Ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, a kormányzati reformok és a kormányzati negyed kútba esett tervei bebizonyították: Budapest történelmi épületei, hogy úgy mondjuk, talán minden másnál jobban megmozgatják a döntéshozók és az ingatlankereskedők fantáziáját. Az értékes épületek és környezetük a nemzeti, sőt a világörökség részei, de egy piacgazdaságban az eladásuk, tulajdonváltásuk mellett adott esetben komoly érvek, racionális megfontolások szólhatnak. A főváros hatodik és hetedik kerületében viszont mintha megállt volna az idő: a jelek szerint a 10 évvel ezelőtt már lezártnak hitt tömeges, nyakló nélküli magánosítás gyakorlata éledt újra megint, más formában. Ezúttal azonban úgy tűnik, hogy a spontán vagy épp végtelenül tudatos privatizáció során elkövetett, kifogásolható esetek nem maradnak következmények nélkül.

Ősi mesterségek

Politikus sok mindenkiből lehet. A jól ismert szobatudós közgazdász-létnek, a közalkalmazotti státusból való felemelkedésnek vagy az ügyvédi praxis során szerzett tapasztalatoknak is megvannak a maga előnyei, veszélyei és társadalmi kockázatai: ezt a rendszerváltás utáni kormányok működése igazolta. Az üzleti életben megedződött, közéleti emberré lett kereskedők és vállalkozók esetében az egyik rizikó az, hogy a magánszférában kitanult, a törvényesség határán mozgó trükköket, vezetési módszereket és profitnövelő fogásokat változtatás nélkül alkalmazzák a közszférában is.

„Üzletember vagyok, cégem a Magyar Köztársaság” – Kóka Jánosnak, a szabad demokraták parlamenti frakcióvezetőjének szavaiból nem derül ki, hogy pontosan milyen cégre gondolt: részvénytársaságra, közhasznú társaságra, esetleg a volt gazdasági miniszter amolyan egyéni vállalkozó volt? Az elmúlt két évtized történései inkább azt bizonyítják, hogy a Magyar Köztársaság amolyan holdinggá vált, amely más cégekben vagy leányvállalatokban bír részesedéssel, politikai és gazdasági típusú részvényekkel és tőkével.

„Eddigi életemben szinte mindig úgy lettem vezető, hogy mások által tönkretett gazdasági társaságokat kényszerültem kivezetni a válságból. Amikor aztán átadtam őket, mindig egy jól prosperáló cég maradt mögöttem” – Verók István terézvárosi polgármester és ambíciózus válságmenedzser szavai rímelnek a kókai mondatokra. Ilyen leányvállalatok lehetnek egyes pesti önkormányzatok, ahol elsősorban a szocialista vezetésű kormányok idején, 1994 és 1998, illetve 2002 és 2006 között ívelt fel az ingatlanbiznisz.

A vagyonkezelés szakavatott kezekbe kerülése mindvégig biztosított volt. Kékesi Tibornak, aki a hatodik kerület országgyűlési képviselője, korábban a Terézvárosi Vagyonkezelő Rt.-t vezette, és jelenleg tagja az Országgyűlés költségvetési bizottságának, értékbecslői végzettsége van. Fürst György pénz- és ingatlanügyi szakértőként már 1994 után is a képviselő-testületnek munkálkodott, az előző ciklusban ő volt a vagyongazdálkodásért felelős alpolgármester. Verók István pedig közel egy évtizedet dolgozott pesti önkormányzati épülethasznosító és vagyoncégeknek.

A sor folytatható. A kellő szakértelem mellett már csak értékbecslő és ingatlanszakértő, illetve az önkormányzattól az épületeket alacsony áron beszerző, majd busás haszonnal továbbadó magáncégekre van szükség ahhoz, hogy (legalábbis elméletben) lehetővé válhasson az értékes és forgalomképes épületeknek a résztvevőkre nézve előnyös és biztonságos kimenekítése a válságba jutott közvagyonból.

