Magánkönyvtár Felsőszeliben

Van, akiben valami jelentős esemény kelti fel a könyvek iránti érdeklődést, másoknál az olvasás szeretete már a szülői házban is természetes volt. Előbbi áll Oros Lászlóra, akinek már 1977-ben több száz kötetes könyvtára volt. A lökést Dobos László író, a korabeli Csehszlovákia egyetlen magyar nemzetiségű minisztere biztatása adta, aki magyar nyelvű kiadványok tudatos gyűjtését javasolta neki még a hatvanas évek végén. Akkori elhatározását még inkább erősítette, hogy cseh területen katonáskodva ezzel is erősíthette magyarságtudatát.

Gyermekkora óta meghatározóan hatottak rá Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Passuth László történelmi regényei, a vadász Molnár Gábor leírásai; szinte átélte Petőfi Sándor és Arany János költeményeit. Később felvidéki magyar kiadványok is kerültek meglévő kötetei mellé, és ezekkel már le tudta rakni a Bibliotheca Pro Patria (Könyvtár a Hazáért) elnevezésű könyvtára alapját. A további bővítéshez azonban tudatos gyűjtőmunkára volt szükség. A célt úgy fogalmazta meg, hogy legyen az állományban felvidéki verseskötet, regény, helytörténet. Első lépésként bemutatkozó levelet írt a szerzőknek, aláírt fényképet és kéziratot kérve tőlük. Jöttek is a biztatásokkal ellátott kiadványok, így került kapcsolatba a Felvidék csaknem valamennyi magyar írójával.

Turczel Lajos irodalomtörténész-tanár azt javasolta, hogy vegye be gyűjteményébe az elszármazott írók és az egyetemes magyar irodalom nagyjainak műveit is. Egy idő után már olyan értékes kötetek sorakoztak könyvespolcain, amelyeket többek között Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Móra Ferenc dedikált. Melléjük kerültek Arany János, Deák Ferenc, Munkácsy Mihály aláírt levelei, fényképei, továbbá az egykori uralkodók, így I. Lipót, Mária Terézia, V. Ferdinánd, I. Ferenc József eredeti okiratai.

A könyvtár folyamatos bővítésénél meghatározó szempont volt, hogy a kiadványok az 1918-as évektől napjainkig a Felvidéken élt vagy onnan származó szerzők művei legyenek. Egy ideje már az sem kizáró ok, ha az író más nemzetiségű. A valóban régi, értékes munkák azonban az 1700-as években Pozsonyban, Komáromban, Kassán jelentek meg magyarul.

A gyűjtés nem olcsó, szerencsére egyes kiadók tiszteletpéldányokkal és csökkentett árú könyvekkel járultak hozzá a bővítéshez, a cserék és antikváriumi vásárlások azonban még így sem maradhattak el. Oros László emellett tíz saját kötetet is megjelentetett, amelyet Felsőszeli önkormányzata és több egyesület is támogatott. Ezek közül kiemeli a diószegi Pannonia – Polgári Társulást, amelynek elnöke, Lanz Roland szervezési munkája mellett kiállítási füzetet is megjelentetett.

–  A Bibliotheca Pro Patria a Felvidék egyedülálló könyvgyűjteménye, melyben a felvidéki szerzők kiadványainak zöme megtalálható. Értékét növeli, hogy ezek jelentős részében a szerzők ajánlásai olvashatók, és hogy a gyűjtő önerőből hozta létre ezt a Felvidéken máig egyedülálló anyagot. Fontossága elsősorban abban rejlik, hogy a szlovákiai magyar közösség és főleg az ifjúság egy helyen találja meg a szülőföldjéről származó írók és költők műveit. Ezek között szépirodalmi alkotások, történelmi könyvek és okiratok, tényirodalom, lexikonok, valamint helyi folyóiratok, közlönyök is megtalálhatók – hangsúlyozza Oros László a bibliotéka jelentőségét.

