Miután Gyurcsány Ferenc egy hete, szombaton a szocialisták kongresszusán bejelentette távozását, hamar kiderült, hogy – amint arra számítani lehetett – az MSZP ismét volt koalíciós partnerével, az SZDSZ-szel akar kormányt alakítani, s erre a liberális párt is nyitottnak mutatkozott. Igaz, a szabad demokraták jelezték, koalíciót nem, csak külső támogatást tudnak elképzelni, ám ez csupán kelletés volt. Fodor Gábor azért kis ideig tartotta magát, még a múlt hét elején is igyekezett keménynek mutatkozni. Az SZDSZ-elnök azt mondta, ha csütörtökig nem merül fel érdemi miniszterelnök-jelölt, akkor előrehozott választások lehetnek. Gusztos Péter pedig azt mondta a Parlamentben, amennyiben csütörtökig nem sikerült alkalmas jelöltet találni, „az egyetlen tisztességes megoldás a parlament feloszlatása lehet”.

Elkezdődtek a találgatások. A miniszterelnöki posztra keddig Glatz Ferenc volt akadémiai elnök és Surányi György korábbi jegybankelnök neve merült fel komolyan, akiket előzetesen a Demokrata is a esélyeseknek tartott. Rajtuk kívül Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora és a lapunk által szintén megemlített Király Júlia MNB-alelnök is szóba került, bár utóbbi két nevet hivatalosan egyik párt sem erősítette meg, Király ráadásul a sajtón keresztül üzente: nem vállalná.

A lehetséges jelöltek ekkor még csak négyfős listája múlt kedd délutánra elfogyott, mivel az SZDSZ Surányin kívül mindenkit kizárt. Ám Surányi György közölte, nem akar a pártok céltáblája lenni, csak akkor vállalja a felkérést, ha nem kerül politikai támadások kereszttüzébe. Márpedig a Fidesz elnökétől erre nem kaphatott, nem is kapott ígéretet.

A szocialisták ezért még kedden újabb nevet dobtak be: Vértes Andrásét. Ez azért volt meglepő, mert a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szakmai körökben arról hírhedt, hogy rendszeresen a Gyurcsány-kormány elképzeléseihez igazodó gazdasági előrejelzésekkel rukkol elő, minek következtében még Veres János pénzügyminiszternél is pontatlanabbul tippel. Van azonban, amiben sikeres: olyan jól házalt tisztítószerekkel és szépségápolási cikkekkel, hogy az Amway cégnél elérte a smaragd fokozatú ügynöki szintet. Ekkor már kacagott az ország.

Surányi és Vértes neve egyébként alig három évvel korábban is felmerült az MSZP-nél, igaz, az őszödi beszédben még rosszabb véleménnyel volt róluk Gyurcsány Ferenc: „Aki a Magyar Szocialista Párt környékén befolyásos véleményformáló makrogazdasági ügyekben Kornaitól Bokrosig, Békésitől Surányiig, Vértestől a jó ég tudja kicsodáig, azokkal végigbeszéltük, végigszenvedtük, végigüvöltöztük. (…) Hű, a hétszázát neki. És kiderül, hogy még a legnagyobbak is, a legtöbbre tartottak is százmilliárdos nagyságrendű tévedésekben vannak.”

A demokrácia védelmében

A múlt szerda első izgalmát az okozta, hogy megszólalt Sólyom László is. Az államfő azt mondta: a Gyurcsány Ferenc által javasolt konstruktív bizalmatlansági indítvány a legkevésbé demokratikus eszköz a miniszterelnök-váltás technikai megoldására, ráadásul átmeneti és rövid távú válságkezelést céloz meg: „Csak egy előre hozott parlamenti választás adhat esélyt arra, hogy egy stabil, széles körű felhatalmazással rendelkező kormány állhasson fel, amelynek elég háttere lenne ahhoz, hogy hosszú távú, többéves programot megvalósíthasson, és így ki tudja vezetni az országot a válságból” – jelentette be a köztársasági elnök.

