A vasfüggöny lebontása egy piknikkel kezdődött
Magyar kapu a szabad világba
1989. augusztus 19-én egy szimbolikus rendezvény a soproni határnyitással és egy bátor határőrtiszttel örökre beírta magát a történelemkönyvekbe. A Páneurópai Piknik rést ütött a vasfüggönyön, amelyen keletnémetek százai jutottak el Nyugatra, és olyan lavinát indított el, amely néhány hónappal később a berlini falat is elsodorta.
A történet 1989 májusában kezdődött, amikor a magyar határőrök megkezdték a vasfüggöny bontását a magyar–osztrák határon. A hírek gyorsan terjedtek, és a keletnémetek, akik hivatalosan még mindig csak a „baráti” szocialista országokba utazhattak, új menekülési útvonalat találtak Budapest felé.
A budapesti nyugatnémet nagykövetség hamar megtelt reménykedőkkel. A zsúfoltság miatt sokakat ideiglenes táborokba helyeztek át, köztük a zugligeti templomkertbe is, ahol Kozma Imre atya karolt fel több száz embert. Ezzel párhuzamosan, messze a diplomáciai szalonoktól, egy másik, civil kezdeményezésű esemény szerveződött Debrecenből: a Páneurópai Piknik.
Három órára szabadon
Mészáros Ferenc, a helyi MDF tagja vetette fel az ötletet, hogy a Sorsközösség Tábor augusztus 20-i záróprogramjaként rendezzenek szimbolikus határnyitást Fertőrákos közelében. A cél a határok nélküli Európa eszméjének népszerűsítése volt. Habsburg Ottó és Pozsgay Imre védnökséget vállaltak, a szervezők Sopron ellenzéki köreivel egyeztettek, a plakátokat Varga Ákos tervezte, és hamarosan megszületett a program: augusztus 19-én három órára szabad lesz az átjárás Sopronkőhida és Szentmargitbánya között.
A piknik azonban hamar túlnőtt saját keretein.
A hivatalosan háromórás nyitva tartásra szánt kaput több száz keletnémet rohanta meg. Menekültek voltak, akik a szabadságot kockáztatták a biztos elnyomás helyett. A magyar határőrök parancs nélkül álltak: sem lőni, sem feltartóztatni nem akarták őket. A helyi parancsnok – bátor döntéssel – megtiltotta a fegyverhasználatot.
Ezzel az egyetlen mozdulattal elkerülte, hogy a piknik vérfürdőbe forduljon, és történelmi jelentőségű gesztussá változtatta az eseményt.
Az első dominó
A Páneurópai Piknik nem oldotta meg a keletnémetek ügyét, de példát mutatott. Néhány napon belül több százan, majd több ezren lépték át a zöldhatárt. A magyar hatóságok – egyre nyíltabban – támogatták a távozásukat. Szeptember elejére a helyzet elviselhetetlenné vált. 1989. augusztus 25-én Gymnichben, Köln közelében Helmut Kohl nyugatnémet kancellárral tárgyalt Németh Miklós magyar miniszterelnök és külügyminisztere, Horn Gyula. Nem sokkal ezután, szeptember 10-én este a magyar televízióban Horn bejelentette: másnap nulla órától szabad az út. Magyarország felfüggeszti a magyar–NDK megállapodás azon pontjait, amelyek tiltották a harmadik országba történő továbbutazást.
A hír robbant. Három nap alatt 12 ezer NDK-állampolgár távozott. November végéig több tízezren.
És november 9-én már nemcsak egy szimbolikus kapu nyílt meg: a berlini fal is leomlott. A magyar döntés volt az első dominó, amely elindította a keleti blokk széthullását.