Saját élményként említi, hogy amikor a diószegi Petőfi Sándor Alapiskola tanulói meglátogatták a könyvtárat, óriási érdeklődéssel hallgatták a tulajdonos-alapító előadását a Bibliotheca Pro Patria létrehozásának céljáról, és megilletődve nézegették a kiállított kiadványokat, tárgyakat.

–  A régi, valóban értékes kéziratok eredetiségét szakemberekkel megvizsgáltattam, de számos irat és okmány esetében ezt már magam is meg tudom ítélni, hiszen szövegük, a papír vagy a pergamen minősége, állapota sok mindent elárul. Aki neves személyiségek kéziratát gyűjti, annak ismernie illik eredeti aláírásaikat is – mondja gyűjtési módszereiről Oros László.

Ilyen tudás megszerzéséhez azonban rengeteget kell olvasnia a könyvtár tulajdonosának. A katalógus szerint a 8493 darabos kötetállomány évente 250-300 példánnyal bővül.

Adódik a kérdés, hogy a könyvek szerepét átveheti-e a számítógép, van-e igény a hosszabb írások böngészésére? Jóllehet olvasótáboruk valóban csökken, Oros László szerint a nyomtatott könyvek sosem fognak eltűnni, mert igazi olvasói élményt csak a könyv tud nyújtani.

A gyűjtemény megteremtése egzisztenciális kockázatokkal is járt. A szocializmus idején a csehszlovák politika csak akkor figyelt fel Oros Lászlóra, amikor a Magyarországon és másutt élő magyar írókkal, ismert felvidéki és külföldi személyiségekkel kezdett levelezni. A korabeli helyzetre jellemző, hogy amikor a politikailag kegyvesztett Alexander Dubčektől levélben kért saját kezű aláírást, válasz helyett a katonai kémelhárítás parancsnoka szólította magához felvilágosításért. Kihallgatásán elmondta, hogy közismert gyűjtőként aligha tilos számára a levelezés. Bár ügye lezáratlan maradt, többször már nem kereste a hatóság. Dubček válaszát is megkapta, igaz, csak 1990-ben, amikor a politikus a cseh–szlovák szövetségi nemzetgyűlés elnöke lett, a később önállóvá vált szlovák politika pedig már nem érdeklődött utána.

Évente 150-200 nemzetközi kutató és hétköznapi érdeklődő is felkeresi a könyvtárat. Közéjük tartoznak a nyitrai pedagógiai főiskola diákjai, akik diplomamunkájukhoz keresnek forrásanyagot, az alapiskolák tanulóinak viszont Oros László mutatja be könyvtárát és annak legérdekesebb darabjait. Különösen sokat jelent számára, ha valamelyik közismert magyar író vagy politikus tiszteli meg látogatásával. Közöttük volt Csáky Pál, az MKP parlamenti, majd EU- képviselője, valamint Kolár Péter mérnök, a Csemadok (a felvidéki magyarság legnagyobb taglétszámú kulturális szervezete) országos elnöke, a Kassai Thália Színház igazgatója. Észrevételeik a vendégkönyvben olvashatók.

Hogy mi lesz a gyűjtemény sorsa? Már több intézmény is megkereste, ám mindegyiket csak a saját könyvtárukból hiányzó kiadványok vonzották, Oros László viszont egyben szeretné tartani a művét, méghozzá Felsőszeliben.

2016-ban a szlovákiai magyar helytörténészek legjelentősebb elismerésével, a Pátria-díjjal tüntették ki az alapítót elsősorban a Felsőszeli és az Endreffyek című vaskos monográfiájáért. Ebben a család történetét dolgozta fel az 1700-as évektől napjainkig, hiszen három generáción át ők voltak a település evangélikus lelkészei. A díj átadásával méltányolták a felvidéki magyarság érdekében kifejtett egyéb munkáját is, így a Bibliotheca Pro Patria magánkönyvtár megalapítását és anyagának folyamatos gyarapítását, továbbá sokrétű publikációs tevékenységét.