„Magot vetünk, reményt keltünk”

– Az ön által kidolgozott Agroma program a cigányok felzárkóztatását a mezőgazdaságban kívánja megvalósítani. Miért?

– Az agrárium fejlesztése kiemelkedő fontosságú a kormányzat számára, amihez agrármérnökökre, magasan képzett szakemberekre és szakmunkás végzettségűekre is szükség van. Szeretnénk, hogy a szakképző intézmények – és a bennük folyó oktatás – vonzóbbá váljon a hátrányos helyzetűek számára is úgy, hogy a megszerzett szakma egyben felzárkózási lehetőséget jelentsen nekik. Nagy István agrárminiszter kifejezetten nyitottnak és együttműködőnek mutatkozik arra, hogy az agrárium és a társadalmi felzárkózás segítse egymást.

– A program egyik eleme szerint az idénymunkások foglalkoztatását is újra kellene szervezni. Hogyan segítené ez a cigányságot?

– A mezőgazdaság egyik problémája, hogy a gazdák nehezen találnak idénymunkást. A gyakorlottak lassan elöregednek, a fiatalabbakat pedig már kevésbé érdekli az idénymunka. Ha regisztrálnánk az idénymunkásokat egy központi adatbázisban, és télen képeznénk őket, akkor nem csak a betakarításkor tudnának munkát vállalni. A gazdálkodók is biztosabban tudnának velük számolni, a képzettebbének magasabb bért is lehetne kínálni. Elsősorban olyanokról van szó, akiket a klasszikus oktatási rendszerbe már nem lehet visszavezetni. Egy 40-45 éves ember, aki évek óta kukoricát címerez, lehet megbízható és jó munkaerő, viszont nem ért máshoz, így a gazdálkodó csak rövid ideig tudja foglalkoztatni. Ha az idénymunkások képzését, nyilvántartását központilag, koordináltan szerveznénk, azzal fehéredhetne a gazdaság is. Az idénymunkát is fejleszteni, javítani kell.

– A program része továbbá, hogy induljon egy olyan másoddiplomás képzés, amely összekapcsolja az agráriumot a társadalmi felzárkózással. Mire irányulna ez?

– Fontos cél, hogy egyre több diplomás mezőgazdasági szakember is segítse a társadalmi felzárkózást, ezért egyértelmű szándékunk, hogy az egyik legnagyobb magyarországi agrár-felsőoktatási intézményt is be tudjuk vonni a programba.

– Sok településen voltak korábban olyan programok, ahol a helyiek zöldség- és gyümölcstermesztésbe fogtak. Például Igriciben uborkát, Cserdin pedig burgonyát termesztettek a cigányok. Jó kezdeményezésnek tartja ezeket?

– Igen, de sajnos kudarcra vannak ítélve, mert nincs mögöttük szakértelem és kormányzati támogatás. A lelkes amatőr próbálkozások akkor hoznak eredményt, ha a kormányzat is hasznosítani tudja őket, valamint ha lesznek olyan szakemberek, akik a fenti kezdeményezéseket jó irányba tudják fejleszteni.

– Mikor indulhat el a komplex program?

– Abban bízom, hogy a 2020-as költségvetésben az eddig is meglévő, társadalmi felzárkózást szolgáló általános források mellett megjelenhetnek kiemelt, címkézett pénzeszközök az agráriumban. Szeretnénk elérni, hogy a költségvetés kiemelten támogassa a mezőgazdaság és a társadalmi felzárkózás közös ügyét. Komplett javaslat készül arról, hogyan képzeli el az Agrárminisztérium a társadalmi felzárkóztatást. Ebben különös hangsúlyt kap, hogyan segíti mindezt az agrárszakképző intézményekben folyó oktatás, szakmaszerzés. A költségvetési támogatás megítéléséhez viszont nemcsak jó szakmai anyagok kellenek, hanem be kell mutatni, hogy a programok működőképesek.

– Ez hogy fog történni?

– Hamarosan kipróbáljuk három vidéki agrár-szakközépiskolában egy kisebb szakmai csapattal, hogy az általunk javasolt módszertan vonzóbbá tudja-e tenni a hátrányos helyzetű fiataloknak az agrárképzést és a szakmaszerzést. Ha a modell sikeres, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy országosan több, önkéntes alapú bentlakásos képzés induljon a hátrányos helyzetű térségekben élőknek. Kollégium néhány helyen van most is, de vonzó iskola kell, újszerű módszertan, versenyképes tudás. Ezekben az iskolákban a diákok nemcsak a szakmát tanulják meg, hanem szocializálódnak is, és visszatérvén a településükre, a közösségükért munkálkodhatnak. Közben mindent megteszünk, hogy a programba a profitorientált szervezeteket, a nagy cégeket is bevonjuk. Már van néhány nemzetközi nagyvállalat, amelyik érdeklődik, köztük a világ legnagyobbjai közé tartozók is. A gazdasági szektornak is elemi érdeke, hogy minél több képzett szakember legyen, mert a munkaerőhiány komoly kihívás a számukra. Egyelőre teljes nyitottságot látok a kormány, a helyi közösségek és a gazdasági szereplők részéről is, bizakodó vagyok.

– Európában van példa hasonló kezdeményezésre?

– Észak-Amerikában és a Közel-Keleten létezik közösségalapú agrárfejlesztés, amely a társadalmi felzárkóztatásra is alkalmas, de Európában ilyen volumenben még nincs jelen. Az elcigányosodott térségekben a közösségeknek rá kell ébredniük arra, hogy csak együtt tudnak elérni valamit, és a mezőgazdaságban kell az összefogás az eredményekhez. Az agrár­alapú társadalmi felzárkózás programja ugyanakkor az EU-n belül is úttörő, modellértékű lehet.

