Szédítő tempóban válnak egyre tudatosabbá a magyar vásárlók. Emlékezetes, a kilencvenes években, amikor megnyílt az ország a nyugati termékek előtt, honfitársaink többsége gyorsan elfordult a hazai árucikkektől. A magyar termékeket az olcsó, ám gyenge minőségű, szegényes választékú, egyszerű igények kiszolgálására alkalmas kategóriával azonosították, miközben mindent kiváló tulajdonságokkal ruháztak fel, ami a „Lajtán túlról” érkezett.

Egész más képet mutatnak az utóbbi években készült vizsgálatok. A Gfk Hungária adatai szerint 2005-ben már a vásárlók 52 százaléka számára fontos volt, hogy egy termék magyar eredetű legyen. 2009-re pedig a magyar származást fontosnak tartók aránya 68 százalékra emelkedett. Ahogy Szabó Márton, a Kopint-Tárki vezető kutatója fogalmaz: a vásárlók összefüggést látnak az import termékek magas hányada, valamint a növekvő munkanélküliség, a csökkenő jövedelmek között. Okkal.

Csak csomagolásában magyar

A változások a kereskedelemben is jókora fordulatot eredményeztek. Míg korábban a magyar üzletek is próbálták feltölteni polcaikat minél több külföldi áruval, most pont fordítva: a multinacionális láncok próbálnak hasznot húzni a magyar termékekből. Csak májusban az Auchan magyar termelői hetet, a Cora székely hetet, még februárban a Lidl retro hetet hirdetett, a Spar pedig a „Mi Magyarországunk, mi Sparunk” jelszóval az egész 2010-es esztendőt a magyar termékeknek szentelte. S a nagy üzletláncokban ezeken kívül is jócskán találunk olyan termékeket, amelyek szélén piros-fehér-zöld csíkos szalag hirdeti a magyar eredetet.

– A vásárlók nagy része meg van vezetve. A külföldi láncokban eladott termékek jó esetben Magyarországon lettek becsomagolva – minősíti a jelenséget Megyesi Zoltán, a csak magyar termékeket forgalmazó Koppány üzlethálózat vezetője.

– Az elmúlt egy évben divat lett hangoztatni, mindenki mekkora magyar. Álságos kommunikációról van szó. Valójában a magyar termelők, a gazdák annyira meggyengültek, hogy nehézséget okoz magyar árukkal feltölteni a polcokat – mondja ugyanerről Fodor Attila, a magyar tulajdonú CBA üzletlánc kommunikációs vezetője.

Ám a valóság az: nem is követ el törvénysértést, aki negyed- vagy nyolcadrészben Magyarországon készült termékről állítja, hogy hazai gyártmány. A jogszabályok szerint ugyanis egy terméken csak az utolsó, konkrét beavatkozást igénylő helyszínt kell feltüntetni. Az utolsó lépés pedig jellemzően a csomagolás. Vagyis hivatalosan minden magyar terméknek mondható, amit hazánkban dobozoltak, üvegeztek, fóliáztak – függetlenül attól, hogy a felhasznált élelmiszerek honnan származnak.

– Gyakran találkozunk azzal, hogy csak Magyarországon csomagolt árukat magyarként próbálnak eladni – erősíti meg Obreczán Ferenc, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének (Magosz) főtitkára. – Így lesz a szlovák húsból magyar szalámi.

Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára is egyetért azzal: nem nevezhető magyar terméknek az az itthoni húsüzemben készített sonka, aminek az alapanyaga dán sertéshús. Nyilvánvalóan az a magyar, ami meghatározó alkotóelemeit tekintve hazai termékekből készült. Ugyanakkor úgy véli: nem a kereskedők hibája, ha magyarként tüntetnek fel külföldi alapanyagból készített, ám itthon csomagolt árukat. A boltosoknak ugyanis el kell hinniük, amit a gyártó a csomagoláson megjelöl, lehetőségük sincs utólag ellenőrizni az eredetet.

A védjegy sem garancia

Nem jelentenek biztos fogódzót az árukra ragasztott úgynevezett magyar védjegyek sem. A vásárlók számára már az is zavaró lehet, hogy ötféle (és még egy speciális) embléma is létezik, ami felhívja a figyelmet a magyar származásra. A Kiváló Magyar Élelmiszer, a Magyar Termék Nagydíj, a Magyar Termék, Magyar Árukért, valamint Premium Hungaricum matricácskákban azonban közös, hogy egyik sem írja elő az alkotóelemek magyar származását. Az összes védjegy közül mindössze egy ágazati címke, a Baromfi Terméktanács által bevezetett Magyar Baromfi védjegy esetében feltétel a hazai eredet.

– A törvényalkotók legelső feladata az lenne, hogy tisztázzák, mi számít magyarnak – mutat rá a fő problémára Vámos György. Ma ugyanis mindenki mást ért ez alatt. Csak a csomagolás kevésnek látszik, bár ez is azt jelenti, hogy a cég gyárat működtet Magyarországon, vagyis adót fizet, hazai munkaerőt alkalmaz. Mégis, inkább magyarnak érezzük azt a terméket, amelynek összetevői is hazai termelőktől származnak. S a lista akkor a legteljesebb, ha a cég is magyar tulajdonban van, vagyis a profit is itthon marad. Ám utóbbira kicsi az esély, a kilencvenes évek első felében végrehajtott privatizációk eredményeként ugyanis az élelmiszeripar 65 százalékban külföldi tulajdonban került.

– Csak a hazai földben termelt, vagy állatok esetében hazai előállítású termék lehet magyar – áll ki a középső változat mellett a gazdakörös Obreczán Ferenc.

