Lőpor, profit, lehetőség

Erős exporttevékenység nélkül nem lehet életképes a magyar hadiipar, egyszerűen azért, mert a Magyar Honvédség nem elég nagy ahhoz, hogy egy akkora hadiipari komplexumot gazdaságosan lehessen üzemeltetni, mint amekkora az elmúlt években kiépült. Az első pillanattól kezdve deklaráltan úgy lett tervezve minden a gyárak kapacitásától kezdve a külföldi partnercégek bevonásáig, hogy az itt gyártott fegyverek és harceszközök a globális fegyverpiacokon is meg tudjanak jelenni.

Európa önellátóvá válna

A NATO 28 európai tagállama közül a tavalyi évre húsz már legalább GDP-je két százalékát fordította honvédelmi célokra, szemben a néhány évvel korábbi 1,4 százalékos átlaggal. Az európai védelmi ipar már most is jelentős fellendülést tapasztal. A nagy európai fegyvergyártók részvényárfolyamai megugrottak, mivel a befektetők komoly védelmibüdzsé-emelésekre számítanak. A brit BAE Systems 2024-ben rekordnagyságú megrendelésállományról és soha nem látott profitokról számolt be. A német Rheinmetall vagy a francia Thales részvényei két számjegyű növekedést mutattak, jelezve: a befektetők fegyverkezési ciklus felpörgését várják (Demokrata, 2025/11). Az elmúlt néhány hónap eseményei még tovább turbózták az európai újrafegyverkezési ciklust, hiszen az európai vezetők láthatóan egyre inkább hazai gyártásban gondolkodnak, és kevesebbet akarnak importálni az USA-ból.

Az Egyesült Államok és Európa kapcsolatának feszültségei azonban már a megelőző években is megmutatkoztak. Az USA időnként egyoldalú döntései – például a 2021-es AUKUS megállapodás Ausztráliával egy francia tengeralattjáró-szerződés felmondásához vezetett – vagy éppen az ukrajnai támogatás esetleges visszafogása miatti európai aggodalmak már évek óta a saját gyártás erősítését célzó nyilatkozatokat gerjesztettek. 2025-ben az amerikai belpolitika alakulása pedig még tovább erősítette Európa eltökéltségét.

Franciaország hagyományosan saját fejlesztésű haditechnikára támaszkodik (Dassault repülőgépek, Naval Group hadihajók), Németország is egyre nyíltabban hangoztatja, hogy a kontinens védelmi ipari szuverenitását erősíteni kell. Közösen új európai harckocsi (MGCS) és új vadászgép (FCAS/SCAF) fejlesztésébe kezdtek, ami hosszú távon kiválthatja az amerikai eszközöket. Az Egyesült Királyság – az USA legszorosabb szövetségese – is olasz és japán partnerekkel indította el a Tempest/GCAP 6. generációs vadászgépprogramot, amerikai részvétel nélkül. Mindezek a projektek azt szolgálják, hogy Európa 10-15 éven belül saját, világszínvonalú fegyverrendszerekkel rendelkezzen, csökkentve az importfüggőséget. Olaszország és Spanyolország pedig jelezte, hogy a jövőben előnyben részesíti az európai együttműködésű fejlesztéseket – például a közös Eurodrone programot – az amerikai alternatívákkal szemben. Az Európai Unió 2022-ben életbe léptette az Európai Védelmi Alapot (EDF), amely csak uniós székhelyű vállalatok közös fejlesztéseit finanszírozza, kizárva a külső – így amerikai – beszállítókat. A 2025-ös SAFE csomag pedig nyíltan deklarálja, hogy az amerikai cégek nem férhetnek hozzá a közös európai pénzekhez, mivel az EU saját védelmi ipari bázisának megerősítésére törekszik.