Szerdán ráadásul az államfőén kívül az MSZP kapott még egy pofont, az SZDSZ-től. A liberálisok ugyanis közölték, Glatzhoz hasonlóan Vértest sem tudják elfogadni, kizárólag Surányiban gondolkodnak. De az igazi mélyütés csütörtökön következett, Surányi György kimondta, amit sejteni lehetett: nem vállalja a jelöltséget. Innentől kezdve fordult igazán komédiába a miniszterelnök-keresés.

Először Jaksity György, a Budapesti Értéktőzsde volt elnökének neve került nyilvánosságra, de ő nem vállalta. Azután Pongrácz Antal, a Szerencsejáték Rt. volt elnök-vezérigazgatója, az OTP vezérigazgató-helyettese és Felcsuti Péter, a Magyar Bankszövetség elnöke került a kalapba, de ők is nemet mondtak.

Felmerült Balázs Péter, Magyarország első uniós biztosának neve is, ő kitért a válaszadás elől. Az SZDSZ részéről Békesi László, a Horn-kormány pénzügyminisztere vetődött fel, ám ez csak azt mutatta, az SZDSZ-nél nem olvasnak újságot. Békesi ugyanis épp aznap jelentette ki egy lapinterjúban: komoly ember nem vállalja el az ország vezetését, mert egy év alatt nem lehet az ország problémáit kezelni. Estére nemet mondott a szocialisták újabb ötleteként bedobott Patai Mihály, Biszku Béla volt veje, a Budapesti Értéktőzsde elnöke is.

„Nincs értelme folytatni”

Pénteken Szent-Iványi István, az SZDSZ tárgyalódelegációjának tagja és EP-listavezetője azt mondta, ha aznap sem találnak olyan jelöltet, akit támogatni tudnak, akkor „nem sok értelme van tovább folytatni”. A két nappal korábban még jelöltként felmerült Vértes András sem volt derűsebb, az Info Rádióban azt mondta, „a politikai helyzet egyértelműen előrehozott választást indokolna”.

Az MSZP és az SZDSZ legfelsőbb vezetése mégsem adta fel. Fodor Gábor, aki a hét elején még csütörtöki határidőről és a parlament feloszlatásáról beszélt, pénteken délelőtt már saját magát (valamint Gusztos Pétert és Szent-Iványit is) cáfolta, amikor arról beszélt, nem az előrehozott választás a megoldás, újabb miniszterelnök-jelöltet kell keresni. Az MSZP pedig feledve a morális mércét, feltálalta a román-magyar kettős állampolgárságú Takács János, az Electrolux magyarországi vezérigazgatója személyében. Takács végre vállalta volna a posztot, ám ő meg az SZDSZ-nek nem felelt meg. A liberálisok ezért újra bedobták Bokros Lajos nevét, akit korábban már elutasította a Magyar Szocialista Párt, másrészt maga is nemet mondott.

Mindezen kínt csak tetézte Szili Katalin és Suchman Tamás nyilatkozata. A házelnök úgy fogalmazott, méltatlan az országhoz, ami a miniszterelnök-jelölés körül zajlik, és meg kell akadályozni, hogy a demokráciába és a demokratikus intézményekbe vetett hitüket elveszítsék az emberek, míg Suchman Tamás szocialista kormánybiztos azt mondta: az MSZP-nek új elnököt kell választania, Gyurcsány Ferencnek pedig ki kell vonulnia a politikai folyamatokból.

Hogy szavai egy nappal később meghallgatásra találnak és a történet még zavarosabbá válik, valószínűleg ő sem gondolta. A szombati nap ugyanis úgy indult, hogy Gyurcsány Ferenc azt javasolta: legyen Bajnai Gordon a miniszterelnök-jelölt. Ezt az MSZP elnöksége nem támogatta – Bajnai köztudottan nem a szocialisták kedvence –, mire Gyurcsány megsértődött és közölte, ez esetben Gráf Józsefnek adná át nem csupán a miniszterelnöki, de a pártelnöki posztot is. Ez nyilvánvalóan rögtönzés volt a részéről, hiszen Gráf hat nappal korábban már nemet mondott a kormányfői posztra. Párttársai azonban komolyan vették Gyurcsány szavait, és a földművelési miniszter újabb nemleges válasza után nem csupán miniszterelnök-jelöltet, de pártelnököt is keresni kezdtek. Miközben a szocialistáknál még nagyobb fejetlenség lett úrrá, lényegében visszhang nélkül maradt a hír, hogy Bokros Lajos ismét elzárkózott a kormányfői poszt vállalásától, és így tett Glatz Ferenc is, kérve a szocialistákat, ne emlegessék tovább a nevét, mert ez a hercehurca már neki is kínos.

