon sok külföldi vendég érkezik a világ minden tájáról, akik 15 nyelven vehetnek igénybe audioguide tárlatvezetést.

– Múzeumunk fennállásának harmincadik jubileumi évfordulóján indítottuk el azt együttműködési tervet, amelynek köszönhetően élő kapcsolatban vagyunk a társmúzeumokkal – meséli az igazgató. – Közös honlapot tervezünk, az eseményeinket összehangoljuk, fogadjuk egymás programjait, ilyen módon a helyi rendezvények egyben nemzetközivé is válnak.

A Liszt-kutató arról is beszél, hogy a múzeum és a kutatóközpont tevékenysége szorosan összefonódik. A múzeum matinékoncertjein gyakran lépnek fel a Zeneakadémia tanárai, doktoranduszai és egyetemi hallgatói. Kedveltek a tudományos ismeretterjesztő múzeumpedagógiai előadás-sorozatok is, amelyek a nagyszámú külföldi érdeklődő miatt két nyelven zajlanak.

A muzeológus kiemeli, hogy a kutatóközpont anyaga bárki számára online, magyar és angol nyelven is hozzáférhető, de a Zeneakadémia növendékeinek kutatásait konzultációkkal is segítik a központ munkatársai.

Domokos Zsuzsanna óriási jelentőségűnek tartja, hogy Liszt Ferenc valamennyi hangszerét, kottatárát, levelezését és a könyvtárát még életében a Zene­akadémiára hagyományozta. Ennek a felbecsülhetetlen értékű forrásanyagnak az elérhetősége is erősíti az egyetemi képzést.

Liszt-brand

Vigh Andrea rektor arról is mesél, hogy a Zeneakadémia intézeteiben készült dolgozatok idézési gyakorisága tovább emeli az intézmény nívóját, és súlyozottan szerepel azok között a szempontok között, amelyek alapján az intézményt a legkiválóbbak közé választották.

Az alapító életművének kutatásán túl a magyar zenetörténet nagy oszlopai, köztük Kodály Zoltán hagyatékának ápolása és tanulmányozása is az érdeklődésük középpontjában áll. Ennek a munkának az egyik színtere a Mester egykori fővárosi, Kodály köröndi lakásában berendezett emlékmúzeum, a másik pedig a kecskeméti Kodály Intézet, a Kodály-koncepcióra épülő felsőfokú zenepedagógiai tanulmányok nemzetközi központja. Kodály-módszert érintő kutatásaikat az egész világon ismerik, és gyakran hivatkoznak rá a közoktatásban és a tudományos életben egyaránt. Az emlékmúzeum és a Kodály Intézet egy olyan hálózat fontos részei, amely átszövi a nemzetközi zenetudományi világot.

Vigh Andrea szerint a magyar kulturális turizmus már felismerte a „Liszt-brand” jelentőségét, ennek a brandnek azonban érdemes volna a Zeneakadémia egyedülálló adottságaira és nemzetközi beágyazottságára építve további mélységet adni. Ahogy Salzburg nevéről mindenkinek Mozart ugrik be elsőként, ahogy Varsóból ügyesen alkották meg „Chopin városát”, éppígy érdemes volna „Liszt városává” tenni Budapestet, ahol annyit koncertezett, ahol élete utolsó szakaszát töltötte, ahol Zeneakadémiát alapított, társasági életet élt, tanított és komponált.

A nemzetközi szakmai élet már most is a legmagasabb kategóriába sorolja a Zeneakadémia teljesítményét, de a rektor úgy gondolja, hogy akkor kerülhetnének még inkább reflektorfénybe, ha a tizenegy különböző helyszínen elszórtan jelen lévő intézmény, koncentráltabban működhetne.

Az egyetemi tanár egy kultúrturizmusra épülő útvonal kialakításán is gondolkodik – a Liszt Ferenc téren található főépülettől a Zeneakadémia Vörösmarty utcai intézményén át a Városligetig – a Liszt-kultusz jegyében. Ahogy a rektor fogalmaz, „Liszt akadémiája” a legerősebb hívószavak egyike a muzsikusok és a zenekedvelő nemzetközi közönség számára, és ennek az értéknek a megőrzése az országimázs-építés egyik leghatékonyabb eszköze lehet.