Évszázadokon át vándorolt, mielőtt hazatért a misztikus ereklye
Magyar király találta meg az eltűnt Szent Jobbot
Évszázadokon át tartó kalandos európai vándorlás során érkezett haza Magyarországra az ereklyeként tisztelt Szent Jobb. A magyar államiság és nemzeti identitás fontos jelképét István király halálát követően titokban szállította Erdélybe egy engedetlen szerzetes. 1084. május 30-án itt talált rá I. László király. Ekkor vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete.
István király 1038-ban bekövetkezett halála után trónviszályok, zavargások, pogánylázadások gyengítették az uralkodó által megálmodott keresztény nemzetállamot.
A király bebalzsamozott holttestét, amelyet az általa alapított székesfehérvári Királyi Bazilikában temettek el, később a vármegye egyházi elöljárói és hithű nemesei ideiglenesen a bazilika alatti sírkamrába rejtették attól tartva, hogy a pogányok megszentségtelenítik a mumifikálódott földi maradványokat. Az épségben maradt jobb kezet, amelynek csodás erőt tulajdonítottak, szintén ekkor választották le a testről, hogy a káptalani kincstárban helyezzék el.
A Szent Jobbot később a kincstár őre, Mercurius szerzetes-őrkanonok felhatalmazás nélkül, titokban szállította Bihar megyei családi birtokára.
A katolikus legenda szerint I. László király 1083. augusztus 20-án, István szentté avatása és sírjának újbóli felnyitása kapcsán határozta el, hogy visszaszerzi az ereklyét. Egy évvel később Mercurius falujába zarándokolt, ahol május 30-án az István kezén található gyűrű alapján azonosította a szent relikviát, majd az ereklye megtalálásának színhelyén Szentjobbi Apátságot alapított. A köré szerveződő mezőváros azóta is Szentjobb néven ismert Erdélyben, a mai Partium területén.
Az immár minden év május 30. napján, nyilvános ünnepségen tisztelt ereklye a következő évszázadokban hosszantartó európai zarándokútra vándorolt, amelynek főbb állomásai Fehérvár, Bosznia, Raguza (Dubrovnik), Bécs és Buda voltak.
Szent István napjának augusztus 20-ai megünneplését Mária Terézia rendelte el, aki kiterjedt diplomáciai kapcsolatait is latba vetette annak érdekében, hogy 1771-ben a Szent Jobb végleg hazatérhessen.
A nemzeti és vallási ereklye krónikájának egyik legdicsőségesebb korszaka az 1938-as kettős szentévre esett, ugyanis a 34. Eucharisztikus Világkongresszus budapesti megrendezése mellett ebben az esztendőben emlékezett a világ magyarsága Szent István halálának 900 évfordulójára is. A jubileum alkalmából a Szent Jobbot „Aranyvonaton” indították országjárásra, szimbolikusan éppen a megtalálás napján, május 30-án.
Az ereklye kálváriája a II. világháború alatt és a világégést követően is folytatódott: a nyilasok Ausztriába hurcolták, de a salzburgi érsek segítségével az Amerikai Katonai Misszió tagjai hazahozták. Egy ideig az Angolkisasszonyok őrizték, majd a rend feloszlatása után a Szent István Bazilikában helyezték csaknem négy évtizeden át tartó biztonságba.
Az őt megillető, ám még mindig nem végleges helyére 1987. augusztus 20-án került, a Paskai László bíboros, esztergomi érsek által fölszentelt Szent Jobb-kápolnába. Az egyre növekvő látogatói létszám miatt azonban a Szent Jobb-kápolnából a főhajó Nagyboldogasszony-oltára elé helyezték, ahol napjainkban szabadon látogatható.
A mumifikálódott testrész eredetét illetően időről időre kétségek merültek fel. Utoljára 1988-ban, majd 1999-ben vetették alapos anatómiai vizsgálatok alá, amelyről Szentágothai János és Réthelyi Miklós elismert szaktekintélyek egyaránt megállapították, hogy a kézfej 900–1000 éves, vagyis valóban István király idejéből származik.