Estére felrendelték a fővárosba a megyei MSZP-vezetőket is, és a kibővített megbeszélésen egyvalami végre eldőlt: Gyurcsány távozik a párt éléről. Hat nap alatt ez volt az egyetlen olyan döntés, amit az MSZP-ben úgy sikerült meghozni, hogy néhány óra alatt a határozat nem vált semmissé vagy feleslegessé: „Meg tudom erősíteni, benyújtottam a lemondásomat, jövő hét végén új elnököt fog választani a Magyar Szocialista Párt” – mondta a politikus, aki ezzel magára is hagyta a tanácstalan MSZP-elnökségi tagokat.

A szocialistáknak így nem csupán miniszterelnöke, de pártelnöke sem volt már. Bár felmerült, hogy Szekeres Imre vezesse a pártot, Kiss Péter pedig a kormányt, de valószínűleg megérezve, hogy Kissre az SZDSZ csípőből nemet mondana, visszatértek a délelőtt még elutasított jelölthöz, Bajnai Gordonhoz. Egy delegáció fel is kerekedett, hogy egy Andrássy úti kormányvillában tárgyaljon erről az SZDSZ-szel, ám – és ez jól jellemzi az egész helyzetet – a szabad demokraták nem érkeztek meg az egyeztetésre.

Elszállt a szó

Így aztán vasárnapra maradt a tragikomédia folytatása. Kezdődött azzal, hogy az SZDSZ vezetői összeültek, majd a megbeszélés végén, amikor a közvélemény valamilyen döntést várt, a párt közölte: valójában nem szavaztak Bajnai személyéről, hiszen az MSZP hivatalosan nem tájékoztatta őket arról, hogy ő a jelöltjük. Így aztán meg kellett várni a szocialista frakció ülését, amelyről a képviselők egyharmada ugyan hiányzott, ám végül – Bajnai programbeszéde után – a hírek szerint százhúsz igen, egy nem és négy tartózkodással hivatalosan is támogatták az elnökségi döntést. Ezután már az SZDSZ sem hátrálhatott ki a válasz elől, pláne, hogy Bajnai Gordon ultimátumot adott: vagy megszavazzák vasárnap éjfélig, vagy nem vállalja a jelölést.

Bár a liberálisok csak valamivel éjfél után álltak Bajnai mellé, a jelölt rugalmasan nem lépett vissza. Hiába, a szó ezúttal is, mint már annyiszor, elszállt. A döntés azonban nem volt egyhangú: az ügyvivői testületből Csőzik László, Léderer András, Gulyás József, Béki Gabriella és Gusztos Péter mondott nemet Gyurcsány Ferenc bizalmasának jelölésére, majd az ezt követő frakcióülésen Gusztoson, Gulyáson és Békin kívül Velkey Gábor utasította el Bajnait.

Szakad az MSZP?

Az MSZP-nek a következő hetekben saját belső válságán is úrrá kell lennie. A szocialisták állapotára jellemző, hogy Nyakó István szóvivő szombat délután azt mondta Gyurcsány Ferenc pártelnöki távozásáról, hogy azt a párt elnöksége nem tartotta aktuálisnak. Pár órával később, a megyei elnökökkel folytatott megbeszélés után Gyurcsány mégis lemondott, és kitudódott, hogy a megyei vezetők buktatták meg. Ezt azonban az érintettek vasárnap cáfolták, mondván, ők csak tudomásul vették az elnökségi ülésen történt megegyezést.

