Magyar Levente: A magyarságunk közös megélése 1848 legfontosabb öröksége

Magyar Levente a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének az 1848–49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján tartott központi megemlékezésén – az eseményen készült és a szaktárca által az MTI-hez eljuttatott hangfelvétel szerint – azt közölte, a lelkekben, minden magyar lelkében van a válasz arra a kérdésre, miért különleges pillanat 1848. március 15-e, mi az, ami a többi fölé helyezi azt „a több mint ezerévnyi múltunk sűrűjéből”, „miért érezzük közelebb valónak, mint oly sok más hasonló megnyilvánulását a nemzet szabadságának, szabadságvágyának”.

„A márciusi forradalom annak felemelő, lelkesítő, elsöprő erejű és semmivel nem helyettesíthető közös megéléséről szól, hogy minden emberi különbözőségünk mellett is magyarok vagyunk, hogy összekapcsolódunk egy nemzedékeken és évszázadokon átívelő közös sorsban, amelytől egyikünk sem mentesítheti magát, de amelyet mindannyian formálhatunk, alakíthatunk, befolyásolhatunk, és ha ez az akarat egy irányba mutat, olyan erővé leszünk, amely kibillentheti akár a világtörténelmet is sokszor eleve elrendeltnek tűnő kerékvágásából” – fogalmazott.

Az államtitkár szavai szerint 1848. március 15-én ez az erő mozdult meg, amikor megtörtént az a csoda, hogy tízezrek lelkében egyszerre született meg a felismerés, „van az életnek egy korábban ismeretlen dimenziója, amely közösséggé, a magyar nemzet közösségévé tesz bennünket, és amelyben már nemcsak egy arctalan és magatehetetlen tömeg különálló tagjai vagyunk, hanem szerves alkotóelemei egy önálló akarattal és cselekvőképességgel bíró élő organizmusnak”.

Ez maga a nemzeti összetartozás érzése, megszületésének a katarzisa, az egyéni életek értelmének egy magasabb küldetésben való összekapcsolódása – mutatott rá.

Kiemelte, az ennek felismeréséből felszabaduló euforikus tettvágy kovácsolta félelmetes erővé az addig széttartó egyéni akaratok összességét, és billentette ki a világtörténelmet abból a bizonyos kerékvágásból.

„Ezt minden túlzás nélkül mondhatjuk, hiszen a pesti forradalom amellett, hogy nemzetté emelte és a polgári fejlődés útjára helyezte Magyarországot, az 1848-as európai szabadságmozgalmak legkiterjedtebb és leghosszabb honvédő háborúját eredményezte, ami egy birodalmat megrengetett, már-már szétzúzott, egy másikat pedig messzemenő történelmi következményekkel járó intervencióra késztetett” – tette hozzá.

Emlékeztetett: ha nincs szabadságharc Magyarországon, kiegyezés sincs később, máshogy alakult volna az európai nagyhatalmak viszonyrendszere, és így a 20. század egyetemes története is.

Magyar Levente felhívta a figyelmet arra, hogy a magyarság közös megélésében „nem valamifajta vérségi nacionalizmusról van szó, nem a vérünk tesz bennünket magyarrá, hanem a nemzet sorsával való azonosulás”, erre a legjobb példát maguk az 1848-49-es események és annak főszereplői szolgáltatják.

„Magyarnak lenni nem más, mint vállalni azt a megkülönböztetetten nemes, de küzdelmes sorsot, ami nemzetünk egyedülálló sajátja, osztozni áldásaiban és csapásaiban, egész életünkkel hozzájárulni ahhoz, hogy kultúránk ne csak fennmaradjon, hanem újra és újra felvirágozhasson” – fejtette ki.

Az államtitkár szavai szerint „ezt mi, magyarországi magyarok könnyen mondhatjuk, és cselekedni érte sem esik nehezünkre”.

„Ez nem azt jelenti, hogy ne lenne meg mindenkinek a maga feladata ebben a küldetésben, és ne igyekeznénk mi is megtenni minden tőlünk telhetőt a magyarokat fenyegető veszélyek elhárításáért, de a személyes életünkben otthon Magyarországon semmi sem veszélyezteti magyarságunk megtartását” – mondta.

Hangsúlyozta, Magyarországon nem kell mindennap kiállni, megküzdeni az anyanyelvükért, a nemzeti identitásukért, a jelképeikért, intézményeikért, saját és gyermekeik magyarként való méltóságáért, nem kell folyamatosan ellenállniuk a túlnyomó többséghez való idomulás csábításának.

„Nem kell minden reggel újra és újra elhatároznunk, hogy ma is kész leszek a szükséges áldozatot meghozni azért, hogy magyarként élhessek a szülőföldemen, és ezt a jogot a gyermekeimnek is biztosíthassam. önöknek viszont igen” – tette hozzá, egyúttal emlékeztetett: a horvátországi magyaroknak mindezért nem is olyan régen még fizikailag is meg kellett harcolniuk és szenvedniük.

Kijelentette, a „Kárpát-medence magyarjai közül ezért senki sem képviseli hitelesebben 48-49 örökségét az önök közösségénél, melyből sokan vérüket, vagy akár életüket adták a hazáért”.

„Fejet hajtunk áldozatuk előtt és felnézünk önökre, köszönjük, hogy példát mutatnak mindannyiunknak abból, mit jelent valójában forradalmunk és szabadságharcunk szellemében élni, és ha kell, akár halni is” – fogalmazott.