Magyar Levente: 1956 a magyar közösségek örökérvényű erkölcsi fáklyája
A Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) parlamenti államtitkára szerint 1956 sűríti mindazon erényeket, amelyek átsegítették a magyarokat nemzeti történelmük véres megpróbáltatássorozatán, stabil támpontot jelent az egyre zavarosabb világban és örökérvényű erkölcsi fáklyaként világítja be a járandó utat a magyar nemzeti közösségek számára.Magyar Levente hétfőn a Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett október 23-i megemlékezésen rámutatott: felemelő érzés a magyarság össznemzeti ünnepét a külhoni magyarok körében megülni, akik anyaországi nemzettársaiknál sokszor mélyebben, tudatosabban, és példaértékű méltósággal ápolják nemzeti örökségüket.
Kifejtette: a közép-európai népeknek – és a magyaroknak kiváltképp – sokkal intenzívebben benne élnek a történelemben, mint a „kevésbé hányatott sorsú európai népek”: a múlt lezáratlanságának érzésével kell együtt élniük, a sztálinista terror, a kitelepítések, a második világháború pusztítása, a zsidóüldözések emléke, és a szétszakítottság még ma is élő százezrek alapvető élménye, mindezt pedig a nyugatiak nem értik.
Magyar Levente szerint 1956 a magyar nemzet történelmének egyedülálló tisztaságú kristályosodási pontja, a hit, a remény és a szeretet együttállásának kegyelmi pillanata: azé a hité, amely a magyarok ősi szabadságvágyában mutatkozik meg, azé a reményé, amely a legyőzhetetlennek tűnő túlerővel is harcba száll és azé reményé, amely az együttérzésen és szolidaritáson is túlmutat, és az önfeláldozásban testesül meg – részletezte.
Megállapította: az utóbbi évek, hónapok eseményei azoknak is bebizonyították, hogy a történelemnek nincs vége, akik az elmúlt évtizedekben egyéni és nemzeti életstratégiát alapoztak erre, így a mostani „sötét időkben” kiemeleten fontossá vált 1956 iránymutatása. Közös önvizsgálatra kérte hallgatóságát: vajon az ő nemzedékük is készen áll-e arra, hogy az elődök magas mércéjéhez hasonlóan helytálljon, „ha érte is eljön az ő 56-ja”.
„Valójában csak akkor van jogunk ’56-ot megünnepelni, ha annak példáját magunkra nézve minimum irányadónak, de inkább egyenesen kötelezőnek érezzük” – szögezte le Magyar Levente.
Az ünnepségen Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke „a magyar szabadság legsűrűbb hónapjának” nevezte az októbert, amikor mindössze 17 nap választja el egymástól az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverésének és az 1956-os forradalom kitörésének évfordulóját. Rámutatott: az erdélyi magyaroknak különösen fontos a szabadságharcra, az ’56-os forradalomra való emlékezés, hiszen a magyar szabadságharcok történetei erdélyi történetek, közös magyar történetek is.
„A ’48-49-es szabadságharc pár száz kilométerrel odébb, Pesten kezdődött, de az utolsó nagy csatákat Erdélyben vívták, és Világosnál ért véget. A nagyszüleink és dédszüleink még ismertek honvédeket, és Gábor Áron, Bem apó történetein nőtt fel számos nemzedék; 1956 is pár száz kilométerrel odébb kezdődött, majd kicsit másként, de Erdélyben is zajlott” – állapította meg az RMDSZ elnöke. Felidézte: az egyetemisták Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Bukarestben szolidárisak voltak a budapesti szabadságharcosokkal, szervezkedtek és reménykedtek a változásban.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarok egyéni és közösségi szabadságába lépten-nyomon belegázolnak ma is, ezért az érte vívott küzdelemnek folyamatosnak kell lennie.
„Ebben a hónapban a legsűrűbb a szabadság a levegőben. Merítsünk erőt belőle az év többi napjára is!” – zárta beszédét az RMDSZ elnöke a kolozsvári megemlékezésen, ahol – a köszöntőket követően – bemutatták az 1957-ben 24 évesen kivégzett forradalmár, szigorló orvos Tóth Ilona életéről szóló Őrizd a lángot! című rockoperát.
Kolozsváron hétfőn egész napos rendezvénysorozattal emlékeztek meg az 1956-os forradalom kitöréséről: délben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem kolozsvári karán rendeztek tudományos konferenciát, kora délután a belvárosi unitárius templomban tartottak az ’56-os hősök emlékét idéző ökumenikus istentiszteletet.
A sétatéri ’56-os emlékműnél rendezett koszorúzáson Dávid Gyula, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett irodalomtörténész, volt politikai elítélt elevenítette fel az 1956-os magyar forradalom által Romániában kiváltott szolidaritási hullámot és az erdélyi magyarság ellen ennek ürügyén indult megtorlást.
A Kolozsvári Állami Magyar Színházban rendezett gála után a megemlékezéseket fáklyás felvonulás zárta a színháztól Mátyás király szülőházáig, illetve a Házsongárdi temetőig terjedő útvonalon.