– Csakhogy az elmúlt öt évben Brüsszel nem a cigányok, hanem a migránsok integrációját helyezte előtérbe.

– Az EU-nak muszáj lesz pénzt fordítania arra, hogy cigányok társadalmi felzárkózása az unión belül eredményes legyen. Félreértés ne essék, fontos a társadalomba való integrálásuk azoknak, akik már az unió határian belül vannak. De őket nem az EU társadalmába kellene integrálni, hiszen európai társadalom nem létezik, hanem egy adott tagállamban kell megtalálni a helyüket. Így ez nemzetállami kérdés. A cigányok integrációja – akik évszázadok óta szerves részei a kontinensnek, a nemzetállamoknak – nem szorulhat csak azért háttérbe, mert más csoportok felzárkózása prioritást élvez. Ha amiatt jut a jövőben kevesebb uniós pénz a társadalmi felzárkózást segítő programokra, mert az EU úgy ítéli meg, hogy másra kell fordítani, akkor muszáj felhívnunk Brüsszel figyelmét arra, hogy szükségünk van ezekre a forrásokra. Fel kell szólalni a mezőgazdasági támogatások tervezett megkurtítása ellen is, hiszen ilyenformán a cigány közösségek felzárkózását is gátolják majd. Megoldandónak tartom a migránskérdést, amire pénzt kell áldozni, viszont ez nem történhet úgy, hogy egyébként a cigány felzárkózásra szánt intézkedéseket nem támogatják. Brüsszelnek az eredményes roma felzárkózási programokat a tagállamokra kell bíznia.

– Mit szól ahhoz, hogy a Sargentini-jelentés külön fejezetet szentelt a romák társadalmi helyzetét javító intézkedések hiányának?

– A jelentéshez Magyarországról kapott információk súlyosan egyoldalú ideológiát vagy gondolkodásmódot képviselő szervezetektől származnak, ezzel el is veszti az egész a hitelességét. A kormány sokat költ a cigány felzárkózásra, rengeteg lehetőséget kínálva nekik, viszont nem tudja ma még megfelelően láttatni ezt a nemzetközi térben. A kormány anélkül segíti a cigány családokat, hogy a mellét döngetve harsogná, hogy mit is tesz, de igenis komoly előrelépés a kötelező óvodába járás, az ingyenes óvodai és iskolai étkeztetés, valamint az ingyentankönyv a hátrányos helyzetű diákok számára. Az ingyenes étkezés a cigány gyerekek 99 százalékát érinti. A Biztos Kezdet Gyerekházak, majd a jelenlegi oktatási rendszer a gyermek születésétől a szakma megszerzéséig kínál egy olyan 16-18 éves víziót, amelyet a kormány folyamatosan támogat. A szakképzésben rengeteg az üres hely és az ösztöndíjas lehetőségek. Sok cigány asszony negyven­éves korára már legalább négy gyermeket nevel, így rövidesen nem kell személyi jövedelemadót fizetnie, ha munkába tud állni. Egyértelmű, hogy a kormány nem kizárólag a cigányok felzárkózása érdekében hozza ezeket az intézkedéseket, de rengeteg olyan van közöttük, amelyeket jól kihasználva a cigányok is előrébb léphetnek. Ezeket az EU-ban, ahol nekik még mindig az oktatási szegregáció a legnagyobb probléma, nem látják, vagy nem akarják látni. Ha Brüsszelben szóba kerül a magyar cigányok helyzete, akkor mindenki szörnyülködik, hogy ez az az ország, ahol utálják a cigányokat, a cigány gyereket gettóiskolákba zárják, és a kormány nem tesz semmit értük. Miközben rengeteg pozitív és konstruktív program létezik. Hiába hozunk létre komplex programokat, ha egyébként iskolai szegregáció miatt kötelezettségszegési eljárás van Magyarországgal szemben, és csak az utóbbit akarják a brüsszeli demokrácia­mentők észrevenni.

– Hogy látja a cigány felzárkózás jövőjét?

– A cigányok felzárkózása nem csak a kormányon múlik, a sikeres felzárkózás nem kizárólag pénzkérdés. A fejekben kell változást elérni. Nincs elveszett település. Minden településen élnek olyanok, akik többet, jobbat akarnak, és máshogyan szeretnének élni, mint eddig. Nekünk azokat a településeket kell megtalálni, ahol a lehető legtöbben vannak azok, akit többet, jobbat, mást akarnak. Az agrártárcánál induló programunk mottója: Magot vetünk, reményt keltünk. Látni kell: a kormány komplex fejlesztési programokat kínál a hátrányos helyzetű településeknek. Valós kormányzati szándék van arra, hogy a legnehezebb helyzetben lévő települések előbbre léphessenek, viszont ehhez előbb meg kell határozni, hogy az adott helyen milyen lehetőségek és hiányosságok vannak. Ha ehhez olyan programok csatlakoznak, mint a Magyar falu program, amely a vidéki kistelepülések fejlesztését célozza, vagy a lassan több megyében is elkészülő megyei felzárkózási stratégiák, akkor az sikerekhez vezethet. Ha ennek a központi koordinációja ráadásul a Belügyminisztériumhoz kerül, akkor még több okunk lesz az optimizmusra. Mert jobban rá fogunk látni, hol mekkora a szakemberhiány, milyen igények és szükségek vannak, így ezekre a helyi közigazgatás bevonásával érdemi válaszokat lehet majd adni.