Akkor ki döntött? A zalai megyei vezetés tagjai ráadásul továbbmentek: közleményükben azt írták, ezután is Gyurcsány Ferencet tartják az MSZP elnökének, továbbra is őt támogatják.

Fellázadtak Gyurcsány Ferenc blogjának olvasói is: „Tisztelt elvtársaim/barátaim! Ne hagyjuk, hogy ezt tegyék pártelnökünkkel. Kérem miniszterelnök urat, lépjen ki és építsen egy valódi baloldali pártot, amely összetart” – írta egy olvasó, s a Gyurcsányt új párt alakítására biztató írásból több tucat van a szocialista honlapon.

Voltak, akik még szomorúbban élték meg a történteket: „Drága Miniszterelnök Urunk szenvedett annyit, mint Krisztusunk a keresztfán! Akik bántották Őt, azok legyenek átkozottak! Drága Katus néni, higgye el nekem, hogy eljön majd az az idő is, amikor a fia és az Ön nevét imába fogják foglalni azok is, akik most bántották Őt!!!”

Bár az internetes honlapokat hiba lenne komoly fórumként kezelni, az vitathatatlan, hogy valami megbomlott az eddig egységes szocialista pártban, erre utal a Gyurcsányt támogató megyei szervezetek nyilatkozata is. Gyurcsány Ferenc pedig hajlamos a meglepetésekre, s egy új párt alakítása az lenne…

És hogy mi lesz az MSZP-vel? A pártelnöki posztra Szekeres Imre tűnik a legesélyesebbnek, de Kiss Péter és Lendvai Ildikó is befuthat a hétvégi kongresszuson. Egyes hírek szerint a szocialisták egy csoportja frakcióvezetői poszttal láncolná a párthoz Gyurcsányt.

„Ezért kár volt”

Bár lapzártánkkor Bajnai Gordon végleges kormányfőjelöltnek tekinthető, mielőtt biztosra vennénk, hogy ezzel elértünk az újkori magyar demokrácia egyik legcsúfosabb mélypontjára, nem árt tisztázni: lehetnek még meglepetések. Az SZDSZ-frakcióból Gulyás József azt mondta, a Parlamentben sem fogja megszavazni Bajnait, míg Velkey Gábor és Béki Gabriella még gondolkodik rajta.

Az MSZP képviselőcsoportja sem tűnik egységesnek; a vasárnapi frakcióülésről a nem hivatalos adatok alapján hatvanan hiányoztak, öten pedig nem támogatták a nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter kormányfői jelölését. Karsai József már közölte, az Országgyűlésben sem fogja megszavazni a kormányfőjelöltet, mert, mint mondta, „semmi nem változik, ezért kár volt új miniszterelnököt jelölni”.

Nem árt emlékezni arra sem, hogy Bajnai Gordonon kívül egyetlen hét alatt tizenhat kormányfőjelölt neve került nyilvánosságra: közülük tízen nemet mondtak, öt embert az SZDSZ utasított el (a két kör között voltak persze átfedések), többekkel kapcsolatban pedig még az MSZP sem volt egységes, így tárgyalásig sem jutottak a liberálisokkal. „Ha ló nincs, a szamár is jó” – tartja a mondás. Ha nyilvánvalóan ennek jegyében kérték fel Bajnait, mi történik majd, ha a tizenöt miniszteri poszton kezdenek osztozkodni?

Bándy Péter

Borzalmas vég: Bajnai-portré és Bajnai-csomag

Bajnai Gordon 1968. március 5-én született Szegeden. Baján nőtt fel, apja, Bajnai György az 1980-as években a környék egyik legbefolyásosabb üzletembere volt, a rendszerváltozáskor egyik napról a másikra családostul Bécsbe költözött, csak a fia maradt itthon. Első munkahelyére, a Creditum Pénzügyi Tanácsadó Kft.-hez is apja hathatós támogatásával került. A Creditum egyben Gyurcsány Ferenc első munkahelye is volt. A közgazdász végzettségű Bajnai Gordon 1993-ban Londonban, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banknál volt szakmai gyakorlaton, majd az Eurocorp Nemzetközi Pénzügyi Rt. tanácsadójaként dolgozott, szintén Gyurcsánnyal együtt.

