Lóháton a Várőrségben

A magyar huszárnak le kellett lépnie a történelem színpadáról a második világháború után, noha a lovas fegyvernem egészen 1954-ig rendszerben maradt. A huszár jellegzetes alakját mégsem lehetett kitörölni a nemzet emlékezetéből, és a rendszerváltás után robbanásszerűen tört felszínre az érdeklődés a huszárság iránt. Sorra alakultak a hagyományőrző egyesületek. Ez a lendület adott alapot később a készenléti rendőrség díszelgő huszáralakulatának megteremtéséhez is, mintegy másodállásban.

Tiszteletet érdemel mindenki, aki részt vett, illetve részt vesz ezután is a huszár hagyományőrzésben. A Honvédelmi Minisztérium azonban úgy gondolta, szükség volna egy professzionális huszáralakulatra, és alapos előkészítés után 2020. július 1-én hivatalosan hadrendbe is állította az alakulatot a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység részeként. Ezzel egy olyan nemzeti katonai hagyományt élesztettek részben újra, amiről túlzás nélkül állítható: az egész világon ismerik és tisztelik.

Amerika hősei

A magyar mellett tizenegy ma is rendszerben álló huszáregység működik a világban. Egy dán, három francia, négy kanadai, egy holland és két brit. Többségük harcfelderítő alakulat a mai kornak megfelelő páncélozott járművekkel – a huszárok egyik legfontosabb feladata a felderítés volt –, de a dánoknak és a briteknek külön lovasított díszelgő alegységük is van, korhű egyenruhában.

– A külföldi alakulatokat magyarok alapították, vagy magyar minta alapján jöttek létre – mondja Ádám Barnabás ezredes, a 32. Nemzeti Honvéd Díszegység parancsnoka.

Az ezredes úr lovas családban nőtt fel, felderítőtiszt lett. Mivel akkoriban nem volt huszársága a honvédségnek, ejtőernyős mélységi felderítőként szolgált Egerben.

– Majdnem ugyanaz – mosolyog bajsza alatt.

A külföldi huszáregységek – ellentétben a magyarokkal – mindvégig hűségesen őrizték hagyományaikat. Az egyik legrégebbi, a mai napig aktív franciaországi huszárregiment, a Bercsényi-ezred (1er régiment de hussards parachutistes) 2020-ban ünnepelte alapításának 300. évfordulóját. A francia hadsereg patinás alakulata ma is büszkén viseli az alapító ezredtulajdonos, gróf Bercsényi László nevét és címerét. Az ejtőernyős egység indulóját a francia huszárok még mindig magyarul éneklik: „Gyenge violának / letörött az ága, / Az én bánatomnak / nincs vígasztalása. / Suhog a szél / Késmárk felett, / Édes hazám, / Isten veled!” Nem kevésbé jelentős esemény volt, amikor Fabriczi Kováts Mihály 1777-ben megérkezett Amerikába, majd az amerikai függetlenségi háborúban huszárezredes lett. Lengyel barátjával, Kazimierz Pułaskival együtt az amerikai lovasság megalapítójának nevezik. Itthon csak kevesek tudnak róla.

Most már azonban itthon is van igazi huszárság. Ki lehet a magyar huszár­egység tagja? Mindenekelőtt az a férfi, akinek bajusza, vagy ahogy régen mondták, „embörcímere” van. Lehet bármily jó lovas és fegyelmezett katona az illető, ha nincs bajusza vagy nem hajlandó növeszteni, nem lesz huszár. Megjelenésben, tartásban, külalakban tökélyre törekszik az egység, Ádám Barnabás ezredes úr szerint csak így lehet megjeleníteni és átadni a huszársághoz kötődő értékeket.

Különböző életutakon keresztül érkeznek ide az emberek. Szigorú elv, hogy itt lovasból kell katonát faragni, és nem fordítva. Varga Zoltán főhadnagy is lovagolt már, amikor a honvédséghez jelentkezett. A 80 huszár című film ragadta meg még fiatal korában. Előbb a palotaőrséghez került. Nem éppen lovas szolgálat, de jöttek már a suttogó hírek, hogy lesz ám huszársága is a honvédségnek.

Az alakulat a díszelgései és várbeli járőrszolgálatai során csak szürke – értsd: fehér színű – lovakat használ, a huszárok pedig zöld dolmányban és mentében, veres nadrágban feszítenek a nyeregben, mert ez a kombináció adja ki a nemzeti színeket, ha nem is a megfelelő sorrendben. Minden hónap utolsó hétvégéjén teljesít járőrszolgálatot az egység a budai Várban. A hatás lenyűgöző. Turisták tucatjai rohannak a huszárokhoz, hogy fényképezzék őket és ha lehet, fényképezkedjenek velük. Az alakulat nemzeti ünnepeken, fogadásokon, állami eseményeken ad díszelgő szolgálatot. Novák Katalin köztársasági elnök pedig azt kérte nemrég, ha külföldi vendége érkezik a Várba, akkor a honvédhuszárok kísérjék a vendég fekete limuzinját egészen a Sándor-palotáig.

