Világosan látni kell: az MSZP kihasználja a szellemi nyomorban élő tömegeket. Sajnos ezzel a demokrácia eszméjét is devalválja. A választási kampányidőszakban felcsillantja a jobb élet reményét, hogy aztán szépen cserben hagyja azokat, akik hisznek nekik. Az értelmes, okos cigány embertől pedig úgy fél az MSZP, mint ördög a tömjénfüsttől – mondta a Demokratának a Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Raduly József, aki másfél évtizeden keresztül vezette a Száztagú Cigány Zenekart.

– Ha csak annyit mondanék Raduly Józsefről, hogy színes egyéniség, a magyar és egyúttal a roma társadalom megbecsült tagja, akkor keveset árulnék el róla. A Fertőnek nevezett gávai cigánytelepről indult, a Száztagú Cigány Zenekar vezetőjeként azonban a világ legtávolabbi pontjaira is eljutott. Valljuk be: nem egy szokványos romasors. – Valóban, egy olyan szabolcsi cigánytelepen születtem, amelynek az volt a neve, hogy Fertő. A falu a dombon van, és amikor jő az eső, a víz a szennyet és a mocskot lehozza a telepre. Innen ered ez a találó kifejezés. Gyermekkoromban ezen a telepen ötszáz cigány élt. Túlnyomó többségük muzsikus volt, kisebb részük pedig a falu közösségi életében is részt vevő napszámos, sártapasztó, vályogvető cigány. Nagyon tisztességes, dolgos közösség volt, a két csoport becsülte egymást. A nehéz sors összefogta a telepieket. A munka formálta az embert a becsületre, a tartásra, a karakterre, úgyhogy nekem az a cigánytelep nagyon sokat adott. Békében éltünk a gávai magyarsággal, tiszteltük őket. Analfabéta szülőktől származom, bár családom mind a két ága háromszáz évre visszanyúlóan muzsikus volt. Gyerekkorom óta kiálltam a közösség érdekeiért, egész környezetem arra determinált, hogy másokért tegyek. Meg akartam mutatni, hogy felkészülten, diplomásan, ugyanakkor alázattal rendelkezve egy cigány ember is eredményeket tud felmutatni, és egyenrangú emberként élhet ezen a földön. Ezt küldetésnek, egyfajta missziónak tekintettem. 1989-ben aztán válaszút elé érkeztem, hiszen június 16-án megválasztottak a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetség elnökének, másnap pedig megkerestek a Száztagú Cigány Zenekar muzsikusai, hogy vállaljam el az elnöki posztot. Mind a két feladat egész embert kívánt. Tudtam, hogy a cigányság számára mit jelent a muzsikus réteg, milyen életmintát nyújt, ezért hajlottam rá, hogy elfogadjam a felkérést, de az embereket sem akartam cserben hagyni. Hosszabb vívódás után a zenekar mellett döntöttem, a kulturális szövetségben pedig alelnökként folytattam tovább a munkámat. Muzsikusként sikert sikerre halmoztunk, de azt soha sem tudtam elérni, hogy a zenekar folyamatos működési költségvetési támogatást kapjon. – Miért hagyta ott a zenekart? – A legutolsó parlamenti választások előtt az MSZP egyik romapolitikusa megkeresett, hogy lépjek be a szocialista pártba. Sértődötten visszautasítottam, hiszen polgári mentalitású embernek tartom magam. A zenekar tagjait elkezdték győzködni, hogy miattam nem kapnak költségvetési támogatást. – Beindult a suttogó propaganda? – Tudja az üreshasú, munkanélküli emberek a fűszálat is komolyan veszik. Nem akartam kerékkötő lenni, ezért a legközelebbi tisztújító közgyűlésen már nem jelöltettem magam az elnöki pozícióra. Békével váltunk el. – Amit most elmondott – mint cseppben a tenger -, mutatja, hogy az egész magyarországi romapolitikát a politikai erők manipulálják. – Én is így gondolom. – Ezek szerint zsákutcába futott a hazai romapolitika? – Olyan zsákutcába, amelyből egyedül a cigány önkormányzatok nagykoalíciója tudja kivezetni ezt a halmozottan hátrányos helyzetben lévő népet. Végső célként pedig egy önálló cigány párt létrejöttét látom. Ez