Az ország holdingszerű és évtizedeken át tartó sikeres működtetésére – fosztogatására – példa lehet, hogy az egyik értékbecslő cég, a Dollar Land Kft. tulajdonosa az előző rendszerben az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke volt, és Puch László korábbi MSZP-pénztárnok, jelenlegi államtitkár stábjához tartozott. Sarkadi Nagy Barna a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-nek és az Állami Szerencsejáték Zrt.-nek is dolgozik. Nem lehet a véletlen műve az sem, hogy az Unihouse Kft. értékbecslő vállalat és a becslésre megbízást adó Terézvárosi Vagyonkezelő egyik jogi munkatársa ugyanaz a személy: Halmai Katalin, aki egyúttal a XII. kerületi önkormányzat MSZP-s tagja.

Csűrés-csavarás

A jogi ismeretekkel is alaposan felvértezett hálózaton hosszú évek óta próbálnak fogást találni. Az Állami Számvevőszék kifogásai, a lakosok perei és a média munkája következtében fokozatosan, napról napra gyengültek az erzsébetvárosi és terézvárosi önkormányzatot irányító balliberális vezetés bástyái.

Egy éve a Terézvárosi Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatóját, Kovács Pétert hivatali szobájából, bilincsben vezették el a Nemzeti Nyomozóiroda rendőrei. 2008 tavaszán a Fővárosi Bíróság mondta ki, hogy Terézváros képviselő-testülete megsértette az államháztartási törvényt és saját vagyonrendeletét azzal, hogy pályázat kiírása nélkül adta el az Andrássy út 47. szám alatti palotát (a Fővárosi Ítélőtábla már két évvel korábban így döntött).

A négy-öt évvel ezelőtt eladott ingatlanok közül mind több esetben várható hasonló döntés. Emlékezetes: tavaly év végén előzetes letartóztatásba helyezték Gál Györgyöt, a Budapest VII. kerületi SZDSZ-frakció vezetőjét, aki a gyanú szerint többedmagával tevékenyen részt vett erzsébetvárosi ingatlanok áron aluli eladásában.

Abban, hogy az ügyészség végül úgy döntött, a terézvárosi önkormányzati képviselőket felelősség terhelheti a döntéseikért, szerepet játszott, hogy a parlamenti képviselőkkel ellentétben nekik nincs mentelmi joguk. A következő hetekben újabb gyanúsítások várhatók, és a bíróság és a rendőrség is lassanként felgöngyölítheti az egyes ügyeket: a Budapesti Nyomozó Ügyészségen az esetek száma meghaladja a tízet.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság mindenesetre Verók Istvánt már kihallgatta. A polgármester (társaival együtt) panaszt jelentett be a gyanúsítás ellen, és azt ígérte, az Alkotmánybírósághoz fordul. Veróknak egy országos lapban is megjelent egy hirdetése. Terézváros vezetése nem kertel: január 20-i közleményükben (Orvtámadás a demokratikus intézményrendszer ellen) azzal vádolják az ellenzéki Fideszt és a KDNP-t, hogy önös pártérdekből példa nélküli orvtámadást intéztek „képviseleti demokráciánk legalapvetőbb intézménye ellen”. A Fidesz számára akár hízelgő is lehet, hogy a városatya képesnek érzi az ellenzéki pártot arra, hogy a rendőrséget nyomozás indítására kényszerítse, ám 2006. október 23-a óta tudjuk, hogy ez sajnos lehetetlen.

Tanulékonyak

A további érvek is ismerősek lehetnek. Verók és társai véleménye szerint a Fidesz 2002-ben nagy adóssághalmazt hagyott hátra, továbbá az Andrássy úti műemlék épületeken mindenképpen túl kellett adniuk, mert a hatóságok kötelezték őket a felújításukra, de az több milliárdba került volna. Ez sem igaz. Az viszont tény, hogy becslések szerint az értéken aluli eladásokkal okozott kár több milliárd forintra rúg Terézvárosban. Eddig.

