Magyar középiskolások a csúcson

Arany-, ezüst- és bronzérmet szerzett a középiskolás diákokból álló magyar csapat a Nemzetközi Földrajzi Olimpián. A megmérettetést, amelyen a világ 43 országából 163 versenyző vett részt, augusztus első hetében tartották a kanadai Québecben. A magyar diákok idei eredményei messze túlszárnyalták a legmerészebb álmokat is.

Kaszap Kinga szüleivel. Fotó: Demokrata/T. Szántó György

A nemzetközi megmérettetést megelőzően a középiskolások a HunGeoCon­test angol nyelvű földrajzi versenyen vívták ki az olimpián való indulás jogát. A Modern Geográfus Alapítvány szervezésében lebonyolított hazai erőpróba célja egyrészt az volt, hogy a diákok lehetőséget kapjanak földrajztudásuk összemérésére angol nyelven, másrészt hogy a legjobb eredményt elérő fiatalokat kijelöljék a Nemzetközi Földrajzi Unió versenyére, az olimpiára. Az évente más-más országban megrendezett eseményre Magyarország először 2006-ban kapott meghívót. Az akkori versenyt Ausztráliában tartották, de a vetélkedés házigazdája Tunézián, Kínán és Japánon kívül volt már Németország és Lengyelország is. Bár a magyarok az elmúlt tizenkét évben rutinos olimpikonokká váltak, az idei eredmények messze felülmúlták a várakozásokat.

Tizenöt év a csúcsig

A magyar csapat aranyérmesét, Kaszap Kinga Györgyit Dunakeszin, családi körben kerestük fel. Kinga ősztől a fővárosi Radnóti Miklós Gimnázium 11. évfolyamos tanulója lesz, a középiskolában kiemelten foglalkozik majd természettudományos tárgyakkal, ilyen irányban tervezi továbbtanulását is. Kanadában olyan egzotikus országokból érkezett versenyzőkkel ismerkedett meg, mint például Nigéria, Indonézia vagy Ausztrália.

– Felsőfokú angol nyelvvizsgám van, a kommunikáció nem jelentett problémát, a német és az ausztrál csapattagokkal jó barátok lettünk, tartjuk is a kapcsolatot – mondja lelkesen Kinga. – A résztvevők mintegy tíz százaléka teljesítette azt a szintet, amiért aranyérem járt. A földrajz mindig is vonzott, 13 évesen már térképeket nézegettem, szakkönyveket olvasgattam. A diploma megszerzése után környezetvédelemmel szeretnék foglalkozni. Nem lehetetlen, hogy végleg hazatérek majd Dunakeszire, de előtte legalább egy-két éves külföldi tartózkodást is tervezek.

Kinga jogász szülei – akik nagyon büszkék lányukra – azt mesélik, hogy nem számítottak ilyen fantasztikus eredményre. Szabó Györgyi és Kaszap Tamás ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy Kinga határozott és ambiciózus diák, akit soha nem kellett a tanulásra noszogatni, sőt, időnként inkább vissza kell tartani egy kicsit. A diáklány, aki négyévesen már folyékonyan olvasott, több területen is kiválóan teljesít, ma már önállóan, célirányosan képezi magát. Szabadidejében leginkább lovagolni szeret, ez a sport jól kiegyensúlyozza az erős szellemi tevékenységet.

Kinga és diáktársai Kanadában az arany- mellett egy ezüst- és egy bronzérmet is begyűjtöttek, negyedik csapattársuk pedig a középmezőnyben végzett.

A hazai válogatókat is szervező és lebonyolító Modern Geográfus Alapítvány tizenöt éves történetében eddig nem volt példa ilyen kimagasló eredményre. A szervezet többek között azért alakult, hogy elősegítse az általános, közép- és felsőoktatás területére egyaránt kiterjedő tehetséggondozást. Dr. Trócsányi András kuratóriumi elnök arról tájékoztat, hogy az alapítvány szívügye a földrajzoktatás szakmai megújításának felkarolása is. Annál is inkább, mert egyre kevesebb diák jelentkezik a földrajz szakokra. A szülők ugyanis olyan szakokat részesítenek előnyben, amelyek előreláthatóan jövedelmezőbbek, és a karrier szempontjából is kiszámíthatóbbak.

– Munkatársaimmal együtt személyesen és virtuálisan is keressük a tehetségeket – magyarázza Trócsányi András. – 2006-ban elmentünk az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyre, de nem találtunk olyan diákot, aki magas szinten beszélne angolul. Az olimpia más kompetenciákat igényel, mint amit a jelenlegi magyar közoktatási rendszer nyújt. Ezért döntöttünk úgy, hogy speciális hazai angol nyelvű földrajzi versenyt rendezünk a diákok kiválasztására. Aktívak vagyunk az interneten is, kiadványokkal és felhívásokkal kutatjuk azokat a tehetségeket, akiknek esélyük lehet eljutni az olimpiára, és akik reményeink szerint a földrajztudományt választják majd hivatásuknak.

Trócsányi András, a Pécsi Tudományegyetem (PTE) tanszékvezető egyetemi docense arról is mesél, hogy a kanadai verseny előtt a diákokat Budapesten és Pécsen készítették fel a PTE tanárai, akik a nemzetközi követelmények ismertetésén túl különleges figyelmet fordítottak a közösségfejlesztésre és a csapat­építésre is.

