Főhajtás hadifogságban elhunyt honvédeink előtt
Magyar hősök Örményországban
A ma ismert adatok alapján több mint kétszáz honfitársunk alussza örök álmát örményországi temetőkben. Többségében második világháborús hőseink ők, akiket megközelítőleg négyszázezer sorstársukkal együtt a megszálló szovjet hadsereg hurcolt el hadifogságba, majd kényszermunkára. Tiszteletükre emlékművet emeltek Jerevánban, sírjaik feltárása, személyük azonosítása lehetne a következő feladat.
Elsőre talán meglepő, hogy magyar hadifoglyok nyugszanak örményországi temetőkben, de a bolsevisták által a második világháború végjátékában, és még később is elhurcolt honfitársainkat az egykori szovjet birodalom számos tagköztársaságában dolgoztatták, így az akkori Örmény Szovjet Szocialista Köztársaságban is.
Az áldozatok emlékének őrzése az utókor szent kötelessége. A feladat teljesítése azonban korántsem olyan egyszerű, mint gondolnánk.
Örményország ugyanis 2012-ben egyoldalúan felfüggesztette diplomáciai kapcsolatait Magyarországgal, miután hazánk kiadta Azerbajdzsánnak a NATO 2004-es budapesti békepartnerségi programja idején egy örmény tisztet meggyilkoló, a bulvármédiában csak baltás gyilkosként emlegetett Ramil Səfərov hadnagyot, akinek hazájában kellett volna letöltenie büntetése további részét, de a bakui vezetés kegyelemben részesítette. A helyzet csak tavaly decemberben változott, amikor az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet miniszteri tanácsának lengyelországi ülésén Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter megegyezett örmény kollégájával, Ararat Mirzojánnal a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról.
A kapcsolatokat még 1988-ban egy magyar gesztus alapozta meg, amikor a Richter-skála szerinti 6,9-es erősségű, több tízezer áldozatot követelő örményországi földrengés után az akkoriban alakulóban lévő Magyar Demokrata Fórum és a Magyar Vöröskereszt azzal kereste meg a Magyar–Szovjet Baráti Társaság intézményi keretein belül működő Magyar–Örmény Baráti Társaságot, hogy segélyszállítmányokat juttatnának el a rászorulóknak.
– A Malév segítségével százötven örmény gyermeket hoztunk Magyarországra üdülni, magyar építőipari szakemberek pedig újjáépítették az iskolát az akkor még Leninakannak nevezett Gümri városában. Az ottani temetőben lettünk figyelmesek néhány cirill betűvel írt magyaros hangzású névre – meséli a budapesti XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnöke. Nazarján Hamlet élettörténete regénybe illő.
– Édesapám a szovjet Vörös Hadseregben szolgált közel félmillió örmény katonatársával. Magyarországon több mint ezerötszázan estek el közülük, édesapám 1945 februárjában Biatorbágynál. 1966-ban jártam először Magyarországon turistaként, hogy megtaláljam a nyughelyét – mondja Nazarján úr. Bár a kutatás sajnos azóta sem járt eredménnyel, más értelemben azonban sikeres lett, Nazarján Hamlet ugyanis szerelembe esett, megnősült és végleg Magyarországra költözött. Azóta is a hazai örmény közösség egyik lelkes szervezője, számos örmény népművészeti és kulturális érték fáradhatatlan gyűjtője. Mint mondja, kereste a kapcsolatot olyan magyarokkal, akik magyar honvédként az egykori Szovjetunió valamely örményországi hadifogolytáborában raboskodtak, és találkozott is három férfival, ráadásul szűkebb pátriájában, a XVIII. kerületben, ahol, akárcsak az örmény fővárosban, Jerevánban, emlékmű őrzi az egykori foglyok emlékét.
Nazarján Hamlet és munkatársai felvették a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztériummal az örményországi magyar hadisírok ügyében. A szocialista–liberális kormányok idején a politika részéről fanyalgó értetlenséggel találkozott, de mára más szelek fújnak.
A két ország között ugyan nincs hadisírgondozásra vonatkozó hatályos kormánymegállapodás, de a nemzetközi humanitárius jog szabályai lehetővé teszik a munkát, aminek hazai illetékese a Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadisírgondozó és Hőskultusz Igazgatósága. Felettes szerve, a Honvédelmi Minisztérium arról tájékoztatta lapunkat, hogy, mint részben szakirodalmi forrásokból, részben szovjet levéltári anyagokból tudható, a ma független Örményország területén a II. világháborúban jelentős számban raboskodtak magyar hadifoglyok, akiket út-, vasút- és városépítési munkákon, valamint vízierőmű- és gyárépítéseken dolgoztattak. Közülük több mint 200 magyar honvéd nem tért haza, ők munkatáborokban haltak meg. Ma kilenc különböző temetőben nyugszanak német és osztrák katonákkal együtt. A sírkertek jelenlegi kialakítása és fenntartása a magyar hadisírgondozók németországi partnerszervezete, a Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge munkájának köszönhető.
– Jó állapotban vannak az örményországi magyar katonatemetők – teszi hozzá Manukjan Armen, a XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat képviselője, és néhány saját maga által készített fotót is mutat.
A kapcsolatépítés jegyében az örmény Védelmi Minisztérium meghívására 2003 szeptemberében a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum küldöttsége Örményországba látogatott, és egy évvel később felavatták a jereváni magyar hadifogoly-emlékművet. Idén márciusban pedig Akopjan Nikogosz, a magyar Országgyűlés örmény nemzetiségi szószólója hivatalában találkoztak a Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai, valamint magyarországi örmény szervezetek képviselői további emlékmegjelenítési lehetőségekről.
Az örményországi katonai temetőkben nyugvó magyar honvédek és polgári áldozatok emlékének méltó megörökítése a magyar-örmény kapcsolatokat is mélyítheti. De a sírok feltárása, az ott nyugvók azonosítása azért is fontos, hiszen sok magyar család közel nyolcvan éve nem tudja, pontosan hol találhatók szeretteik földi maradványai.