azonban addig nem jöhet létre, amíg a rumongro, a beás és az oláhcigányság nem jön rá arra, hogy a rövid és hosszú távú politikai sorsközösségük egy és ugyanaz. – Aki ebben az országban él, az láthatja, hogy folyamatosan nő a roma és a nem roma lakosság közötti szakadék. Miért képtelenek a vidéki, amúgy hátrányos helyzetben lévő kistelepüléseken élő cigányok széles tömegei rálépni a polgárosodás felé vezető útra? – Ennek egyéni és társadalmi okai egyaránt vannak. Megítélésem szerint polgár az, aki gondolkodó, cselekvő ember, öngondoskodásra képes, készségeit pedig a szűkebb és tágabb környezetének jobbítására használja. Végső cél ugyanis a közjó szolgálata. A polgár tehát nem passzív eltartottként él és alamizsnára vár, hanem aktív cselekvő, formáló ember, aki jó példát mutat szűkebb és tágabb környezete számára. A társadalomnak pedig olyan feltételeket kell biztosítani, amelyek révén ezek a készségek meg tudnak valósulni. – A szegénység nem bűn, mindig voltak, és lesznek is szegények. Az azonban már bűn, ha valaki meg sem próbál ez ellen küzdeni, és elvárja, hogy róla mások gondoskodjanak. – Hát ez az a tipikus paternalista mentalitás, amely sajnos nagyon sok nehéz sorsú emberre jellemző. Ha a politika rosszul működik, akkor ilyenné teszi az embert. A szocialista rendszer ezt az embertípust szerette. – De azt ön is elismeri, hogy sok roma számára ez a mentalitás túlélési taktikává vált. – A cigányság nagy hányada szereti ezt a fajta atyáskodó vezetést. Megszokták az előző rendszer ingyen- vagy majdnem ingyen juttatásait. Noha mindez éppen csak vegetálásra volt elegendő, mégis úgy gondolják, hogy ez nekik ma is jár. Meg kell változtatni ezt a szemléletmódot, mert sehová sem vezet. Ilyen értelemben nagyon sok roma agyában rendszerváltásra van szükség. Ehhez azonban iskola kell. Most arányaiban kevesebb roma végzi el az általános iskola nyolc osztályát, mint a szocializmus idején. Ez nagyon nagy szégyen. – Van egy roma mondás: a madarak is vándorolnak, mégis megélnek. Ilyen egyszerű lenne? – Ez egyfajta koldus szerepkört tételez fel, hogy a cigány nem csinál semmit, majd valaki ad valamit és abból megél. Az ilyen cigány emberről nem lehet azt mondani, hogy a magyar társadalom egyenrangú és aktív tagja. Ez nem emberhez méltó élet. Annak a populációnak a napjai meg vannak számlálva, amelyik így él, mert ez nem természetes dolog. Egyetlen állam sem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy ilyen csoportot tartson el. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar lakosság nyolc százalékát a cigányság adja, de ha a demográfiai trendet nézzük, jól láthatjuk, hogy mondjuk harminc év múlva már egészen más arányok lesznek. Tehát Széchenyi szavaival a roma társadalom körében is kellenek a kiművelt emberfők. Ezáltal lehet az egyén boldogulása biztosított, mert versenyképes és konvertálható tudással fog rendelkezni. Szűkebb környezetére és közösségére pozitív hatást gyakorol, össztársadalmilag pedig hozzájárul a közjóhoz. De azért nem ennyire egyoldalú a kép, hiszen ne feledjük el: a romák többsége éppen úgy, mint a többi ember, a munkából szeretne megélni. Nem szabad általánosítani, mert az csak a gyűlölködés felé vezet. Ez pedig senkinek sem lehet az érdeke. A problémákról azonban nyíltan kell beszélni, azt nem szabad a szőnyeg alá söpörni. A többségi társadalomnak is ki kell mondani, hogy milyen hibát lát, de a kisebbségnek is meg kell adni ugyanezt a jogot. – Varga József ismert roma politikus egy ízben azt mondta, hogy az MSZP-nek nem érdeke, hogy a romák polgárosodjanak, hiszen ezzel a jobboldalra tolna át egy olyan szavazóréteget, amely ha elfordul tőle, akkor Magyarországon a szocialisták minden