Az eredményhirdetés után, érmekkel gazdagabban. Fotó: Demokrata/T. Szántó György

Magolás helyett gondolkodás

Az ambiciózus és széles körű világlátással rendelkező fiatalokat a Nemzetközi Földrajzi Olimpiára Trócsányi András mellett elkísérte dr. Pirisi Gábor, a PTE adjunktusa is. A szakembernek ez volt a negyedik olyan olimpiája, amelyen a magyar csapat felkészítő tanáraként vett részt.

– A versenybírók nem a diákok lexikális tudását mérték, a viadal nem topográfiai kérdésekre adott válaszokból állt. Az angolszász modell alapján felépített feladatsor a fiatalok kreatív problémamegoldó képességét mérte, azt, hogy milyen gyorsan képesek megtalálni, rendszerezni és feldolgozni az összegyűjtött információkat – kezdi beszámolóját Pirisi Gábor. – A terepi feladatsor részeként például egy kisváros főutcájának beépítettségét kellett feltérképezni egységnyi idő alatt. Majd tantermi körülmények között fejlesztési javaslatokat kellett tenni arra vonatkozóan, hogyan lehetne még intenzívebben bekapcsolni a települést a környék vérkeringésébe.

A szakember kiemeli azt is, hogy bár az elmúlt tíz évben forradalmi jellegű átalakulások történtek a magyar közoktatásban az angolszász szemlélet irányába, hazánk ezen a téren még lemaradásban van. Az online információrobbanás világában ugyanis nem egy konkrét adatsor megtanulása a lényeg, hanem annak megtalálása és értelmezése. Ez a szemlélet már tetten érhető a hazai földrajz­érettségi-feladatsorban is. A PTE geográfusa, aki településfejlesztéssel, azon belül pedig a kisvárosok fejlődésével is kiemelten foglalkozik, arról is tájékoztat, hogy a korábbi évek magyar versenyzői napjainkban jellemzően hazai nagyvárosokban és külföldön élnek. Az egyetem kutatási eredményei szerint ugyanis a magasan képzett fiatalok számára kevés út vezet vissza egy kisvárosba. Az pedig még a jövő titka, hogy a jelenleg vidéken élő idei érmesek tanulmányaik befejezése után találnak-e megfelelő kihívást ezeken a településeken?

Mészáros Márton szüleivel. Fotó: Demokrata/T. Szántó György

Pápáról Québecbe

Az ezüstérmes Mészáros Mártont és szüleit lakóhelyén, Pápán látogattuk meg. A helyi Türr István Gimnázium nyolc­osztályos tagozatának végzős diákja a BME alkalmazott matematikus szakára felvételizik majd. Az iskolai kötelező közösségi munka keretében már most is tanít matekot az alsóbb évfolyamosoknak. Általános iskolás kora óta rendszeresen jár különböző versenyekre, angolul magas szinten beszél, a tanórák mellett videókból, filmekből és online cikkekből tanulta meg a nyelvet. Marci kiemeli, hogy az olimpián való részvétellel önmagának szeretett volna bizonyítani. Legszebb kanadai emlékei pedig azok a kirándulások, amelyeket az északi tajga vidékén, Québec Cityben, Montrealban és a Nagy-tavakat az Atlanti-óceánnal összekötő Szent Lőrinc-folyó torkolatánál tett a csapat. Marci szülei – a pedagógus Mészárosné Pap Márta és a mérnök, közgazdász Mészáros Csaba – elmesélik, hogy bár fiuknak általában „nem szokott csatakos lenni a háta a tanulástól”, sok energiát fordított a földrajzi versenyre való felkészülésre, az eredményt pedig a helyén kezeli. A család folyamatosan kapja a gratulációkat, még a nagyszülőket is lépten-nyomon megállítják az utcán. A szülők szerint a kiváló teljesítmény eléréséhez nagymértékben hozzájárultak Marci középiskolai felkészítő tanárai is.

Kozma Zoltánné angol és Szabó Ildikó földrajz szakos pedagógusokat a helyi gimnáziumban értük el. Az olimpia előtt mindketten szabadidejükben, különórákon is foglalkoztak diákjukkal, akit ötödikes kora óta tanítanak. Az olimpián elért eredményt óriási erkölcsi elismerésnek és munkájuk visszaigazolásának tartják.

– Diáknak és tanárnak egyaránt kellenek a kihívások! – szögezi le Kozma Zoltánné Ibolya. – Bámulatos érzés, amikor egy angoltanár azt tapasztalja, hogy a diákjai vágynak arra, hogy idegen nyelven is tudjanak ismereteket szerezni. A yes és no szavaktól az évek során több gimnazistával is eljutottunk arra a szintre, hogy ma már tudományos kérdésekről beszélgetünk a foglalkozásokon.

A tanárnők úgy vélik, hogy a diákok magas szintű teljesítménye mögött mindig több tényező sikeres együttállása figyelhető meg. Ilyen a diák tehetsége, a tudományokhoz való kíváncsi hozzáállása, a nyugodt, inspiráló családi háttér, valamint az egyéni teljesítőképesség határait feszegető, személyre szabott iskolai oktatás-nevelés.