A „kill switch” botrány félelmei

Ebbe a környezetbe robbant be elemi erővel néhány hete az amerikai F–35 Lightning ötödik generációs vadászgép körüli „kill switch” botrány. Röviden összefoglalva az a feltételezés, hogy az USA a gép bonyolult szoftverrendszerébe olyan rejtett kapcsolót (hátsó kaput) épített, amely lehetővé teszi, hogy szükség esetén távolról letiltsa vagy korlátozza a külföldi szövetségesek által üzemeltetett F–35-ösöket. A hír futótűzként terjedt az interneten és komoly aggodalmat váltott ki több európai országban, amelyek már vásároltak vagy vásárlást terveznek ebből a típusból. A téma különösen kényes lett a NATO és az USA közötti feszültségek árnyékában, hiszen felveti a katonai szuverenitás kérdését: mennyire ura egy nemzet a haditechnikájának, ha annak működése egy másik ország kezében lévő kódtól függ?

Noha a Pentagon folyamatosan igyekszik megnyugtatni a partnereket, a vita nyomán több szövetséges ország is átértékeli jövőbeli beszerzéseit. A potenciális vásárló Portugália most sietett bejelenteni, hogy új vadászgépbeszerzési döntését még nem hozta meg, és alaposabban megvizsgál minden lehetőséget. Kanada is újratervez, egyelőre nem mondják le a szerződést, de szeretnék biztosítani, hogy a jelenlegi formájában is előnyös legyen Kanadának. Németországban is élénk vita bontakozott ki. Wolfgang Ischinger, a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencia volt vezetője egy interjúban odáig ment, hogy ha az Egyesült Államok valaha is korlátozná a német F–35-ösök bevethetőségét – ahogyan kezdetben vonakodott hozzájárulni az ukrán F–16-os-projekthez is –, akkor „szóba kerülhet a szerződés felmondása”. Bár ez egyelőre hipotetikus felvetés, jól mutatja a hangulatot: az európai vevők nem akarnak olyan fegyvert, amit adott esetben az eladó nem enged használni.

A botrány közvetett hatása, hogy felértékelődhetnek az alternatívák az F–35-össel szemben. Európában a negyedik generációs többcélú vadászgépek – mint a francia Rafale vagy a közös brit–német–olasz–spanyol fejlesztésű Eurofighter Typhoon – már bizonyítottak, és egyik sem függ amerikai kontrolltól. Noha ezek műszaki szinten nem mindenben veszik fel a versenyt az F–35-tel, egyes országok szemében mégis vonzóbbá válhatnak a „kill switch” vita után. Svájc például 2021-ben nagy vihart kavaró módon az F–35-öt választotta a Rafale helyett, de a belpolitikai viták még zajlanak, és egy ilyen botrány új érveket adhat a döntés újragondolását sürgetők kezébe. Összességében a bizalmi válság tovább erősíti azt a trendet, hogy Európa a saját fejlesztésű légierő megteremtésére törekszik.

Nemzetközibe ágyazva

Magyarország a rendszerváltás utáni évtizedekben szinte teljesen leépítette korábban jelentős hadiiparát, 2010 körül már alig maradt hazai fegyver- és haditechnikai gyártókapacitás. A 2010-es évektől azonban, felismerve a nemzetközi környezet változásait, a kormány stratégiát váltott. A 2017-ben útjára indított haderőfejlesztési program részeként célul tűzte ki a magyar védelmi ipar újraélesztését. Az elmúlt öt évben a magyar állam több stratégiai vegyesvállalatot és partnerséget hozott létre neves külföldi hadiipari cégekkel. Ezek közül kiemelkedik a német Rheinmetall AG szerepe, amellyel 2020-ban közös vállalatot alapított, mára a Rheinmetall Hungary Zrt. vált a legtöbb új magyar hadiipari beruházás ernyőszervezetévé. Emellett együttműködés kezdődött a német Dynamit Nobel Defence (DND) vállalattal és az európai repülőgépgyártó Airbus Helicoptersszel is. A kormány célja kettős volt: egyrészt a Magyar Honvédség eszközigényét minél nagyobb arányban hazai gyártásból fedezni, másrészt exportképes termékekkel megjelenni a nemzetközi piacon. Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter egyértelműen hangsúlyozta, hogy az ország nem elégszik meg a hazai szükségletek kielégítésével, hanem „jelentős exportpotenciállal bíró” védelmi ipart kíván kiépíteni.

