A 2010-es év az egyházművészetet tekintetbe véve egymás után szolgált művészettörténeti felfedezésekkel. Alig csendesült el a szakma és a közvélemény a ferencesek pesti templomában feltárt középkori freskót követően, újabb művészettörténeti kuriózummal szolgált egy fővárosi plébánia.

Felsővíziváros katolikus központja, az egykor jezsuita Szent Anna-templom átalakításakor rég elfeledett kincsre leltek. A víziváros plébániája nemcsak a környékbeli híveket, de a Magyarországra elszármazott csángók hitéletét is szolgálja. Az egyre népesebbé váló csángó hívek kinőtték a templom kápolnáját, így felmerült az igény az évtizedek óta csak alkalmanként használt, a főoltár melletti Szent Sír-kápolna kibővítésére.

A munkálatok idén ősszel kezdődtek, amikor is nagy meglepetésre a késői felfalazás mögött egy lorettói kápolna nyomaira bukkantak a restaurátorok.

– Az oldalkápolnának számtalan funkciója volt az elmúlt száz évben. Kiállításokat rendeztek benne, karácsonykor ott volt a betlehem, legutóbb pedig Szent Sír-kápolnává alakították. Ezt bontották most el. Az teljesen világos volt már korábban is számunkra, hogy eredetileg lorettói kápolna volt, amiről a templom krónikája is beszámol, de nem gondoltuk volna, hogy előkerülhetnek a kegyhely eredeti építészeti jellegzetességei – avat be a különös felfedezésbe a piarista rend levéltárosa, Koltai András, a templom történetének kutatója.

A lorettói kápolna egy tipikusan közép-európai, barokk szentélyelrendezési forma. Alapjául egy legenda szolgál, mely szerint Jézus Krisztus édesanyjának, Szűz Máriának házát a török hódítók elől angyalok menekítették át Názáretből Európába.

A Szent Ház először a gyermek Jézusnak adott otthont, majd Szent Péter vezetésével mennybemenetele után itt tartották az első miséket. A Szent Keresztért a Szentföldre induló bizánci császárné, Szent Ilona talált rá a házra, melyet igyekezett megőrizni a késői koroknak. A XIII. században a török hadak győzelmet arattak a keresztesek felett, s Jézus szülőhelye és ereklyéi is veszélybe kerültek. A legenda szerint az angyalok egyetlen éjszaka alatt elrepítették a Megváltó szülőházát a Fiume feletti hegyen fekvő, magyar fennhatóság alá tartozó Terzácba.

A ház érkezésének következményeként a ferences kolostorban nagy Mária-tisztelet bontakozott ki, kedvelt zarándokhellyé vált, és maradt is annak ellenére, hogy magát az épületet három év múlva – ismeretlen okok miatt – az itáliai Loretóba vitték. A lorettói kápolnatípus nevét a ház tehát második otthonáról kapta.

– A sok esetben ábrázolásokon is megjelenő, angyalok által repített ház a történészek szerint valójában az Angeli vezetéknevű kereskedőcsaládra utalhat, ők hozhatták el a házat a Szentföldről, mint ahogy minden más, mozdítható ereklyét elmenekítettek abban az időben – mutatja be a kápolnaforma kialakulásának körülményeit Koltai András. – A XV. századra nagy zarándokkultusza alakult ki, de igazi jelentőségét a XVII. században nyerte el. Ekkor engedélyezte ugyanis a pápa a kápolna nyilvános tiszteletét, az átvitel ünnepe december 8-a lett. II. Ferdinánd császár felesége, Mária Anna Bécsben, az ágostonos templomban, a Burg mellett felépítette a Szűzanya loretói házának másolatát.

A királyi kápolna a barokk idején nagy tiszteletnek örvendett, a császári család elhunyt tagjainak szívét itt őrizték, de itt mondták ki a boldogító igent a család női tagjai is. A templomot később neogót stílusban építették át, a kápolnát elbontották, így mára elveszett az egykori lorettói kegyhely első hiteles másolata.

A kápolnatípus elterjedésének másik okaként a történészek a lepantói győztes ütközetet emlegetik. Az 1572 októberében megvívott tengeri csata sikerét ugyanis a keresztények Szűz Máriának tulajdonították. A gályákon naponta imádkoztak rózsafűzért, majd a győzedelmes hadak teljes vezérkara Loretóba zarándokolt hálaadásra. A lorettói kápolnakultúra és a Habsburg család törökellenes harcai ezt követően végleg összefonódtak az küzdelem jelképeként. Lorettói kápolnát azonban nem lehetett mindenütt építeni.