A forgalom közepén

Nincs húsvét, nincs karácsony, nincs hideg, nincs meleg, a lovaknak mindennap mozogniuk kell az alakulat gombai bázisán. A honvédség szilvásváradi huszár-lovasiskolájában választják ki őket, és kilenc hónapos alapképzés után kerülnek Gombára. Szilvásváradon nyereghez, patkóhoz, emberhez szoktatják őket, Gombán viszont már a valódi feladataikra készülnek. A huszárokkal együtt. A kiképzés egyik legérdekesebb része az Varga főhadnagy szerint, amikor elviszik őket a Városligetbe, ahol meg kell ismerniük a nagy, sokemeletes házakkal beépített környezetet, az autók, trolibuszok forgalmát.

– A ló menekülő állat, alapjáraton még egy babakocsitól is képes megriadni. Azaz mindentől fél, ami idegen számára – ezt már Pénzes Gábor főhadnagy mondja. Ő a Honvéd Huszár Díszalegység lovaglómestere.

– Tartanak a lovak a várbeli nyüzsgéstől, a turisták forgolódó tömegétől is – folytatja Pénzes főhadnagy –, de sok munkával kialakul az a bizonyos kentaurállapot ló és lovasa között. Ekkor az állat, történjék körülötte bármi, feltétel nélkül elfogadja a nyergében ülő huszár döntéseit. Mert már bízik benne.

A ló természetesen kap katonai kiképzést is, ahogy kapnak a lovasok is, mindezt korabeli és hiteles szabályzatok és előírások alapján. Vívnak is a huszárok, gyakorlószablyákkal, és a lovakat is szoktatják a fegyverek látványához, zajához, közelségéhez. Ádám Barnabás szerint az egység amúgy minden további nélkül bevethető lenne egy mai harci helyzetben. Modern fegyverekkel persze, és nem lóháton.

Paták a macskakövön

Gombán most tizenkilenc lipicai szolgál. Szép és tanulékony, ám makacs fajta. Barokk ló, ahogy itt mondják, elegáns, méltóságteljes kiállása és 450 éves története okán, teszi hozzá Pénzes főhadnagy, aki korábban tizenöt éven át civil hagyományőrző volt. Mindent tudniuk kell az állatoknak, még az autók kísérését is gyakoroltatják velük a gombai fedett lovardák és istállók közötti utakon. Mindegyikük külön egyéniség, bonyolult lélekkel. Van, hogy egy ló nagyon szépen dolgozik a gyakorlás során idekint, Gombán, de a városias környezet megzavarja, azt képtelen megszokni. Így pedig nem díszeleghet, nem vihetik járőrbe sem…

Egyre több lovat szeretne az alakulat, sőt a tervek szerint a lipicaiakon kívül minden őshonos fajtából is tartanának kettőt-hármat. Például a kisebb termetű huculból vagy kunfakóból is, fejtegeti Ádám ezredes. Ezekre nyugodtan felülhetnének a gyerekek a bemutatók alkalmával. Az alapos kiképzésnek és a folyamatos formában tartásnak nem csak a hiteles megjelenés, a feszes tartás a célja. Bírni kell a várbeli járőrözés kemény megpróbáltatásait is. A ló igen bizonytalan a macskakövön, és sosem tudni, mi zavarhatja meg hirtelen, noha elvileg mindenhez hozzászoktatták. Például ha csak egy napernyő nem a megszokott piros, hanem mondjuk kék, abból máris baj lehet…

A Magyar Honvédségnek előre kellett lépnie, hogy visszatérhessen dicső múltjához. A díszelgésen túl számos lehetőség rejlik egy huszáralakulatban az iskolai oktatástól, az élő történelemórától kezdve a versenysporton át modern lovas szolgálatokig. Róma környékén például az olasz hadsereg lovasai vigyáznak a természet és a környezet rendjére.

A helyreállítási folyamat tehát elkezdődött. Talán egyszer a koronaőrség is visszakapja páratlanul szép és méltóságteljes viseletét, és esetleg azt is megérjük majd, hogy nagy állami ünnepeken nem Kádár-kori egyenruhában, hanem talán az 1760-ban alapított nemesi testőrség, majd az utóbb egészen 1944-ig szolgáló királyi testőrség egyenruhájában parádéznak a díszszázad tagjai. Sokak szerint az volt a legszebb huszáruniformis a földkerekségen, pedig szerte az egész világon igen tetszetőseket látni.