Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

–  Mennyire számít egyedi dolognak a zászlónap?

–  A világ negyven országában létezik már, a magyar parlament 2014. december 17-én iktatta törvénybe, a magyar zászló és címer napja néven. Eredetileg március 23-ra szerettük volna tenni, de kiderült, hogy ez a lengyel–magyar barátság napja, így került az ünnep március 16-ra. Én úgy éreztem, jól fogadta a hazai közvélemény a kezdeményezést; aki okoskodott, az igazából csak annyit mondott, hogy az EU zászlójával együtt kellene megtisztelni a magyar trikolórt.

–  Kik támogatták az ötletet a politikusok közül?

–  Elsősorban Wittner Mária, Németh Szilárd és Rogán Antal karolta fel az ötletet. Amerikában élek, ott azt láttam, hogy a hazafiak mindennap zászlónapot tartanak. Nemcsak közintézményeken leng a csillagos-sávos lobogó, de magánházak sokasága előtt is. A demokraták zöme már nem csupán az úgynevezett konföderalista, tehát a déliek ismert, polgárháborús lobogóját támadja és tiltja mint történelmi emléket, de nekimegy a nemzeti zászlónak is. Donald Trump megválasztásával fel is erősödött ez a folyamat, és a már régóta jellemző fehérellenesség része lett. Amerika apátiában volt már évtizedek óta, de Trump megszólította az úgynevezett blue collart, a dolgozók osztályát, és ezzel megmentette az országot. Én ott úgy látom, hogy az amerikai lobogó nemcsak Amerika nagyságát szimbolizálja, de ennek a fordulatnak is a jelképe lett.

Zászlóvivőket várnak! Jelentkezni IDE KATTINTVA LEHET.

–  És aki nem fogadja el ezt a fordulatot?

–  Amerika kettészakadt, pontosabban tudathasadásos állapotba került, ez tény. Hiányzik az az egység, amit a csillagos-sávos lobogó jelentett egykoron. Itthon sokkal jobb a helyzet, a többség egy irányba tart, de a budapesti házban, ahol lakom, amikor itthon vagyok, egy-két ember gyanakodva megkérdezte azért, miért teszem ki a magyar zászlót akkor is, amikor nincs ünnep.

–  Hány embert sikerül mozgósítani a hazai zászlónapokon?

–  Attól függ. Egyébként jönnek és csatlakoznak az ekkor megrendezett menethez határainkon túli magyarok is. Eredetileg 1848 méter hosszúnak kellene lennie annak a zászlószalagnak, amelyet visznek a jelentkezők, utalva az áprilisi törvényekre és egyáltalán, a forradalom és a szabadságharc emlékére. De megesik, hogy kevesebben vagyunk, ilyenkor rövidebb szalagot tekerünk le a dobról. Itt mondom el, hogy az 1848.magyartrikolor.com weboldalon regisztrálhatnak, akik szeretnének zászlóvivők lenni. Végigvonulunk az Andrássy úton, fel a Hősök terére, ahol egy hatalmas kokárdát formálunk a zászlószalagból.

–  Kik jelentkeznek elsősorban?

–  Hát ez az, nagyon szeretjük és tiszteljük azokat, akik jönnek, de hiányoljuk az iskolákat és az iskolásokat. Egy kicsit több médiafigyelemre lenne szüksége a zászlóünnepnek. Ez nem panasz részemről, csak szeretném, ha a gyerekek és a fiatalok is megélnék a magyar trikolórhoz kötődő nemes és felemelő érzéseket.

–  Mit éreznek az amerikai magyarok, ha ott lobog a közelükben a magyar zászló?

–  Halad az idő, egyre kevesebben beszélik a nyelvet, különösen akkor kopik ez a tudás, ha nincs alkalmuk használni a mindennapokban. De azt vettem észre, hogy a zászló még akkor is, és még így is hat, mert ha a nyelv már nincs is a birtokukban, trikolór még mindig olyan jelkép, amely sokakat emlékeztet az őseikre. Most azokról – mint például a New York-i magyar közösség tagjairól – nem beszélek, akik tudatosan ápolják a hagyományaikat; ott magától értetődő a trikolórt kitenni vagy a hármas magyar színtársulást használni. Rendkívül jónak tartom az Orbán-kormány Kőrösi Csoma Sándor-programját, amely a szórványban élő magyar fiatalok anyanyelvi képzésére koncentrál, ez a külföldön élő közösségek megerősödéséhez, identitástudatának felélesztéséhez vezet. Sok olyan amerikai fiatal is megmozdul, aki nem beszéli már a nyelvünket, de érdeklődni kezd gyökerei iránt.