A Szent Ház másolását Taljánföldön a pápa nem engedélyezte, nyugaton a török veszedelem nem volt olyan erőteljes, hogy igazán elterjedhessen. Ennek köszönhető, hogy ez az egyház- és művészettörténeti kuriózum igazán csak Közép-Európában terjedhetett el. Bécs és Prága után sorban épültek magyar földön is, másolatait elsőként Körmöcbányán, majd a pozsonyi ferencesek temploma mellett Kolozsvárott, Aradon, Eperjesen, a győri kármelitáknál, Vágtapolcán, a kápolnáról elnevezett őrvidéki Lorettóban, illetve a budai Nagyboldogasszony- és a vízivárosi Szent Anna-templomban hozták létre.

Magyarország jelenlegi határain belül teljes épségben csak a győri maradt meg. A Nagyboldogasszony-templom neogótikus átépítése következtében az ottani megsemmisült, a vízivárosi szintén egy XIX. századi átalakítás folyamán veszett el. Az eredeti, angyalok szárnyán Loretóba repített épületet az 1921-es tűzvész után nem újították fel, így az eredeti leghitelesebb másolata ma a prágai kapucinusok Loreto-kolostorában található. Ezért is okozott hatalmas meglepetést a Szent Anna-templom mellékkápolnájában idén ősszel előkerült kifestés, mely egyértelműen megmutatta az egykori lorettói kegyhely helyét.

– A mi kápolnánkat 1747-ben emeltette Reck József plébános. Ekkoriban közkézen forogtak a lorettói ház történetéről szóló könyvek, melyek azt is leírták, hogyan nézett ki a szentély – mondja Koltai András. – Eszerint a kápolna fontos kiegészítője egy díszes rács és az oltár, ahol még az első apostolok, köztük Szent Péter misézett.

A falakban lévő fülkék Szűz Mária ruháit tartalmazták, ugyanis a kegykápolna szobra öltöztethető Mária-szobor volt. A szentéllyel szemben ablak is volt (ez a vízivárosiban nem épült meg), itt jelent meg az angyal a Szűzanyának. A legendában szerepel az is, hogy sokan elvitték a kápolna köveit, ám azok csodás módon mind visszakerültek a kápolnába, de a történetírók beszámolnak arról is, hogy az ereklyegyűjtő zarándokok megbetegedtek és addig nem gyógyultak meg, míg vissza nem vitték az elhozott köveket. Ez nyilvánvalóan pedagógiai célzatú túlzás volt, de szükséges, hiszen meg kellett védeni a kápolnát, nehogy a zarándokok darabokra szedjék.

Itt a Szent Anna-templomban az eredeti kegykápolna felét építették fel. A nyomra vezető első jel a Szent Anna-templom esetében a lorettói kápolna egyik legszembeötlőbb jellegzetessége a barokk művészetben teljesen szokatlan puritán téglafal, mely az eredeti házra utal, s a Szent Sír lebontásának kezdetekor mindenki nagy meglepetésére előbukkant a felfalazás mögül. Azt ugyan valószínűsítették, hogy az oltár melletti kápolna adott otthont egykor a Szent Háznak, az viszont, hogy nem megsemmisítették, csak egy kulissza-szerű fallal takarták el, s így az eredeti teljes egészében megmaradhatott, szinte csodával határos. A berendezés azonban nem került elő.

– Elképzelhetőnek tartjuk, hogy a kegyszobor még megvan valahol. A kápolna kegyura a főváros volt, s sok más hasonló építmény esetében kiderült, a főváros biztonságba helyezte felszerelésüket egy időre – bizakodik a történész. Addig is új oltár épül a kápolna építésze, Burits Oktávián tervei alapján. Itt kap majd helyet a templom Szent Anna-kézereklyéje is, illetve a korábban, szintén egy felújításkor előkerült brünni Fekete Madonna-ikon másolata is, az egykori szobrot helyettesítve.

A teljes felújítással és berendezéssel várhatóan egy-két hónap múlva végeznek, így jövő évtől újabb Mária-kegyhely nyílhat a fővárosban.

Gerhát Petra