1995-től a CA-IB Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatója volt, 1999-től vezérigazgató-helyetteseként működött közre több vállalat tőzsdére vitelében. 2000 és 2005 között a Wallis Rt. vezérigazgatói posztját töltötte be, az ő időszakához köszönhető a magyar baromfiágazatot megrázó Hajdu-BÉTcsőd, amelynek következtében libatenyésztők százai nem jutottak hozzá a pénzükhöz, többen öngyilkosságba menekültek kilátástalan helyzetükben.

Bajnai szoros üzleti kapcsolatba került Kóka Jánossal, az SZDSZ volt elnöke, korábbi gazdasági miniszter érdekeltségébe tartozó Elender informatikai-kommunikációs vállalat megvásárlásakor. 2001 és 2004 között részt vett a Graboplast Rt., 2003 és 2005 között a Rába Rt. igazgatóságának munkájában. 2005-től a Budapest Airport Zrt. igazgatóságának elnöke volt és a Corvinus Egyetem Gazdasági Tanácsának tagja. 2003-ban a Menedzserek Országos Szövetsége az Év fiatal menedzserének választotta.

Nemcsak az üzleti életben, de ifjúsági politikusként is dolgozott Gyurcsány Ferenccel. A rendszerváltozáskor részt vett a Gyurcsány által alapított Új Nemzedék létrehozásában, továbbá az Unió a Demokratikus Szocializmusért nevű ifjúsági szervezetben. Már 2004-ben, az első Gyurcsány-kormány megalakításakor felmerült a neve miniszterjelöltként.

2006 júliusától a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője, a fejlesztéspolitikáért felelős kormánybiztos volt. 2007 és 2008 között önkormányzati és területfejlesztési miniszterként dolgozott. 2008. május 1. óta a Nemzeti Gazdasági és Fejlesztési Minisztériumot vezeti.

A Bajnai-csomag az eddigi információk alapján körülbelül 500-600 milliárd forintot takarítana meg a költségvetési kiadásokból, a legtöbb intézkedés azonban 2010-ben lépne életbe. Az intézkedéssorozat megszüntetné a forinthiteles lakásvásárláshoz igényelhető kamattámogatást, az új és használt lakás vásárlásakor a gyermekek után járó lakásvásárlási kedvezményt, a távhő- és gázkompenzációt. A gyed csak a gyerek egyéves koráig járna és már ott felváltaná a kisebb összegű gyes. A családi pótlékot a következő két évben befagyasztanák, a rendszeres szociális segélyt megkurtítanák. A jövőre nyugdíjba vonulók számára már nem járna a 13. havi nyugdíj, megváltozna a nyugdíjemelés mértéke. A csomag támogatásokat vonna el a MÁV-tól.

A miniszterelnök-jelölt programjáról sokat elárul egy, a jelölése előtt egy nappal, március 27-én a Kisalföld című megyei napilapnak adott nyilatkozata: – Világosan látni kell, Magyarországnak alapvető változásra van szüksége. Nem mehetünk tovább azon az úton, amely mindig halogatja a változást, halogatja a reformokat. Nem viselkedhetünk úgy – sem a kormányoldal, sem az ellenzék –, mint az az úrvezető, aki a kereszteződésbe érve behunyja a szemét, hogy hátha baj nélkül átjut rajta. Nem jutunk át, mert nem lehet tartósan többet költeni annál, mint amit megtermelünk. Így bárki lesz is a miniszterelnök, az lesz a feladata, hogy Magyarországot visszavezesse a józanság útjára, s végre abbahagyjuk az önámítást. A fájdalmas lépések elkerülhetetlenek, de utána gyors javulás következik. Így van ez egy családban is, ha valaki munkanélküli lesz, a korábbi életszínvonal nem tartható fenn, ahhoz újra dolgozni kell. Igaz ez az országra is. A változást emberségesen kell végrehajtani, de gyorsan és őszintén. Mert jobb a borzalmas vég, mint a borzalmak vég nélkül.