A Kereskedelmi Szövetség elnöke szerint azonban a gyakorlatban ez sem ennyire egyszerű.

– Előfordulhat, hogy az élelmiszer-feldolgozó ideiglenesen nem kap hazai alapanyagot. Mivel nem állhat le a gyár, ilyenkor külföldről kell pótolni a hiányt. Furcsa lenne, ha ilyenkor át meg át kéne ragasztgatni a címkéket – mondja Vámos György.

Ezt a problémát próbálta kezelni a Gráf József minisztersége alatt felvetett javaslat, amely éves átlagban 80 százalékban határozta volna meg a hazai gyártású alapanyagok hányadát. Ám az unió szabad versenyre vonatkozó előírásai miatt ennek bevezetése végül elmaradt.

Még a magyar márkanevű, esetleg tradicionálisan hazainak gondolt termékek esetében sem lehetünk biztosak a magyar származásban. A Sport szelet, vagy Boci csoki gyártása például multinacionális cégek kezébe került, akik nem országonként, hanem régiónként állítják fel gyártó-központjaikat. Előbbi tehát (a Piros Mogyorós csokival együtt) a Kraft pozsonyi, utóbbi a Nestlé csehországi gyárából kerül vissza Magyarországra – vagyis még a csomagolás tekintetében sem igaz a magyar eredet. Szintén problémás a Pilóta keksz vagy a Balaton szelet – az egykori győri márkák közül előbbi Romániában, utóbbi Lengyelországban készül. A feliratokat böngészni hajlandók számára sokat elárulhat, hogy a csomagoláson olvasható magyar cím gyártót vagy forgalmazót jelöl. Utóbbi esetben biztosan importtermékről van szó, a gyártó viszont még mindig csak a csomagolásra jelent garanciát. A legtürelmesebbek többre mennek a vonalkód elemzésével: amennyiben az 599-el kezdődik, olyan terméket tartunk kezünkben, amelynek gyártója Magyarországon van bejegyezve.

Persze ettől még mindig bekeverhet külföldi alapanyagot termékeibe. Kulcsszó: nyomon követhetőség A magyar termékek legfanatikusabb rajongói állítják: csak akkor mehetnek biztosra, ha vérbeli „magyar boltból” vásárolnak.

Az első ilyen hálózat a 2002-ben alakult Magor volt, ám ez az évtized közepétől szétesett – az általuk forgalmazott termékek száma harmadára esett, s emiatt sorra bezártak a beszűkült választékú üzletek. Most azonban újabbak próbálnak a helyükre állni. A Koppány hálózat például már kilencedik üzletét nyitja, s kilencediknél jár a Premium Hungaricum emblémás termékek boltja is.

– A magyar termékeknek a minősége is jobb, mert nem kell őket messziről szállítani. Az élelmiszeripar ugyan manapság csodákra képes, ám tartósítószerek helyett egészségesebbek a természetes alapanyagú ételek – érvel Megyesi Zoltán, a Koppány tulajdonosa.

A nagyobb láncok pedig kifejezetten nehéz helyzetben vannak, ha valódi magyar termékek beszerzésére törekednek. Ahogy a CBA-s Fodor Attila mondja: ahol tehetik, arra törekednek, hogy helyi gazdáktól, és ne nagykereskedőktől vásároljanak, utóbbi esetben ugyanis szinte lehetetlen végigkövetni a termékek származását. Obreczán Ferenc, a Magosz főtitkára épp ebben, a nyomon követhetőségben látja a jövendő új szabályozás kulcselemét. Ehhez mindössze azt kell elérni, hogy a termékpálya minden szereplője köteles legyen ellenőrizni, hogy az általa felhasznált alkotóelemek valóban magyar termelőtől származzanak. A végén pedig az egész lánc adminisztrálva legyen, amit szigorúan ellenőrizzenek a hatóságok. Ilyesmi egyébként már működik a sertéspiacon, s a főtitkár bízik benne, hogy egy éven belül általában is be lehet vezetni.

– A kormány is érzi az igényt, hogy a különböző civil szervezetek védjegyei mellett egységes, valóban garanciát nyújtó jelölés jelenjen meg – fogalmaz Birinyi József, aki tanácsadóként az úgynevezett hungarikumtörvény kidolgozásában nyújt segítséget. Az uniós szabályozás ugyanis tiltja a magyar termékek támogatását, ellenben engedi a speciális földrajzi-nemzeti különlegességek, esetünkben a hungarikumok pozitív megkülönbözetését.

Már készül a felmérés, hogy mely termékek lehetnek jogosultak a hungarikum-védjegyre, s vélhetően piacra jutásukat is támogatja majd az állam (Demokrata, 2009/51.)

Addig viszont csak a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság által kilátásba helyezett ellenőrzésekben bízhatunk. Kathi Attila, a szervezet szóvivője szerint ugyanis újabban a hatóságnak is feltűnt a nagy üzletláncok által gerjesztett magyartermék-mánia. A táblák, védjegyek mellett gyakran előfordul, hogy színvilággal, csomagolással tévesztik meg a fogyasztókat, vagy olyan utalással, mint például a „magyar minőség”.

A szervezet a jövőben ezeket úgy próbálja szankcionálni, hogy nem fogadja el a gyártók-kereskedők magyarázatát, hogy például magyar minőség az, ami megfelel a magyar élelmiszerkönyv előírásainak, hanem aszerint értékel, hogy a fogyasztó mit ért az adott reklám alatt.

Kárász Andor