Az „eladjuk, mert veszteséget termel, és a magántőke majd jól gondját viseli, ezért jobb kezekben lesz, mint eddig volt” típusú érvek Magyarországon ma már bukott, halott érveknek számítanak. Legalábbis a szocialista–szabad demokrata kormányok időszakában. A több száz milliárd forintért eladott Budapest Airporttól is hasonló érvekkel szabadultak meg. A reptér azóta többször gazdát cserélt, az ígért fejlesztés, a látványos fejlődés azonban elmaradt.

Bár úgy tűnik, hogy a szocialisták csak egymástól tanulnak s a külvilágtól kevésbé, és az önvizsgálatra való hajlam is hiányzik belőlük, a kormánytagoktól kezdve az önkormányzati képviselőkig, most csütörtökön ismét magukba nézhetnek: a terézvárosi ellenzék kezdeményezésére rendkívüli ülést tartanak. Bácskai János történelmi ferencvárosi győzelmének lélektani hatása, illetve a folyamatosan gyűlő bizonyítékok hatására azonban nem kizárt, hogy egy megtört terézvárosi vezetés és a hatodik kerületi képviselőtestület ezt most megteszi. Ebben az esetben végre új időszámítás kezdődne…

Monostori Tibor

Akkor és most – Tocsik Mártától Verók Istvánig

Hűtlen kezelés és hanyag kezelés. Ez a két kulcsszó köti össze a Tocsik-ügyet Princz Gáborral, a Postabankkal és a pesti ingatlanpanamákkal, azon kívül, hogy valamennyi eset akkor történt, amikor balliberális koalíció vagy a szocialisták voltak a hatalmon.

A nyilvánvaló visszaélések, a civil társadalom felháborodásának hatása most is kimutatható: Verók István lemondhat arról, hogy harmadszor is ő lesz Terézváros polgármestere, és a változás vagy inkább az alkalmazkodás jele, hogy a szocialista Népszabadság szombati számában interjút közölt Fleck Zoltánnal „Ideje elfelejteni, hogy itt mindenki mindent megúszhat” címmel. A balliberális jogszociológus kifejtette, hogy az önkormányzati képviselők döntéseikért büntetőjogi felelősséggel is tartozhatnak, de az ügyészségnek ezt nem lesz könnyű bizonyítani. „Ha biztosak a dolgukban, akár azt is mondhatták volna, hogy az akkor meghozható legjobb döntést szavazták meg, és állnak az ügyészségi vizsgálat elé”.

A napilap felvetésére, hogy talán mégis lehet valami abban, amit Verók István állít, hogy a Fidesz uszította rájuk az ügyészséget, Fleck azt válaszolta: „Arról ne feledkezzünk meg, hogy a kormány hirdetett kíméletlen harcot a korrupció, a közélet megtisztítása érdekében. Amit az ügyészség és a rendőrség az adott ügyben tesz, ehhez igazodik.”

A meggyanúsított képviselők szerint ők csak politikai felelősséget viselnek. Honnan is tudná egy átlagos képviselő, mennyit ér egy épület? A Tocsik-ügy kezelése azonban azt jelzi, hogy a gyanúsítás jogszerű. Akkor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság Rt. igazgatóságának egyes tagjai nem szavazták meg, hogy Tocsik Mártát megbízzák azzal, egyezkedjen a helyi önkormányzatokkal a nekik járó privatizációs bevételről és lehetőleg csökkentse azt. Ők ki is maradtak később a büntetőeljárásból. Szorul tehát a hurok, és ahogy a többi ingatlan értékesítésének ügye előrehalad, felmerülhet a folytatólagosság és a bűnszövetség gyanúja is.

Panamanézőben Budapesten

Ahol felmerült a gyanú, hogy hűtlen kezelés történt:

Postamúzeum, Balettintézet

Andrássy út 3., 8., 19., 20., 21., 23., 25., 47., 52., 68.

Király utca 25., 27., 29., 36., 40.

Bajcsy-Zsilinszky út 3., 7.

Paulay Ede utca 33.

Szinyei Merse Pál utca 1–3.

Szondi u. 51–53.

A lista, ahogy mondani szokás, nem teljes.