választást elveszítenek. – A demokrácia nem gyógyszer, hanem módszer. Világosan látni kell: az MSZP kihasználja a szellemi nyomorban élő tömegeket. Sajnos ezzel a demokrácia eszméjét is devalválja. A választási kampányidőszakban felcsillantja a jobb élet reményét, hogy aztán szépen cserben hagyja azokat, akik hisznek nekik. Az értelmes, okos cigányembertől pedig úgy fél az MSZP, mint ördög a tömjénfüsttől. – Miben látja a kormánykoalíció és a legnagyobb ellenzéki párt romapolitikája közti különbséget? – Ez a két tábor eltérő filozófiát képvisel. Művészemberként azt kell hogy mondjam, a kormánykoalíció romapolitikája színpadi alkotás. Az MSZP választási tömegként tekint a cigányságra, nem tartja egyenrangú partnernek ezeket az embereket. A párt a kirakat kedvéért lízingel ugyan néhány roma politikust, de még a saját embereit sem veszi komolyan. Az SZDSZ sem különb, nehogy azt higgyük. Szerintem a cigány politikának is végig kell mennie a maga evolúciós fejlődésén, és az eddigi ösztönös cselekvést fel kell váltania a tudatos partnerségre törekvő stílussal. A minap Gyurcsány Ferenc miniszterelnök elment Alsóvadászra, és felkereste a romatelepet. Tizenöt percet szánt az ottani emberekre. Odament hozzá egy cigányasszony, és azt mondta: miniszterelnök úr, nagy szegénység van ám itt nálunk, nincs munka, éhezünk. Gyurcsány Ferenc erre azt válaszolta: el kell menni dolgozni, én is dolgozom. Hogy lehet így megsérteni valakit? Hiszen a közelben semmilyen munkalehetőség sincs. Egy miniszterelnök ilyet még akkor sem mondhat, ha amúgy igaza van abban, hogy mindenkinek kutya kötelessége a munka keresése. Ami a Fideszt illeti: ez a jobboldali párt nyíltan felvállalta a cigányügyet. Amíg Orbán Viktor idejében előre mozdultak a dolgok, addig most szinte minden vegetál. – Mennyire képviselte a magyarországi cigányságot a Kolompár Orbán által vezetett Országos Cigány Önkormányzat, amelynek ugye mindez hivatalból lenne a dolga? – Ilyen alacsony szintű és ilyen gyenge eredményt felmutató érdekképviseleti munkát önkormányzat eleddig még nem jelenített meg. Egyetlen programot sem tudott korrekt módon megvalósítani, semmilyen segítséget sem adtak a közel ezer önkormányzati képviselőnek, ugyanakkor több ezer cigány fiatal ösztöndíj-támogatása vált kétségessé. Az országos önkormányzat energiájának túlnyomó többségét arra használja, hogy kivédje a belülről jövő vélt, vagy valós okokra hivatkozó támadásokat. Alig marad arra energiája, hogy a cigányság ügyeivel foglalkozzon. Korrupciógyanús, botránypolitizálás lengte be a négyéves működésüket. – Az elmúlt négy év során az Országos Cigány Önkormányzatban baloldali többség volt, ugyanez mondható el a jelenlegi parlamentről is, tehát elvileg semmilyen akadálya nem volt, hogy megmutassák, mire képesek. – A Kolompár Orbán által vezetett Országos Cigány Önkormányzat nem valami érdekében, hanem valami ellenében alakult. Ezt én magyar betegségnek nevezem. Az akkori öszszefogás egyértelműen a polgári mentalitást képviselő Lungo Drom megbuktatását célozta. Az MSZP ehhez minden segítséget megadott. Ott voltam, láttam, hogy a baloldali küldöttek fehér sálat viseltek a nyakukon. Őket megvendégelték, buszokkal hozták fel vidékről. Aki pedig nem viselte ezt az azonosító jelet, az mehetett, amerre látott. Még egy tál levest sem kapott. Azóta az Országos Cigány Önkormányzat számára is elmúlt egy választási ciklus. Ennél több azonban nem történt. Minden lehetőségük megvolt arra, hogy bizonyítsanak. Úgy látszik, többre nem tellett. – Mikor következik be az, hogy maguk a romák mondják: nem ezt ígértétek? – Nem hiszek a lízingelt roma vezetőknek. Ezek percemberkék. Szerintem a cigányság szeme már kinyílott. Jezsó Ákos