A magyar hadiipari üzemek előtt álló egyik fő kérdés, hogy mekkora volumenű megrendelésekkel számolhatnak a következő években. A jelek igen biztatók, ugyanis a magyar üzemek többsége integrálva van a partnercégek globális ellátási láncába, így közvetve már most is exportálnak. A gyulai Airbus-gyár alkatrészei például az Airbus helikopterek nemzetközi piacára mennek – ha egy délkelet-ázsiai vagy közel-keleti ország Airbus helikoptert vesz, abban gyulai alkatrészek is lesznek. Hasonlóképp, a Rheinmetall várpalotai robbanóanyaggyára az egész európai hálózatot ellátja RDX-szel, tehát a német, olasz, brit lőszergyárak is magyar komponenseket használnak majd a termékeikhez. Ez beágyazza Magyarországot az európai védelmi ellátási láncba, és hosszú távon stabil keresletet jelent.

Közvetlen export terén is jók a kilátások. A Lynx harcjármű, amelynek Magyarország az első EU/NATO-megrendelője volt, más országok érdeklődését is felkeltette. A régióban Szlovákia és Csehország is IFV-beszerzés előtt áll. Ha a Rheinmetall a Lynxszel sikert ér el, a zalaegerszegi gyár kapacitása részben ráfordítható az exportra is – sőt, a szerződés szerint a magyar fél részesedik is a jövőbeni exportok hasznából. A Gidrán 4×4 járművek esetében a licenc a török Nurol cégé, de a magyar gyártású változatot fel lehet kínálni hasonló igényű országoknak, például a Balkánon vagy Afrikában, ahol olcsóbb alternatívát jelenthet a nyugati páncélozott járművekkel szemben. Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és más közel-keleti államok is üzemeltetnek Ejder Yalçın típusú járműveket – ha ezek utánrendelnek, a Nurol akár a magyar kapacitást is bevonhatja a gyártásba, főleg ha a török ipar leterheltté válik.

Hasznot hozhat a lőszerhiány

A leginkább kézzelfogható exportlehetőség a lőszerek és páncéltörő fegyverek terén mutatkozik. Európa-szerte kritikus lőszerhiány van a raktárakban az Ukrajnának nyújtott segítség miatt, ezért az EU 2023–2024-ben finanszírozást is nyújtott a tagállamoknak közös lőszerbeszerzésre. A várpalotai gyár, amint felfut, jó eséllyel pályázhat ezekre a közös EU-s megrendelésekre és regionális lőszergyárrá válhat, amely a V4-országok és más szövetségesek számára is termel. Ugyanígy az RGW 110 páncéltörő rakéták iránti globális kereslet is ugrásszerűen nőtt, a hasonló vállról indítható fegyverek bizonyították értéküket a harctéren, így a NATO több tagállama is készleteket halmoz fel belőle. A német hadsereg mellett a brit és a skandináv fegyveres erők is potenciális vevői az RGW családnak. Mivel a DND a világ összes RGW 110 vetőcsövét kizárólag Magyarországon fogja gyártani, minden egyes exportált darab magyar terméknek tekinthető majd. Ez közvetlen exportbevételt jelent, és növeli Magyarország súlyát a fegyverexportőr országok között. A kiskunfélegyházi fegyvergyár termékei közül is több exportképes: a CZ Bren 2 karabélyokat például már rendszeresítették a cseh és a magyar mellett a francia különleges erők is; ha más ország is rendel, a magyar üzem kapacitása ráfordítható a gyártásra. Illetve ha a saját fejlesztésű fegyvercsalád sikerrel jár, Magyarország akár önálló fegyverexportőrré is válhat egy-egy területen.