Az éteri csendet csak madarak csicsergése, két házi kutyus ugatása, valamint gyermekek hangja töri meg. Évente több ifjúsági csoport fordul meg Alsócsernátonban és a háromszéki népi hagyományokkal ismerkednek. Nemcsak fiatalok, felnőttek is ellátogatnak a népfőiskolát is működtető múzeumba.

Haszmann Pál és József apjuk örökét folytatva a magyarság eredetére, ősi szokásaira, tárgyi kultúrájára vonatkozó minden, ma még elérhető relikviát begyűjtenek. Mivel a székelység a hunok leszármazottja, egy ősibb kultúrát ismerhetnek meg azok, akik Alsócsernátonba látogatnak. Sokan először járnak a Székelyföldön, és a falumúzeumban értik meg a magyar nemzeti egységet, összetartozást.

A kertben lévő skanzent áttelepített székely házak, székely kapuk, vízimalom, a székely népi építészeti örökség egy-egy szép darabja képviseli. A házakat fából, sátortetővel építették, tetejét zsindellyel födték; többosztatú, ereszes és tornácos házak. A belsejük korabeli bútorzattal, használati tárgyakkal, eszközökkel a régi falusi élet hangulatát idézik, akárcsak a székely kapuk. A vidék méhészkedési múltjának bemutatása érdekes és gazdag gyűjteménye a szabadtéri múzeumnak.

Különböző kasokkal, kaptárakkal ismerkednek meg a látogatók. Épített örökségünk emlékei, kopjafákkal, keresztekkel, sírkövekkel a vidék székely temetőképének arculatát tükrözik. A faragott, feliratos mennyezettartó gerendák, kőemlékek, középkori ablak- és ajtóbélletek mesélnek az alkotó emberről, a székely találékonyságról és tehetségről.

A skanzen egyik legértékesebb gyűjteménye a régi mezőgazdasági szerszám- és gépkiállítás, amely Háromszék gazdálkodásának múltját hivatott elénk tárni.

A Háromszéki-medence termékenysége messze földön híres volt, gabona és főleg az igen jó minőségű „pityóka” hazája. Korabeli cséplőgépek, gőzgépek, traktorok, erőgépek, talajművelő szerszámok tömege kápráztatja el a látogatókat és őrzi a magyarság ősi mezőgazdasági kultúráját a keleti végeken, nem messze az ezeréves határtól. A kúria boltíves pincéjében kapott helyet a magyar öntöttvasművességet bemutató kiállítás, a „kályhamúzeum”.

A fűtőeszközökön kívül más öntvénycsodákat is összegyűjtöttek a Haszmann testvérek, dísztárgyakat, a hitélettel s a temetőkultúrával kapcsolatos művészi tárgyakat. A legrégebbi darabok a XVII–XVIII. századból valók, többségük pedig a XIX. századból, a magyar öntöttvasművesség fénykorából, Erdély hírneves öntőgyáraiból került ki.

Lenyűgöző a kocsi és lovasszángyűjtemény, ezeket már alig egy-két helyen őrzik. A szépen faragott és díszített lovasszánt nézve képzeletünkben megelevenednek a hólepte Háromszéki-havasok útjai és halkan megszólalnak a száncsengők. Az alsócsernátoni gyűjtemény élő múzeum. A népfőiskolába jelentkező fiatalok számára 50 férőhelyes szállást, sátorhelyet és kiszolgáló egységeket biztosítanak.

A régi könyv- és levéltári anyag hasznos kutatásokra is alkalmat ad. 1990-től adják ki a Csernátoni Füzeteket, így mindent összevetve Kovászna megye és az egész magyar nyelvterület legjelentősebb magyar nemzeti intézménye a csernátoni Haszmann Pál Múzeum.

Hogy kincseikből az anyaország is profitáljon, a népfőiskola felvételt nyert a Magyar Népfőiskolai Kollégiumok szövetségébe. Ezzel is biztosítva fennmaradását, az egyik legértékesebb örökségünknek.